Ez a lap egy ellenőrzött változata
Amegváltás (latin redemptio,görögapolytrosis, apolütrószisz; jelentése:megvásárlás, kiváltás, visszavásárlás) elsősorban azábrahámi vallásokban használt fogalom, de a többi világvallásban is megtalálható.
ABibliában használt szó arra utal, hogyIsten kiváltja, kiszabadítja népét.
Akereszténységben a megváltás mint abűntől, s ennek következményeitől való megszabadítás, Krisztus, aMegváltó érdeme által. Arra utal, hogy Krisztus a szenvedésével és halálával kiérdemelte, hogy a megtérő emberek szabaddá váljanak minden bűntől, és a bűnt követő „örök halál”-tól.[megj. 1] A megváltás egyfelől Krisztus kereszthalálával ment végbe, másfelől a Krisztusba vetettélő hit, amegtérés éskeresztség által valósul meg.[1]
A megváltásról a Biblia először abban az ítéletben adott hírt, amelyet Isten az édenkertben mondottSátán felett. Ezt mondta:„Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod”.[2] Ezen az első emberpár hallatára elhangzott ítélet nekik és utódaiknak tett ígéret volt. Míg az ember és Sátán közötti harcot jövendölt, azt is kinyilatkoztatta, hogy a nagy ellenség hatalma végül megtörik. Ádám és Éva bűnözőként állt az igazságos bíró előtt, várva a törvényszegésük miatti ítéletre; azonban mielőtt a rájuk kirótt vesződséges, fájdalmas életről hallottak volna, illetve arról, hogy vissza kell térniük a föld porába, reményt kínáló szavak hangzottak el. Az emberiségnek bár szenvednie kell a hatalmas ellenségtől, de örömmel várhatja a végső győzelmet.[3]
Abűn miatt nemcsak az ember, hanem a Föld is a gonosz hatalmába került, és a megváltás tervének ezt kell helyreállítania. Ádámmegteremtésekor uralmat kapott a föld felett, de mivel engedett a kísértésnek, az Sátán hatalma alá került. Amikor az ember Sátán foglya lett, az uralom, amely az övé volt, legyőzőjének kezébe ment át. Így lett Sátán„e világ istene”.[4] Kisajátította azt az uralmat, amelyet eredetileg Ádám kapott. De Krisztus, aki áldozatával megfizette a bűn büntetését, nemcsak megváltja az embert, hanem vissza is adja eljátszott uralmát. Mindent, amit az első Ádám elvesztett, helyreállít a„második Ádám”,Jézus.[3]
Isten a földet szent és boldog lények lakóhelyéül teremtette. Ez a szándék megvalósul, amikor Isten hatalma által megújultan, a bűntől és bánattól megszabadultan azúj föld a megváltottak örök lakóhelyévé lesz. „Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.”[5]„És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyi széke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki”[6][3]
A megváltás tervének az ember megváltásán túl volt egy tágabb és mélyebb célja. Krisztus nemcsak ezért jött a földre; nem csupán azért, hogy e világ lakói úgy tekintsék Isten törvényét, ahogy kell. Krisztus azért is jött, hogy a világegyetem előtt igazolja Isten jellemét. Nagy áldozatának ezt az eredményét – és hatását más világok értelmes lényeire, csakúgy mint az emberre – a Megváltó előre látta, amikor közvetlenül keresztre feszítése előtt így szólt:„Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme: És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok”.[7]
Krisztus cselekedete – hogy meghalt az ember megváltásért – nemcsak elérhetővé tette az embernek amennyet, hanem az egész világegyetem előtt igazolta, hogy miért bánt Isten és "Fia" a lázadó Sátánnal úgy, ahogy bánt; valamint biztosította Isten törvényének örök érvényűségét, és bemutatta a bűn lényegét és következményeit.[3]
Agnoszticizmusban a megváltás lényege az anyagvilágba zárt fényszikrák kiszabadítása az anyagból és visszajuttatása a plérómába, a fény országába. Hogy ez megtörténhessen, a világban megjelent egy magasabb rendűeón , a Logoszeón, Krisztus, aki a felszabadító tudást, a gnósziszt közölte az emberekkel. A gnosztikus megváltás nem kegyelem, hanem az én tökéletes birtoklásához eljutás, az önismeret. Ez megköveteli a világtól való tökéletes elszakadást, a léleknek a testből, az anyagból való kiemelkedését, szigorúaszkézis (nemi élettől tartózkodás,böjtök stb.) vagy esetleg (néhány irányzatban) a testet tönkretevő kicsapongások által.[8]
A Korán alapján Jézus(Íszá) Istenprófétájaként született, de emberi lény volt, nem Isten vagy„Isten Fia”. Éppen ezért az iszlám elutasítja a keresztény megváltás tanát és egyben annak azeredeti bűn tanítását. Az Istennel való közeli kapcsolat létrehozásának előfeltétele, hogy az egyén magát a földi dolgok fölé emelje. Az ember saját magát váltja meg azáltal, hogy megtartja Isten parancsait. Az iszlámban nincsenek közvetítők Isten és az emberek között, sem Jézus, sem más szentek vagy próféták.
