Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Mihalik Dániel | |
 | |
| Született | 1869.december 14. Tallós |
| Elhunyt | 1910.június 16.(40 évesen)[1][2] Szolnok |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | festőművész |
 AWikimédia Commons tartalmazMihalik Dániel témájú médiaállományokat. | |
Mihalik Dániel (Tallós,1869.december 14. –Szolnok,1910.június 16.) festőművész, aSzolnoki művésztelep egyik alapítója.
Alsóbb iskoláitBudapesten végezte. Gazdatiszt apja tudományos pályára szánta, de ő 1886-ban a Mintarajztanoda növendéke lett, aholGregus János, későbbSzékely Bertalan tanítványa volt. Művészeti tanulmányait a MesteriskolábanLotz Károly vezetése alatt, majd amüncheni képzőművészeti akadémián folytatta. 1897-től Budapesten barátjávalSzlányi Lajossal, illetve a később hozzájuk csatlakozóOlgyai Ferenccel közös műteremben dolgozott. 1898-ban egy tájképével 4000 koronás díjat nyert, amibőlPárizsba utazott és beiratkozott a Julian Akadémiára. 1899 telén részt vett a párizsi világkiállítás magyar osztályának rendezési munkáiban. 1901-ben tért haza. Ettől kezdve kisebb tanulmányutaktól eltekintve haláláigSzolnokon élt és dolgozott, egyike lett a szolnoki művésztelep alapítóinak.
Már művészeti tanulmányai kezdetén a tájképfestészet érdekelte. A Mintarajztanoda tanulójaként ismerkedett meg két idősebb festővel,Molnár Józseffel ésBrodszky Sándorral, és az ő társaságukban járt ki a főváros környékére tájképtanulmányozásra. Először 1893-ban, aFalu vége című tájképével jelent meg a nyilvánosság előtt, ettől kezdve rendszeresen szerepelt a fővárosi tárlatokon. A millenniumi kiállításon két tájképpel és aKennelben című, vizslákat ábrázoló képével vett részt. Párizsból való hazatérése után 1901-ben a Műbarátok Körében kollektív kiállításon vett részt Olgyay Ferenc, Szlányi Lajos,Vaszary János festő- ésLigeti Miklós szobrászművész társaságában. Főleg alföldi tájakat festett természethű felfogásban, széles ecsetkezeléssel. Művei népszerűek voltak a művásárlók körében, számos művét az állam vásárolta meg. 1903-ban aZagyva medre című képével elnyerte aRáth György-díjat. Késői munkáira a nagy felületeket kitöltő erős színek és a határozottan különváló formák jellemzőek. 1907-ben az új színfelfogásban festettHeretáblák című képével társulati díjat nyert. Ugyanebben az évben az Uránia helységében kollektív kiállításon mutatta be műveit. 1910-ben, negyvenévesen halt meg. Hagyatékát a szintén 1910-ben elhunytBruck Lajos ésPap Henrik anyagával együtt, 1911-ben mutatták be aMűcsarnokban. Művei egy részét aMagyar Nemzeti Galéria és aBudapesti Történeti Múzeum őrzi.
_-_Landscape%2c_oil_on_canvas%2c_Museum_of_Herzegovina.jpg)
Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap