Arómaiak idejében alapított település a közeliNola városhoz tartozott közigazgatásilag. Nevét valószínűleg az itt megtelepedett gens Marius nemzetségből származópatriciuscsalád után kapta (a név korábbi formájaMarianum illetveMarilianum). A birodalom bukása után abizánciak , majd aNápolyi Hercegség fennhatósága alá került. Első írásos említése is ebből az időszakból (10. század) származik. Anormannok érkezésévelCampania területére a településtAcerrához csatolták és aNápolyi Királyság része lett. 1348-banI. (Nagy) Lajos magyar király itáliai hadjárata során, amellyel anápolyi koronát akarta biztosítani családja számára, illetve meg akarta bosszúlni testvére, Endre herceg 1345-ös meggyilkolását,Nola ésAcerra városával egyetemben kifosztotta. Az Aragóniai-ház trónrakerülésévelNápolyban, megalkották a Marigliano grófja nemesi titulust, amelyet előszörV. Károly tábornoka, Ferrante Gonzaga,mantovai herceg viselt. ABourbon-ház uralkodása idején bekövetkezett fejlődését aParthenopéi Köztársaságban való részvétele állította meg, melynek leverése után Mariglianónak is súlyos megtorlásokkal kellett szembenéznie. Önálló településsé 1896-ban vált. A 20. század történelmére rányomja bélyegét az erős iparosítás, miután két nagyváros,Nola ésNápoly vonzáskörzetébe tartozott. A század második felében a városban megvetette lábát acamorra bűnszövetkezet, gyakorlatilag az egész városi adminisztrációt és gazdaságot irányítva.
Palazzo Ducale – az egykori városi erődítmény (épült a 12. században) átalakítása során jött létre a 17-18. században és a mariglianóigrófok székhelyéűl szolgált. A palotához egy nagy kiterjedésű park tartozik.
Óváros – szabályos, rácsos utcahálózata arómai időkből maradt fent. Főutcája a Via Giannone. Itt található a város műemléképületének nagy része: templomok, nemesi paloták (Nicotero, Griffo, De Ruggiero).
Santa Maria delle Grazie-templom – a 10. században épült templomot a 17. század soránbarokk stílusban építették újra.
.svg)
