Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Matupi-barlang | |
| Ország |  Kongói Demokratikus Köztársaság |
| Elhelyezkedése | |
  Matupi-barlang Pozíció a Kongói Demokratikus Köztársaság térképén | |
 é. sz. 1° 11′ 36″,k. h. 30° 00′ 30″1.193327,30.0084621.193327°N 30.008462°EKoordináták:é. sz. 1° 11′ 36″,k. h. 30° 00′ 30″1.193327,30.0084621.193327°N 30.008462°E | |
AMatupi-barlang a szubszaharaiAfrika fontos régészeti felfedezése. Abarlang aKongói Demokratikus KöztársaságOrientale tartományában találhatóIturi erdőségben fekszik. Története több mint 40 000 évre nyúlik vissza, amióta a helyi emberek folyamatosan használják. A barlangot1997-ben felvették azUNESCOvilágörökség javaslati listájára.
A Matupi-barlangot1973-ban fedezte felFrancis Van Noten, a belgiumi TervurenKirályi Közép-Afrikai Múzeumának kutatója. A feltárási munkák 1973-74-ben folytak. A barlang több mint 2 m-es üledéke a felső 25 cm-en jelenkori és vaskori leleteket tartalmaz, majd a folyamatos további rétegek mikrolitikus kőkorszaki maradványokat rejtenek, a lerakódások alsó rétegében 40 000 évvel ezelőtti időből. A barlang talaja a régészeti feltárások számára kedvező volt, sem túl nedves sem túlságosan savas, így a szerves maradványok kellőképpen megmaradtak, legalábbis az üledék felső rétegeiben.
A legmélyebb réteg 32 000-40 700 évvel ezelőtti időszakból származik. Ezt a világ legrégebbi mikrolitikus technológiája jellemzi. A Matupi-barlang mikrolitikus kőszerszám-technológiájának korszaka különösen érdekes. Amikrolitok kicsiny, kőből készült kőpikkelyek vagy pengék, melyeket fából vagy csontból készült nyelekbe erősítettek, összetett szerszámokat hozva így létre. Hosszú pálcára erősített mikrolitok egy nyíl részét képezték; sorban egymás mellé helyezve pedig vágószerszámot alkottak.
Akőszerszámok miniatürizálása jelentős technológiai fejlődést tükröz. Az éles kövek kicsiny, sokoldalúan használható darabjai könnyebbé tették a vadászó-gyűjtögető emberek által hordott terhet, így megnövelve az általuk bejárható távolságokat. A moduláris kivitel azt jelentette, hogy a mikrolitokat úgy lehetett különféle használati eszközökbe építeni, hogy javításukkor nem kellett új szerszámot készíteni, csak a törött darabot kellett kicserélni.
A Matupi-barlang ennek a technológiai forradalomnak legkorábbi szakaszát képviseli, de ez nem jelentette azt, hogy a kőkorszak emberei mezőgazdaság és erdőirtásra alkalmas eszközök nélkül éltek volna. Bebizonyosodott, hogy a Matupi-barlang mikrolit eszközeinek készítői akkor éltek itt, amikor a barlangot még nem vette körül esőerdő. Aradiokarbon vizsgálatok alegutóbbi jégkorszakra mutatnak, mely mintegy 12 000 évvel ezelőtt ért véget. A Matupinál talált állati csontok és növényi maradványok inkább szavannára utalnak, semmint erdei környezetre. A legutóbbi jégkorszak szárazabb klímája szavannás területekkel szaggatta meg az erdőt, melyek megnövelték a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató emberek számára rendelkezésre álló területek változatosságát. Ebben a környezetben a mikrolitok azt a technológiai többletet nyújtották az emberek számára, melyekkel nagyobb távolságokat tehettek meg, és ugyanazzal a moduláris és az igényeknek megfelelően alkalmazható szerszámkészlettel többféle feladatot végezhettek el.
A barlangi üledék radiokarbon vizsgálata valamintpollen-analízise azt mutatta, hogy az éghajlat a maitól nagyon eltérő volt. A környéken jelenleg 1700 mm az éves csapadékmennyiség, a területet fajokban gazdag egyenlítői erdő borítja. 14 000 évvel ezelőtt az éghajlat sokkal szárazabb volt, a barlang közelében szavanna terült el.
Az alsó rétegből (140–185 cm) viszonylag kevés kőkori maradvány került elő. Ez a réteg a 21 000 – 32 000 évvel ezelőtti időszakból származik.
A középső réteg (65–140 cm) 12 000 – 21 000 évvel ezelőtti korból származik. Kőkorszaki leletekben nagyon gazdag, megemlítendő a pattintott kőkori „Kwé” díszítés.
A legfelső réteg a mikrolitikus technológiájúújkőkorszakban keletkezett 3000 - 12 000 évvel ezelőtt, majd ezt vaskorszaki maradványok követik.
 | A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |