A mandeusok aTigris és azEufrátesz alsó folyásánál élő mandeusok korábban nagy számban éltekBaszrában,Susterben, ésBagdadban is, de amuszlimok üldözése miatt megfogyatkozott a számuk.[6] Ugyan aKorán – azsidókhoz éskeresztényekhez hasonlóan – védelemre méltónak tartja a napjainkban már mindössze néhány tízezer főből álló vallási közösséget,síita vallási vezetők ezt a tantételt az utóbbi időkben kétségbe vonták, és ezzel kiszolgáltatták őket a2010-es évek megtorlásainak, ahogy aszunnitaIszlám Állam is kegyetlenkedéseket művelt velük.[7]
A keresztény misszionáriusokJános keresztényeknek,nazoreusok (nem egyenlők a mainazarénusokkal), illetveszabioknak nevezték, és összetévesztették aszabeus néppel. A mandeusok az újkorban már azarab nyelvet használták, de régi vallásos irataik egy sajátságos, aszír nyelvhez legközelebb álló dialektusban vannak megírva.[6]
Vallásuk agnosztikusdualizmuson alapszik, de világos fogalmat nehéz alkotni hitrendszerükről a sok ellenmondás és zűrzavar miatt. Lényege röviden: az emberek kezdetben jók és igazak voltak, de négy próféta tévútra vezette őket. Haláluk után az emberekéter-világba kerülnek, ahol a „nagy szellem” látása lesz majd osztályrészük; bűneiktől gyakorikeresztség felvétele által tisztulnak meg. Erkölcsi tanításaik abibliaitízparancsolatban gyökreznek.[6]
Hívei tisztelikÁdámot,Ábelt,Sétet, Énoszt,Noét, Sémet, Arámot és különösenKeresztelő Jánost. Ádámot, Sétet, Noét, Sémet és Keresztelő Jánost tekintikprófétának. Nézetük szerint Ádám a vallás alapítója, János pedig a legnagyobb és utolsó próféta.[8]:45[9]
Szent János vagy szubis keresztények csupán Bagdad és Tarablus basaságokban laknak, igen csekély számmal. Van egy püspökük, ki Kurnában lakik. Saját, chaldeus nyelven irt evangeliumot használnak, mely keresztelő Szent Jánosnak saját maga által irt életrajzát foglalja magában, kit ők mint Krisztus megelőzőjét nagy tiszteletben tartanak. Minden más keresztény felekezettől abban különböznek leginkább, hogy a keresztség szentségével ismételve élnek. Mert nem csak a gyermekek, hanem még az élemedettebbek is gyakrabban megkereszteltetnek; sőt temetés előtt még a halott is megkereszteltetik. Templomaik vagy kápolnáik nincsenek, hanem istentiszteletüket szabad ég alatt náddal bekerített körben nagy titokban tartják. Élelmi szerek körül szerfeletti tisztasággal járnak el. A vizet meg nem isszák, ha csak saját edényeikbe magok nem merítik. S minden élelmi szer, melyet a szubis a bazárban vásárol, előbb ily vízben mosatik meg. A böjtölést (nagyböjt??) véteknek hiszik. Különben igen összetartanak, s más vallású családokba nem házasodnak. Szószegés náluk legnagyobb bűnnek bélyegeztetik. (Fényes Elek:A Török Birodalom leirása (1854), 289–290. o.[10])
↑ (1969) „Problems of a History of the Development of the Mandaean Religion”.History of Religions8 (3), 210–235. o.DOI:10.1086/462585.ISSN0018-2710.JSTOR1061760. „[Wilhelm] Brandt maintains that the oldest layer of Mandaean tradition is pre-Christian. He designates it "polytheistic material,'" which is nourished above all from "semitic nature religion" (to which he also accords baptismal and water rites) and "Chaldaean philosophy." Gnostic, Greek, Persian, and Jewish conceptions were added and assimilated to it. [...] A newer trend of Mandaean theology was first capable of bringing about a reformation by attaching itself to Persian models; this is the school of the so-called "teaching of the king of light" (Lichtkonigslehre), as Brandt has named it. [...] Both of the central principles of Mandeism, Light and Life, attached themselves to Iranian and Semitic conceptions.”
↑ Buckley, Jorunn J. (2002). The Mandaeans: Ancient Texts and Modern People. New York: Oxford University Press
Vallásportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap