Ez a lap egy ellenőrzött változata
AMaxwell-bóbitásantilop(Philantomba maxwellii) azemlősök(Mammalia)osztályánakpárosujjú patások(Artiodactyla)rendjébe, ezen belül atülkösszarvúak(Bovidae)családjába és abóbitásantilop-formák(Cephalophinae)alcsaládjába tartozófaj.
Korábban aCephalophus nembe volt besorolva,Cephalophus maxwellii név alatt. Manapság az újPhilantomba nemének atípusfaja.
A fajNyugat-Afrikában honos antilopfaj. A faj megtalálhatóBenin,Burkina Faso,Elefántcsontpart,Gambia,Ghána,Guinea,Egyenlítői Guinea,Libéria,Nigéria,Szenegál,Sierra Leone ésTogo területén.[1] A nyirkos síkvidéki erdők,másodlagos erdők,galériaerdők és a környezőszavannák lakója.
A Maxwell-bóbitásantilop kis méretű antilopfaj, testhossza 63–76 cm, marmagassága 35–42 cm, farkának hossza 12–15 cm, testtöömege 5–10 kg.
Sima szőrzete palaszürke vagy szürkésbarna, nyakának és testének alsó részén világosabb árnyalatú. Pofájának rajzolata sokkal sötétebb, feje pedig szögletesebb, mint a kék bóbitásantilopé. Homloka és orrnyerge sötétbarna vagy szénfekete, melyet a szeme fölött kezdődő fehéres szürke csíkok szegélyeznek. Pofáján, közvetlenül aszeme előtt találhatószagmirigye rendkívül nagy méretű és feltűnő. Farka vékony, fehér szőrszálak szegélyezik. A rövid, hegyesszarv mindkét nemű egyednél megtalálható, afülek között csaknem függőlegesen mered fel. A szerv a tövénél redőzött, hossza kb. 5 cm, a homlokán található sötétbarna bóbita gyakran elrejti.
A Maxwell-bóbitásantilop más bóbitásantilop-fajokhoz hasonlóan éjjeli életmódot folytat, óvatossága, félénksége miatt nehezen figyelhető meg. Járása általában egyenetlen, járása közben farkát legyezi. Ha megriasztják, egyből rejtőzködő helyére indul. Szoros kötelékben élő párokban él. A párok arcukon található szagmirigyeik váladékával jelölik meg területüket, melyet feltehetőleg védelmeznek, mivel a szomszédos párok területe általában nem nyúlik egymáséba. Az idegen egyedeket általában a területet birtokló ugyanolyan nemű egyed űzi el. Az együtt élő párok fejük összedörzsölésével általában egymást is megjelölik. Külön helyet használnak ürülékük elhelyezésére, ezekre a helyekre pontosan meghatározott csapások vezetnek az alvóhelyekről.
Különfélegyümölcsöket, lágyszárúnövényeket, cserjéket, frisshajtásokat és valószínűleg némi állati eredetű táplálékot is fogyaszt.
Aborjak a két száraz évszakban januártól márciusig és augusztustól szeptemberig születnek. Anőstény 120 naposvemhesség után évente egy utódnak ad életet.[2] Az újszülött borjú színe más bóbitásantilop-féléktől eltérően hasonlít a szüleiére. Súlya 710-954 g, nagyjából a felnőtt nőstény súlyának egy tizede. A fogságban tartott egyedek tíz évig is elélnek.
A Maxwell-bóbitásantilop nem veszélyeztetett státuszú, bár elsősorban a vadászat fenyegeti. Bár eredeti élőhelyének nagy része a mezőgazdasági területek terjeszkedése miatt átalakult, a faj gyorsan alkalmazkodott a szavannákon és a gazdasági területeken való életmódhoz.[1]
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
