Ennek a lapnak a címében vagy szövegében azarab nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadottmagyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket.
Hivatalos nyelvei azarab és aberber, de afranciát is széles körben beszélik. Amarokkói kultúra az arab, berber, afrikai és európai kultúrák keveréke. Közigazgatási-politikai fővárosaRabat, legnagyobb városa és gazdasági központja pedigCasablanca.
A 20. században ideiglenesen francia és spanyol protektorátus alatt állt.1956 óta független, és az 1992-esalkotmány értelmébenalkotmányos monarchia. A 21. században az emberi és polgári jogok terén elért csekély előrelépés ellenére a király továbbra is részbentekintélyuralmi módon irányítja az országot. Mindenekelőtt aszólásszabadság még ma is erősen korlátozott, a sugárzottmédiát az állam uralja, és anők sem teljes jogú tagjai a társadalomnak.[10]
Nyugat-Szahara területét zömmel megszállva tartja, amelyet déli tartományaként igazgat. Ezen túl igény tartCeuta,Melilla spanyolexklávéira, valamint számos, a partjai előtt fekvő, spanyol ellenőrzés alatt álló kis szigetre.[11]
Az ország neve a középkoriMorrochlatin névből ered, amely pedigMarrákes város nevéből származik, amely azAlmorávida-dinasztia és azAlmohád-kalifátus alatt a fővárosa volt.[13] AMarrákes név eredete vitatott,[14] de valószínűleg aberberamur (n) akush (tifinag írással: ⴰⵎⵓⵔ ⵏ ⴰⴽⵓⵛ) szavakból származik, jelentése:Isten földje.[15]
Aziszlám világ más részein, például az egyiptomi ésközel-keletiarab irodalomban a 20. század közepe előtt a Marokkóra általánosan használt név a Marrákes (مراكش) volt.[16]
Felszínét a fiatalEurázsiai-hegységrendszerhez tartozóAtlasz vonulatai hálózzák be. Északon aRif-hegység előterében termékeny parti síkság húzódik. A Rif-hegység dél felé aSzebu-medencére(Sebu, Sebou) tekint. Az óceán felé fokozatosan szélesedő medencéhez délen az átlagosan 70 km széles atlanti parti síkság csatlakozik. Mögötte a Marokkói Mezeta fennsíkja terül el(meseta=fennsík). A 600–1300 m magas Marokkói-Mezetát keletről a Középső-Atlasz vonulatai határolják. Ettől délebbre az ország legmagasabb csúcsát hordozóMagas-Atlasz, majd a legdélebben húzódóAntiatlasz vonulatai következnek. A hegyvonulatok dél-délkeleti irányban, azaz aSzahara félsivatagos, sivatagos részei felé lejtenek.
Az ország legmagasabb csúcsai a Magas-Atlaszban aTúbkal (4167 m), a Középső-Atlaszban a Dzsebel Bou Naceur (3340 m), az Anti-Atlaszban a Dzsebel-Szirva (3304 m).
AFöldközi-tenger partján több öböl és fok található, míg az atlanti part kevésbé tagolt. Marokkótól északra húzódik aGibraltári-szoros. Ennek forgalmát elvileg Marokkóból is lehet ellenőrizni, így e hely stratégiailag ma is jelentős.
A jelentősebb folyók:Mulúja (Moulouya),Szebu (Sebou),Draa,Oum er-Rbia. Ezek csak télen és kora tavasszal bővizűek, nyáron pedig közel vannak a kiapadáshoz.
Földrajzi képek
Marokkó látványa Spanyolországból nézve, aGibraltári-szorosnálA Földközi-tenger partja a Rif-hegységgel a magasból nézveToubkal - az Atlasz délnyugati részeTájkép az Atlasz középső részén (télen)Ouzoud-vízesésA Todra-szoros az AtlaszbanTinghir panorámája az AtlaszbanMarrakech környéki területAz Erg Chebbi sivatag Marokkó keleti részén
Partvidékemediterrán éghajlatú, azAtlasz hegység láncai között elterülő medencék szubtrópusi sztyepp éghajlatúak, a Szaharához tartozó déli területein pedigsivatagi éghajlat alakult ki.
Mediterrán klímaterülete az Atlanti-óceán partvidékén hűvös nyarú a hideg Kanári-áramlás hatására (augusztusban pl. Casablanca partvidékén a vízhőmérséklet csak 18-19 °C, míg a Földközi-tenger partvidékén 23-24 °C). Az atlanti partokon a legmelegebb hónap középhőmérséklete mindössze 19-21 °C, szemben a Földközi-tenger partvidékére jellemző 25-26 °C-os értékekkel. A leghidegebb hónap középhőmérséklete 12-16 °C között változik. A hűvösebb atlanti partvidék száraz, az évi átlagos csapadék 100–500 mm, míg a földközi-tengeri partokon 400–700 mm esik. Az évi csapadék nagy része novembertől márciusig hull le, a nyár esőtlen. A szubtrópusi sztyepp klímaterületén a hőmérséklet évi járása szélsőséges, forró nyár és viszonylag hűvös tél jellemző. A legmelegebb hónap középhőmérséklete 25-30 °C, a leghidegebbé 5-10 °C között változik. Az abszolút maximumok 46-48 °C-ig emelkednek, de télen gyakran -10 °C alá süllyed a hőmérséklet. A sztyepp területek átlagos évi csapadéka 100–300 mm rövid téli csapadékos és hosszú nyári száraz évszakkal.
Az ország déli sivatagi részein a legmelegebb hónap középhőmérséklete 30-35 °C, a leghidegebbé 8-10 °C. A hőmérséklet abszolút csúcsértékei 48-50 °C-ot érnek el, de télen -5, -10 °C-os fagyok is előfordulnak. Az évi csapadék mindössze 50–150 mm, ez majdnem kizárólag a hűvös téli félévben hull le.[17] Az Atlasz hegység területén hegyvidéki éghajlat alakult ki. A legmagasabb csúcsokat az év nagy részében hó fedi. A Középső-Atlaszban, 1635 méter tengerszint feletti magasságban találhatóIfranban mérték az afrikai kontinens legalacsonyabb hőmérsékletét, -23,9 °C-ot, 1935. február 11-én.[18]
Marokkó élővilága változatos, különösen madárvilága nevezetes.[19] A növényvilágban a mediterrán és a félsivatagi, sivatagi növényzetet azAtlasz-hegység választja el egymástól.
D'Iriqui Nemzeti Park – Dél-Marokkóban, Algéria határánál. Sivatagos, de részben fás sztyeppe és szavanna, egyes területeket tamariska borít. Különféle hüllők, gyíkok, kaméleonok, gekkók élnek itt.
el-Houceima (Al Hoceima) Nemzeti Park aFöldközi-tenger partján;
Khenifiss Nemzeti Park – Délnyugat-Marokkóban, Tan-Tan és Tarfaya között lévő természetvédelmi terület.
Magas-Atlasz Nemzeti Park – becsült területe 49 ezerhektár; él ittsörényes juh,edmi gazella, különféle madarak, kétéltűek, hüllők; továbbá elméletileg leopárd is.
Souss-Massa Nemzeti Park – Agadirtól délre, azAtlanti-óceán partvidékén,
Túbkál Nemzeti Park –Marrákes közelében hagyományos életmódot folytató falvakkal;
Talassemtane Nemzeti Park – aRif-hegységben; erdők, látványos sziklás tájak és szurdokok vannak itt,berber makákóval és különféle madárfajokkal.
Arganeraie Bioszféra Rezervátum – Azargánfa csak Marokkóban él, de ott egyes vidékeken egész erdőt alkot. Ahol él, ott a helyi lakosság életében nagy szerepet tölt be. Terméséből sajtolt olaj a kozmetikai iparnak is alapanyaga. A bioszféra rezervátum így nem csak érintetlen területekre, hanem hagyományos életmódot folytató emberi településekre is kiterjed. Abioszféra rezervátumnak része
AMulúja folyó torkolatánál lévő mintegy 5 km²-es park madártelep, ahol kétéltűek is élnek
A mai Marokkó területe aneolitikum óta lakott. Akkoriban a vidék kevésbé volt száraz, mint manapság. Elterjedt elmélet szerint az amazigh nép (akiket szokásberbernek nevezni) érkeztével terjedt el a földművelés a régióban. Az ókorban a mai MarokkótMauretania néven említették, ami nem keverendő össze a maiMauritánia országgal.
A legnyugatibb arab ország, Marokkó története a közel ezer esztendősföníciai hódítással kezdődött. Az i. e. 12. században létesültek a nagy tengerparti városok (Tanger,Szale,Casablanca). A föníciai fennhatóságnak arómai légiók érkezése vetett véget, akik az i. sz.42-ben a tengerparttól távol eső, belső területeket is meghódították. Avandálok uralma (429 –534) után a terület a6. században aBizánci Birodalom része lett.
A7. században zajlott aziszlám gyors terjeszkedése. Észak-Afrika parti síkságát 670-ben érték el az első iszlám hódítókUqba ibn Nafi parancsnoksága alatt. Ő adamaszkusziOmajjádkalifák szolgálatában állt. Követeket küldött a mai Marokkó területére 683-ban. Ezek a követek támogatták a berberek asszimilációját, ami nagyjából egy évszázad alatt lezajlott. A berberek kis államokat, királyságokat alapítottak. Hosszú háborúskodás utánIdrisz ibn Abdallah megalapította az arabidriszida dinasztiát és az ország lerázta magáról a távolibagdadi abbaszida kalifák és azAndalúziában uralkodó Omajjád kalifák fennhatóságát. Az idriszidák fővárosaFez volt, Marokkó kulturális központtá vált és jelentős regionális hatalommá.
Az idriszidák 11. századi bukása után az arab telepesek elvesztették politikai hatalmukat Marokkó térségében. Berber dinasztiák uralkodtak országszerte. Azalmorávidák, azalmohádok, amarínidák, végül aszaadita dinasztia uralma alatt Marokkó hatalmában volt Északnyugat-Afrika legnagyobb része, valamint az iszlámHispania, más néven Andalúzia.
A szaaditák után azarabalavitadinasztia kezébe került fokozatosan a hatalom. Marokkónak szembe kellett néznie Spanyolország és a nyugat felé terjeszkedőTörök Birodalom hódító törekvéseivel. Az alaviták sikeresen stabilizálták helyzetüket. Királyságuk kisebb volt elődeinél, de megőrizték gazdagságukat. 1684-ben visszafoglaltákTangert.
Marokkó volt az első ország, amely elismerte azAmerikai Egyesült Államok függetlenségét 1777-ben. Azamerikai függetlenségi háború kezdetén azAtlanti-óceánon vitorlázó amerikai kereskedelmi hajók a barbárkalózok célpontjává váltak. Az amerikai követek ez ellen védelmet kértek az európai hatalmaktól, de nem kaptak. 1777. december 20-ánIII. Mohammed marokkói szultán rendelettel vette védelmébe az amerikai hajókat és garantálta biztonságos útjukat.
Abd al-Rahman szultán és kíséretének ábrázolása19. század elejéről, Eugène Delacroix festménye
A marokkói-amerikai barátsági szerződés jelenleg az Amerikai Egyesült Államok legrégebbi ilyen jellegű, megszakítás nélkül érvényben lévő szerződése.John Adams ésThomas Jefferson írta alá, és 1786 óta hatályban van. Amikor az 1787-esalkotmány nyomán átszervezték az amerikai szövetségi kormányt,George Washington elnök levelet írtSzidi Mohamedszultánnak, ebben megerősítette a két ország kapcsolatait. Az Amerikai Egyesült Államok tangerikonzulátusa volt az amerikai kormány első külföldi tulajdona. Az épület jelenleg múzeum.
