Mauritius vagy hivatalos nevénMauritiusi Köztársaság (francia: République de Maurice,angol: Republic of Mauritius,mauritiusi kreol:Repiblik Moris) kicsiny szigetállam azIndiai-óceánon,Madagaszkártól kb. 900 km-re keletre fekszik.
A főváros és legnagyobb város,Port Louis Mauritiuson, a fő szigeten található, ahol a lakosság nagy része koncentrálódik.
A lakossága többnemzetiségű, többnyelvű és több vallású, de az egyetlen afrikai ország, ahol többségbenhindu népesség él.[5] A lakosság többsége amauritiusi kreol nyelvet beszéli.
A 19°50' és 20°32' déli szélességi és az 57°18' és 57°46' keleti hosszúsági fokok között fekszik.
Összterülete 2046 km²; ebből maga Mauritius, a fősziget 1865 km², a tőle 560 km-re fekvőRodriguez-sziget 104 km², a mintegy 1000 km-nyire északra találhatóAgalega-szigetek 75 km², a 400 km-rel északkeletre fekvőSt. Brandon- ésCargados Carajos-szigetek összterülete mindössze 1,3 km²; a 22 sziget többsége lakatlankorallszirt.
A fő sziget észak-déli irányban 58 km, kelet-nyugati irányban 47 km, kerülete 330 km.
Mauritius nagy része a délnyugat felé fokozatosan emelkedő központi fennsík. Legmagasabb csúcsa a 828 m-esPiton de la Petite Rivière Noire csúcs. Mauritiuson nincs aktívtűzhányó (viszontRéunionon igen). A fennsíkot a Moka, a Corps de Garde, a Pieter Both és még néhány csúcs (a Piton du Milien, valamint a Motte a Thérese) veszi körül.
Mauritius aBaktérítő közelében fekszik, így éghajlata szubtrópusi. A nyár decembertől júniusig, a tél júliustól szeptemberig tart. Nyáron az átlaghőmérséklet 30 °C körül van, télen éjszaka 17 °C, kora délután 24 °C körül. A kettő között – szeptembertől novemberig – az átlaghőmérséklet 25 °C és 28 °C között van.
A központi fennsík éghajlata eltér a sziget többi területén lévő éghajlattól: télen 12 °C és 22 °C között, nyáron 18 °C és 30 °C között van. A levegő párás és szinte folyton esik az eső. A sziget délkeleti oldalán az éves csapadék eléri a 4000 mm-t; az északnyugati (esőárnyékos) parton „mindössze” 1000 mm.
Közel 900 fajta virágos növény éspáfrány található, de a növények közül kb. 200 fajta közel áll a kipusztuláshoz.44 őshonos állat élt a szigeteken, de ebből 21 faj már kihalt és továbbiak állnak a kipusztulás szélén. Ezen folyamat megállítására létrehozták aBlack River Gorges Nemzeti Parkot, az őshonos madarak és denevérek számára.
AGerald Durrellzoológus és író által1963-ban alapított JWPT (Jersey Wildlife Preservation Trust) tagjai fogságban szaporítják a veszélyeztetett állatokat, felnevelik, majd szabadon engedik őket.
Indiából érkezett azagáma és a sikló is. Őshonos faj anappali gekkó. Őshonos volt a Földön valaha élt legnagyobb óriásteknős amauritiusi nyereghátú óriásteknős. De az ember megjelenése után az 1730-as évekre kihalt.[6]Abékákat a telepesek hurcolták be, és kedvező körülményekre találva elszaporodtak.
A röpképtelendodó az oktalanul kiirtott állatok szimbólumává vált. Állítólag két fajtája volt: a Mauritiuson honos barna dodó, avagydronte és a réunioniszoliter, avagy fehér dodó (Raphus solitairius) volt – napjainkra azonban jóformán bizonyosra vehető, hogy ez utóbbi állat sosem létezett; a tudósok tévesen írták le az ugyancsak kihaltréunioni íbiszről szóló bizonytalan beszámolók alapján.
