Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Martin Amis | |
 | |
| Született | Martin Louis Amis 1949.augusztus 25.[1][2][3][4][5] Oxford,Anglia,Egyesült Királyság |
| Elhunyt | 2023.május 19.(73 évesen)[6][7] Lake Worth Beach,Florida,USA |
| Állampolgársága | brit[8] |
| Nemzetisége | angol |
| Házastársa | |
| Élettársa | Lamorna Heath[10] |
| Gyermekei | öt gyermek:
|
| Szülei | Hilary Bardwell Kingsley Amis |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | nyelőcsőrák[13][14] |
 AWikimédia Commons tartalmazMartin Amis témájú médiaállományokat. | |
Sir Martin Louis Amis (Oxford,1949.augusztus 25. –Lake Worth Beach,2023.május 19.)[15]angolregényíró,esszéíró,memoáríró ésforgatókönyvíró volt. LeginkábbMoney (1984) ésLondon Fields (1989) című regényeiről ismert. Megkapta aJames Tait Black Emlékdíjat(wd) azExperience című memoárjáért, és kétszer szerepelt aBooker-díjban (1991-ben aTime's Arrow, 2003-ban pedig aYellow Dog). Amis 2011-ig akreatív írás professzoraként dolgozott aManchesteri Egyetem Új Írások Központjában.[16] 2008-ban aThe Times 1945 óta az ötven legnagyobb brit író közé sorolta.[17]
Amis munkáinak középpontjában a „későkapitalista” nyugati társadalom túlkapásai állnak, amelynek abszurditását gyakrangroteszkkarikatúrákkal gúnyolja; aThe New York Times által "új kellemetlenségnek" nevezett dolgok mestereként jellemezték.[18]Saul Bellow ésVladimir Nabokov, valamint apja,Kingsley Amis ihlette írásművészetét. Amis maga is hatással volt a20. század végén és a21. század elején számos brit regényíróra, köztükWill Selfre(wd) ésZadie Smithre.[19]
Az egész életen át dohányzó Amisnyelőcsőrákban halt meg házában,Florida államban, 2023 májusában.[20] AThe New York Times ezt írta a halála után: „A 20. század utolsó három évtizedében – az olajembargótól a berlini fal leomlásán át egészen szeptember 11-ig – az olvasáskor elérése azt jelentette, hogy – ma már világosnak tűnik – az Amis-korszakban kell élni.[21]
AzoxfordiJohn Radcliffe Kórházban(wd) született.[22] Apja, az ismert angol regényíró,Sir Kingsley Amis, alondoniClaphamből(wd) származómustárgyáros hivatalnok fia volt;[18] édesanyja, aKingston upon Thamesben(wd) született Hilary ("Hilly") Ann Bardwell[23] a Földművelésügyi Minisztérium köztisztviselőjének lánya.[24] Volt egy bátyja, Philip; húga, Sally – akinek születésérePhilip Larkin[25] írta aBorn Yesterday-t[26][27] – 2000-ben meghalt. Szülei 1948-ban házasodtak össze Oxfordban, és Amis 12 éves korában elváltak;[28] A válást követően Hilly és a gyerekek aspanyolországiMallorcára mentek, ahol egy ideigRobert Graves-szel szálltak meg.[29]
Számos iskolába járt az 1950-es és 1960-as években, köztük egy mallorcai nemzetközi iskolába,[30] aswanseaiBishop Gore School-ba(wd) és aCambridgeshire-i High School for Boys-ba(wd) (Cambridge), ahol az egyik igazgató "szokatlanul kilátástalannak" nevezte. Az apja elsőLucky Jim (1954) című regényét követő elismerés aNew Jersey állambeliPrincetonba, az Egyesült Államokba vitte a családot, ahol apja előadásokat tartott.[31]
1965-ben, 15 évesen Amis alakította John ThorntontRichard Hughes(wd)[32] AHigh Wind in Jamaica[33] filmváltozatában.[31] 5láb 6hüvelyk (1,68 m) magas tinédzserként „alacsony ülepűnek”[34] emlegette magát.
Apja azt mondta, Amis nem egy könyves gyerek, és „tizenöt-tizenhat éves koráig nem olvasott mást, csak sci-fit”.[35] Amis azt mondta, hogy alig olvasott többet, mintképregényeket, amíg mostohaanyja, a regényíró,Elizabeth Jane Howard(wd)[36] megismertette veleJane Austent, akit gyakran legkorábbi hatásaként emlegetett.[30][37]
AzoxfordiExeter College-ban(wd) diplomázott, egy gratulációval, "olyan formában, amikor behívnak egy szakdolgozati bizottsághoz és a vizsgáztatók elmondják, mennyire élvezték a dolgozatodat olvasni.[38]Miután 1971-ben végzett Oxfordban, Amis sci-fi regényekről írt kritikákat a "Henry Tilney" néven (egy biccentésAusten felé) aThe Observer(wd) rovatában.[39][40] Oxford után aThe Times Literary Supplementnél[41] talált belépő szintű állást,[42] és 27 évesen aNew Statesman(wd) irodalmi szerkesztője lett, aholJohn Gross(wd) írót és szerkesztőt említette példaképének,[43] és ahol megismerkedettChristopher Hitchensszel, aThe Observer(wd) akkori írójával, aki a legjobb barátja lett egészen Hitchens 2011-es haláláig.[15]
Amis szerint az apja bírálta munkája bizonyos aspektusait. "Pontosan meg tudom mutatni azt a helyet, ahol megállt, és pénzt pörgetett a levegőben; itt jön be a Martin Amis nevű karakter." "A szabályok megszegése, az olvasóval való szemétkedés, a figyelemfelhívás magára." – panaszkodott Kingsley.[18]
Első regénye, aThe Rachel Papers (1973) – amelyet Lemmons-ban,[44] az észak-londoni családi otthonban írt – elnyerte aSomersetMaugham-díjat. Leghagyományosabb regényei közül sikertelen kultfilm készült, és egy derűs, egoista tinédzser történetét meséli el (amit Amis önéletrajzinak ismer el) és kapcsolatát a névadó barátnővel az egyetemi tanulmánya előtti évben.[45]
ADead Babies (1975), a csapongó hangvételű második regénye, néhány barát életének pár napját meséli el, akik egy vidéki házban gyűlnek össze, hogy kábítószert fogyasszanak. Amis számos írói jellemzője itt jelenik meg először: maró fekete humor, akorszellem(wd) megszállottsága, szerzői beavatkozás, szadisztikusan humoros szerencsétlenségeknek és megaláztatásoknak kitett karakter és dacos lazaság ("hozzáállásom az volt, nem sokat tudok a tudományról, de tudom, mit szeretek"). 2000-ben filmadaptáció készült.[46]
ASuccess (1977) két tejtestvér, Gregory Riding és Terry Service történetét mesélte el, valamint gyrapodó és csökkenő vagyonukat. Ez volt az első példa arra, hogy Amis szereti szimbolikusan "párosítani" a regényeiben szereplő karaktereket, ami azóta is visszatérő vonása fikciójának (Martin Amis és Martina Twain aMoney-ban, Richard Tull és Gwyn Barry aThe Information-ben, valamint Jennifer Rockwell és Mike Hoolihan azNight Train-ben).
Amis írta a forgatókönyvet aSaturn 3(wd) (1980) című filmhez, amely tapasztalatból merítette 1984-ben megjelent ötödik regényét, aMoney-t.
AzOther People: A Mystery Story (1981) – a cím utalásSartreHuis Clos(wd) című művére –, amely egy fiatal nőről szól, aki kómából jött ki, átmeneti regény volt abban a tekintetben, hogy Amis esetében ez volt az első, amely szerzői beavatkozást mutatott be a narratív hangban, és a hősn[47] ő rendkívül mesterkélt nyelvezetét a hétköznapi tárgyak leírásaiban, amelyekre állítólag kortárs,Craig Raine(wd) „marsi” költészeti iskolája(wd) volt hatással.[47] Ez volt az első regény, amit Amis írt, miután elkötelezte magát, hogy főállású író lesz.
Amis legismertebb regényei aMoney, aLondon Fields és aThe Information, amelyeket általában "London-trilógiának" neveznek.[48] Bár a könyveknek a cselekményt és narratívát tekintve kevés közös vonása van, mindegyik középkorú férfiak életét vizsgálja, feltárva a 20. század végén Nagy-Britanniában az élet zord, kicsapongó ésposztapokaliptikus folyását. Amis londonifőszereplőiantihősök: megkérdőjelezhető viselkedést tanúsítanak, szenvedélyesikonoklaszt-ok, és igyekeznek elkerülni életük látszólagos banalitását és hiábavalóságát. Azt írja: "A világ olyan, mint egy ember. És van rá egy tudományos név, ami azentrópia – minden a rendezetlenség felé hajlik. Rendezett állapotból rendezetlen állapotba."[49]
AMoney (1984,A Suicide Note az alcíme) John Self, a reklámszakember és leendő filmrendező első személyű elbeszélése, aki "a huszadik század rabja". "[A]thatcheri amoralitás és kapzsiság szatírája"[50] a regény fekete komédiás epizódok sorozatát meséli el, amint Self oda-vissza repül az Atlanti-óceánon, a személyes és szakmai sikerek durva és kaotikusnak tűnő törekvésében. ATime felvette a regényt a 100 legjobb angol nyelvű regény közé 1923 és 2005 között.[51] 2009. november 11-én aThe Guardian arról számolt be, hogy aBBC 2010 elején aBBC 2 műsorának részeként adaptálta aMoney-t TV-filmként.[52]Nick Frost alakította John Selfet.[52] A televíziós adaptációbanVincent Kartheiser(wd),Emma Pierson(wd) ésJerry Hall is szerepelt.[52] Az adaptáció egy "két részes dráma" volt, és Tom Butterworth és Chris Hurford írta.[52] A két rész közül az első közvetítése után Amis gyorsan megdicsérte az adaptációt, és kijelentette, hogy "Minden előadás gyenge pontok nélküli volt.Nick Frostot John Selfként teljesen rendkívülinek tartottam. Ő tölti be a karaktert. Ez egy nagyon szokatlan teljesítmény abból a szempontból, hogy nagyon vicces, fizikailag komikus, de furcsán kecses is, élvezet nézni...Nagyon drágának tűnt, pedig nem volt az, és ez bravúr...A korábbi forgatókönyv, amit láttam, csalódást okozott (de) visszavették és dolgoztak rajta, és ez óriásit fejlődött. Azt tanácsoltam, hogy inkább használják a regény nyelvezetét, a párbeszédet, ahelyett, hogy kitalálták volna."[53]
ALondon Fields (1989), Amis leghosszabb munkája, három főszereplő találkozását írja le Londonban 1999-ben, a klímakatasztrófa közeledtével. A karakterek tipikusan amisi nevekkel és széles körben karikírozott tulajdonságokkal rendelkeznek: Keith Talent, az alsóbb osztályú szélhámos, aki szenvedélye a darts; Nicola Six, afemme fatale(wd), aki elhatározta, hogy meggyilkolják; és a felső-középosztálybeli Guy Clinch, "a bolond, a szegény csikó", akinek a sorsa a másik kettő közé kerül. A könyvet 1989-ben ellentmondásosan kihagyták aBooker-díj szűkített listájáról, mert a panel két tagja,Maggie Gee(wd) és Helen McNeil nem szerette