A napóleoni háborúk után azisztambuli török kormány egyre kevésbé volt képes kormányozniEgyiptomot és Észak-Afrikát. A helyibejek kalózkodásba kezdtek, az iparosodó európai hatalmak gyarmatosítási kísérletei egyre fenyegetőbbek lettek. A Maghreb biztos gazdagsága vonzóbb volt, mint Afrika ismeretlen vidékei, és egyébként is stratégiai jelentősége volt a Földközi-tenger nyugati kijáratának. Franciaország már az 1830-as évek elejétől erős érdeklődést mutatott. 1904-benFranciaország ésNagy-Britannia megállapodott a befolyási övezetek felosztásáról Marokkóban. Anémet válaszválságot okozott 1905-ben. Ezt az 1906-banSpanyolországban,Algecirasban tartott konferencián oldották meg, ahol elismerték Franciaország különös érdekeit és előírták, hogy Franciaország és Spanyolország közösen lépjen fel Marokkóban. Amásodik marokkói válságot anémetek provokálták ki, és növelte az európai hatalmak közötti feszültséget. Az 1912. március 30-án aláírtfezi szerződésben Marokkó Franciaország védnöksége lett. Egy hasonló szerződésben november 27-én Spanyolország lett Marokkó északi részének és déli szaharai övezetének védnöke.Tanger nemzetközi terület lett.
AzI. és amásodik világháborúban is szolgáltak marokkói katonák(goumiers) a francia hadseregben. Voltak marokkói katonái a spanyol polgárháború idején afrancoista hadseregnek is.
1920-banAbd el-Krim a Spanyol Marokkó területén találhatóRif-hegység törzseit összefogva vereséget mért a spanyolokra. A lázadás hamarosan kiterjedt a francia részre is, de1926-banPétain leverte ariff lázadást.
A nacionalista politikai pártok a II. világháború után emelkedtek fel a francia védnökségekben. Marokkó függetlensége melletti érvelésüket azAtlanti Chartára alapozták. Ez egy közös amerikai-brit nyilatkozat volt, amely egyebek mellett elismerte a népek jogát, hogy megválasszák kormányukat. Az Isztiklal (Függetlenségi) Párt 1944-es kiáltványa a legkorábbi, nyilvános függetlenségi igény. Ez a párt nevelte ki fokozatosan a nacionalista mozgalom legtöbb vezetőjét. A franciák 1953-ban Madagaszkár szigetére száműztékV. Mohammed szultánt. Utódja a népszerűtlenMohammed ben Aarafa lett, akinek uralmát alattvalóiillegitimnek tekintették. A francia védnökséggel szemben aktív ellenállás bontakozott ki az ország minden vidékén. A legnevezetesebbOujda esete, ahol a marokkóiak az utcán támadták meg a franciákat és más európaiakat. 1955. október 1-jén indultak meg az újonnan felállított"jais al-tahrir" (Felszabadítási Hadsereg) hadműveletei. Ez felállítottaKairóban a"Comité de Libération du Maghreb Arabe" (Az Arab Maghreb Felszabadító Bizottsága) nevezetű szervezetet.Egyiptom részt vett a megszállás elleni mozgalomban. A Bizottság célja V. Mohammed király hazatérésének kikényszerítése volt,Algéria ésTunézia felszabadításával együtt. 1955-ben a franciák beleegyeztek V. Mohammed visszatérésébe és a következő év elején tárgyalások kezdődtek a marokkói függetlenségről.
1956.március 2-ánFranciaország megállapodott a marokkói szultánnal a függetlenségről, majd április 7-én a spanyolok is lemondtak a védnökségről. Marokkó1969 júniusábanII. Hasszán alatt egységes függetlenkirálysággá alakult az északi spanyol, a déli francia és Tanger nemzetközi fennhatóság alatt álló területek egyesítésével.
1975 óta megszállás alatt tartja a korábbi spanyol gyarmatot,Nyugat-Szaharát.1984-ben kilépett azAfrikai Egységszervezetből (maAfrikai Unió), de 2017. január 30-án újra csatlakozott a szervezethez.[21] Az 1990-es években végrehajtott politikai reformok nyomán 1997-ben kétkamarás parlamentet állítottak fel. Marokkó nem tagja a NATO-nak, de 2004 júniusában szövetségese lett az Amerikai Egyesült Államoknak. Ugyanakkorszabadkereskedelmi megállapodást írt alá az Egyesült Államokkal és azEurópai Unióval.
