Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Majak | |
 | |
| Alapítás éve | 1948 |
| Ország |  Oroszország |
| Település | Ozjorszk |
| Terület | 90 000 000 m2 |
| Elhelyezkedése | |
.svg)  Majak Pozíció Oroszország térképén | |
 é. sz. 55° 41′ 60″,k. h. 60° 46′ 47″55.6999,60.779855.699900°N 60.779800°EKoordináták:é. sz. 55° 41′ 60″,k. h. 60° 46′ 47″55.6999,60.779855.699900°N 60.779800°E | |
| A Majak weboldala | |
 | |
 AWikimédia Commons tartalmazMajak témájú médiaállományokat. | |
Majak, teljes nevénMajak Termelési Egyesülés (oroszulПроизводственное объединение «Маяк» [Proizvodsztvennoje objegyinyenyije Majak], korábbi neveiKombinát–817,Bázis–10,Mengyelejev Állami Vegyiművek,PO 21,Majak Vegyi Kombinát) nukleáris fűtőanyag termelését és újrafeldolgozását végző üzemOroszországCseljabinszki területén, azozjorszki zárt közigazgatási egységben. 1994 előttOzjorszk várostCseljabinszk–40, illetveCseljabinszk–65 néven illették. Napjainkban aRoszatom része.
A Majak komplexum építésének munkálatai1945 augusztusában kezdődtek. Az első, "A" jelűurándúsítóreaktor teljes üzembe helyezésére1948.június 19-én került sor. A cél a szovjetnukleáris fegyverekhez szükségesplutónium előállítása volt. Areaktorban kapott dúsítotturánt a telepradiokémiai üzemébenradioaktív bomlástermékekkel együtt föloldották, majd az így nyertplutóniumot ametallurgiai-kémiai üzemben tisztították.1949.április 29-ére gyűlt össze elegendő mennyiségűplutónium az első szovjetatombomba, azRDSZ–1 megépítéséhez. Az első után további ötreaktor épült1950 és1952 között.
Az 1960-as évek elején a vállalat radioaktív hulladékot feldolgozó és radioaktívizotópok előállítására alkalmas üzemek építésébe kezdett, s később a hulladékfeldolgozás és azizotópok előállítása váltak elsődleges feladataivá. Aplutóniumtermelést a komplexum1990-ben szüntette be.
A létesítmény összterülete meghaladja a 90 km²-t. Központja, a biztonsági zóna azonban a reaktorokkal együtt sem haladja meg az egy hektárt. A létesítmény egy része a föld alatt kapott helyet.
Az üzem fénykorában 17 000 embert foglalkoztatott. A területen napjainkban többek között egy újrafeldolgozó-létesítmény és hét atomreaktor található, közülük kettő üzemképes állapotban van ma is. Ezen kívül rendelkezik egy atomhulladék-lerakóval is.
2003. január 1-jén a létesítmény üzemeit a lakossági tiltakozások miatt bezárták. A hulladék elhelyezésére szolgált szomszédosKaracsáj-tó ma a Föld legerősebben szennyezett helyei közé tartozik.[1]
A „vegyi” üzem fennállása alatt több baleset is történt, aminek következtében nagy mennyiségű radioaktív anyag szabadult fel. Ezek között említést érdemel az1957-es Kistim-tragédia, amely azzal véste be magát anukleáris katasztrófák közé, hogy az okozott kár és nukleáris szennyezés felülmúlta acsernobili katasztrófát, valamint a totális katasztrófába fulladt amerikaiCastle Bravo kódnevűcsendes-óceáni tesztrobbantást is.