Amis női karaktereivel való bánásmódját. "Hihetetlen veszekedés volt" – mondta Martyn Goff, a Booker igazgatója aThe Independentnek. "Maggie és Helen úgy érezték, hogy Amis borzasztóan bánt a nőkkel a könyvben. Ez nem azt jelenti, hogy azt gondolták, hogy azok a könyvek, amelyek rosszul bánnak a nőkkel, nem lehetnek jók, egyszerűen úgy érezték, hogy a szerzőnek világossá kell tennie, hogy nem támogatja és nem adja áldását erre. Valójában csak ketten voltak, és túlerőben kellett volna lenniük, mivel a másik három egyetértett, de vitájuk és szenvedélyük puszta ereje volt, hogy nyertek.David Lodge azt mondta, hogy sajnálja, a mai napig úgy érzi, valahogy megbukott azzal, hogy nem mondta ki: „Kettő a három ellen, Martin rajta van a listán.”[54]
Amis 1991-es regénye, aTime's Arrow című bekerült aBooker-díj rövid listájára. A visszafelé irányuló narratívájáról – beleértve a fordított párbeszédet is – figyelemre méltó regény egynácikoncentrációs tábor orvosának önéletrajza. Azidő nyilának(wd)[55] megfordítása a regényben, a technikaKurt Vonnegut:Az ötös számú vágóhíd (1969) ésPhilip K. DickCounter-Clock World (1967) című művéből kölcsönzött technika, egy olyan narratív stílus, ami maga Amis kezében anácik halálracionalizálásának kommentárjaként funkcionál, a rombolás pedig mint teremtő erő azészaki mitológia feltámasztásával a német nemzetépítés szolgálatában.[56]
AThe Information (1995) nem annyira kritikai sikeréről, hanem a megjelenése körüli botrányokról volt nevezetes. A hatalmas előleg (állítólagos 500 000£), amelyet Amis követelt,[57][58] majd kapott is a regényért, az íróktól és kritikusoktól a szerző "az ellenségeskedésEisteddfodját"(wd) vonta magára,[59] miután elhagyta régóta szolgáló ügynökét, a néhaiPat Kavanagh-t(wd) hogy a Harvardon végzettAndrew Wylie(wd) képviselje.[60] A szakítás korántsem volt barátságos; ez szakadást hozott létre Amis és régi barátja,Julian Barnes között, aki Kavanagh férje volt. AmisExperience (2000) című önéletrajza szerint ő és Barnes nem oldották fel nézeteltéréseiket.[61] Maga aThe Information egy pár brit szépirodalmi író kapcsolatával foglalkozik. Az egyik, a „repülőtér-regények”[62] látványosan sikeres szállítója, irigyli barátja, aki ugyanilyen sikertelen filozófiai és általánosságban absztrakt prózaíró. A regény a szerző klasszikus stílusában íródott: sablonos karikatúrákként megjelenő karakterek, groteszk feldolgozások a középkor gonoszságáról és a posztapokaliptikus rosszullét általános légköre.
Amis 1997-es ajánlatát, aNight Train című kisregényt Mike Hoolihan, egy férfinevű, kemény nőnyomozó meséli el. A történet főnöke fiatal, gyönyörű és boldognak tűnő lányának öngyilkossága körül forog. AzÉjszakai vonat az amerikai „noir”krimi nyelvén íródott, de felborítja az izgalmas nyomozás és a szép, kielégítő befejezés elvárásait. A bírálók általában hiányolták a könyv valódi történetét, és kemény negatív kritika érte.John Updike „gyűlölte”, mások pedig helytelenítették azt, hogy egy brit szerző amerikaiidiómával ír. A regény azonban máshol is védelmezőkre talált, nevezetesen Janis Bellow (szül.: Freedman), Amis mentora és barátja,Saul Bellow felesége személyében.[63]
A 2000-es évek voltak Amis legkevésbé produktív évtizede a teljes hosszúságú szépirodalom tekintetében az 1970-es évek óta (két regény tíz év alatt), míg nem fikciós munkái drámai volumennövekedést értek el (három megjelent mű, köztük egy emlékirat, a félig memoár és amatőr politikatörténet, valamint egy másik publicisztikai gyűjtemény).
