Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Martha Argerich | |
 | |
| Született | 1941.június 5.(83 éves)[1][2][3][4][5] Buenos Aires[6][7] |
| Állampolgársága | |
| Házastársa |
|
| Élettársa | Stephen Kovacevich |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozása | zongorista |
| Kitüntetései | Lista
|
| Zenei pályafutása | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Műfajok | komolyzene |
| Hangszer | zongora |
 AWikimédia Commons tartalmazMartha Argerich témájú médiaállományokat. | |
Martha Argerich (Buenos Aires,1941.június 5. –)argentinzongoraművész, egyike a korszak legnagyobb előadóművészeinek. Elnöke a Lake Como Nemzetközi Zongoraakadémiának, főigazgatója aJapánban megrendezett beppui Argerich Zenei Fesztivál és Találkozónak és állandó résztvevője a Luganói Fesztiválnak.
Argerich Argentínában született. Apai ágon a 18. században Argentínába települt Cosme Argerichkatalán orvos, anyai részről pedig a cáriOrosz Birodalomból a pogromok elől menekült zsidó család leszármazottja. Hároméves korában kezdett zongorázni Buenos Airesben. Ötévesen a neves Vincenzo Scaramuzza lett a tanára, aki személyisége lírai és érzékeny oldalát erősítette. Bemutatkozó koncertje 1949-ben volt, amikorBeethoven1. zongoraversenyét adta elő, majd 1950-benMozart20., d-moll zongoraversenyét ésBachG-dúr francia szvitjét (BWV 816) játszotta.
1955-ben családjávalEurópába költözött, aholAusztriábanFriedrich Guldánál folytatta tanulmányait. SegítségülJuan Perón argentin elnök az ország bécsi nagykövetségén diplomáciai állást biztosított szülei számára. Martha Argerich tanárai később Stefan Askenase és Maria Curcio voltak. UtóbbiArtur Schnabel utolsó és legkedvesebb tanítványa volt.[12][13] 1957-ben – tizenhét éves korában – mindössze három héten belül megnyerte mind a Genfi Nemzetközi Zenei Versenyt, mind a Ferruccio Busoni Nemzetközi Versenyt. Ekkor találkozottArturo Benedetti Michelangelivel, aki később, amikor alig húszévesen művészi válságba került, kisegítette ebből, bár másfél év alatt csak négy órát adott számára.[14] Legnagyobb hatású tanára mindazonáltal Gulda volt, akinek 18 hónapig volt a tanítványa.
Argerich nemzetközi elismertsége 1965-ben, 24 éves korában, a hetedikNemzetközi Frédéric Chopin Zongoraverseny megnyerésével kezdődöttVarsóban. A versenyen a legmeggyőzőbbChopin Op. 10, No. 1-esC-dúr etűdjének előadása volt.
Amerikában 1966-ban mutatkozott be, aLincoln Center „Nagy előadók” sorozatában. Ebben az évben készítette első lemezfelvételét Chopin,Brahms,Ravel,Prokofjev ésLiszt darabjaiból. Néhány év múlva felvetteChopin 3. szonátáját, Op. 53-as polonézét és más rövidebb darabokat. Zongoratechnikája félelmetes volt az ő korához képest, amitVladimir Horowitzéval lehetett összevetni. Ifjúkori felvételei között mérföldkőnek számít ProkofjevToccatája és Liszt6. magyar rapszódiája.
Argerich – aki nem túl sűrűn adott interjút – a riportokban gyakran tett említést arról, hogy túl magányosan érzi magát a szólókoncerteken. Az 1980-as évektől ezért egyre kevesebb szólóhangversenyt adott, inkább a zongoraversenyek és a kamarazene-művek, szonáták voltak túlsúlyban. Felvételein gyakran szerepeltek 20. századi szerzők művei, különösen Prokofjev,Rahmanyinov ésMessiaen darabjai. Versenymű-felvételei közül az egyik legemlékezetesebbCsajkovszkijb-moll zongoraversenye (a Bajor Rádió Szimfonikus zenekarátKirill Kondrasin dirigálta, 1980. február), a másik Rahmanyinov3. zongoraversenye (a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényeltRiccardo Chailly, 1982. december). Híres Prokofjev3. zongoraversenyének művészi előadásáról is, amelynek kapcsán elmondta, hogy alvás közben tanulta meg, miközben szobatársa gyakorolta a darabot.[14]
Argerich szívesen és elkötelezetten segítette a fiatal zongoristák bemutatkozását, saját, évenként ismétlődőluganói fesztiválján biztosított fellépési lehetőséget számukra, de azzal is, hogy több fontos nemzetközi zenei verseny munkájában vállalt zsűritagságot. Ennek eredményeként indult el például a horvátIvo Pogorelić zongorista karrierje, akit az 1980-as varsói Chopin-versenyen a harmadik körben elutasítottak – Argerich heves tiltakozása ellenére, és aki ezért ott is hagyta a zsűrit.[15] További pártfogoltjai között volt mégGabriela Montero ésSergio Tiempo is.[16][17]
Előadóművészi tevékenysége mellett elnöke a Lake Como Nemzetközi Zongoraakadémiának, főigazgatója aJapánban megrendezett beppui Argerich Zenei Fesztivál és Találkozónak, állandó résztvevője a Luganói Fesztiválnak.
Martha Argerich háromszor ment férjhez; mindhárom házasságából egy-egy lánygyermek született. Első férje Robert Chen zeneszerző-karmester volt, akitől Lyda Chen született, ma brácsaművész. Második férje a híres karmester,Charles Dutoit volt. Az 1969-től 1973-ig tartó házasságból Anna nevű lánya született. Harmadik férje Stephen Kovacevich zongorista volt; közös gyermekük Stephanie.[18]
Komolyzenei portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap