A templom nyugati oldalán áll a szentBódhifa. Apáli kánonban ezt a helyszínt úgy nevezik, hogyBodhimanda,[1] a területen lévő kolostor neve pedig Bódhimanda vihára. A legmagasabb tornya 55 m magas. A Mahábódhi templomboltozatát aranylemezekkel borították, amelyek összsúlya közel 300 kg, athai kormány adatai szerint.[2]
Egy buddhista gyakorló teszi tiszteletét Buddha előtt a templomnál.
A hagyományos elbeszélések szerintGautama Sziddhártha fiatal herceg az i. e. 530-bannégy gondolatébresztő látvány hatására a spirituális utat választotta a fényűző uralkodói élet helyett. Vándorszerzetesként töltött néhány év után leült meditálni aFalgu-folyó partján,Gajá város közelében. Egyficus religiosa fa (későbbi nevén aBódhifa) tövében elérte amegvilágosodást. Ezen a helyen építtette később a Mahábódhi templomotAsóka király i. e. 260 körül.[3]
Buddha az azt követő hét hetet hét különböző helyszínen töltötte a közelben és a saját tapasztalatain elmélkedett. A jelenlegi Mahábódhi templomegyüttes területén mind a hét helyszín megtalálható:[3]
az első hetet a Bódhifa alatt töltötte.
a második héten Buddha megszakítás nélkül állt a Bódhifával szemben. Ezt a helyet jelöli azAnimeslocsa sztúpa, avagy a pislogás nélkülisztúpa vagy szentély, a Mahábódhi templomegyüttes északkeleti részén. Található itt egy Buddha-szobor is, amelynek a szemei a Bódhifa felé tekintenek.
Úgy tartják, hogy Buddha oda-vissza sétált azAnimeslocsa sztúpa helyszíne és a Bódhifa között. A legenda szerint ezen az ösvényen (mai neveRatnacsakarma vagy „drágakő sétány”) lótusz virágok nyíltak Buddha léptei mentén.
a negyedik hetet a Ratnagar Csaitja mellett töltötte - a helyszín északkeleti oldalán.
az ötödik héten Buddha részletesen válaszolt az őt kérdező brahminoknak az Adzsapala Nigodh fa alatt, amelyet ma egy oszlop jelöl.
a hatodik hetet a Lótusz tavacska mellett töltötte.
a hetedik hetet a Radzsjatna fa alatt töltötte.[3]
I. e. 250 körül, Buddha megvilágosodása után mintegy 200 évvel,Asóka buddhista uralkodó ellátogatott Bodh-Gajába, hogy rendeletben adja ki egy kolostor és szentély építését a szent helyszínen.[3] Az új templomban helyet kapott egy gyémánttrónus is (aVadzsraszana), amely Buddha megvilágosodásának pontos helyét mutatta. Asókát tekintik a templom alapítójának, jóllehet a jelenlegi épületszerkezetet az 5–6. században készítették.[3] Az azelőtti épület valószínűleg piramis alakú lehetett és a 2. században építhették aKusán Birodalom korában. A következtetés csupán egy apró, kb. 4. századi, terrakotta plakettából ered, amelyet a mai Patna városában találtak. Ebben a szerkezetben nem szerepelt a felső terasz kis templomokkal a négy sarokban. Ezeket ugyan nem használják ma már, egykor valószínűleg valamilyen ezoterikus buddhista hagyomány részét képezték, amely a 4-5. századra teljesen átalakult. A piramis alakú templom valószínűleg egy nyitott tetejű pavilon helyére épült a fa köré és az Asóka-féle pódium köré. Ennek a korai templom boltívnek az ábrázolása ugyanígy megtalálható aSzáncsi buddhista emlékek között is (az 1. sztúpa kapuján), amely i. e. 25-ből származik.[4]
A Mahábódhi az egyik legkorábbi ma is álló buddhista templom, amelyet teljes egészében téglából építettek.
A buddhizmus együtt indult hanyatlásnak az őt támogató uralkodók hanyatlásával afehér hunok és a koraiarabiszlám támadások idején. APála Birodalom idején azután újból virágzásnak indult a buddhizmus (mahájána irányzat) a szubkontinens északkeleti részén a 8. és a 12. század között. Végül a hindu Szena-dinasztia legyőzte a pálákat és a buddhizmust a teljes eltűnés fenyegette. A 12. században Bodh-Gaját és környékét teljesen ellepték a muszlim török seregek és a Mahábódhi templom állapota teljesen leromlott és teljesen elhagyatottá vált.[3] Az ezt követő évszázadokban hindu apát (mahant) birtokolta a Mahábódhi templom területeit.
A 13. században burmai buddhisták építettek egy templomot hasonló névvel. A burmaiMahábódhi templomot az eredeti, indiai Mahábódhi templomról mintázták.[5]
A 11. és a 19. században burmai uralkodók foglalkoztak a templomegyüttes és a falkerítés javítgatásával.[6] Weligama Sri Sumangala több cikket közölt, amelyekben felhívta a figyelmet a templomegyüttes erősen leromlott állapotára.[7][8][9] Az 1880-as években India akkori brit kormányzása elvégezte a Mahábódhi templom felújítási munkálatait Sir Alexander Cunningham vezetésével.1891-ben a Srí Lanka-i buddhista vezető Anagarika Dharmapala kampányt kezdeményezett annak érdekében, hogy a buddhisták visszakaphassák a templomegyüttest a hindu mahanttól. 1949-ben a templom irányítása átkerült Bihár állam kormányának kezébe, amely létrehozott egy templomrendezési bizottságot. A bizottság kilenctagú, tagjai között, a törvény szerint, többségben kell lennie a hinduknak.[10] A templom első vezetője Anagarika Munindra volt.
2013-ban a templom felső részét arannyal borították be. Az arany a thai király és más thai hívek adományaiból származott.[11]
2013. július 7-én tíz alacsony erősségű bomba robbant a templomegyüttes területén, melynek során 5 ember megsebesült. Az egyik bomba a Buddha-szobor közelében robbant, egy másik a Bódhifa mellett. További három olyan bombát semlegesítettek, amelyek nem robbantak fel. A robbanások reggel 5.30 és 6.00 között történtek.[12][13] A fő templomot nem érte semmilyen kár.[12] 2013. november 4-én a Nemzeti vizsgálóbizottság bejelentette, hogy egy iszlamista dzsihád csoport volt felelős a robbantásokért.[14][15]
A templomot 2006-ban ismét felújították.
2002 júniusában a Mahábódhi templomUNESCOvilágörökségi helyszínné vált.[16] A templom vezetője, Bhikkhu Bodhipala, 2007-ben lemondott tisztségéről, miután kiderült, hogy jelentős összegekért árulta a Bódhifáról rendszeresen lemetszett ágakat.[17]
Horner, I.B. (ford.) (1975; újranyomva: 2000).The Minor Anthologies of the Pali Canon (3. rész): 'Chronicle of Buddhas' (Buddhavamsa) és 'Basket of Conduct' (Cariyapitaka). Oxford: Pali Text Society.ISBN 0-86013-072-X.