A 2011 elején kezdődöttarab tavasz során békés tüntetések zajlottak az országban, aminek következtében az uralkodó népszavazást hirdetett meg az év július 1-jén az alkotmány módosításáról.[22] Az ellenzék azonban vitatta később ennek szabályszerűségét, hitelességét, mivel a 20 millió helyett csak 13 millióan szavazhattak, és a szavazóhelyiségekben nem kérték el az azonosító okiratokat.[23]
A király az alkotmány szerint domináns szerepet tölt be.VI. Mohammed az ország államfője. Ő nevezi ki az ország miniszterelnökét és ő oszlathatja fel a parlamentet. Új választásokat is ő írja ki. A hadsereg főparancsnoka is egyben.
A 2011 elején kezdődött békés tüntetések nyomán az uralkodó népszavazást hirdetett meg az év július 1-jén az alkotmány modósításáról.[25] A népszavazás sikeres volt, így megváltozott az alkotmány.[26]
A parlament az 1996-os reform után 2 kamarás lett. Az alsóház neve a népgyűlés, a felsőházé szenátus. 325 főből áll a népgyűlés, akiket 5 évre választanak. A népgyűlésben 30 nő is helyet foglal. A szenátus 270 főből áll. A szenátus a különböző helyi és regionális tanácsokból áll össze. A szenátus harmada 3 évre van megválasztva, tehát minden 3. évben újraválasztják a szenátus harmadát.
Korábban a miniszterelnököt a király önhatalmúlag választhatta ki, a 2011-es reformok óta azonban a választásokon győztes politikai párt jelöltjét nevezi ki. A parlamentet is a miniszterelnök oszlathatja fel, minisztereket nevezhet ki, válthat le.
Marokkó légvédelmét rendszeresen erősíti aFrancia Légierő expedíciós erői is, rendszerint ezred, vagy két-három repülőszázad kötelékben. Ezt indokolja a szomszédosAlgéria instabil belpolitikai állapota és a 2000-es évektől induló fegyverkezési programjai is.[28]
Fez mecsetének belsejeMarokkói asszonyokFérfi hagyományos öltözetben CasablancábanDivatos lányok, CasablancaNomádberberBerber férfiakKhenifra utcaképe az Atlaszban
A népsűrűség egyenlőtlen: a lakosok 2/3-a az ország északnyugati-északi részén él. A legnagyobb a népsűrűség az Atlanti- és a Földközi-tenger partjain, továbbá néhány agglomerációban az Atlasz-hegységben.
Az üzleti élet és az ipar központjaCasablanca, ami egyben jelentős kikötő is.Rabatban székel a kormány.Tanger a legjelentősebb kikötőváros; az átjáró MarokkóbólSpanyolországba.Fez kulturális és vallási központ. A dominánsan „berber”Marrákes az egyik turistaközpont.
Marokkó az elmúlt lassan félévszázad alatt több tízezer állampolgáráttelepítette Nyugat-Szaharába, amellyel nemzetközi egyezményeket hágott át. A telepítések és a betelepülések napjainkban is tartanak, így a nyugat-szaharai marokkói lakosság száma továbbra is növekszik.
Marokkó népsűrűsége 2014-benFőbb településekTipikus falu a Magas-Atlaszban
Marokkó lakosságát nagyobbrésztarabok (68%) ésberberek (25,6%) alkotják.[31] A lakosság egy kis része még mindignomád, ill. félnomád életet él – ők inkább berberek. A berberek főleg az ország déli területein élnek.
A 2014. évi marokkói népszámlálás szerint körülbelül 84 ezer bevándorló volt az országban. Ezen külföldi származású lakosok közül a legtöbb francia származású volt (tanár, mérnök, technikus stb.), őket számban főleg nyugat-afrikai és algériai személyek követték.[32]
Marokkónak nagy adiaszpórája, amelynek nagy része Franciaországban található, ahol valószínűleg több mint egymillió marokkói vagy onnan származó egyén él. Nagy marokkói közösségek vannak Spanyolországban is (legalább 700 ezer),[33] Hollandiában (min. 360 ezer) és Belgiumban (300 ezer).[34] Más nagy közösségek találhatók Olaszországban, Kanadában, az Egyesült Államokban és Izraelben.[35]
A marokkói arabnyelvjárások csoportját maghrebi arab (darizsa) néven emlegetik. A teljes népesség kb. 90 % -a képes kommunikálni bizonyos fokig marokkói arab nyelven.[38]
Afranciát széles körben használják a kormányzati intézményekben, a médiában, a közepes és nagyvállalatokban, a francia nyelvű országokkal folytatott nemzetközi kereskedelemben, és gyakran a nemzetközi diplomáciában is. Minden iskolában kötelező nyelvként tanítják. 2010-ben 10 millió ember beszélte valamilyen szinten Marokkóban, vagyis a lakosság mintegy 32%-a.[39][40]
A népesség vallási hovatartozását a Pew Forum 2010-ben 99%-banmuszlimnak becsülte, az összes többi csoport a lakosság max. 1%-át adta.[41]Az országhivatalos vallása a málikita rítusúszunnita iszlám.
Az iszlám domináns szerepe ellenére egy 2019-es felmérés alapján a népesség csaknem 15 %-a vallotta magát valláson kívülinek.[42]
A keresztények a marokkói lakosság max. 1% -át adják,[43] zömük római katolikus.
A három nagyvilágvallás közül a zsidó a legősibb, ma már viszont elenyésző a számuk. Már a római korban voltak zsidó bevándorlók.Volubilisben héber írást találtak egy sírkövön.[44] Sokan közülük aranyművesek voltak, és ők rendelkeztek a brokátkereskedelem monopóliumával. Nagy számú zsidó lakosság élt Fèsben, Marrakechben, Sefrou-ban, Ouazzane-ban, Essaouirában. 237 813 zsidó vándorolt kiIzraelbe 1948 és 1967 között.[45]
Női és férfi szerzetesrendek működnek Marokkó több városában:[51]Klarisszák (Casablanca),Szeretet misszionáriusai (Casablanca),Ferences rend (Rabat, Meknès, Marrakech),Szalézi rend (Kénitra),Trappisták (Midelt),Jézus Szent Szíve misszionáriusai (Taza),Mária szeplőtelen szívének leányai (Rabat),Ferences harmadrendi nővérek (Rabat, Marrakech),Ferences Mária misszionárius nővérek (Rabat, Casablanca, Ouarzazate, Meknès, Midelt),Jézus kistestvérei női szerzetesközösség (Rabat, Casablanca,Fez),Jézus és Mária szent szívének nővérei (Casablanca, Marrakech).
Tanger kikötőjeHalászhajók, EssaouiraSzélfarm, EssaouiraNapelemek az ország keleti részénCsicseriborsó-földFiguig oázisaFűszerkínálat Agadir piacánTeraszosan művelt terület a Magas-AtlaszbanBevásárlóközpont Rabatban
NominálisGDP-je szerint Marokkó gazdasága az 5. legnagyobb Afrikában. AVilággazdasági Fórum Észak-Afrika legversenyképesebb gazdaságaként értékelte 2014–2015-ös afrikai jelentésében.[52] A gazdaság fő forrásai a mezőgazdaság, a foszfátipar és az idegenforgalom.
Bár területének csak 20%-a áll művelés alatt, a mezőgazdaság máig fontos szerephez jut: a foglalkoztatottaknak 34%-ának nyújt megélhetést. Legfontosabb terményei a gabonanövények [búza, árpa] mellett a burgonya, cukorrépa valamint az exportorientált mediterrán mezőgazdaság termékei: zöldség és gyümölcsfélék, paradicsom, dinnye, szőlő, datolya, olíva, narancs.
