Movatterモバイル変換


[0]ホーム

URL:


Ugrás a tartalomhoz
Wikipédia
Keresés

Martha Argerich

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Változat állapota

Ez a lap egy ellenőrzött változata

Ez aközzétett változat,ellenőrizve:2024. május 12.

Pontosságellenőrzött

Martha Argerich
Született1941.június 5.(83 éves)[1][2][3][4][5]
Buenos Aires[6][7]
Állampolgársága
Házastársa
ÉlettársaStephen Kovacevich
Gyermekei
  • Lyda Chen-Argerich
  • Stéphanie Argerich
  • Annie Dutoit
Foglalkozásazongorista
Kitüntetései
Lista
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka
  • Művészetek és Irodalom tisztje
  • Steinway artist[8]
  • Classic Brit Awards
  • Genfi Nemzetközi Zenei Verseny(1957)
  • Arrau Medal(1997)
  • diamond Konex award(1999)[9]
  • Praemium Imperiale(2005)[10]
  • Echo Klassik Award - Instrumentalist of the Year(2013)
  • Kennedy Center Honors(2016)
  • Gold Medal of Merit in the Fine Arts(2016)
  • Commander of the Order of Merit of the Italian Republic(2018. október 18.)[11]
Zenei pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Műfajokkomolyzene
Hangszerzongora

AWikimédia Commons tartalmazMartha Argerich témájú médiaállományokat.

Martha Argerich (Buenos Aires,1941.június 5. –)argentinzongoraművész, egyike a korszak legnagyobb előadóművészeinek. Elnöke a Lake Como Nemzetközi Zongoraakadémiának, főigazgatója aJapánban megrendezett beppui Argerich Zenei Fesztivál és Találkozónak és állandó résztvevője a Luganói Fesztiválnak.

A kezdeti évek

[szerkesztés]

Argerich Argentínában született. Apai ágon a 18. században Argentínába települt Cosme Argerichkatalán orvos, anyai részről pedig a cáriOrosz Birodalomból a pogromok elől menekült zsidó család leszármazottja. Hároméves korában kezdett zongorázni Buenos Airesben. Ötévesen a neves Vincenzo Scaramuzza lett a tanára, aki személyisége lírai és érzékeny oldalát erősítette. Bemutatkozó koncertje 1949-ben volt, amikorBeethoven1. zongoraversenyét adta elő, majd 1950-benMozart20., d-moll zongoraversenyét ésBachG-dúr francia szvitjét (BWV 816) játszotta.

1955-ben családjávalEurópába költözött, aholAusztriábanFriedrich Guldánál folytatta tanulmányait. SegítségülJuan Perón argentin elnök az ország bécsi nagykövetségén diplomáciai állást biztosított szülei számára. Martha Argerich tanárai később Stefan Askenase és Maria Curcio voltak. UtóbbiArtur Schnabel utolsó és legkedvesebb tanítványa volt.[12][13] 1957-ben – tizenhét éves korában – mindössze három héten belül megnyerte mind a Genfi Nemzetközi Zenei Versenyt, mind a Ferruccio Busoni Nemzetközi Versenyt. Ekkor találkozottArturo Benedetti Michelangelivel, aki később, amikor alig húszévesen művészi válságba került, kisegítette ebből, bár másfél év alatt csak négy órát adott számára.[14] Legnagyobb hatású tanára mindazonáltal Gulda volt, akinek 18 hónapig volt a tanítványa.

Karrierje

[szerkesztés]
A 21 éves Martha Argerich 1962-ben

Argerich nemzetközi elismertsége 1965-ben, 24 éves korában, a hetedikNemzetközi Frédéric Chopin Zongoraverseny megnyerésével kezdődöttVarsóban. A versenyen a legmeggyőzőbbChopin Op. 10, No. 1-esC-dúr etűdjének előadása volt.

Amerikában 1966-ban mutatkozott be, aLincoln Center „Nagy előadók” sorozatában. Ebben az évben készítette első lemezfelvételét Chopin,Brahms,Ravel,Prokofjev ésLiszt darabjaiból. Néhány év múlva felvetteChopin 3. szonátáját, Op. 53-as polonézét és más rövidebb darabokat. Zongoratechnikája félelmetes volt az ő korához képest, amitVladimir Horowitzéval lehetett összevetni. Ifjúkori felvételei között mérföldkőnek számít ProkofjevToccatája és Liszt6. magyar rapszódiája.