2000-ben Amis kiadott egy memoártExperience címmel. A szerző és édesapja, a regényíró Kingsley Amis furcsa kapcsolatával foglalkozó önéletrajz mindazonáltal Amis életének számos aspektusával foglalkozik. Különösen figyelemre méltó Amis lányával, Delilah Seale-lel való találkozása, amely egy 1970-es évekbeli viszonyból eredt, akit csak 19 éves koráig látott. Amis hosszan tárgyalja unokatestvérének,Lucy Partingtonnak(wd)[64] aFred West(wd)[65] általi meggyilkolását is. 21 éves volt.[66] A könyv James Tait Black Emlékdíjat kapott, életrajzért.[67]
2002-ben kiadta aKoba the Dread című művét, amelyLenin ésSztálin bűneinek pusztító története, és számos nyugati író és akadémikus tagadta azokat. A könyv irodalmi vitákat váltott ki az anyaghoz való hozzáállása és Amis régi barátja,Christopher Hitchens elleni támadása miatt. Amis Hitchenst – aki egykor elkötelezett baloldali volt – Sztálin és a kommunizmus iránti szimpátiával vádolja. Noha Hitchens aThe Atlantic-ban sértegető választ írt a könyvre, barátsága Amisszal változatlannak tűnt: egy riporter kérdésére Amis így válaszolt: "Sosem kellett pótolnunk. Felnőtt eszmecserét folytattunk, többnyire nyomtatott formában, és ez volt (vagy pontosabban ez így is marad). A barátságom Hitch-szel mindig is tökéletesen felhőtlen volt. Ez egy szerelem, amelynek hónapja mindig május."[68]
2003-ban megjelent aYellow Dog, amely hat év után Amis első regénye. A regény vegyes kritikákat kapott, és leginkábbTibor Fischer regényíró bírálta: "AYellow Dog nem rossz, mivel nem túl jó, vagy kissé kiábrándító. Nem-tudom-hol-néz-ki rosszul. Olvastam a példányomat a metróban, és féltem, hogy valaki átnéz a vállam fölött… Mintha a kedvenc nagybátyádat rajtakapnák egy iskolai játszótéren, hogy maszturbál."[69] Másutt a könyv vegyes kritikákat kapott, és néhány kritikus azt hirdette, hogy a regény visszatér a formába, de a fogadtatása többnyire negatív volt.[70] Amis nem bánta meg a regényt és annak reakcióját, és szerinte aYellow Dog "a legjobb három közé tartozik". Saját magyarázatot adott a regény kritikai kudarcára: "Senki sem akar nehéz irodalmi regényt olvasni, vagy olyan prózai stílussal foglalkozni, amely emlékezteti őket, milyen vastag. Van egy sürgetés az egalitarizmus felé, az írás cukibbá és interaktívabbá tétele felé a magasabb hang helyett, és ez az utam az irodalomban."[71] AYellow Dog "néhány csípős kritika ellenére ellentmondásosan felkerült a 2003-as Booker-díj 13 könyves hosszú listájára", de nem nyerte el a díjat.[72]AYellow Dog-nak adott kemény kritikákat követően Amis családjával két évre átköltözöttLondonbólUruguayba, és ezalatt a következő regényén dolgozott, távol a londoni irodalmi színtér fényétől és nyomásától.
2006 szeptemberében, miután visszatért Uruguayból, Amis kiadta tizenegyedik regényét. AHouse of Meetings című rövid mű folytatta a szerző keresztes hadjáratát asztálinizmus bűnei ellen, és némi figyelmet fordított a mai posztszovjetOroszország helyzetére is. A regény középpontjában egy prototipikusszibériaigulágban raboskodó két testvér kapcsolata áll, akikdeportálásuk előtt ugyanazt a nőt szerették. AHouse of Meetings több kritikai észrevételt is látott, mint aYellow Dog három évvel korábban, de még mindig akadtak olyan kritikusok, akik úgy érezték, hogy Amis szépirodalmi munkáinak minősége jelentősen leromlott, míg mások úgy vélték, hogy nem alkalmas egy látszólag komoly történelmi regény megírására. AHouse of Meetings dicsérete ellenére Amist ismét figyelmen kívül hagyták a Booker-díj hosszú listáján. AThe Independent egyik darabja szerint a regényt "eredetileg két novella mellé kellett volna gyűjteni – az egyik aSzaddám Huszein udvarában eltöltött kettős-test életének felkavaró beszámolója; a másik pedigMuhammad Atta, a2001. szeptember 11-ei terrortámadások elképzelt utolsó pillanatai – de a folyamat késői szakaszában Amis úgy döntött, hogy mindkettőt kihagyja a könyvből."[73] Ugyanez a cikk azt állítja, hogy Amis "a közelmúltban elhagyta aThe Unknown Known című novellát (a címDonald Rumsfeld[74] egyik jellegzetesen fojtott nyelvi megfogalmazásán alapult), amelybenmuszlimterroristák kényszeres erőszaktevők hordáját szabadítják fel acoloradóiGreeley-n,[73] ehelyett folytatta a munkát egy teljes regényen, amelyen 2003-ban kezdett el dolgozni:[75]
"A regény, amelyen dolgozom, vakítóan önéletrajzi, de iszlám témájú.A Pregnant Widow-nak hívják, mert egy forradalom végén nem újszülött gyermeked van, hanem terhes özvegyed. A várandós özvegy pedig ebben a regényben a feminizmus. Ami még a második trimeszterben jár. A gyermek még nincs sehol. És azt hiszem, még számos görcsön kell átesnie, mielőtt látjuk a gyereket."[73]
Az új regény megírása sok időt vett igénybe, és csak az évtized vége előtt jelent meg. Ehelyett Amis utolsó publikált munkája a 2000-es években a 2008-asThe Second Plane című gyűjtemény, amely Amis számos írását gyűjtötte össze a9/11-i eseményekről, valamint az azt követő jelentős eseményekről és a terrorizmus elleni háborúból eredő kulturális kérdésekről. AThe Second Plane fogadtatása határozottan vegyes volt, egyes kritikusok intelligensnek és jól megindokoltnak találták a hangját, míg mások túlzottan stilizáltnak, és a vizsgált kulcsfontosságú területek hiteles ismeretének hiányában. A leggyakoribb konszenzus az volt, hogy a benne szereplő két novella a gyűjtemény leggyengébb pontja. A gyűjtemény viszonylag jól fogyott, és széles körben tárgyalták és vitatták.