A Szebu-medence(Gharb) az öntözéses mediterrán gazdálkodás és a száraz művelésű gabonatermesztés egyik fellegvára. A medencéhez csatlakozó parti síkság gabonaföldjein télen búzát, nyáron kukoricát, árpát és kölest termesztenek, a kertekben primőröket és gyümölcsöket termesztenek. A primőrök csaknem egy hónappal hamarabb érnek be, mint az európai Mediterráneum területén. Marokkó a világ egyik legnagyobbnarancsexportőre.[53]
Állattenyésztésben (döntően extenzív pásztorkodás) a juh állományé a vezető szerep. Az ország 47%-án legeltetés folyik.[forrás?]
Az ország a világ egyik legjelentősebbparafa exportőre. ARabattól északra húzódó Mamora-erdő foglalja magába az országparatölgy állományának felét.[53]
ARif-hegység területén jelentős akendertermesztés, melyből hagyományos módszerrelhasis készül. Az itt megtermelt hasis túlnyomó része Európába kerül. Egyes becslések szerint Marokkó a világ hasistermelésének 20%-át adja.
Marokkó őshonos fája azargán, melyből argánolajat készítenek, amit elsősorban bőrápolásra használnak. Marokkó argántermesztésben világmonopóliumot élvez.
Az ipar és a bányászat az évesGDP körülbelül egyharmadát adja.
Foszfátipar
Marokkó a világ harmadik legnagyobbfoszfáttermelője (az Egyesült Államok és Kína után). A foszfát áringadozása nagyban befolyásolja Marokkó gazdaságát. Készletei a világ szükségleteit évszázadokra fedezni tudják. A világ foszfátkészleteinek 75 százalékával rendelkezik.[54]
Marokkó a világ első foszfátexportőre (a globális piac 28% -a) és harmadik legnagyobb gyártó (a globális termelés 20% -a). 2005-ben Marokkó 27 254 millió tonna foszfátot és 5895 millió tonna foszfát-származékot termelt.[55]
A foszfátbányászat állami tulajdonban van.
Egyéb iparágak
Iparában a textilipar, vegyipar, élelmiszeripar, bőrgyártás, gépgyártás (összeszerelő-javító üzemek) játsszák a vezető szerepet. Hagyományoskézműiparának termékei a kerámiák, gyapjúszőnyegek, réz- és fa-, valamint bőráruk.
Atextilipar Marokkóban jelentős iparágat alkot. Az Európai Unió Marokkó legnagyobb partnere a textil- és ruházati cikkek tekintetében. Franciaország 2010 táján a harisnyák 46%-át, az alap textilek 28,5%-át és a készruhák 27,6%-át importálja Marokkóból.[56]
Az autóipar Marokkó egyik vezető exportágazata, és Afrika egyik fő autógyártója. Két nagy "hagyományos" autógyártóval rendelkezik: aRenault és aPeugeot, míg a kínaiBYD vállalat úttörő szerepet játszik az elektromos autók terén.
Export: Az export mintegy harmada mezőgazdasági cikkekből (citrusfélék, zöldség, parafa stb.) és halból származik. További áruk: ruházati és textilcikkek, gépjármű, elektromos alkatrészek, szervetlen vegyi anyagok, tranzisztorok, nyers ásványi anyagok, műtrágyák (beleértve a foszfátok), kőolajtermékek.
A turizmus a marokkói gazdaság egyik legfontosabb ágazata. Jól fejlett, erős turisztikai iparral rendelkezik, amely az ország partvidékére, kultúrájára és történelmére összpontosít. Marokkó több mint 13 millió turistát vonzott 2019-ben. A turizmus a második legnagyobb devizát adó ágazat a foszfátipar után. A marokkói kormány jelentős összegeket fektet be az idegenforgalom fejlesztésébe. A Marokkóba látogatók többsége továbbra is európai, és a francia állampolgárok teszik ki az összes látogató közel 20%-át. Az európaiak többsége április és augusztus között látogat ide.[58]
2006-tól kezdve az Atlasz- és a Rif-hegységben a tevékenységi és kalandturizmus a leggyorsabban növekvő terület az ágazatban. Ezeknek a helyszíneknek kiváló gyalogos és túrázási lehetőségei vannak március végétől november közepéig. A kormány Tunéziával versenyezve egyben fejleszti a sivatagi turizmust is.[59]
A turizmus nagymértékben hozzájárul más ágazatok újabb fellendüléséhez is. Segíti akézművesipar (szőnyegek, bőráruk) virágzását.
