Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ennek a szócikknek a megírásához egyetlen vagy kevés forrást használtak fel, ezért a szócikk tartalma egyoldalú is lehet. Azellenőrizhetőség érdekében segítsa szócikk fejlesztésében továbbimegbízható források hozzáadásával. |
Amakói vöröshagyma egyvöröshagymafajta, melyetMakó térségben termesztenek. A makói vöröshagymahungarikum, és ezért csak az ezen a területen ültetett hagymára használható ez a kifejezés. 2009-ben az Európai Bizottság felvette avédett elnevezésű termékek európai uniós listájára a makói vöröshagymát.[1]
A népi nemesítés magas iskolájának eredményeként született meg amakói vöröshagyma-fajta. A világ hagymatermesztésének túlnyomó többségében amagot vetik el. Makón mint száraz éghajlatú területen, szükségmegoldásként született meg adughagymás eljárás. Ez ugyan ellenkezik a hagyma faji természetével, hiszen a növény már a második évben magot akar hozni, de a hagyományos makói vöröshagyma az itteni természeti adottságok közepette egy nyáron nem képes kellő nagyságúra növekedni, ezért atenyészidőt egy évvel meg kellett toldani. Egyes termőtájakon, mintSpanyolország ésOlaszország legfeljebb olyan tenyészidő-hosszabbítást alkalmaztak, hogy a hagymamagot kora tavasszal melegágyakba vetették, és onnan palántázták állandó helyére. Szárazabb éghajlatú területen, így aBalkánon is a dughagymás eljárás honosodott meg. AnémetországiPfalzban pedig a korábbi érés végett alkalmazták a dughagymás termesztést.
Minden makói hagymakertész egybenhagymanemesítő is volt. Gondosan megválogatta hagymáját; ezt sohasem bízta másra. Nemcsak az eltarthatóságot tartotta szem előtt, de azt is, hogy ne legyen kopasz; a héjazata legyen erős és több rétegű, bronzvörös színű. Nézték a hagyma alakját, a nyak jól záródását is. A makói vöröshagyma kisparaszti termékként alakult ki, de minden termelő saját ízlésének megfelelően válogatta ki. Ez az egyöntetűség rovására is ment.
Amakói ősfajta a kisebb méretű, kemény fejű, élénk, világos színűkelet-európai hagymák családjába tartozott.Erdei Ferenc szerint „a mainál sokkal egyöntetűbb, kis termetű, élénk színű, kemény és alakjára nézve nem telten gömbölyű, hanem inkább szikárabb, ’vállasabb’ hagyma volt”. Az ősi makói vöröshagymát minden bizonnyal magról termesztették, és az itteni természeti adottságok miatt apró maradt. A magot nem sorba vetették, hanem – miként a vetőgépek elterjedése előtt – kapával, rónára. A nagyobbakat elfogyasztották, az aprókat viszont elduggatták; így alakulhatott ki fokozatosan a dughagymás termesztési mód. A kisméretű dughagyma nem tartalmaz elég tápanyagot ahhoz, hogy elvetve magszárat (bördőt) hozzon, de a belőle termesztett étkezési hagyma sem túl nagy. A makói termesztési eljárás titka a nagyobb méretű dughagymák hőkezelése (szárítása). Ennek következtében a hagyma nem jarovizálódik, vagyis nem hoz virágszárat, tehát nagyobb fejképzésre képes. Ahőkezelés, mely sajátos makói eljárás, már a18. században létrejöhetett, hiszen afelvilágosodás irodalmának legnagyobb alakja, azAusztriában raboskodóKazinczy Ferenc1799-benMagyarországrólhajón szállított „szörnyű nagyságú” hagymára lett figyelmes. Ez minden bizonnyal makói lehetett, hiszen csupán az itteni eljárással lehetett akkor nagyfejű étkezési hagymát előállítani.1889-ben írta apolgármester-helyettes: „A makói hagymának – úgy mondják – nincs párja, mert míg igen nagyra megnő, a mellett színe, íze, szaga és ereje kitűnő.”
Az1895-ből fennmaradt első makói hagyma-ábrázolás igen tanulságos. Ezek szerint hagymánk felül laposan kigömbölyödő, vállas, a helyi szóhasználat szerintleánycsöcsű; gyökérzete és héjazata finom, nyaka behúzódott, benőtt volt. Ez a hagymaváltozat tekinthető az ősi makói vöröshagymából kialakult régi makói hagymának. Ennek továbbfejlesztett változatát nevezték el egy1935-ben rendezett kiállításkorErdei-féle vöröshagymának. Egyenes fejlődési folyamat eredménye az ősi kelet-európai hagymából kialakult régi makói, majd az Erdei-féle vöröshagyma.