A dodóhoz hasonlóan kipusztult az ugyancsak röpképtelenmauritiusi vörös guvatAphanapteryx bonasia és kétpapagájfaj. Amauritiusi papagáj(Lophopsittacus mauritianus) – ez egy hatalmas, tarajos, avalódi papagájformák közé tartozó madár volt, amely valamennyire még tudott repülni. Valószínűleg már a szigeten különült el tőle az ugyancsak kihaltmauritiusi szürkepapagáj(Lophopsittacus bensoni) fejlődése.
Az arab tengerészek fedezték fel először a lakatlan szigetet975 körül és elnevezték Dina Arobinak.[9][10]
A hollandok az 1500-as évek végén
1507-ben megérkeztek a portugálok,[11] majd később a hollandok is, de a sziget1638-ig lakatlan volt, amikor is ahollandokMóric orániai herceg (hollandul:Maurits van Nassau) tiszteletére települést alapítottak a szigeten.
Az ő jelenlétük vezetett a röpképtelendodómadár gyors eltűnéséhez, amely azóta az egyik legismertebb példája lett a fajok kihalásának.
A hollandok1710-ben elhagyták a pénzügyileg nehéz helyzetbe került településüket, bár számos, korábbanrabszolgasorban élő ember ottmaradt.1722-ben afranciák létrehozták a későbbiekben rendkívül jövedelmező,cukornádültetvényekre összpontosító gyarmatot, ami az Afrika más részeiről Mauritiusra hozott rabszolgák munkájára támaszkodott.
Az1790-es években a szigeten rövid ideig autonóm uralom volt, amikor az ültetvénytulajdonosok elutasították a francia ellenőrzést afrancia forradalom idején ideiglenesen érvényben lévő, a rabszolgaságot megszüntető törvények miatt.
A rabszolgaság1835-ös eltörlését követően azindiai szubkontinensről származó, fizetett munkások érkeztek a szigetre, akik az ültetvényeken való munkát el tudták végezni a rabszolgák helyett. Ma az ő leszármazottjaik alkotják a lakosság többségét.
Mauritius stratégiailag fontos brit haditengerészeti támaszpont, később pedig légibázis maradt, és amásodik világháború alatt szerepet játszott a tengeralattjáró- és konvojellenes műveletekben, valamint a hírszerzésben.
Brit Mauritius zászlaja 1923–1968 között
Mauritiusi brit gyarmati postabélyegVI. György király portréjával
A brit Mauritius gyarmatról elnevezettHMS Mauritius brit könnyűcirkáló 1942-ben
1968-ben lett független parlamenti köztársaságként Nagy-Britanniától, de egészen 1992-ignemzetközösségi királyság volt az államformája, perszonálunióban az anyaországgal. 1967 és 1992 közöttII. Erzsébet, mint Mauritius királynője uralkodott.
2020 júliusában az MV Wakashio japán tulajdonú ömlesztettáru-szállító hajó Mauritius partjainál zátonyra futott egykorallzátonyon és nehézolaj szivárgott egy érintetlenlagúnába,[13] súlyos környezeti katasztrófát okozva.[14]
Mauritius államfője az elnök, akit a Nemzeti Tanács – az egykamarásparlament – választ meg 5 év időtartamra. A Nemzeti Tanácsnak 62 – közvetlenül választott – képviselője van, 4-8 további taggal, akiket a választás eredményei alapján a „legjobb vesztes” jelöltek közül neveznek meg, tekintetbe véve az etnikai kisebbségek képviseletét. Az országot awestminsteri rendszer szerinti kormányzásban irányítják.[15]
Mauritius gyakran ellentmondásoskoalíciós politikáját két kiemelkedő család uralta, amelyek mindegyikének apa-fia párosa több, gyakran egymást nem követő cikluson keresztül volt miniszterelnök.Seewoosagur Ramgoolam volt Mauritius elsőminiszterelnöke, akitAnerood Jugnauth, fia,Navin Ramgoolam ésPaul Raymond Berenger követett, aki a függetlenség utáni Mauritius egyetlen nem hindu miniszterelnöke volt. 2017-benPravind Jugnauth lett a miniszterelnök, miután apja rövid időn belül lemondott, és2019-ben saját jogán választották meg.