Kannabiszültetvény Marokkóban
Kábítószer
ARif régióban a 7. század óta termesztenekkannabiszt.[60] Az ENSZ kábítószer-ellenes csoport 2004-es világjelentése szerint a kannabisz termesztése és átalakítása 2002-ben Marokkó nemzeti GDP-jének 0,57%-át teszi ki.[61] A francia belügyminisztérium 2006. évi jelentése alapján az Európában elfogyasztott kannabisz gyanta (hasis) 80 %-a a marokkói Rif régióból származik.[62] Emellett Marokkó a Dél-Amerikából származó, Nyugat-Európába irányulókokain átutazási területe.[63]
Marokkó egy többnemzetiségű ország, gazdag kultúrával és igen régi civilizációval. A történelme során keletről (föníciaiak, zsidók, arabok), délről (szubszaharai Afrika) és északról (rómaiak,vandálok stb.) érkező népek alakították a kulturális életét. Mindezek a csoportok hatással voltak a társadalmi szerkezetére, szokásaira, vallására, beleértve a judaizmust, a kereszténységet és az iszlámot.
Marokkó területén a konyhaművészet aKr. e. 7. századig nyúlik vissza.[66] Azóta a különböző népekkel és kultúrákkal való találkozások során számos külső elem ötvöződött benne, így berber, arab, andalúz, majd később minimális mértékben spanyol és francia is. Szintén kisebb mértékben belső-szaharai hatás is megfigyelhető. A legtöbb közös vonása a közel-keleti gasztronómiával van.[67]
Az alapvető összetevők közül a legfőbb húsok a marha, kecske, birka, baromfi, amit kiegészítenek hallal és a tenger gyümölcseivel. Széles a választék mediterrán gyümölcsökben, zöldségekben és egyéb trópusi termékekben. A jellegzetes ízek közé tartozik a citromos savanyúság, az argánolaj, a tartósított vaj, az olívaolaj és az aszalt gyümölcsök.
A legalapvetőbb gabonafélék a rizs és búza, amelyek akuszkusz alapanyagai. Dél-Marokkóban a20. századig a legjelentősebb gabonaféle az árpa volt.[68]
A szőlő gyakran szolgál desszertként. Az országban bort is termelnek, az iszlám vallás ellenére sokan fogyasztanak bort.[69] Hagyományosan vajjal és állati zsírral főznek, de az utóbbi időben egyre nagyobb az olívaolaj szerepe.[70]
↑„Ceuta, Melilla profile”,BBC News. [2020. május 19-i dátummal azeredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. november 13.) (brit angol nyelvű)
↑Balfour, Rosa (2009. március 1.). „The Transformation of the Union for the Mediterranean”.Mediterranean Politics14 (1), 99–105. o.DOI:10.1080/13629390902747491.ISSN1362-9395.
↑ Población extranjera por sexo, país de nacionalidad y edad (hasta 85 y más).,Avance del Padrón a 1 de enero de 2009. Datos provisionales. Spain: Instituto Nacional de Estadística (2009)
↑The World Economic Forum. The World Economic Forum – Error 404. [2010. december 13-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 11.)
↑Nations Unies. Office pour le contrôle des drogues et la prévention du crime (2004). Rapport mondial sur les drogues. United Nations Publications.ISBN 978-92-1-248122-7
↑Amri, Ahmed; Ouammou, Latifa; Nassif, Fatima (2005): Barley-based food in Southern Morocco. In Stefania Grando; Helen Gomez Macpherson Food Barley: Importance, Uses and Local Knowledge. 22–28. o.
.svg)
_-_Air_Photo_by_sebaso.jpg)
.jpg)
_tree_in_Morocco.jpg)
.jpg)
_(6).jpg)
.jpg)
6.jpg)
.svg)
