Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Mi–26 | |
.jpg) | |
| AMAKSZ 2009-en kiállított orosz változat | |
| NATO-kód | Halo |
| Funkció | teherszállítóhelikopter |
| Gyártó | Mil Moszkvai Helikoptergyár |
| Tervező | Marat Tyiscsenko |
| Gyártási darabszám | 276 |
| Ár | ~2,5 millió USD (használtan) |
| Kapacitás | 20 tonna teher, 80 katona vagy 60 hordágy |
| Személyzet | 2 pilóta, 1 navigátor, 1 fedélzeti mérnök, 1 rakodómester, 1 rádiós |
| Első felszállás | 1977.december 14. |
| Szolgálatba állítás | 1983 |
| Méretek | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Hossz | 33,8 m |
| Magasság | 8,2 m |
| Rotorátmérő | 32 m |
| Tömegadatok | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Szerkezeti tömeg | 28 200 kg |
| Üzemanyag | ~9500 kg |
| Hasznos terhelés | 20 000 kg |
| Max. felszállótömeg | 56 000 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 2 db Lotarev D–136 turbina |
| Teljesítmény | 2 × 8380 kW |
| Repülési jellemzők | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Max. sebesség | 295 km/h |
| Utazósebesség | 183 km/h – 255 km/h |
| Hatósugár |
|
| Legnagyobb repülési magasság | 4600 m |
| Háromnézeti rajz | |
 | |
| A Mi–26 háromnézeti képe | |
 AWikimédia Commons tartalmazMi–26 témájú médiaállományokat. | |
AMi–26 (oroszulМи-26,NATO-kódjaHalo) aSzovjetunióban katonai célra kifejlesztett személy- ésteherszállítóhelikopter, amely hadrendbe állítása óta a legnagyobb méretű és teljesítményű sorozatban gyártott forgószárnyasrepülőgép. A Mil Tervezőirodában (OKB–329) aMi–6 leváltására fejlesztették ki az 1970-es évek második felében, aMi–12 technológiai demonstrátorokat is alapul véve. A második legnagyobb helikoptertípus aMi–12 mögött, aMil-iroda mégis elhatározta egy még nagyobb helikopter tervezését, melynek előzetes típusjeleMi–46. A típus iránt az európaiNATO-tagországok némelyike is érdeklődött (Franciaország,Németország,Nagy-Britannia), Franciaországban néhány hónapig tesztelték is 2008-ban.
A Mi–26-ot az alapkoncepció szerint mind katonai, mind polgári piacra rendszeresíteni kívánták. A tervezés során alapul vették azMi–6 és aMi–12 tervezése és előbbi üzemeltetése során tapasztaltakat. A megkívánt cél a Mi–6 hasznos belső térfogatának és teheremelésének kétszerese lett, mellyel a világ legnagyobb és leggyorsabb sorozatgyártott helikoptere lett volna. Ekkoriban aChinook volt a „leggyorsabb” teherszállító helikopter. Elsődleges célként kikötötték, hogy egy 13 tonna össztömegű lövészpáncélost képes legyen elszállítani, illetve célként felmerült a kis-középhatótávolságúballisztikus rakéták továbbszállítása a telepítési területeikre, melyeketAn–22 ésIl–76 teherszállítók szállították volna a végrakodó-reptérre.
A helikopter terveitMarat Tyiscsenko,Mihail Leontyjevics Mil tanítványa készítette el. Az első példány1977.december 14-én szállt fel először, szovjet katonai szolgálatba 1983-ban lépett.