A legutóbbi általános választás2019.november 7-én volt a fő sziget 20 választókerületében és a Rodriguez-szigeti választókerületben.[16] A Harcos Szocialista Mozgalom (franciául:Mouvement Socialiste Militant,angolul:Militant Socialist Movement, rövidítve:MSM) vezetője,Pravind Kumar Jugnauth került az ország miniszterelnökének megválasztására.[17]
A lakosság sokszínű, a szigetország európai hatalmak általi gyarmatosítása, a rabszolgaság, valamint az indiai és kínai munkások betelepítése és bevándorlása nyomán.
A mauritiusialkotmány nem tesz említésthivatalos nyelvről. Az Alkotmány csak megemlíti, hogy az Országgyűlés hivatalos nyelve az angol; azonban bármely parlamenti tag franciául is megszólíthatja az elnököt.[19]
Az angolt és a franciát Mauritiusde facto az ország nemzeti és közös nyelvének tekintik, mivel ezek a kormányzati adminisztráció, a bíróságok és az üzlet nyelvei.[20] Mauritius alkotmánya angol nyelven íródott, míg egyes törvények, például apolgári törvénykönyv és abüntető törvénykönyv francia nyelven íródtak. A mauritiusi pénznemen szerepel alatin, atamil és adévanágari írás is.
A mauritiusi lakosság többnyelvű; mígmauritiusi kreol az anyanyelve a legtöbb embernek, de folyékonyan beszélnek angolul és franciául; hajlamosak a helyzetnek megfelelően nyelvet váltani.[21] A franciát és az angolt előnyben részesítik oktatási és szakmai környezetben, míg az ázsiai nyelveket főleg zenei, vallási és kulturális tevékenységekben használják. A média és az irodalom elsősorban francia nyelven jelenik meg.
A 2011-es népszámlálás szerint a mauritiusi lakosság 48,5% -a követi ahinduizmust, ezt követi a kereszténység (32,7%), az iszlám (17,2%) és más vallások (0,7%). 0,7% vallotta magát valláson kívülinek, 0,1% pedig nem válaszolt.[22]
A népesség sokszínűségéből adódóan a kultúra és a vallás is sokszínű. Láthatóak hindu (mandir) és kereszténytemplomok,mecsetek, kínaipagodák, debuddhista sztúpa is.
1968-as, Nagy-Britanniától való függetlensége óta Mauritius alacsony jövedelmű, mezőgazdaságon alapuló gazdaságból magas jövedelmű, diverzifikált gazdasággá fejlődött, amelynek alapja az idegenforgalom, a textilipar, a cukor és a pénzügyi szolgáltatások. Mauritius gazdasági történetét a függetlenség óta „mauritiusi csodának” és „Afrika sikerének” nevezik.[23] Az életszínvonal jelentősen nőtt, a gyermekhalandóság csökkent, és az infrastruktúrát nagyban fejlesztették.
1987-ben aGDP még csak 1,52 milliárd dollár volt, de2005-ben elérte a 16 280 milliárd dollárt, és ezzel Mauritius egy főre jutó GDP-je a második Fekete-Afrikában: csakEgyenlítői Guinea előzi meg az olajexportnak köszönhetően.
Mauritius gazdasága más oldalról nagyon összetett, a vagyoni különbségek nagyok. A gazdaság főként acukornádtermelésén, az idegenforgalmon, a textiliparon és a szolgáltatásokon alapul, de egyéb területek is gyorsan fejlődnek.
Cukornádat termelnek a művelt földek 90%-án, és ez adja az export 25%-át. Az1999-es aszály számottevő károkat okozott.
A kormány fejlesztési stratégiája a külföldi befektetésekre fókuszál.Adóparadicsomként Mauritius több mint 9000off-shore céget vonzott, sok ezek közül azIndiával ésDél-Afrikával való kereskedelmi együttműködést célozza, míg egyedül abankszektorba történt befektetések értéke meghaladja az 1 milliárd dollárt. Ezek azonban csak azadóelkerülés miatt vannak az országban bejegyezve, valós gazdasági tevékenységüket másutt végzik.[24]
A gazdasági teljesítmény2000 és2004 között erőteljes gazdasági növekedéssel és 7,6%-os munkanélküliséggel (2004. december) járt együtt.Franciaország az ország legjelentősebb kereskedelmi partnere, sokoldalú kapcsolatokkal. A műszaki segítségnyújtás változatos formái alakultak ki.
Mauritius turisztikai célpont, az idegenforgalmi szektor a gazdaság egyik fő pillére. A szigetország trópusi éghajlatot élvez, tiszta, meleg tengervízzel, strandokkal, trópusi faunával és növényvilággal, többnemzetiségű és kultúrájú lakossággal.
A közlekedés elsősorban a szigetet behálózó autóutakon történik, lévén, hogy vasúti szolgáltatást 1964-ben bezárták és csak évtizedek után indult el újra. Ahhoz, hogy a forgalmi torlódások megszűnjenek Curepipe és Port Louis között, javasolták egy könnyű vasútvonal (LRT) kiépítését.[25]
2005 júliusa óta a diákok, a fogyatékkal élők, valamint az idősek számára ingyenes a tömegközlekedés az országban.
Mauritius legjelentősebb reptere aSir Seewoosagur Ramgoolam nemzetközi repülőtér, mely a sziget délkeleti csücskében található. Ez szolgál bázisául az állam nemzeti légitársaságának, az Air Mauritius-nak, és ez fogadja a szigetre érkező utasszállító gépeket. Jelenleg egy új utasterminál építése zajlik itt, mely előreláthatólag 2013 áprilisára készül el.
Európai,indiai,kínai ésafrikai kultúra található a szigeten. Ezek a kultúrák anélkül, hogy összeolvadnának, békésen élnek egymás mellett a szigeteken. Az ország kultúrája tükrözi a változatos etnikai összetételét a különböző vallásokon, vallási ünnepeken, a konyhaművészeten, a zenén és afolklóron keresztül.
Az üzleti életben együtt dolgoznak a különböző származású emberek, de hétvégére mindenki visszavonul a saját, hagyományos világába.
Mauritius konyháját befolyásolja a sziget trópusi elhelyezkedése, valamint az országot jellemző kulturális sokszínűség. A mauritiusi konyha az afrikai, kínai, európai (főleg francia) és indiai hatások keveréke.[26] Az ételek és ételkészítési gyakorlatok zöme a francia kultúrából, másrésze az egykori afrikai rabszolgáktól, valamint a19. században érkező indiai munkásoktól és kínai bevándorlóktól származik.[27]
Leggyakoribb növényi hozzávalók a paradicsom, a hagyma, abámia, a padlizsán, a cayote, a fokhagyma és az erőspaprika.[28] A rizs, halak, rákok és a tenger gyümölcsei szintén alapvető összetevői különféle mauritiusi ételeknek. Széles körben elterjedt fűszerek az erőspaprika, a kardamon és a szegfűszeg.
Népszerű készítmények az indiai eredetű padlizsántorta, az édesburgonyából készült torta vagy az erőspaprikás torták, amelyek nevükkel ellentétben nem torták, hanem tortácskaszerű könnyű harapnivalók. Francia eredetű nassolnivalók a tápiókakeksz, kukoricapuding és a nápolyi.
