Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Međurić | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Kutenya |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44321 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 427 fő(2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 118 m |
| Időzóna | CET,UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 27′,k. h. 16° 55′45.45,16.9166666745.450000°N 16.916667°EKoordináták:é. sz. 45° 27′,k. h. 16° 55′45.45,16.9166666745.450000°N 16.916667°E | |
 | |
Međurić (régi magyar neveVasmegyericse) faluHorvátországban,Sziszek-Monoszló megyében. KözigazgatásilagKutenyához tartozik.
Sziszek városától légvonalban 44, közúton 57 km-re, községközpontjától 15 km-re keletre,Novszkától 20 km-re északnyugatra azIlova és aPakra folyók között fekszik.
Međurić területe már a középkorban lakott volt. Itt állt Vasmegyericse mezővárosa, melyet a határában található gazdag régészeti lelőhelyek is igazolnak. A Bijela-pataknak a Pakra folyóba való torkolásánál levő magaslaton található aPodbrdalje régészeti lelőhely, ahol számos középkori eredetű cseréptöredék került elő. A Bijela-patak felettiRibnjačke Njive ésRibnjački Lug lelőhelyeken szintén nagy mennyiségű középkori cseréptöredéket találtak. Mindhárom lelőhelyet a Zágráb - Lipnik vasútvonal szeli ketté. Területén állott egykorMegyericse vára, melyet valószínűleg a Megyericseiek építtettek.1403-banZsigmond elkobozta és másoknak adta.1448-tól a Marótiaké. 1497-ben a Drágffyakkal eszközölt csere révén lett a Kanizsai család örökjogú birtokává. A mezőváros és a vár a16. században a török hódítás következtében pusztult el.
A mai településkarlócai békét követően a horvát lakosság betelepítésével keletkezett. A falu1773-banaz első katonai felmérés térképén„Dorf Medjurich” néven szerepel. A településnek 1857-ben 369, 1910-ben 932 lakosa volt.Pozsega vármegye Novszkai járásához tartozott. Ebben az időszakban a könnyebb megélhetés reményében a Monarchia csehországi és felvidéki területeiről nagy számú cseh és szlovák lakosság telepedett le itt, akik idővel többségbe kerültek.1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd későbbJugoszlávia része lett. AII. világháború idején aFüggetlen Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre, enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. 1991-ben lakosságának 43%-a cseh, 43%-a horvát, 11%-a szlovák volt. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A településnek 2011-ben 485 lakosa volt.
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 369 | 369 | 588 | 736 | 809 | 932 | 894 | 819 | 773 | 801 | 779 | 663 | 612 | 570 | 542 | 485 |
Megyericse középkori váraBanova Jaruga mellett északkeletre a mai Međurić területén állt. Branko Nadilo szerint némi nyomai még maradtak.[4]
