| Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést.
Kérünk,segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeideta vitalapján. |
AmegyeNUTS 3 szintűközigazgatási területi egységMagyarországon, lakóinak közössége 1990 ótaönkormányzati joggal rendelkezik, azonban évezredes múltra tekint vissza. 2023-tól hivatalosan avármegye szóval jelölik.
Története során funkciója, intézményrendszere, területi beosztása egyaránt sokat változott.Magyarul megyének nevezik több más ország egyes közigazgatási egységeit is.
Amegye szó első írásos említése atihanyi alapítólevélben található; eredete vitatott.
Györffy György szerint amegye szó a szomszédosdélszláv nyelvek valamelyikéből került amagyarba. Aszlovénmeja jelentése ’mezsgye, határ, élő sövény’,horvát-szerb nyelven ameđa szó szintén ’mezsgye, határ’, a régies(gradska) međa pedig ’(vár)megye’ jelentésű. Mindezek a szláv szavak a ’középső’ jelentésűlatinmedius szóval összefüggőindoeurópai eredetre vezethetők vissza. A magyar nyelvbe is ’mezsgye’ jelentéssel kerülhetett a szó eredetileg, majdelkülönüléssel alakult ki a mai ’közigazgatási egység’ jelentés. A ’határvonal’ és az ’az által bezárt terület’ jelentések azonos szóval való kifejezése nem meglepő: maga ahatár szó is hordozza ezt a kettős jelentést.
ACzuczor Gergely ésFogarasi János szerkesztette és írtaA magyar nyelv szótára amegyét amegy szóból származtatja. Megemlítik, hogy „E szerént a megye nem egyéb, mint határ, s minthogy ezt ősi szokás szerént lépve, s körüljárva jelölik ki, innen e szó gyöke amegy ige (valamint ajáráséjár), s a megyének kijelölése csakugyanhatárjárásnak mondatik.”[1] A szláv eredetet cáfolják: „Szerb nyelvenmetya, tótulmedza szintén határt, közeget jelent, de ezek rokonaikkal együtt vagy a magyarmegye szóból, vagy a latinmediumból eredtek, melynekmeo gyöke közös a magyarral, mertmedium am.intervallum pro meando, átmenni való közeg. A szláv nyelvekben ezen gyök nem ismeretes.”[1] Vagyis a környékbéli szláv elnevezések lehetnek az átvételek – a magyarból. Czuczor és Fogarasi azonban többszörösen téved, mivel egyrészt a magyarmegy ige amen- tőből képezi a származékait (pl.menés), ezért amegye szó nem kapcsolható össze amegy igével. Másrészt amedium a latinon belül sem származhat ameo ige gerundiumából, hanem egy ettől független indoeurópai tő folytatása. Harmadrészt a szláv szavak is ugyanennek az indoeurópai tőnek az önálló leszármazottai, amely minden szláv nyelvben ismert a várt (és nem kölcsönzött) hangalakban, nemcsak a környezőkben; már a magyar honfoglalás előtti ószlávban is adatolt mintмежда (mezsda). Továbbá az érintett szótő minden szláv nyelvben kiterjedt szócsaládot ad, így a Czuczor–Fogarasi terminológiája szerint is gyöknek minősülne. Megjegyzendő, hogy a megfelelő szó szerbül nem*metya, hanemmeđa (kb. megya).
A magyarmegye szó első ismert írásos előfordulása a tihanyi alapítólevélben található 1055-ből; egyértelműen a mai jelentéssel először a 15. század közepén találkozunk vele.
Amagyarországi megyerendszer kezdeteit azI. István által létrehozottkirályi vármegyék jelentették.
Évezrednyi története során a megye funkciója, intézményrendszere, területi beosztása egyaránt sokat változott, a folyamatosságot tulajdonképpen maga az elnevezés hordozza csupán. Ez nem csupán amegye elnevezésre igaz, hanem a megyék neveire is, mivel általában ezek is sok évszázados múltra tekintenek vissza.
A magyar megyerendszer főbb történeti formái akirályi vármegye, anemesi vármegye, apolgári vármegye, atanácsrendszer megyéi és 1990 óta azönkormányzati megye. Említésre érdemes még a 16–18. század sajátos formája, aparasztvármegye.
Amegye és avármegye elnevezések általában szabadon felcserélhetők voltak egymással, csupán a legkorábbi időszakra vonatkozóan merül fel a szakirodalomban annak kérdése, hogy ezek esetleg nem teljesen megegyező fogalmat takartak, illetve a 20. század közepe óta avármegye forma eltűnt a hivatalos használatból, 2023-tól viszont a vármegye változat a hivatalos.
Annak ellenére, hogy a megyék a 11. század óta Magyarországmeghatározó közigazgatási egységei,kizárólagossá viszonylag későn, az1876-os megyerendezéssel váltak. Ezt megelőzően évszázadokon át különböző, a megyéktől eltérő szervezetű és jogállásúkülönkormányzatok (szász ésszékely székek,szabad kerületek stb.) is működtek az országban, főlegErdélyben, azAlföldön és aSzepességben.
Az ország mai, 19 megyét tartalmazó beosztása az1950-es megyerendezéssel alakult ki, a megyék mai intézményrendszerét meghatározó demokratikusan választottvármegyei önkormányzatok 1990-ben jöttek létre. A megyék azEurópai Unió egységes statisztikai osztályozási rendszerében aNUTS 3 szintű területi egységek.
A szakirodalom egy része a középkorikirályi vármegye egyik előzményének tekinti aFrank BirodalomNagy Károly által létrehozott közigazgatási rendszerének alapegységét, agrófságot, melynek élén az uralkodó által kinevezett és általa bármikor leváltható gróf állt.
A modern korban gyakran megyének nevezik magyarul példáulAnglia,Franciaország,Románia ésSvédország NUTS 3 szintű, vagy ezekkel ekvivalens közigazgatási területi egységeit. Ez azonban kizárólag hagyományon alapul, nincs olyan szabály, aminek alapján egyértelműen eldönthető volna, hogy adott esetben miért nevezünk valamit megyének és mást miért nem. Mindennek következtében a különböző források nem következetesek a megye szó idegen országokra vonatkozó használatában.
- ↑abCzucor–Fogarasi 1867, „megye” szócikk
- Pomogyi László:Magyar alkotmány- és jogtörténeti kisszótár. Budapest : Mérték Kiadó. 2008.ISBN 978-963-9889-23-1
- Eckhardt Ferenc:Magyar alkotmány- és jogtörténet. Budapest : Politzer Zsigmond és fia. 1946.
- Etimológiai szótár : Magyar szavak és toldalékok eredete. Főszerk. Zaicz Gábor. Budapest: Tinta. 2006. = A Magyar Nyelv Kézikönyvei, 12.ISBN 963-7094-01-6