2017 októberébenRuténium-106izotóp került a levegőbe a Majak újrafeldolgozó létesítményből, ésKelet-Európa nagy részét beborította. Az oroszok kezdettől fogva tagadták, hogy innen származott volna a sugárzó szennyeződés, de később nyugati vizsgálatok mégiscsak ezt valószínűsítették.[2]
A szovjet tervek a kezdetektől fogva mellőzték a radioaktív anyagokra vonatkozó biztonsági előírásokat és figyelmeztetéseket. Ezzel emberek tízezreit tették ki a radioaktivitás veszélyeinek. ATyecsa folyó vizét közvetlenül a reaktormagba vezették annak hűtésére, majd súlyosan szennyezett formában visszavezették a radioaktívvá vált hűtővizet a folyóba. A Tyecsa egy 120 000 fős régió ivóvízbázisa, és egyébként azOb folyóba ömlik. Ez és egy másik körülmény vezetett a hosszan elnyúló szennyezéshez.
Később a szomszédosKaracsáj-tóba vezették a hűtővizet. Az1968-as évi kiszáradáskor a Karacsáj-tóban leülepedett, kiszáradt, súlyosan szennyezett iszapot felkapta a szél és kb. 25 000 km²-nyi területen radioaktív szennyeződésével együtt szétszórta.
A feldolgozási folyamat maradványa nem más mint savak és hasonló vegyszerek, melyek radioaktívnuklidokat nagy mennyiségben tartalmaznak. Ezeket a feldolgozáskor visszamaradó vegyületeket egy nagy tartályban gyűjtik össze.
A radioaktív bomlás miatt az anyagok hőt termelnek – ezért a tartályt folyamatosan hűteni kell. Miután az1956-os évben az egyik ilyen 250 köbméteres lezárt tartály hűtővezetéke meglazult, majd a hűtés leállt, a tartály belső tartalma elkezdett kiszáradni.1957. szeptember 29-én a kikristályosodottnitrátsók egy ellenőrző berendezés elektromos szikrájától berobbantak (tehát egy vegyi és nem egy nukleáris robbanás történt), így nagy mennyiségű radioaktív anyag szabadult fel: hosszú felezési idejű izotópok, mintstroncium-90,cézium-137 ésplutónium.
A robbanás olyan látványos volt, hogy szemtanúk vallomásai alapján még több száz kilométerről is látható volt, a korabeli szovjet hivatalos sajtó távolivillámlásként illetveészaki fényként magyarázta. A robbanás által felszabadult radioaktív felhő 400 kilométerre északkeleti irányba szállította a szennyezést. A katasztrófa következményeként körülbelül 1 millió curie radioaktív anyag szabadult fel és szóródott-terült szét kb. 20 000 négyzetkilométernyi területen.
A baleset idején az akkorCseljabinszk–40 nevű zárt település (napjainkban: Ozjorszk) nem szerepelt a térképeken, ezért az esemény a legközelebbi ismert város utánkistimi katasztrófa néven ismert.
A média tájékoztatása az1986-oscsernobili atomkatasztrófa kapcsán sokkal szélesebb körűnek bizonyult, így többet tudunk róla ma, mint a Majak-balesetekről, és ezért Csernobilt nevezzük legtöbbször a „legsúlyosabb nukleáris katasztrófának”. Mivel a szennyezés az Urál régióira korlátozódott, így nem is volt a nyugat számára mérhető ezen balesetekből származó radioaktivitás. Egészen az utóbbi évekig a Majakban történt balesetekről nem értesülhetett a világ. Több információ csakGorbacsov 1980-as évekbeli nyugat felé irányuló nyitása után vált elérhetővé.
A kiáramlott radioaktív anyag tekintetében a majaki szennyezés 8·1017, illetve 4·1018Bq, ami duplája a csernobili katasztrófának. A másik különbség, hogy míg Csernobilban a szennyezés jórészt helyi és regionális volt és a lakosságot jórészt evakuálták, addig Majakban a felhő nagy területen szórta szét a szennyeződést és a lakosságnak csak kis részét evakuálták és őket is több éven keresztül tartó kitelepítés formájában. Az akkori politikai és katonai vezetők nagyon kevés információt osztottak meg a lakossággal.
Oroszország-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap