Több ezer évigőslakos indiánok lakták a területet. Az első európai települést Maine-ben, aSaint Croix-szigeten a franciaPierre Dugua de Mons alapította1604-ben. Az első angol település a rövid életűPopham kolónia volt, amit aPlymouth Társaság hozott létre1607-ben. Az1620-as évekig számos angol település jött létre Maine-ben annak ellenére, hogy zord volt az éghajlat, nélkülözni kellett, és konfliktusok voltak a helyi népekkel az évek során.
A 17. századi viszontagságokat csak fél tucatnyi európai település élte túl. A hazafiak és a lojalisták versengtek Maine területéért azamerikai függetlenségi háborúban. MaineMassachusetts része volt, amíg meg nem szavazták az elszakadást tőle1820-ban, majd1820.március 15-én, 23. államként felvették az unióba aMissouri-kompromisszum alapján. Maine-t gyakran tekintik a legbiztonságosabb államnak azUSA-ban, mivel itt a legalacsonyabb a bűnözési arány.
Maine a legkevésbé sűrűn lakott állam aMississippi folyótól keletre. Fenyőfa-államnak is nevezik, mivel területének 83%-a erdőség.[2] Belső területei nagyrészt lakatlanok, aholÚj-Angliában kivételes módon nincsenek helyi közigazgatási szervezetek. Maine északi részén egy főre 690 km² terület jut.
Tengerpartja csaknem 400 km,West Quoddy Head a Egyesült Államok legkeletibb pontja. A part mentén csipkés sziklák, öblök, világítótornyok,strandok, halászfalvak és több ezer sziget van, mint például a Shoals-szigetek, amelyek közrefogják aNew Hampshire-i határt. Területén tavak, folyók, erdők és hegyek is megtalálhatók. Az állam területén található az 1919-ben alapított Acadia Nemzeti Park is.[3]
Maine-ben nem fordulhat elő semhurrikán, sem egyéb trópusi vihar. Az északi államok közül itt fordul elő a legkevesebb vihar, évente kb. 20 nap. Atornádók előfordulása is ritka, kevesebb mint két tölcsér alakul ki évente, azok is az állam déli részén.
AzAcadia Nemzeti Park az állam egyetlen nemzeti parkja. Egyúttal az USA legrégibb, a Mississippitől keletre létrehozott parkja. Az délkeleti régiójában található, az atlanti partvonal közepe táján. Részei:
A terület őslakosai különfélealgonkin indián törzsek voltak. Az első európai kolóniátPierre Dugua de Mons,francia nemes alapította1604 júniusábanSaint Croix-szigeten, miutánIV. Henrik francia királytólmonopoljogot kapott a prémkereskedelemre egészÚj-Franciaország területére. Felmérendő a területet, a király megbízásából a telepesekkel tartottSamuel de Champlain térképész is. A franciák azonban a következő év tavaszán, miután egy téli betegség – valószínűlegskorbut – megtizedelte soraikat, elhagyták a telepet; a francia helynevek mindazonáltal fennmaradtak. Az első itteniangol települést aPlymouth Társaság alapítottaPopham néven, de egy év elteltével ezt is elhagyták. Maine első ismert írásos említése egy1622-ben kelt földfoglalási kiváltságlevél. Az akkori elnevezés csak aKennebec-folyótól nyugatra fekvő, tengerparthoz közeli részeket, a mai állam déli szegélyét jelölte; az ettől keletre fekvő, jóval ritkábban lakott terület a17. századbanSagadahock néven volt ismert.
Maine állam kormányzósági épülete (Maine State House). Tervezte:Charles Bulfinch, épült 1829–1832 között
1652-ben az állam mai teljes területeMassachusetts része lett. A környék békéjét a 17. század során és a 18. század elején az állandósuló angol–francia határháború zavarta. A franciák vereségével aPenobscot folyótól keletre eső részeketÚj-Skóciához csatolták, az elcsatolt terület a maiÚj-Brunswickkal együtt alkottaSunbury megyét (központjaCampobello-sziget). Maine afüggetlenségi háború és az1812-es brit–amerikai háború alatt ismét harcok helyszínévé lett. A békezáradékok mindazonáltal nem határozták meg egyértelműen az Egyesült Államok (és ezzel Massachusetts) északi –Brit-Észak-Amerikával való – határait, amelyek aWebster–Ashburton-szerződés1842-es megkötéséig vita tárgyát képezték. (Pont ezen okbólJohn Fairfield, Maine kormányzója saját állama nevében1839-ben hadat üzentNagy-Britanniának. AzAroostook-háború néven ismertté lett konfliktusnak az amerikai és a brit fél erélyes fellépése végül vér nélkül véget vetett. Mindazonáltal ez volt az eddigi egyetlen eset, amikor nem az államszövetség, hanem egy tagállam önmaga üzent hadat egy idegen országnak.)
Mivel Maine lakossága gyorsan gyarapodott, és mivel Massachusetts törzsterületétől földrajzilag elkülönült (New Hampshire a kettő közé ékelődött),1820.március 15-én hivatalosan is különvált tőle, és ezzel az Egyesült Államok 23. tagállamává lett. A szétválasztással lehetővé váltMissouri csatlakozása az államszövetséghez, mivel így fenn lehetett tartani a számbeli egyensúlyt a rabszolgatartó és az ezt tiltó tagállamok között (Missouri-kompromisszum). Maine eredeti fővárosaPortland volt,1832-ben azonban ezt a rangját elvesztette, és azt mint központibb fekvésű város,Augusta kapta meg.
Jelentős a baromfitenyésztés, a tejgazdaság, a szarvasmarha-tenyésztés, az alma termelése, a juharszirup és juharcukor készítése, valamint az áfonya termelése. Észak-Amerika áfonyakészletének 25%-a van Maine-ben, ezzel az állam világelső a növény termelésében. Aroostook megye a burgonya termeléséről híres.[4] Fontos szerepet játszik az ipari halászat. Az ipar elsősorban, papírt, fűrészárut, faanyagot, elektronikus berendezéseket, bőrkészítményeket, élelmiszert, textilt és biotechnológiai cikkeket állít elő. Maine-ben tengerjáró hajókat építenek és javítanak.
Portland vasútvonala jelentős. 2001-ben a városBostont megelőzveÚj-Anglia legforgalmasabb kikötője lett. A portlandi nemzetközi repülőteret kiterjesztették, így még több utasszállító cég hozhatta forgalomba járatait a városban.
Aturizmus fontossága egyre nő Maine gazdaságában. Az állam népszerű célpont a sportvadászoknak, a sporthorgászoknak, a síelőknek, a csónakázóknak, a kempingelőknek és a túrázóknak sok más érdeklődő mellett.[5]
.svg)
