Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Michele Alboreto | |
| Életrajzi adatai | |
| Született | 1956.december 23. Milánó, |
| Elhunyt | 2001.április 25. (44 évesen) EuroSpeedway Lausitz –Klettwitz |
| Nemzetisége | |
| Pályafutása | |
| Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
| Aktív évei | 1981 –1994 |
| Csapata | Tyrrell,Ferrari,Larrousse,Arrows,Footwork,Scuderia Italia,Minardi |
| Nagydíjak száma | 215 |
| Világbajnoki címek | 0 |
| Győzelmek | 5 |
| Dobogós helyezések | 23 |
| Első rajtkockák | 2 |
| Leggyorsabb körök | 5 |
| Első nagydíj | |
| Első győzelem | |
| Legutolsó győzelem | |
| Legutolsó nagydíj | |
AWikimédia Commons tartalmazMichele Alboreto témájú médiaállományokat. | |
Salvati Michele Alboreto (Milánó,1956.december 23. –2001.április 25.) olasz autóversenyző, az1997-es Le Mans-i 24 órás verseny győztese.
Autóversenyzői pályafutását 1976-ban kezdte a Formula Monzában. 1978-ban a Formula Italia sorozatban már győzelmeket aratott egyMarch autóval. 1979-ben részt az európai- és azolaszFormula–3-as bajnokságban, utóbbiban második lett. 1980-ban megnyerte az európai F3-as bajnokságot.

1981-ben, 24 évesen debütált a sorozatban aTyrrell-Cosworth színeiben, a csapatfőnökKen Tyrrell a gyengén teljesítőRicardo Zunino helyére ültette be az olaszt. Első versenye szerencsétlenül alakult: honfitárásával,Beppe Gabbianival ütközött a 31. körben és kiesett. Az évad során nem tudott pontot szerezni, legjobb helyezése egy 9. hely volt.
1982-es éve sokkal jobban sikerült az előzőhöz képest. Imolában megszerezte első dobogós helyezését és az utolsó versenyen,Las Vegasban győzött. Összesen 25 ponttal nyolcadikként végzett az év végén, a legjobb olaszként.1983-banDetroitban győzött, miután a vezetőNelson Piquet-nek a hátsó gumijával volt problémája, és visszaesett. Ez volt az utolsó szívómotoros győzelem 1989-ig, a turbómotorok betiltásáig. Alboreto ezenkívül csak Zandvoortban, a holland nagydíjon tudott pontot szerezni, ahol 4. lett.

1984-rePatrick Tambayt váltotta aFerrarinál, aholRené Arnoux csapattársa lett. 1973 után ő volt az első olasz a csapatnál, és ő volt az első olasz pilóta, aki ilyen hosszan ezzel a csapattal indult. A harmadik versenyen,Zolderben győzött. Emellett három versenyen állt még dobogóra: azÖsterreichringen harmadik,Monzában és aNürburgringen második lett. A szezon végén 30,5 ponttal negyedikként végzett, mivel az esősmonacói nagydíjat megszakították, és az olasz 6. helyéért csak fél pontot kapott.
Az1985-ös volt Alboreto legsikeresebb éve a Formula–1-ben. Két győzelmet aratott:Kanadában ésHockenheimban. Harcban volt a világbajnoki címért is, de az utolsó öt versenyen nem sikerült pontot szereznie. 53 egységgel második lettAlain Prost mögött, 20 pont lemaradással.
Az1986-os Ferrari, az F1/86 sokkal megbízhatatlanabbnak bizonyult elődjénél. Alboreto összesen kilenc alkalommal esett ki, ebből csak kétszer vezetői hiba miatt, a többi hétben az autó hibásodott meg. Mindössze egy dobogós helyezést ért el azÖsterreichringen, amikor mindkét Williams kiesett. Az év végén 14 ponttal 9. lett, csapattársa, a svédStefan Johansson is megelőzte.

1987-benGerhard Berger érkezett a csapathoz, amivel Alboreto vezető szerepe megszűnt. Az osztrák az utolsó két versenyen:Japánban ésAusztráliában is győzött, míg Alboreto csak két harmadik (Imolában ésMonacóban) és egy második helyet ért el (Ausztráliában, Berger mögött). Az olasz csak 13 pontot szerzett, 17-tel kevesebbet, mint csapattársa.
1988 volt az olasz utolsó ferraris éve. A szezont a kétMcLaren uralta, csakMonzában tudott győzni a Ferrari Bergerrel, ahol Alboreto második lett. 24 ponttal az 5. helyen végzett. A csapat nem hosszabbította meg szerződését a következő évre.
Alboreto1989-ben a Tyrrellnél folytatta a pályafutását, de csak az első 6 nagydíjon vett részt. Franciaországtól a franciaJean Alesi helyettesítette, ahol azonnal már a 4. lett. Alboreto Mexikóban ért el egy harmadik helyet, ez volt egyben pályafutása utolsó dobogója is. A német nagydíjtól az év végéig egy versenyképtelenLarrousse-ban ült, egy pontot sem szerzett vele. 6 ponttal a 11. lett az év végén.

1990-től azArrowsnál versenyzett, amelyet1991-ben egy japán multimilliomos vásárolt fel és a csapat nevétFootworkre változtatta. Az évad elejénPorsche motorokat használtak, később visszatértekCosworth-re. Alboreto 1990-ben és 1991-ben sem szerzett pontot.1992-ben a Footwork V10-es Mugen-Honda motorokra váltott, és egy viszonylag jó autót építettek, amellyel Alboreto négyszer szerzett pontot és hatszor végzett a 7. helyen. 6 ponttal 10. lett az egyéni pontversenyben.
1993-ban az olaszScuderia Italia csapathoz ment, amely rövid története során ért el kisebb sikereket, de 1993-ban aLola által épített autó újságírók szerint "katasztrofálisan" sikerült. Alboreto nem tudott pontot szerezni, a csapat két futammal a szezonzáró előtt visszavonult a sportágból, utódja1994-ben aMinardi lett. Az 1994-es autó megbízhatatlan volt az olasz 9-szer esett ki a 16 versenyből. Egy alkalommal szerzett pontot, amonacói nagydíjon 6. lett. A szezon végén Alboreto visszavonult a Formula–1-ből.

Formula–1-es karrierje után több legendás hosszú távú versenyen is rajthoz állt, amelyeken újra sikereket ért el.1996-ban azindianapolisi 500-on indult, ám a váltó meghibásodása miatt nem tudta teljesíteni a távot.1997-benStefan Johansson ésTom Kristensen csapattársaként megnyerte aLe Mans-i 24 órás,2001-ben pedig aSebringi 12 órás autóversenyt.
2001.április 25-én a németországiLausitzringen azAudi csapat versenyautóját készítette fel aLe Mans-i 24 órás autóversenyre, amikor a bal hátsó gumi defektje miatt elvesztette az uralmát a jármű felett, és 300 km/óra feletti sebességgel a korlátnak ütközött. Alboreto a helyszínen életét vesztette.
(Táblázat értelmezése)
(Félkövér:pole-pozícióból indult;dőlt: leggyorsabb kört futott)