A várost azÉgei-tengeri Phókaiából, a maiİzmir tartományból érkezettgörög hajósok alapítottákKr. e. 600-ban Μασσαλία(Masszalía) néven. Erről az időszakról csak legendák maradtak fenn. Később azetruszkok, akarthágóiak és akelták fenyegetése miatt arómaiakkal szövetkeztek. Ez fellendítette a kereskedelmet, mivelMasszalia közvetítő szerepet játszott a római és agall piac között. FüggetlenségétJulius Caesar alatt vesztette el, miután egy polgárháborúban rossz oldalra állt.
A19. században az ipari fejlődés és afrancia gyarmatosítás fellendítette a tengeri kereskedelmet, ami hozzájárult a kikötőváros fejlődéséhez. Itt rendezték meg1906-ban és1922-ben az első nagy sikerű francia gyarmati kiállításokat.
1962-ben több százezer elkeseredett Algériából hazatelepülő érkezett a városba, rányomva bélyegét a közhangulatra.
Marseille villamoshálózatának története1876január 21-én kezdődött, ekkor indult meg az első lóvasút. 1899-ben jelentek meg a városban az első, elektromos árammal üzemeltetett villamosok. Marseille villamosa különbözik a többi francia nagyvárostól, itt ugyanis nem szűnt meg a villamos az1950-es években vagy később, mint sok helyen az egész világon. Az eredeti villamos egészen 2004-ig közlekedett.2004 és2007 között a város újjáépítette a hálózatot a kor követelményeinek megfelelően. Három év szünet után így a villamos visszatérhetett a város utcáira. Az üzem modernizálására és az újbóli beindítására 468 millió eurót szántak.[8]
AMarseille-i metró (franciául:Métro de Marseille, [metʁo d(ə) maʁsɛj]) egymetrórendszer, amely afranciaországi Marseillet szolgálja ki. A rendszer két vonalból áll, amelyek részben föld alatt haladnak, 31 állomást szolgálnak ki, és teljes hossza 22,7 kilométer.[9] Az 1-es vonal1977-ben nyílt meg, majd1984-ben a 2-es vonal. Két állomás, Saint-Charles és Castellane, biztosítja az átszállást a vonalak között.
A rendszer MPM 76 vonatai aRATP által apárizsi metró egyes vonalaihoz kifejlesztettgumiabroncsos metrótechnológiát használják.2012-ben a marseille-i metró körülbelül 76,7 millió utast szállított,[10] így a marseille-i városi közlekedési hálózat központi elemévé vált, az utazások 49%-a metróval történt.1986 óta a Régie des transports métropolitains (2016-ig Régie des transports de Marseille) üzemelteti a hálózatot, mióta az Aix-Marseille-Provence Metropolis nevében megváltoztatta a nevét.
A régi kikötő (Vieux-Port de Marseille) az egyik főutca, aLa Canebière végén van. Az ókortól kezdve a város természetes kikötője volt, és környéke ma is Marseille népszerű helye. A város Fos nevű kikötője az ország fő kereskedelmi kikötője. Két fő része van: Marseille északi részén, a La Joliette-től az l'Estaque-ig, valamintFos-sur-Mer-ben.
↑Marignane (13) (french nyelven). Fiche Climatologique: Statistiques 1981–2010 et records. Meteo France. [2018. március 10-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 10.)
↑Marseille–Obs (13) (french nyelven). Fiche Climatologique: Statistiques 1981–2010 et records. Meteo France. [2018. március 10-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 10.)
.jpg)
.svg)