A Trou aux Biches Hotel udvara a tengerpartonA főbb látnivalók egyike, a Hétszínű földA Le Morne hegy, és egy, a tövében elterülő golfpályaFlic-en-Flac népszerű strandjaA sziget egyik legnépszerűbb turistacélpontja, a Chamarel-vízesés
A sziget északi részén többnyire fehér homokos tengerpartot és lagúnákat találunk. Itt található a főváros, Port Louis is, ahol sok vallási épület –katedrális,templomok,pagodák ésmecsetek – tekinthető meg. Főtere a Place des Armes.
A déli rész teljesen érintetlen terület, mert túl szeles.
Látnivalók:
Mahébourg városa, amely 15 percre van autóval a nemzetközi repülőtértől: a francia időszakban ez a város volt a sziget székhelye
Naval Múzeum (Tengerészeti Múzeum)
La Vanille Crocodile Park: krokodilok és hüllők tekinthetők meg az 1985 előtt még vanília-ültetvényként használt területen
Sonillac halászfalu: Telfair Garden és Rochester Falls vízesés
A nyugati részen is találhatóak homokos partok, de nem olyan fejlett mint az északi rész.
Martello-tornyok: 5 torony, amelyet az angolok építettek 1810 és 1846 között védelmi célból a francia flotta ellen
Riviere Noire Centre de Peche horgászparadicsom
Chamarel-vízesés (83 m magas)
Coloured Earth – Színes-földek
Le Morne-félsziget
Brabaut-hegy (a Le Morne-félsziget része): a 17. és a 18. században ide menekültek a szökött rabszolgák. Amikor a hegyről meglátták a katonákat, a tengerbe vetették magukat.
A keleti részt csak az utóbbi években kezdték el fejleszteni.
Fontosabb helyek:
Ile aux Cerfs, a Szarvasok-szigete
Grande Riviere Sud-est (Nagy-Délkeleti-folyó)
Pointe-du-Diable
Cente de Flacq (Belle Mare strand és Fuel Sugar Estete cukorgyár)
Trou d'Eau Douce Bay kikötő
Lion-hegy (Oroszlán-hegy)
Domain de Chasseur (Vadász háza)
Domain de Ylang Ylang (Ylang Ylang ültetvény)
Frederick Hendrick-erőd (a hollandok építették 1638-ban)
A legnépszerűbb sport Mauritiuson a labdarúgás.[29] Club M becenévvel illetettnemzeti csapatuk legjelentősebb nemzetközi sikere eddig az1974-es afrikai nemzetek kupáján való szereplés volt, ahol nyeretlenül esett ki a csoportkörből. Adottságainak köszönhetően népszerűek még a vízi sportok, de szinte minden jelentős egyéni-, valamint csapatsport űzésére lehetőség van a szigeten.
Regionális szinten versenyképes sportolókkal bír. Számos érmet szerzett már az indiai-óceiáni szigeti játékokon, melynek két alkalommal, 1985-ben és 2003-ban volt házigazdája.
A nemzeti sportnak alóversenyzés számít, amely szerves része a sziget kulturális örökségének. 1812-ben avatták fel a Champ de Mars versenypályát Port Louisban, mely a legöregebb lóversenypálya a déli féltekén.[30]
AMauritiusi Olimpiai Bizottságot1971-ben alapította Ram Ruhee, és1972-ben vette fel tagjai közé aNOB. A téli olimpiai játékokon eddig nem képviselhette magát, a nyári játékokra ellenben 1984 óta minden alkalommal tudott sportolókat küldeni. A szigetállam első, és mindeddig egyetlen olimpiai érmét, egy bronzérmet2008-ban nyerte Bruno Julie ökölvívásban.
↑Toyin, Falola–Daniel, Jean-Jacques (2016): Africa: an encyclopedia of culture and society. Santa Barbara, California.ISBN 978-1-59884-665-2, 813–814. o.
↑Periampillai, Selina (2019): The Island Kitchen. Recipes from Mauritius and the Indian Ocean. London: Bloomsbury Publishing Plc.ISBN 1-5266-1248-8
.svg)
.svg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.svg)
