Az Illinois állambeli Morton Grove-ban született, Libby (leánykori nevén Hammer) és az autókereskedő Donald Matlin harmadik gyermekeként.[8] Két bátyjával, Eric-kel és Marc-kal együtt haladó szellemű zsidó családban nőtt fel, felmenőiLengyelországból ésOroszországból származtak.[6] Mindössze tizennyolc hónapos volt, amikor jobb fülére teljesen, bal fülére pedig 80%-ban megsiketült. Marlee egy siketek számára alapított zsinagógában tanult és bat-micvójára (abar-micvó női megfelelője) fonetikusan tanulta meg aTórából a számára kijelölthéber nyelvű passzust.[9][10]
Hétévesen szerepelt először színpadon, Dorothyt alakította azÓz, a csodák csodája című musicalben. A fellépésre egy nonprofit szervezet jóvoltából került sor, mely siket és ép hallású gyerekeknek szervezett színjátszó közösséget.[9] Egyik ilyen fellépése során fedezte fel őtHenry Winkler és kapta meg a színésznő első filmes szerepét az 1986-osEgy kisebb isten gyermekei című romantikus drámában. Érdekesség, hogy az 1926-osYou'd Be Surprised címűnémafilm óta ez volt az első olyan film, melybensiket színész játszott főszerepet.[11] Szereplésével – első és napjainkig egyetlen siket színésznőként – elnyerte alegjobb női főszereplőnek járóOscar-díjat, továbbá alegjobb drámai női főszereplőnek járóGolden Globe-díjat is ő vihette haza.
A film sikere után főként televíziós sorozatokban és tévéfilmekben láthatták a nézők. Az 1989-esA csend hídja című tévéfilmben egy siket özvegyet alakít. Ez volt pályafutása során az első olyan szerepe, amelyben meg is szólal.[12] Az 1991 és 1993 között futóReasonable Doubts című bűnügyi drámasorozatban főszereplőként játszik, melyértGolden Globe-díjra jelöltéklegjobb női főszereplő – drámasorozat kategóriában. Az1990-es évek elején vendégszereplőkéntPrimetime Emmy-díj-jelölést szerzett aKisvárosi rejtélyek című sorozattal. A valós esetet feldolgozó, 1994-esCarrie Buck története című tévéfilmben a címszereplőCarrie Buck szerepét osztották rá. Ez volt az első olyan alkalom, amikor Matlin ép hallású szereplőt személyesített meg a filmvásznon.[13]
2010-ben elkészítette egy televíziós műsorpróbaepizódját. AMy Deaf Family című sorozat ötletét – mely egy hallássérült, illetve ép hallású családtagokból állókaliforniai család mindennapjait mutatja be – több tévécsatorna vezetőségének is bemutatta, de a pozitív visszajelzések ellenére sem tudta eladni azt. Matlin ezért aYouTube-on kezdte el népszerűsíteni sorozatát és magas nézettséget ért el vele.[14]
2011-ben aCelebrity Apprentice című valóságshow-ban részt vevő hírességként a siketek számára hallókészülékeket biztosító Starkey Hearing Foundation nevű szervezetnek gyűjtött pénzt. Noha a műsorban végül csupán a második helyezést érte el, így is egymilliódollárt sikerült összegyűjtenie.[14]
2015-ben debütált a Broadwayen aTavaszébredés című darab feldolgozásában.[11]
A2010-es években Matlin folytatta a televíziózást és vendégszereplőként látható azElcserélt lányok ésA varázslók című sorozatokban. 2017-től csatlakozott aQuantico című thrillersorozat stábjához.
2009 áprilisában jelent meg önéletrajzi könyve,I'll Scream Later címmel. Ebben őszintén ír egykori drogproblémáiról, melyek miatt adrogrehabilitáció mellett döntött. Elmeséli továbbá két évig tartó, viharos kapcsolatát a nála jóval idősebb színésszel,William Hurttel, akit azEgy kisebb isten gyermekei című film forgatásán ismert meg. Matlin állítása szerint Hurt rendszeresen bántalmazta őt fizikailag.[15] Beszámol továbbá arról is, hogy gyermekkorában egy vele azonos nemű bébiszitter szexuálisan molesztálta.[16]
1993.augusztus 29-én ment feleségül Kevin Grandalski rendőrhöz, az esküvőtHenry Winkler színész lakásában tartották, öt nappal Matlin 28. születésnapja után.[17] Matlin és Grandalski aReasonable Doubts forgatásán ismerkedett össze, ahol Grandalski feladata a helyszín biztosítása és a forgalom irányítása volt.[18] Négy gyermekük született: Sarah, Brandon, Tyler és Isabelle.[19]
Matlin jelnyelvi tolmácsa filmes pályafutásának kezdetei óta Jack Jason, többek között a színésznő Oscar-győzelmét követő beszédénél is ő közvetített.[20]
Ez a szócikk részben vagy egészben aMarlee Matlin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
↑Lipton, Michael A.: Law and Ardor (angol nyelven). People, 1993. március 15. [2013. szeptember 27-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 2.)
↑Rizzo, Monica: At Home with Marlee Matlin (angol nyelven). People, 2008. április 28. [2013. szeptember 27-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 2.)
.jpg)