A típus hagyományos, duplaabroncsú tricikli-futóművel van ellátva. Törzse szintén hagyományos, keresztbordák és hosszmerevítők rendszere, fémlemez burkolattal a külső felületen (a rakodótér nincs burkolva). A pilótafülke a törzs elején, a rakodórámpa a törzs hátsó részén lett kialakítva. A rakodótér és a pilótafülke között szintkülönbség van. A rakodótérben jobb oldalon négy, a bal oldalon három kör alakú ablak van elhelyezve, a jobb oldalon egy, a bal oldalon két deszantajtóval. A rakodórámpa lefelé, oldalra egy-egy áramvonalazó lemez nyílik ki. A rakodótér fölé lett elhelyezve a két hajtómű és a főtengely, hagyományosan önálló blokkban, műszaki vizsgálatukhoz, javításukhoz csak a bal oldalon lett kialakítvaacél csőlétra. A gép képes egy működő hajtóművel is repülni, repülőtömegtől függően. A helikopter hagyományosan egy fő- és egy farokrotorral van felszerelve, a főrotor nyolc lapátból áll, elsőként az üzemelő helikopterek között. A farok fektetett „D” keresztmetszetű, melyben a transzmissziós tengely halad, meghajtva az ötágú farokrotort. A gép kevéssel nagyobb össztömeg mellett nyolc tonnával több terhet képes emelni (20 tonnát), mint elődje, aMi–6.
.svg)
Fehérorosz Légi- és Légvédelmi Erő: 14 darab (64, ...)
Kongói Demokratikus Köztársaság Légiereje
Indiai Légierő: (Z2897, ...)
Laoszi Légierő
Mexikói Légierő
Nepál Légierő
Kínai Légierő
Perui Légierő
Orosz LégierőSzovjet Légierő
Ukrán Légierő:Ukrajna 22 darab Mi–26-os helikoptert örökölt a Szovjetuniótól. A gépek azUkrán Fegyveres Erők Szárazföldi Erőinek7. Önálló Csapatrepülő Ezredénél üzemeltek. Az ezred elődjét 1986-tól szerelték fel Mi–26-osokkal. A gépek részt vettek az 1986-os csernobili reaktorbaleset következményeinek felszámolásában. Az 1990-es évektől több békefenntartó misszióban is részt vettek. 2011-ben még két darab volt üzemképes, a többi gép üzemen kívül, tartalékban volt.[2]
Üzbegisztáni Légierő
Venezuelai Légierő: a Mi–26T-ket modernizált rendszerekkelMi–26T2 Pemon néven rendszeresítették, 2007. január elejétől (EV-0681, EBV-07103, EBV-07104, ...)
Aeroflot: gépeinek nagy részét valószínűleg polgári repülőtársaságoknak adta el (Pecotox Air,Rosztvertol, Scorpion International Services, Skytech Helicopter Service, UTair Aviation stb.) az 1990-es, 2000-es években (СССР-06001, СССР-06029, СССР-06033, СССР-06046, СССР-06121, СССР-06141[3] RA-06009, RA-06018, RA-06019, RA-06025, RA-06040, RA-06042, RA-06089, RA-06263, ...)
ENSZ: üzemeltetett gépeket humanitárius segélyszállítási céllal a jugoszláviai háborúban (ukrajnai fekete 64-es), illetve 1992 őszén a UN 255 lajstromú (volt orosz RA-06188)Kambodzsában lett bevetve. 2003 július végénKinduban, aKongói DK-ban a UN 835 (RA-06181), ugyanez a gép ebben a hónapbanEntebbebőlRuandába is szállított, illetve aSierra Leone-iFreetownba többek között a UN-092 is vitt segélyszállítmányokat 2003 júliusában.[4] Novemberben az RA-06079 volt látható ENSZ-színben Kinduban, a következő év márciusában pedig az RA-06121 és az RA-06292 volt látható alibériaiMonrovia mellettiRoberts nemzetközi repülőtéren. 2005 júliusábanİzmirben volt látható az RA-06121 UN festéssel, 2005. május elején a RA-06283 Fehéroroszországban. Szudánban háromMi–26T-t alkalmaztak 2007-ben, orosz zászló alatt. Az egyik bázisaEl Obeid-ben (UNO 550, orosz lajstroma RA-06267), a másiké a dél-szudániJubában, a harmadikéKaduqliban van aNubah-hegység közelében. Utóbbi kettő közül az egyik az RA-06292 lajstromú UN–155, a másik az RA-06078 számú UN–156. A két gép 2006-ban Libériában is teljesített szolgálatot a Roberts repülőtéren.