Argerich – aki nem túl sűrűn adott interjút – a riportokban gyakran tett említést arról, hogy túl magányosan érzi magát a szólókoncerteken. Az 1980-as évektől ezért egyre kevesebb szólóhangversenyt adott, inkább a zongoraversenyek és a kamarazene-művek, szonáták voltak túlsúlyban. Felvételein gyakran szerepeltek 20. századi szerzők művei, különösen Prokofjev,Rahmanyinov ésMessiaen darabjai. Versenymű-felvételei közül az egyik legemlékezetesebbCsajkovszkijb-moll zongoraversenye (a Bajor Rádió Szimfonikus zenekarátKirill Kondrasin dirigálta, 1980. február), a másik Rahmanyinov3. zongoraversenye (a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényeltRiccardo Chailly, 1982. december). Híres Prokofjev3. zongoraversenyének művészi előadásáról is, amelynek kapcsán elmondta, hogy alvás közben tanulta meg, miközben szobatársa gyakorolta a darabot.[14]

Argerich szívesen és elkötelezetten segítette a fiatal zongoristák bemutatkozását, saját, évenként ismétlődőluganói fesztiválján biztosított fellépési lehetőséget számukra, de azzal is, hogy több fontos nemzetközi zenei verseny munkájában vállalt zsűritagságot. Ennek eredményeként indult el például a horvátIvo Pogorelić zongorista karrierje, akit az 1980-as varsói Chopin-versenyen a harmadik körben elutasítottak – Argerich heves tiltakozása ellenére, és aki ezért ott is hagyta a zsűrit.[15] További pártfogoltjai között volt mégGabriela Montero ésSergio Tiempo is.[16][17]

Előadóművészi tevékenysége mellett elnöke a Lake Como Nemzetközi Zongoraakadémiának, főigazgatója aJapánban megrendezett beppui Argerich Zenei Fesztivál és Találkozónak, állandó résztvevője a Luganói Fesztiválnak.

Magánélete

[szerkesztés]

Martha Argerich háromszor ment férjhez; mindhárom házasságából egy-egy lánygyermek született. Első férje Robert Chen zeneszerző-karmester volt, akitől Lyda Chen született, ma brácsaművész. Második férje a híres karmester,Charles Dutoit volt. Az 1969-től 1973-ig tartó házasságból Anna nevű lánya született. Harmadik férje Stephen Kovacevich zongorista volt; közös gyermekük Stephanie.[18]

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • Order of the Rising Sun, Gold Rays with Rosette, 2005, Japán
  • Praemium Imperiale, 2005, Japán
  • Grammy-díj a legjobb hangszeres előadónak (zenekarral): Beethoven:2. és3. zongoraverseny. Martha Argerich – zongora,Claudio Abbado – karmester, Mahler Kamarazenekar, 2006
  • Grammy-díj a legjobb kamarazenei előadásnak: Prokofjev:Hamupipőke-szvit két zongorára,Ravel:Lúdanyó meséi. Martha Argerich ésMihail Pletnyov, zongora, 2005
  • Grammy-díj a legjobb hangszeres előadónak (zenekarral): Prokofjev:1. és3. zongoraverseny,Bartók:III. zongoraverseny. Charles Dutoit – karmester, Montreal Symphony Orchestra, 2000
  • Claudio Arrau-emlékérem, 1997
  • Nemzetközi Frédéric Chopin Zongoraverseny: 1. díj, 1965
  • Ferruccio Busoni Nemzetközi Zongoraverseny: 1. díj, 1957[19]
  • Genfi Nemzetközi Zenei Verseny: 1. díj, 1957

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben aMartha Argerich című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. Internet Movie Database (angol nyelven). Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  3. Concerts, Biography & News (angol nyelven). MusicBrainz. BBC
  4. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. abhttps://www.francemusique.fr/personne/martha-argerich. (Hozzáférés: 2020. február 18.)
  8. https://www.steinway.com/artists/martha-argerich. Steinway & Sons. (Hozzáférés: 2024. június 30.)
  9. https://www.fundacionkonex.org/premios1999-musica-clasica. (Hozzáférés: 2022. október 1.)
  10. https://www.praemiumimperiale.org/en/laureate-en/laureates-en. (Hozzáférés: 2022. március 19.)
  11. quirinale.it (olasz nyelven)
  12. The Guardian, 14 April 2009
  13. Telegraph, 7 April 2009
  14. abElder, Dean.Excerpts from a Rare Interview with ArgerichArchiválva2010. szeptember 4-i dátummal aWayback Machine-ben. (Hozzáférés: 2010. augusztus 18.)
  15. Stevenson, Joseph.Allmusic Biography of Ivo Pogorelich (Hozzáférés: 2022. június 12.)
  16. Archivált másolat. [2011. október 6-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 18.)
  17. Archivált másolat. [2010. december 30-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 18.)
  18. A Top Woman Pianist, Martha Argerich, Nearly Gave Up Her Steinway for Steno. people.com, 1980. április 7. [2016. szeptember 19-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 18.)
  19. www.concorsobusoni.it History of the competition. „In 1957 the Premio Busoni was awarded to the sixteen-year-old Martha Argerich…”. [2009. november 14-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 18.)

További információk

[szerkesztés]
Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Martha_Argerich&oldid=27125759
Kategória:
Rejtett kategóriák:

[8]ページ先頭

©2009-2025 Movatter.jp