Asíita felfogásban azonban fontos szerep jut amahdíhoz kötődő megváltástannak, aki azidők végén visszahozza az igaz iszlámot és megbünteti a vallás ellenségeit.
A megváltást kifejezőpada ésgaalhéber szavak eredetileg kereskedelmi tranzakciókat jelöltek. Agaalt olyan ember testvéreivel kapcsolatban is használták, aki gyerek nélkül halt meg: a testvéreknek kötelező „megváltani” az eltávozott tekintélyét.[9]
A családi jog a legközelebbi rokont, agoelt (agaalból) kötelezte, hogy az idegen tulajdonba került javakat és személyeket megváltsa.[10] ÍgyJahve isgoel, Izráel megváltója, tehát a Jahve és Izráel között lévő „rokoni” köteléket hangsúlyozza.[11]
Újabban a megváltás lényegét abban jelölik meg, hogy a jó győzelmet arat a rosszon az emberi történelemben vagy az egyén életében.[12]
Ahinduizmusban a megváltásról, azaz hogy mik az újraszületések körfolyamatából (szanszára) való kiszabadulás (móksa) útjai, különböző felfogások uralkodnak, amelyek az istenfogalomtól és azoktól a nézetektől függenek, amelyek a világ eredetét illetik, ahova minden élőlény visszatér. Az üdvhöz vivő utak, amelyeket jógának vagymárgának (=út) hívnak, nem zárják ki egymást, hanem éppen hogy kombinálhatók[13]
A három fő út(trimárga):
Ezeken kívül egyes irányzatok más utat is követnek:
Minden út(márga, jóga) közös célja a megszabadulás (móksa, mukti), azaz azátman (egyéni lélek) kiválása a testből és a formákmájá (illúzió) világából, ésBrahman(a legfelsőbb lélek, abszolút önvaló) elérése, amelyben a jó és rossz, az élőlények és dolgok, a férfi és nő minden ellentéte megszűnik.
Avisnuiták hisznek az egyes lelkek egyéni jellegében és a lélekvándorláskörfolyamatából kiszabadított lelkek istenközeli létezésében. Abhakti-irányzat abban látja a megváltást, hogy a lélek egybeolvad a személyes Istennel. Amonistavédánta-rendszerben amóksa annak tudata, hogy az átman a brahmannal azonos. Aszánkhja-rendszer szerint a megváltás az örökpurusa elkülönítése aprakriti-természet markolásától. Asivaiták a megváltás célját adukhántának (= a szenvedés vége) hívják és elsősorban a természetfeletti erők megszerzését értik rajta. Asakták szerint, akik az Isten és az egyes lélek azonosságát tanítják, az a sákta éri el akaulácsára legfelső fokát aki megfelelő magatartás által kiválik a „sötétségből” és megérett az örökSakti felismerésére.[13]
Abuddhizmusban a szenvedéstől és az újjászületések végtelen sorától való megszabadulásként értelmezhető a megváltás, amely minden isteni segítség nélkül, magának az embernek a szellemi és erkölcsi energiájával történik. Ebben a vallásban az egyén saját maga jutalmazza vagy bünteti meg magát, kizárólag maga az oka annak, ha a különböző egek vagy poklok valamelyikébe kerül, s boldog vagy boldogtalan létre jut (lásd:buddhista kozmológia ésérzéki vágyak birodalma). A megváltás ilyen értelemben ideiglenes (a megváltás állapotától eltekintve), ugyanis nincs örökké tartó jutalom és büntetés sem.[14]
A buddhizmusban a megváltás ezen látszatvilágtól való megszabadulás állapota (nirvána), megszabadulás a létezés töredékességétől és mulandóságától, a szenvedéstől (dukkha). A buddhista iskolák olykor különböző módon tekintenek a megszabaduláshoz vezető útra.[15] A gyakorlat alapja ahárom drágaságban való menedékvételen alapszik:Gautama Buddha, adharma/dhamma (a tanítások) és aszangha (a közösség). A cél amegvilágosodás. Míg athéraváda gyakorló előtt önmaga megváltása, a szentté (arhattá) válás célja lebeg, addig amahájána ágak buddhistái, ezen túllépve, az összes érző lény érdekében célozzák meg a megvilágosodást.[16]
Amikor valaki leveti magáról az összes – jó és rossz – karmát, és kiolt minden kötődést, akkor ő felvilágosulttá – azaz azújraszületések ciklusaitól felszabadulttá – válik és határtalan értelemmel, ismerettel, hatalommal és boldogsággal rendelkező isten lesz. Ennek érdekében neki követnie kell a helyes hitből, ismeretből és életvitelből alkotott ún. „Három Ékkövet”. Ebbe tartozik az összes életforma irántierőszakmentesség(még a zöldségekre is vonatkozik: csak olyat szabad enni, ami nem öli meg a növényt, például répát nem lehet fogyasztani).[forrás?] A felszabadulás meggyorsítható gyakori és rendszeres bűnvallással ésmegtéréssel, és – különösen az élet negyedik szakaszában –aszketikus életvitellel.