2010-ben, hosszú írás, átírás, szerkesztés és átdolgozás után, Amis kiadta régóta várt új, hosszú regényét, aA Pregnant Widow-t, amely aszexuális forradalommal foglalkozik. A regény megjelenését eredetileg 2008-ban tervezték, de a további szerkesztések és módosítások miatt elhalasztották a megjelenést, így mintegy 480 oldalasra bővült. A regény címeAlexander Herzen idézetén alapul:
A társadalmi rend kortárs formái halálának inkább örülni kell, mint megzavarni a lelket. Mégis az az ijesztő, hogy amit a távozó világ hagy maga után, az nem örökös, hanem terhes özvegy. Az egyik halála és a másik születése között sok víz fog elfolyni, káosz és elhagyatottság hosszú éjszakája telik el.[76]
AThe Pregnant Widow akkor éppen elkészült változatának első nyilvános felolvasására 2009. május 11-én került sor a norwichi és norfolki fesztivál keretében.[77] A Norwich Writers' Center rendezvényének Katy Carr által készített tudósítása szerint ebben az olvasatban "az írás a komikus formához való visszatérést mutatja, ahogy a narrátor a tükörrel való szembenézés méltatlanságán elmélkedik idős emberként, egy 1970-ben Olaszországban játszódó történet előjátékában, amely a szexuális forradalom személyes kapcsolatokra gyakorolt hatását vizsgálja. A szexuális forradalom volt az a pillanat, ahogy Amis látja, amikor a szerelem elvált a szextől. Elmondta, hogy önéletrajzilag kezdte írni a regényt, de aztán arra a következtetésre jutott, hogy a való élet túlságosan különbözik a fikciótól, és nehéz újszerű formába ölteni, ezért újra kellett gondolnia a formát."[77]
A történet egy sajtmágnás tulajdonában lévő kastélyban játszódik azolaszországiCampania-ban, ahol Keith Nearing, a 20 éves angol irodalomhallgató; barátnője, Lily; és barátja, Scheherazade 1970 forró nyarán nyaralnak, abban az évben, amikor Amis szerint „valami megváltozott a férfiak és nők világában”.[78][79] A narrátor Keith szuperegója, vagyis lelkiismerete 2009-ben. Keith nővére, Violet Amis saját nővérén, Sallyn[80] alapul, akit Amis a forradalom egyik leglátványosabb áldozataként ír le.[81]
AThe Pregnant Widow akkora hírverést kapott mire megjelent, amilyenhez hasonlót aThe Information 1995-ös megjelenése óta nem kapott, de Amis ismét azt tapasztalta, hogy vegyes kritikákat kapott a sajtótól, és az eladások legjobb esetben is átlagosak voltak. A nagy mennyiségű tudósítás, néhány pozitív kritika és az általános várakozás ellenére, hogy Amis elismerésének ideje elérkezett, a regényt figyelmen kívül hagyták a 2010-es Man Booker-díj hosszú listáján.
2012-ben Amis kiadtaLionel Asbo: State of England című regényét, amelynek középpontjában Desmond Pepperdine és nagybátyja, Lionel Asbo élete áll, aki egy falánk naplopó (yob,[82] fajankó) és folyamatosan elítélt. A kitalált Diston Town városrészben játszódik, amely a modernkori Nagy-Britannia groteszk változata ahírességek uralma alatt, és mindkét szereplő életének drámai eseményeit követi: Desmond fokozatos műveltsége és érése; és Lionel fantasztikus lottónyeresége, körülbelül 140 millió font. A sajtó nagy érdeklődésére Amis Lionel Asbo későbbi barátnőjének, az ambiciózuscsillogómodellnek és költőnek, "Threnodynak" (Gyászdal) a karakterét a brit hírességre,Jordanre(wd) alapozta.[83] ABBC TwoNewsnight(wd) műsorvezetőjének,Jeremy Paxmannek(wd) adott interjújában Amis azt mondta, hogy a regény „nem Anglia szemöldökráncolt vizsgálata”, hanem egy „mesevilágon” alapuló vígjáték, hozzátéve, hogy aLionel Asbo: State of England nem támadás az ország ellen, és ragaszkodott ahhoz, hogy „büszke arra, hogy angol” és szeretettel tekint a nemzetre.[84] A vélemények ismét nagyrészt vegyesek voltak.
Amis 2014-es regényének, aThe Zone of Interest'-nek aholokauszt a tárgya, amely aTime's Arrow után a második szépirodalmi műve, amely ezzel a témával foglalkozik.[85][86] Ebben Amis megpróbálja elképzelni ahaláltáborokat vezető náci tisztek társadalmi és magánéletét, és az emberi szenvedés iránti közömbösségük hatását általánospszichéjükre.
2016 decemberében az Amis két új projektet jelentett be. Az első, az újságírás gyűjteményeThe Rub of Time: Bellow, Nabokov, Hitchens, Travolta, Trump. Essays and Reportage, 1986–2016 címmel 2017 októberében jelent meg.[87] A második projekt, egy új, cím nélküli regény, amelyen Amis jelenleg is dolgozik, egy önéletrajzi regény életének három kulcsfontosságú irodalmi alakjáról:Philip Larkin(wd) költőről,Saul Bellow amerikai regényíróról ésChristopher Hitchensről.[87] Alivemint.com-nak(wd) adott interjújában Amis a következőt mondta a készülő regényről: "Egy önéletrajzi regényt írok, amelyet 15 éve próbálok megírni. Ez nem annyira rólam szól, hanem három másik íróról, – költő, regényíró és esszéíró – Philip Larkin, Saul Bellow és Christopher Hitchens, és mióta elkezdtem írni, Larkin 1985-ben, Bellow 2005-ben, Hitch 2011-ben halt meg, és ez ad egy témát, a halált, és ez egy kicsit több szabadságot ad nekem, a fikció pedig a szabadság. Nehezen megy, de az egyetlen előnye, hogy szabadon kitalálhatok dolgokat. Már nem néznek a vállam fölött."[88]
Az írás során Amis ezt mondta 2014-ben: "Azt gondolom, hogy az írás egyre titokzatosabb, ahogy öregszem, nem pedig kevésbé. Az egész folyamat nagyon furcsa… Nagyon kísérteties."[89]
Következő regénye, azInside Story – hat év óta először – 2020 szeptemberében jelent meg.[90]
Két novellagyűjtemény (Einstein's Monsters ésHeavy Water) és öt újságírás- és kritikakötet (The Moronic Inferno,Visiting Mrs Nabokov,The War Against Cliché,The Second Plane ésThe Rub of Time) Miközben aMoney-t írta, útmutatót írt az 1970-es és 1980-as évek játéktermi videojátékaihoz,Invasion of the Space Invaders címmel.[91] (Invasion of the Space Invaders). Rendszeresen szerepelt televíziós és rádiós beszélgető- és vitaműsorokban, valamint könyvismertetőket és újságcikkeket ír. Felesége,Isabel Fonseca(wd)[92] 2009-ben adta ki debütáló regényét, azAttachment-et, és Amis két gyermeke, fia, Louis és lánya, Fernanda is megjelent önállóan aStandpoint magazinban(wd) és aThe Guardianben.[93]
2007 februárjában Amist kinevezték akreatív írásprofesszorává aManchesteri Egyetem New Writing Manchester Centerében, és 2007 szeptemberében kezdte meg munkáját. Posztgraduálisszemináriumokat vezetett, és minden évben négy nyilvános eseményen vett részt, köztük egy két- heti nyári iskola.[94]
Amis így nyilatkozott a pozíciójáról: "Lehet, hogy fanyar vagyok, ahogy írok, de...nagyon nehezen tudnék kegyetlen dolgokat mondani [diákoknak] ilyen kiszolgáltatott helyzetben. Azt hiszem, meglepően kedves és gyengéd leszek velük.[94] Megjósolta, hogy az élmény egy új könyv megírására ösztönözheti, miközben gúnyosan hozzátette: „Egy idős regényíró által írt egyetemi regény, ezt akarja a világ.”[94] Kiderült, hogy a az egyetem által Amisnak fizetett fizetés évi 80 000font volt 28 szerződéses óra fejében.[95] AManchester Evening News(wd) megtörte a történetet, mondván, hogy szerződése szerint amis 3000 fontot kapott óránként évi 28 szerződéses óra tanítási óráiért. Az állítást számos nemzeti lap címszavaiban visszhangozták.[96]
2011 januárjában bejelentették, hogy Amis a folyó tanév végén lemond egyetemi pozíciójáról.[97] Abból az időből, amikor kreatív írást tanított a Manchester Egyetemen, Amis azt mondta, hogy "nagy öröm volt a kreatív írást tanítani Manchesterben", és hogy "nagyon megszerette a kollégáimat, különösen John McAuliffe-ot ésIan McGuire-t(wd)".[98] Hozzátette, hogy "szeretett olvasni és beszélni; én pedig nagyon ragaszkodtam a mankunokhoz. Szellemes és toleráns kontingens".[98] Amist utódjaColm Tóibín[99]ír író követte 2011 szeptemberében.[98]
2007 októberétől 2011 júliusáig Amis a Manchester EgyetemWhitworth Halljában(wd) és a Cosmo Rodewald Koncertteremben rendszeresen részt vett nyilvános vitákban más irodalmi és különböző témák szakértőivel (21. századiirodalom,terrorizmus,vallás,Philip Larkin(wd),tudomány,britség(wd),öngyilkosság, szex, öregedés, 2010-esThe Pregnant Widow című regénye, erőszak, film, novella és Amerika).[100]
Amis 2006 szeptemberében tért vissza Nagy-Britanniába, miután két és fél évigUruguayban élt második feleségével,Isabel Fonseca(wd)[92] írónővel és két kislányukkal. Amis 2008-ban lett nagyapa, amikor lánya (by Lamorna Seale)[101] Delilah fiat szült.[94] Azt mondta: "Úgy tűnik, furcsa dolgok történtek a távollétemben. Uruguayban nem éreztem, hogy jobboldali lettem volna, de amikor visszaértem, úgy éreztem, hogy jó messzire elmozdultam jobbra, miközben ugyanazon a helyen maradtam." Beszámol arról, hogy nyugtalanítja az Izraellel és az Egyesült Államokkal szembeni egyre leplezetlenebb ellenségeskedés.[94]
2010 végén Amis vásárolt egy ingatlant abrooklyniCobble Hillben(wd), bár nem volt világos, hogy véglegesenNew Yorkba költözik-e, vagy csak egy másik „zoknit” tart fenn ott.[102] 2012-ben Amis azt írta aThe New Republic-ban(wd), hogy „házba költözik” a londoniCamden Townból Cobble Hillbe.[103]
Amisnyelőcsőrákban hunyt elfloridai otthonában 2023. május 19-én.Apjához hasonlóan ő is 73 évesen halt meg.[15][104] Egész életében dohányzott, akárcsak barátja, Christopher Hitchens, aki a rák ugyanazon formájának szövődményeibe halt bele.[105][106]
Az 1980-as és 1990-es években Amis erős kritikusa volt azatomfegyverelterjedésének(wd). Öt történetet tartalmazó, e témával foglalkozó gyűjteménye, azEinstein's Monsters (Einstein szörnyei) a "Thinkability" (Gondolhatóság) című hosszú esszével kezdődött, amelyben kifejtette nézeteit a kérdésről,[108] és ezt írta: "Az atomfegyverek minden gondolatot taszítanak, talán azért, mert minden gondolatnak véget vethetnek."[109]
Az 1987-esEsquire magazinban(wd) megjelent „Nuclear City”-ben (újra megjelent aVisiting Mrs Nabokovban) ezt írta:„amikor az atomfegyverek valóságossá válnak számodra, amikor abbahagyják a füled körül zümmögést, és ténylegesen a fejedbe költöznek, alig telik el óra lüktetés vagy villanás, az elképzelt szuperkatasztrófa súlyos pulzusa nélkül.”[110]
2006 októberében aBBC-nek adott kommentárjaiban Amis kifejtette véleményét, miszerintÉszak-Korea a legveszélyesebb aGonosz Tengely(wd)[111] két megmaradt tagja közül, de Irán volt a „természetes ellenségünk”, ami azt sugallja, hogy Nagy-Britanniának nem kell rosszul éreznie magát amiatt, hogy„segített Iraknak döntetlent kaparni Iránnal” azIrak–iráni háborúban, mert egy„forradalmi és terjeszkedő Irán sokkal destabilizálóbb jelenlétet jelentett volna”.[112]
2008 júniusában Amis támogattaBarack Obama elnökjelöltségét, és kijelentette, hogy„Obamától azért remélem, hogy egyedül neki van esélye áthelyezni Amerika imázsát a világban”.[113] Amikor aBBC rövid interjút adott a2012-es amerikai elnökválasztásról szóló tudósítása során, Amis hangnemben megváltozott, és kijelentette, hogy inkább „lehangolt és megijedt” az amerikai választások miatt, semmint izgatott.[114] Az „amerikai nép mély irracionalitását” hibáztatva a jelöltek közötti látszólag szűk szakadékért, Amis azt állította, hogy arepublikánusok annyira jobbra fordultak, hogyReagan volt elnököt a jelenlegi párt "páriának" fogja tekinteni – és felhívta a nézőket, hogy képzeljenek el egykonzervatív pártot az Egyesült Királyságban, amely annyira jobbra mozdult el, hogy megtagadtaMargaret Thatchert: „Adócsökkentés a gazdagoknak” – mondta –, „nincs olyan demokrácia a földön, ahol ezt megemlítenék!”[114]
2015 októberében aSunday Timesban megjelent cikkében bíráltaJeremy Corbynmunkáspárti vezetőt, „humortalannak” és „alulképzettnek” minősítve őt.[115]Owen Jones(wd), aThe Guardian rovatvezetője bírálta az "akadémiai sznobizmust", és azt írta, hogy Amis jelentős kiváltságban született, mivel SirKingsley Amis fia.[116] AThe Independent-benTerence Blacker(wd)[117] (SirCecil Hugh Blacker(wd) tábornok fia) "sznobnak" és "pártosnak" bírálta Amis cikkét, megjegyezve, hogy Amis társadalmi és kulturális kiváltságba született. Blacker azt írta, hogy Amis cikke „akaratlanul mulatságos darab és gyalázkodás” volt, miközben azt is sugallja, hogy Amis akaratlanul is sokakat fordítana Corbyn támogatására.[118]
Amist aThe Times Magazine 2006-ban, a 2006-os transzatlanti repülőgép-terv[119] napvilágra kerülése után adott interjút a közösségi kapcsolatokról Nagy-Britanniában és amuzulmánok „fenyegetettségéről”, ahol a következőt idézték: „Mit tehetünk, hogy nagy árat fizessenek, ha ezt csinálják? Van egy határozott késztetés – benned nincs? – azt mondani: „A muszlim közösségnek szenvednie kell, amíg rendet nem tesz a saját házában”. Micsoda szenvedés? Nem hagyni őket utazni. Deportálás – tovább süllyedni. A szabadságjogok megszorítása. Zsákmány-kereső emberek, akik úgy néznek ki, mintha aközel-keletiek vagypakisztániak lennének...Diszkriminatív dolgok, amíg az egész közösséget nem bántja és elkezdenek keménykedni a gyerekeikkel... Ez óriási hanyagság a részükről."[120]
Az interjú azonnali vitát váltott ki, ennek nagy része aThe Guardian újság oldalain is megjelent.[121] Amarxista kritikus,Terry Eagleton(wd)Ideology című művének 2007-es bevezetőjében kiemelte és támadta Amist ezért a bizonyos idézetért, mondván, hogy ez a nézet „[nem] aBrit Nemzeti Párt(wd) verőlegényének csapongásai, [...] hanem Martin Amis, az angol nagyvárosi irodalmi világ vezető csillagának elmélkedései." Egy későbbi írásában Eagleton hozzátette: "De van valami gyomorszorító olyanok láttán, mint Amis és politikai szövetségesei, annak a civilizációnak a bajnokai, amely évszázadok óta mérhetetlen mészárlást végzett szerte a világon, illegális intézkedésekért kiáltva, amikor először találják magukat ugyanazon kezelés ragadós végén."[122]
A Guardian rendkívül kritikus cikkében, „Martin Amis abszurd világa” címmelChris Morris(wd) szatirikus AmistAbu Hamza(wd)[123]muzulmánpaphoz hasonlította (akit 2006-ban faji gyűlölet szításáért börtönöztek be), és arra utalt, hogy mindkét férfi „csúfolt műveltséget, vitriolt és aKoránból vett dekontextualizált idézeteket" alkalmaz a gyűlölet szítására.[124]
Máshol Amis különösen ügyelt arra, hogy különbséget tegyen az iszlám és a radikálisIszlamizmus között, és kijelentette, hogy:
Kezdhetjük azzal, hogy nemcsak azt mondjuk, hogy tiszteljükMohamedet, hanem azt is, hogy egyetlen komoly ember sem tisztelheti Mohamedet – egy egyedülálló és fényes történelmi lényt... A folytonosságokból ítélve mozgásba tudta hozni, Mohamed határozottan állítja, hogy ő a valaha élt legkülönlegesebb ember... Ismétlem, tiszteljük az iszlámot – az emberiség számára számtalan haszon adományozóját... De az iszlám? Nem, aligha lehet megkérni tőlünk, hogy tiszteljük azt a hitvallási hullámot, amely saját felszámolásunkra szólít fel...Természetesen tiszteljük az iszlámot. De nem tiszteljük az iszlamizmust, ahogy tiszteljük Mohamedet és nem tiszteljükMohamed Attát.[125]
Yasmin Alibhai-Brown(wd) brit muszlim újságíró írt a témában Amist elítélő írást, amelyre nyílt levélben válaszolt aThe Independentnek, amelyet az újság teljes terjedelmében kinyomtatott. Ebben kijelentette, hogy nézeteit mind Alibhai-Brown, mind Eagleton félreértette.[126] A The Guardian egyik cikkében Amis ezt követően ezt írta:
És most úgy érzem, hogy ez volt gyermekkorom egyetlen komoly megfosztása – Dél-Wales iszonyatos emberi színtelensége, a tompán villódzó fehérek és szürkék, mint egyPathé(wd) híradó, mint egy etnikai nagy gazdasági világválság. Mint minden regényíró, én is a fizikai változatosságért élek, és annak rabja vagyok; és az egyetlen vitám a szivárvánnyal az, hogy nem elég széles a spektruma. Szeretném, ha London tele lenne előkelő marslakókkal és neptuniakkal, jó hírű polgárokkal, akik eredetilegKryptonból(wd)[127] ésTralfamadore-ból(wd)[128] érkeztek.[125]
A terrorizmussal kapcsolatban Amis azt írta, hogy gyanítja, "létezik a bolygónkon egyfajta emberi lény, aki muszlim lesz, hogy öngyilkos tömeggyilkosságot követhessen el", és hozzátette: "Soha nem felejtem el a kapuőr arckifejezését ajeruzsálemiSziklamecsetnél, amikor azt javasoltam, talán meglehetősen lazán, hogy hagyjon ki néhány naptári tilalmat, és mégis engedjen be. Korábban szívélyes és hideg arckifejezése maszk lett, és az álarc azt mondta, hogy megölni engem, a feleségemet és a gyerekeimet olyasvalami, amire most fel van jogosítva.”[129]
A radikális iszlamizmusról vallott nézetei miatt aNew Statesmantől(wd) (egykori munkaadójától) kiérdemelte a vitatottBlitcon(wd)[130] (brit irodalmi neokonzervatívok) minősítést.[131][132] Ezt a kifejezést – azóta is vitatják – helytelenül alkalmazták.[133]
Politikai véleményét bizonyos körökben támadták, különösen aThe Guardianban.[134] Más íróktól azonban kapott támogatást. AThe Spectatorban(wd)Philip Hensher(wd) megjegyezte:
Az Amisnak a vallásról alkotott nézetei által felvetett vita, amelyet kifejezetten az iszlamisták testesítenek meg, üres. Azt fogja mondani, hogy gyűlölete az iszlamistákra korlátozódik, még csak nem is az iszlámra és természetesen nem az érintett etnikai csoportokra. Azt hiszem, a lényeget bebizonyították, és azt a nyitottságot, amellyel hajlandó volt hangosan gondolkodni, hasznosan utánozhatnák a politikai szereplők, akik a csalárd szavaktól és a kettős beszédtől függenek. Azt kell mondanom, hogy a nem gyakorló muszlimoktól hallottam olyan beszédet és véleményt az iszlamistákról, amelyek sokkal kevésbé mértéktartóak, mint bármi, amit Amis használ. A muszlim társadalmakban a modernitás magánjellegű megnyilvánulásaival összehasonlítva Amis szinte túlzottan tisztelettudó.[135]
Amis 2010-ben újabb vitát váltott ki az eutanáziával kapcsolatos megjegyzéseivel egy interjúban, amikor azt mondta, hogy szerinte Nagy-Britanniában 10-15 éven belül "polgárháború" várható a társadalomban a fiatalok és az idősek között, és nyilvános eutanázia-"fülkéket" sürgetett. Az időskorúak csoportjáról kijelentette: "Ők egy demens, nagyon idős emberekből álló népesség lesznek, mint a szörnyű bevándorlók inváziója, akik bűzlenek az éttermekben, kávézókban és üzletekben. [...] minden sarkon kellene lennie egy bódénak, ahol lehet kapni egy martinit és egy érmet".[136]
2006-ban Amis azt mondta, hogy "azagnosztikus az egyetlen tiszteletreméltó álláspont, egyszerűen azért, mert azuniverzummal kapcsolatos tudatlanságunk olyan hatalmas", hogy azateizmus "korai". Nyilvánvaló, hogy „egyáltalán nem lesz semmiféleantropomorf entitás”, de az univerzum „olyan hihetetlenül bonyolult”, „annyira a fejünk fölött van”, hogy nem zárhatjuk ki, hogy „egy intelligencia” állhat mögötte.[137]
2010-ben ezt mondta: "Agnosztikus vagyok, ez az egyetlen racionális álláspont. Nem azért, mertistennek érzem magam, vagy úgy gondolom, hogy bármi, ami a vallás banális Istenére hasonlít, felbukkan. De szerintem azateizmus valami bizonyítéknak hangzik, és hihetetlenül nyilvánvaló, hogy közel sem vagyunk elég intelligensek ahhoz, hogy megértsük az univerzumot... Az írók mindenekelőttindividualisták, és mindenekelőtt az írás a szabadság, ezért mindenféle irányba el fognak indulni. Azt hiszem, ez igaz a vallásról szóló vitára, mivel ez egy vacak regényíró, aki lehúzza a redőnyt, és azt mondja: nincs más dolog. Ne használd az Isten szót: de valami intelligensebb, mint mi... Ha nem értjük, akkor ez félelmetes. És nagyon keveset értünk."[138]
Irodalomportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap