A magyar nyelv uráli (azon belül: finnugor) eredete a XIX. század óta bizonyított tény, melyet a kor egyik legkiválóbb nyelvésze,Budenz József bizonyított be végérvényesen, aki a kor legjobb mestereinél tanulta a nyelvészetet. A finnugor eredetet bizonyítjáka többi finnugor nyelvvel való nyelvtani párhuzamok, a finnugor eredetűalapszókincs, valamint a magyar és a többi finnugor nyelv közötti számosrendszeres hangmegfelelés is.[2] A finnugor eredetet a magyar és a nemzetközi nyelvtudomány (így aMagyar Tudományos Akadémia is) egyaránt elfogadja.[3] A finnugor eredetet egyesek mégis tagadják, időnkéntmagyarellenes szándékkal is. Az ilyen csoportok rendszerint azt állítják, hogy a magyar nyelv altaji eredetű. Magyarellenes körökben a magyarokat a fehér Európától idegen, a kereszténységtől és az európai civilizációtól távol álló, barbár és civilizálatlan keleti népnek kívánják beállítani. A mongol–magyar nyelvi és genetikai rokonságról szólóáltudományos elméletet előszeretettel propagálják román, szlovák és szerb magyarellenes csoportok.[4][5][6][7][8] Azonban a magyar nyelv finnugor eredetét nem tudják cáfolni, és saját, áltudományos elméleteiket nem tudják bizonyítani (lásd még:Alternatív vélemények a magyar nyelv rokonságáról). Az áltudományos nyelvrokonítás ismérveit lásd itt:Alternatív nyelv-összehasonlítás.
A magyar nyelv1836 óta (az 1836. évi III. törvénycikk alapján)hivatalos nyelv Magyarországon, 1844 óta pedig (az 1844. évi II. törvénycikk alapján) az ország kizárólagos hivatalos nyelve. AzEurópai Unió hivatalos nyelveinek egyike. Ezenkívül a magyar az egyik hivatalos nyelv aVajdaságban, valamintSzlovénia háromközségében (Dobronak,Őrihodos ésLendva). A kisebbségi nyelvek jogait legutóbb 2011-ben szabályozták.[9] Amagyar jelnyelvet 2009 novemberében tették hivatalossá,[10] ami 2010 júliusától érvényes.
A magyar nyelvet a világ nyelveinek sorában a 62. helyre teszik az anyanyelvi beszélők száma szerint.Európában a 14. legbeszéltebb nyelv,[11] valamint a legbeszéltebb olyan nyelv, amely nem azindoeurópai nyelvcsaládhoz tartozik.
A magyar anyanyelvű személyek száma a világon becslések szerint 15 millió lehet. AzEurópai Unióban közel 13 millió magyar anyanyelvű ember él, ebből 12,5 millió a Kárpát-medencében. A többi európai országban, Izraelt is ide számítva 500 ezer, Európán kívül becslések szerint közel 2 millió a magyar anyanyelvűek száma, ebből 1,8 millió az amerikai kontinensen (USA: 1,4 millió, Kanada: 315 ezer, Dél-Amerika: 100-120 ezer), Ausztrália és Óceánia: 65-70 ezer, Ázsia: kb. 30 ezer, Afrika: 10-30 ezer, akik közül azonban otthonában már nem mindenki használja a magyar nyelvet. További 2 millióan beszélik a magyart második nyelvként, elsősorban aKárpát-medence országaiban.
A magyarul beszélő magyarok száma Magyarországon 1970-ben 10,3 millió, 1980-ban 10,64 millió; országhatáron kívül 1970-ben 5,9 millió, 1980-ban 6,07 millió; a világon 1970-ben 16,2 millió, 1980-ban 16,71 millió volt.[12]
A történelmi Magyarországon 1910-ben végzett utolsó népszámlálás szerint 12 millióan beszélték a magyar nyelvet.
A Béke jóságos angyala emlékmű asiófoki mólónál, melyet a Siófokon 2012-ben megrendezett Finnugor Népek VI. Világtalálkozójának tiszteletére avattak fel.
A siófoki móló melletti Krúdy sétány, háttérben az emlékmű
Az emlékmű a Krúdy sétány végén
Az emlékmű tetején lévő szobor elölről
Az emlékmű tetején lévő szobor hátulról
A Finnugor Világtalálkozó tiszteletére készült emléktábla az emlékmű talapzatán
Tudományos konszenzus van arról, hogy magyar nyelv azuráli nyelvcsaládba, azon belül afinnugor nyelvek közé tartozik. Az ugor és afinn-permi nyelvek közti hasonlóságot már1717-ben felfedezték, de a magyar pontos besorolása még a18. és19. században is vitákra adott okot, lényegében politikai okokból: a finnugor származás híveinél az ős-európaiság és az európai, fehér és keresztény kultúrnépekkel való rokonság, míg az altaji eredet hirdetőinél az Európán kívüli, nem fehér, nem keresztény, kevésbé civilizált népekkel való rokonság propagálása a befolyásoló tényező. Az altaji eredet támogatói jellemzően magyarellenes szándékkal hirdetik azáltudományos elméletüket: a magyarokat ugyanis a fehér Európától idegen, a kereszténységtől és az európai civilizációtól távol álló, barbár és civilizálatlan keleti népnek kívánják beállítani. A mongol–magyar nyelvi és genetikai rokonságról szóló áltudományos elméletet előszeretettel propagálják román, szlovák és szerb magyarellenes csoportok.[4][5][6][7][8]
A magyar nyelv uráli (azon belül: finnugor) eredetét végül a kor egyik legkiválóbb nyelvésze,Budenz József bizonyította be végérvényesen, aki a kor legjobb mestereinél tanulta a nyelvészetet.[2] A finnugor eredetet a magyar és a nemzetközi nyelvtudomány (így aMagyar Tudományos Akadémia is) egyaránt elfogadja. Ma azuráli nyelvcsalád a világ egyik legjobban feltérképezett és alátámasztott nyelvcsaládjának számít, azindoeurópai és azausztronéz mellett.
Anyelvtani rendszer hasonlóságain kívül számosrendszeres hangmegfelelés fedezhető fel a magyar és a többiugor nyelv között azalapszókincsben. Például, a magyar/a:/ ahanti/o/-nak felel meg bizonyos helyzetekben; a magyar/h/ a hanti/x/-nak; és a szóvégi magyar/z/ a szóvégi hanti/t/-nek. Ezeket több példa is alátámasztja, mint aház –xot és aszáz –sot párok. Az ugor ésfinn-permi nyelvek közti távolság jelentősen nagyobb, de a megfelelések szintén szabályszerűek.
A magyar nyelv eredetével kapcsolatban léteznek más,alternatív elképzelések is, azonban ezek mindegyike tudományosan megalapozatlan, délibábos elmélet. Az áltudományos nyelvrokonítás ismérveit lásd itt:Alternatív nyelv-összehasonlítás.
Amagyarok – a feltételezések szerint – fokozatosan megváltoztatták életmódjukat, letelepedett vadászokbólnomád állattenyésztők lettek, talán a hasonló életmódot folytatóiráni népekkel való kapcsolatteremtés nyomán. Legfontosabb állataik a ló, a juh és a szarvasmarha lehettek.
Írásos emlékek e kezdeti korból nem maradtak fent, de a kutatások megállapítottak néhány egykorúkölcsönszót, mint atörök nyelvekből vagy apermi nyelvekből. Egyesek szerint permi eredetű afőnévi igenév‑niképzője(-nü), annak ellenére, hogy a török nyelvben-mek és-mak,[13] a csuvasban pedig-me és-ma,[14] hangrendtől függően.
Ez idő tájt lényeges változások történtek a magánhangzók körében: ekkor keletkeztek a hosszú magánhangzók, amelyek minden bizonnyal nem léteztek a finnugor alapnyelvben. Ha összehasonlítjuk a magyarhal, vér, lúd, kéz, év szavakat a finn megfelelőikkel: kala,veri (tövevere-), lintu, käsi (tövekäte), ikä, azt látjuk, hogy míg a magyar szavak mássalhangzóra végződnek, a finnben a mássalhangzót magánhangzó követi. Ha azonban a magyar szóhoz valamely ősi toldalék járul, például a-t tárgyrag vagy a-k többesjel, akkor azt látjuk, hogy a magyar szavak töve ugyancsak magánhangzóra végződik:halat, ludat, véres, kezet, évek, stb. (Ezeket a magánhangzókat a leíró nyelvtanok gyakran kötőhangnak nevezik, de ez történetileg helytelen). Ezek a magánhangzók ugyanis magának a szónak a testébe tartoztak, s előzményük valaha akkor is ott volt, amikor a szó nem kapott toldalékot. Erre nyújt bizonyítékot az 1055-es Tihanyi Alapítólevél, melyben a következő alakok sorakoznak:zilu (szil),nogu (nagy),uuaru (vár),hodu (had),kereku (kerék).[15]
A magyarokKárpát-medencébe költözése895 körül fejeződött be. Ezzel a magyar nyelv életében kezdetét vette az ómagyar kor. A magyarok kapcsolatba kerültek aszlávokkal, ami számos szláv szó átvételével járt együtt,[16][17][18] például amák[19] vagy akarácsony. A hatás kölcsönös volt: magyar eredetű szó ahorvátčizma, illetve aszerbašov.
A korszak nyelvi változásai közül kiemelendő, hogy adiftongusok fokozatosan kivesztek a nyelv legnagyobb területén, és számosnévutó átalakulttoldalékká, mint areá (1055:utureá, később:útra.) A tő végi magánhangzók lekopása és amagánhangzó-harmónia megjelenése is ekkorra tehető. Kiterjedtebb volt azigeidők rendszere, különösen soksegédige volt használatos.
A korszakban megjelenő új szükségletekre természetesen a szókincs is reagált: a meghonosodó új fogalmakra és a gondolkodás fejlődése következtében kívánatossá vált új értelmi és érzelmi árnyalatok kifejezésére új szavakkal bővült a szókészlet, egyben pedig elavuló fogalmakat jelentő szavak fölöslegessé váltak. Az új fogalmak kifejezésére használtak már létező szavakat, melyeknek hagyományos jelentéstartalma és a szükséges, kifejezendő új fogalom között rokonságot éreztek.[21]
Számos, korábban a pogány világ fogalmait jelképező lexikális elem illeszkedett be az új, keresztény világképbe. Új tartalommal teltek meg a következő szavak:Isten,ördög,lélek,gyón,harang,búcsú. Megtartva egyéb jelentésváltozatait egyházi terminussá fejlődött abűn,bocsánat,ige,kegyelem ésszán. Gyakran képzéssel, összetétellel alakultak ki régi elemekből új, egyházi vallási műszavak, példáulüdvözöl,üdvösség,szerzetes,jószág,egyház,mennyország. Egyes régi szavak kiszakadtak a régi fogalomkörükből, és egészen más jelentésben állapodhattak meg, például abölcs szavunk eredeti jelentése 'varázsló, táltos' volt.
Jelentésváltozatok a gazdasági életben is megfigyelhetők voltak. Abér szó eredeti jelentése 'ajándék' volt, ám amikor a bérmunka gazdasági életünkben jelentőséghez jutott, felvette a 'munkadíj' jelentést is.
Az ómagyar korra datálható a hangutánzó és hangulatfestő szavak többségének kialakulása. Már a finnugor alapnyelvben sem hiányoztak az ilyen spontán keletkezésű lexikális elemek, szép számmal találunk a mohácsi vésznél régebbi kortól származó kifejező szavakat, mintzúg,seped,hortyog,bolyog,bömböl,cinege,csacsog,csattan,cseng,csikorog,csiszol,csittenet 'hallgatás',dörög,duzzad,gége,gólya (előbb gagó, gagólya, az állat hangját utánzó szó),görög (ige),harsog,haris,hörpent,lebeg,lehel,pofa (ugyanabból a hangutánzó tőből, mint apuffan,puha, stb.),tombni 'táncolni',zokog,zördül,zuhog. Ezek közül persze számos szó már a honfoglalás koránál is régebbre nyúlhat vissza.
Ezen időszakban temérdek jövevényszó került be a magyar nyelvbe, túlnyomóan szláv nyelvekből.[22]
Ahumanizmus és areformáció az anyanyelvűségre való törekvéssel sokat segített a magyar nyelv egységesítésében. A humanisták, bár eredetileg mély latin, sőt görög műveltséggel rendelkeztek, érdeklődése idővel a vulgáris nyelv felé is irányult, így az anyanyelv művelését fontos kötelességüknek érezték.Sylvester JánosGrammatica Hungarolatina, azaz Magyar – latin nyelvtan című, 1539-es munkájában alatin mellett a magyar nyelv rendszerének egyes jellegzetességeit is igyekszik bemutatni. 1610-ben pedig megszületik az első valóban magyar nyelvtan:Szenci Molnár Albert református lelkész és nyelvtudósNovae Grammaticae Ungaricae libri duo (Első magyar nyelvtan két könyvben) című műve, melynek célja kettős volt: idegenek számára hozzáférhetővé tenni a magyar nyelvtant, illetve megállapítani és rögzíteni a magyar nyelvtan szabályait. Érdekesség, hogy a k helyett Molnár Albert a szó végénHeltai örökségéül még rendszeresen c-t ír (pl.:háznac 'háznak',néznec 'néznek), acs hangotcz betűkapcsolattal, ac-t pedigtz-vel jelöli.
Természetesen a szókincs is bővülésnek indul ebben a korban, és ennek fő forrása aszóképzés. Régebbi nyelvemlékeinkben elő nem forduló származékszavak százai jelennek meg ezekben a századokban. Egyaránt datálhatók ebből a korbólkonkrét tárgyak megjelölésére szolgáló szavak, pl.:szegély,kendő (akenni,kendeni 'törölni' alapszóból),kenőcs,tekercs,tojás;tudományos műszavak, mintmássalzengő 'mássalhangzó',nevező,osztó,osztandó,mennyiség,feletlen 'páratlan',sokasítás 'szorzás'; valamintelvont fogalmak jelölésére szolgáló szavak, mintlehetőség,ijedség,karcsúság,komaság,türedelem,dagály,lelemény,osztály 'felosztás'. Temérdek új gyakorító és mozzanatos ige születik ez idő tájt, mintsóhajtoz,jósol,másol,jövendöl,álldogál,süketít,marakodik,röppen,vakarcsál, vagykunyorog.[24]
Atörök hódoltság idején nagyon sok jövevényszavunk keletkezett. A könyvnyomtatás és az iskolarendszerek kialakulása is erősen hozzájárult a nyelv fejlődéséhez, ui. pl. a debreceni könyvtárba külföldről hoztak könyveket a tanulmányaikat befejező diákok.Az első teljesen magyar nyelvűkönyv1533-ban jelent megKrakkóbanKomjáti Benedektől, címeAz zenth Paal leueley magyar nyeluen.A17. századi magyar már meglehetősen hasonlít a mai formája, de még hiányzott azirodalmi nyelv, így minden író a saját nyelvjárását használta műveiben. Megvolt és továbbra is fennmaradt az elbeszélő múlt idő(beszéle), de ennek szerepe egyre kevésbé lett megkülönböztethető az egyszerű múlt időétől(beszélt), a19. századra már csupán a választékosság kedvéért használták.
A18. században a magyarfelvilágosodás kényszerült felismerni, hogy az anyanyelv alkalmatlan a tudományos értekezéseklatinizmusmentes előadására, és a szókincs sem elég választékos a megnövekedett irodalmi igények kielégítésére. Ennek következtében írók egy csoportja, köztük kiemelkedőenKazinczy Ferenc elkezdte a magyar szóanyag kibővítését, megújítását. Néhány szót lerövidítettek(győzedelem > győzelem), számosnyelvjárási szót elterjesztettek az egész nyelvterületen (példáulcselleng), kihalt szavakat feltámasztottak (példáuldísz), és természetesen sok szót aképzők segítségével hoztak létre. Néhány kevésbé gyakran használt eljárás is ismert. Ezt a mozgalmat nevezzük anyelvújításnak, amely több mint tízezer szóval gyarapította a szókincset, s még világviszonylatban is kiemelkedően sikeres nyelvpolitikának tekinthető.
A magyar 1836 óta Magyarország hivatalos nyelve, alatin nyelv helyét fokozatosan átvéve,[25][26] 1844-től pedig kizárólagosan használandó, sajátos esetekben a nemzetiségek nyelvét is megengedve.
A19. és20. század a nyelv még további egységesülését hozta magával, és a nyelvjárások közti, eredetileg sem túl jelentős különbségek tovább csökkentek.
A magyart jelenleg alatin ábécémagyar változatával írják. Helyesírásában a legfontosabb elvként érvényesül az értelemtükröző írásmód. Második, ennek alárendelt általánosság a fonetikus írásmód, vagyis a leírt szövegből különösebb előismeretek nélkül is könnyen kikövetkeztethető a megközelítőleg helyes kiejtés. A latin ábécé betűi mellett helyesírásunk többékezettel kiegészített írásjegyet használ amagánhangzók jelölésére.
Amássalhangzók egy részét kétjegyű betűkkel jelöli. A palatalizáció jele általában a palatalizálatlan mássalhangzó betűje mellé helyezett<y>. Ennek megfelelően viselkedik az/ɲ/<ny> jele, valamint a/c/<ty>-je. Helyesírása egyik érdekessége, hogy a legtöbb európai nyelvvel szemben az/ʃ/ jele az<s>, és az/s/-é az<sz>. Minden kétjegyű betűt egy betűnek tekintünk, és ígyelválasztás során elválaszthatatlanok. Egyetlen háromjegyű betű létezik, ez a<dzs>. Hagyományból használatos az<ly>, ami a mára a nyelvterület legnagyobb részén kiveszett/ʎ/-t jelölte; mai fonetikai értéke/j/.
Ha a mássalhangzó a beszédben megnyúlik, kétjegyű betűjele az írásban háromjegyűvé válik:asszony. Összetett szavaknál ezzel szemben az esetleg egymás mellé kerülő két azonos többjegyű betűt nem vonjuk össze:jegygyűrű.
A hangsúly mindig az első szótagra esik. Hosszú szavakban a páratlan sorszámú szótagok mellékhangsúlyt kapnak. A magánhangzók hosszúságát írásban jobban megkülönböztetjük, mint szóban: aza, á, e, é kivételével a rövid és hosszú magánhangzók között egyre kisebb a különbség. Azá nem egyezik a hosszúa-val, azé nem egy hosszúe. A magánhangzók hosszúságát írásban ékezetek jelölik, jelentésmegkülönböztető szereppel bírnak.
Egyes nyelvjárások használják azé rövid változatát is, amit néha így jelölnek:ë. Kodály Zoltán támogatta ezt a hangot, így a népdalos könyvek gyakran jelölik.
A helyesírás többnyire követi a kiejtést, de mégis nagyon bonyolult. Vannak szavak, amelyek kiejtése eltér egyes nyelvjárásokban, ezek írásmódja a kiejtéstől független. Az összetételek, szókapcsolatok, egyes tulajdonnevek, tulajdonnévből képzett melléknevek, helyesírása nem triviális. Történeti okokból aj hang egyes szavakbanj-nek, másokbanly-nek írandó, de ezek egy szóban is előfordulhatnak.
A magyar helyesírás hagyományőrző vonása szerint egyes tulajdonnevekben bizonyos hangokat a mai helyesírástól különböző módon írunk. A következő táblázatok ezeket mutatják be:
A magyar nyelvjárási különbségek főképpen a hangállományban jelennek meg, kisebb mértékben aszókincsben, és még kevésbé anyelvtanban. Az elsőre jellemző példa a déli nyelvjárás erőteljes ö-zése, példáulszöm (szem); a másodikra az, hogy bizonyos vidékeken a zsír kiolvasztásakor fennmaradószalonna neve atöpörtyű (tepertő), másholcsörge, pörc, pörke. A nyelvtan terén található eltérések igen marginálisak – példaként szolgálhat az, hogy a kicsinyítőképzők használata tájanként eltérhet:ruhika (Sárköz),kendőcse (Tolna vármegye),kicsinkó (Erdély).
Anyugati nyelvjárásGyőr-Moson-Sopron ,Vas,Zala, részbenVeszprém vármegye területén használatos (aSzigetköz kivételével). Kisebb egységei aRábaköz,Felsőőrvidék (Burgenland),Őrség,Göcsej ésHetés nyelvváltozatai. Különbséget tesz azárt ë és a nyílt e között, de az utóbbi a máshol szokásosnál még nyíltabb. A hosszú ú, ű csekély megterhelésű. A nyelvjárás enyhén ö-ző, asöpör, vödör alakok használatosak a keleten megszokottseper, veder alakokkal szemben. A köznyelvi ó, ő, é helyén nyitódó típusú kettőshangzók vannak jelen:vuot, juoszág, üdüő, kiët, kiëz. Gyakori az n palatalizálódása:csinyál, szappany. Az á utáni szótag a hangja helyett o van:szároz, házos. Rendszeresen előfordul a hiátus e nyelvjárásban:koacs (kovács). Több határozórag nem illeszkedik:borrel, bottel, embernál, Göcsejben előfordul a tővéghangzók elhagyása:kináto (kínálta).
Adunántúli nyelvjárás a nyugati nyelvjárásterület és aDuna észak–déli vonala között helyezkedik el. Nyelvjárási jelenségeinek nagy része azonos a nyugatiéival. A legfőbb eltérés az, hogy itt hiányoznak a diftongusok. Északnyugati és déli része l-ező(foló, góló), a keleti része j-ző(fojó, gója). A határozott névelő aMátyusföldön és aCsallóközben ritkább, mint aDunántúlon, aSzigetközben és a Dunától északra pedig egyalakú:a ablak.
Adéli nyelvjáráshoz tartozik a DunántúlMarcali-Kaposvár-Szekszárd vonalától délre eső része, illetve aDuna–Tisza köze sávosan. A terület nyelvjárása meglehetősen sokszínű, csak az ö-zés közös vonás benne. Azë-zés főleg adunántúli és nyugati területeken van jelen.Somogyban és azOrmánságban záródó kettőshangzókat találunk: ou, öü, ëi; másutt helyettük ó, ő, é van. Szlavóniában illabiális ă-t használnak.
Atiszai nyelvjárás aDuna–Tisza közén az előbbi nyelvjárással sávosan váltakozva, aTisza, aKörösök, aBerettyó vidékén,Szolnok közelében, illetveHajdú-Bihar ésBékés vármegye délnyugati részén használatos. Jellemző vonása azë-zés és az í-zés. Különbséget tesz azë és e fonémák között:embër. Az l, r, j nyújtó hatású zárt szótagban:óldal, gőrbe. A köznyelvi ó, ö, é helyén nagyobb, keleti felében záródó típusú kettőshangzók vannak:jou, vout, őüriz, kéiz. Heves vármegyében is általánosak atehen, kerek, kötel, eger jellegű névszótövek.
Azészaknyugati vagypalóc nyelvjárás aBudapest-Cegléd-Szolnok vonaltól északra van használatban, keleten aTisza alkotja határát. A vidék középső része a jellegzetespalóc nyelvterület, a többi vidékén fokozatosan a környező nyelvjárások hatásai érvényesülnek. Jellemzője a nagyfokú illabialitás – ennek következménye, hogy az i,ë, ă hangok megterhelése nagy. Elszórtan előfordulnak diftongusok is, ezek: uo, üö, ië; ou, üö, ëi. Leginkább a középső vidéken ésNyitra környékén még használatos az <ly> betű eredeti hangértéke, az/ʎ/:folyó, hely. Sokfelé jellemző a t, d, l, n hangok palatalizációja i, ü előtt. Az asszimiláció nagyon erős: erre példa, hogy amëg- igekötő g-je hasonul az ige első mássalhangzójához:mëttölt, mëffog.
Azészakkeleti nyelvjárás területéhez tartozikSzabolcs-Szatmár-Bereg,Borsod-Abaúj-Zemplén ésHajdú-Bihar vármegye nagy része, illetve a szomszédos országokban északra és északkeletre hozzájuk csatlakozó vidékek zöme. Az egész terület jellemző sajátsága az e-zés, az ë hang nem létezik. Nagy részén előfordulnak a kettőshangzók:kéiz, kőü. A nyelvjárás erősen illabiális:sēr, seper, csepp. A j-zés a köznyelvinél is erősebb fokú. A felszólító mód az udvarias beszédben mindig ikes ragozású:üjjík le!
Amezőségi nyelvjárást azerdélyi magyarok beszélik aszékelyek kivételével, fő területeKolozsvár,Kalotaszeg,Torda,Dés vidéke és aMaros mente. Legfőbb vonása a nyílt magánhangzós jellege. Máshol ismeretlen az itt használt/œ/ hang (alsó nyelvállású ö), példáultœrœkbúza, gœdœr. Egyes vidékeken használják a -ni, -nul családragot:Bélánul („Béláékhoz”). Előfordul még az elbeszélő múlt idő(beszéle) is.
Aszékely nyelvjárás aSzékelyföld vidékén használatos.Ë-ző,ö-ző ése-ző, egyes részeken nyitódó és záródó diftongusok is vannak. Azl, r, j nyújtó hatása érvényesül. Általánosak atehen, kerek, kötel, eger jellegű névszótövek. Bizonyos vidékeken a -val, -vel rag nem hasonul:kézvel, lábval. Az ikes igék ragozása megőrződött, az igeidők gazdagsága jellemző:írá, ír vala, írt vala stb. A székelyek nyelvéhez hasonló, de még ősibb acsángó nyelvjárás, amellyel kapcsolatban kiemelendő az ún. sziszegés: az elöl és hátrább képzett sziszegő hangok és az affrikáták egy közbülső hangban olvadnak össze. Mind a székelyek, mind a csángók számos tájszót használnak.
A magyar nyelvszókincse a szótöveket tekintve kb. 21%-ban finnugor eredetű.[27] A finnugor eredetre utal utal számos alapszónak, köztük a számnevek jelentős részének finnugor eredete, pl. akettő,három,négy szavak esetében. Emellett számos iráni, türk, szláv,latin,német,francia,olasz,angol, éstörök eredetű jövevényszó található nyelvünkben.
Például a horvát nyelv ezeket a szavakat a magyar nyelvből vette át:[28][29]
cipela (cipő)
čizma (csizma)
gaće (gatya)
kamata (kamat)
karika (karika)
kip (kép)
kočija (kocsi)
lopov (lop, jelentése: tolvaj)
lopta (labda)
puška (puska)
soba (szoba)
šator (sátor)
šogor (sógor, hozzánk a németder Schwagerből jött)
teret (teher)
És még a szerb nyelv:џак [džak](zsák)
Ide sorolható a főként művész körökben használt remek-djelo is.
A következő példamondat 13 magyarból átvett szót tartalmaz:
»Šogor je obukaobundu, uzeoašov isablju pa izašao predgazdu ukočiji.Šogorica je dotle usobi kuhalagulaš i peklapalačinke, opasanapregačom i kose svezane upunđu, kako bi što bolje ugostila njegovepajdaše«.
A sógor felvette a bundát, ásót és szablyát vett magához, majd kocsival az úrhoz (gazdához) utazott. A sógornő, aki szoknyát hordott, és haját fonatba kötötte össze, időközben a szobában gulyást főzött és palacsintát sütött, hogy a sógor pajtásainak lehetőleg jó dolguk legyen.
A horvátban a legtöbb szónak van más eredetű megfelelője is, azonban Szlavóniában tipikus az ilyen beszédmód. Sok, ma sajátosan horvátnak számító kifejezés magyar eredetű tükörfordítás. Példák:povjerenstvo(bizottság),brzojav(sürgöny),prethodnica(elővéd),kolodvor(pályaudvar),časnik(tiszt). Aželjeznica (vasút) szóalkotási módja származtatható a német nyelvből is.[30] Horvátországban egyes települések a magyar vár szót tartalmazzák, ígyVukovar,Varaždin vagyBjelovar.
Jellemző rá az első szótagra eső hangsúly (ebben a finnugor nyelvek és a szlovák nyelv hasonlítanak hozzá), amagánhangzó-harmónia(barnulásotokról –zöldülésetekről), valamint a magánhangzó-hosszúság és a hangsúly egymástól független volta (amely szinte egyedüliként lehetővé teszi az antikIdőmértékes verselés alkalmazását). Hangrendszerére ezenkívül a lágymássalhangzók(gy, ny, ty, egyes nyelvjárásokban ly), az aspirálatlanzárhangok(h nélkül ejtettp, t, k, szemben például agermán nyelvekkel) és apalatális magánhangzók előtti kemény mássalhangzók jelenléte jellemző (azaz lehetségesne, ti stb. hangkapcsolat,nye, tyi helyett; szemben például azorosszal). Nincsenek benne valódidiftongusok (mint például afinnben vagy németben) ésredukált, vagyis „elnyelt” magánhangzók (mint például azangolban, németben). A speciális magyar[a] hang (amely afranciában,perzsában és asvédben és más nyelvek dialektusaiban is megvan) nehézséget okozhat a nyelvünket tanulóknak.
Azállítmány ragozott része állhat az első helyen (parancsoló mondat, eldöntendő kérdés), a második helyen (kijelentő mondat, kiegészítendő kérdés) vagy az utolsó helyen (mellékmondat):
hozd magaddal nekem a CD-t!
magaddal hozod nekem a CD-t?
elhozom neked a CD-t!
ki hozza el nekem a CD-t?
…mert elhoztam neked a CD-t.
Vanhatározott névelő; ragokkal fejezi ki a mondatbeli viszonyokat (például-ban,-hoz) és a vonatkozó szó után állnak(adpositio), szemben amelléknévvel, amely megelőző a hozzá tartozó főnevet.
Nemek nincsenek, az idők közül pedig csak egy múlt és a jelen idő maradt fenn, a jövőt ugyanis gyakran jelen idejű igeragozással fejezzük ki (bár segédigés változata is van:holnap indulunk, vö.holnap fogunk indulni). De az igeragozásnak van általános és határozott formája, utóbbi mind a hat személyes névmásra irányulhat, viszont, amikor arra a névmásra irányul aki teszi, akkor visszaható névmást teszünk hozzá.
A helyesírás elsősorban a szóelemeket igyekszik tükrözni (pl.mond + ják), míg más esetekben a hangjelölés elve kerül előtérbe (vö.higgyük, ez utóbbi a finn és a török nyelvre jellemző). Ezenkívül központozással (interpunkcióval, pl. vessző, kettőspont, gondolatjel, zárójelek) a mondatszerkezetre, valamint a szótagszerkezetre (rövid magánhangzók jelölése), továbbá a szófajra és a szótövek egységes írására is utal.
Azagglutináló (ragozó) jelleg toldalékok halmozását is lehetővé teszi (a perzsához, abaszkhoz, az ókorisumerhez és a törökhöz hasonlóan). Szintén jellemző a többfélealakváltozat mind a szótövek, mind a toldalékok terén, gazdag a helyhatározók használatában. A magyar nyelvtanok a toldalékok három alaptípusát különböztetik meg: a képzőt, a jelet és a ragot, amelyek egyes kivételektől eltekintve (példáulnagybani) ebben a sorrendben járulnak a szótőhöz.
A magyar nyelv megkülönbözteti az általános (határozatlan, „alanyi”) és a határozott („tárgyas”) ragozást:olvasok, olvasom, a főnévi igenév pedig ragozható(látnom, látnod, látnia stb., ami egyébként aportugálban és a török nyelvekben is megtalálható).
A magyar az indoeurópai nyelveknél sokkal ritkábban használja ahatározatlan névelőt(egy). Az egyes számú alak olyan esetekben is használatos, ahol a számnak nincs jelentősége, bár legtöbbször egynél több darabról van szó:Van szék a szobában. Narancs kapható. A páros szerveket (példáulkéz, láb, szem, fül), a rájuk való páros vagy két részből álló ruhákat, kiegészítőket (pl.kesztyű, szemüveg), valamint a több birtokos egy-egy birtokát is egyes számban mondja (példáulélik az életüket, nem pedig *életeiket;Kérjük kedves vendégeinket, foglalják el a helyüket, kapcsolják ki mobiltelefonjukat!), páros szervek egyikére pedig afél szó utal (pl.fél kézzel csinál vmit). Ennek oka, hogy akettős szám(dualis) az indoeurópai nyelvektől eltérően nem a többes, hanem az egyes számba olvadt bele.
A magyar nyelv sokféle köszönési formát ismer. Egyes üdvözlési formák az Osztrák-Magyar Monarchiáig vagy még korábbra vezethetők vissza, például aKez(e)it (esetleg kezét) csókolom, amit rövidítve (Csókolom) is használnak. A teljesebb formával a férfiak ismeretlen nőket üdvözölnek, míg a nők ezt a formát felnőttként már csak jóval idősebb személyek esetében használják. Az általános, hivatalos, távolságtartó köszönés a napszakra utalóJó reggelt, jó napot, jó éjszakát!, udvariasabb, ha hozzáteszik:kívánok. A családtagok, barátok, fiatalok körében aszia,szervusz vagyhelló járatos, habár a fiatalok maguk között sokféle, kreatívan alkotott vagy idegen nyelvből átvett formát is használnak (hi, e. háj). Ezek mind üdvözlésre, mind elköszönésre valók. Elköszönésre hivatalosan aViszontlátásra! vagy rádióban, telefonban aViszonthallásra! a megfelelő. AViszlát! vagy aBáj-báj csak bizalmas viszonyban elfogadható.
A nyelv többféle formában is ismeri a magázást, vagy az önözést. Ennek névmásai, amaga és azön (többes számban: maguk és önök) harmadik személyűként viselkednek, és az állítmány egyes szám harmadik, vagy többes szám harmadik személyű attól függően, hogy egy vagy több személyhez szólunk. A két névmás közül azön számít udvariasnak, amaga kevésbé, sőt sértő is lehet, ezért ma már inkább csak bizalmas viszonyban használatos. Az önözés nem sértő, de távolságtartó, túl hivatalos(kodó), visszaszorulóban is van; a bolti eladók is gyakran tegezik a vásárlókat, különösen, ha az eladó és a vevő is fiatal. A19. században és a20. század elején a férj és a feleség (napközben) magázta egymást. Faluhelyen a gyerekek az1960-as évekig többnyire magázták szüleiket és a nagyszüleiket. Gyakran még ma is az apóst és az anyóst.
Létezik még a tetszikezés, amit a gyerekek és udvarias(kodó)k felnőttekkel szemben, akiknek csókolommal köszönnek, például:Le tetszik ülni? (a tetszeni ige időben, módban és számban ragozva, a másik ige főnévi igenévi formában használható).
A szülők gyerekeikhez beszélve gyakrannéninek (nő) vagybácsinak (férfi) nevezik az ismerős felnőtteket, vagy azokat, akikkel az utcán találkoznak, például:Köszönj szépen a néninek/bácsinak!. A gyerekek az ismerős felnőttek keresztnevéhez hozzáteszik a néni vagy a bácsi szót, például:Zsuzsa néni vagyJózsi bácsi. A kamaszok idősebb tanáraikra használják anéni vagybácsi szót, a fiatal vagy középkorú tanárok és tanárnőktanár urak éstanárnők lesznek, ami a vezetéknévvel is használható. A bácsi rövidebb, bizalmaskodó alakja abá. Felnőtt férfiak idősebb férfiakat, bizalmasabb viszonyban és falunbátyámnak is szoktak szólítani.
A magyar nyelv akeleti névsorrendet használja, vagyis elöl áll a vezetéknév, és azt követi a kereszt- vagy utónév. (Ennek oka az indoeurópai nyelvektől eltérőbirtokos eseti szerkezet.) A XX. század elejéig szokásban volt az idegen nevek magyarítása, de ma már megtartja az idegen nevek névsorrendjét. Régebben a feleség a házasságkötés után a férje nevét vette fel,-né végződéssel, de keresztnevét családi, baráti körben tovább használták. A 2000-es évekig inkább a férj vezetéknevéhez kapcsolódik a-né, amit az asszony lánykori neve követ. Jellemzően ez a formula az értelmiségi rétegnél volt/van szokásban (pl. a tanárnőknél); valamely oknál fogva ez a formula kiváltott egyfajta felsőbbrendűségi érzetet. Napjainkban (idegen mintára) jellemzőbb a férj vezetéknevének felvétele + keresztnév megtartása, vagy a férj vezetékneve-lánykori vezetéknév + keresztnév használata. Az előbbi angolszász divatnak, míg az utóbbi némileg kreatívabb, önérzetesebb, a családhoz, a gyökerekhez tartozás szimbóluma.
A szocializmusban a hivatalos megszólítás a vezetéknév +elvtárs(nő) kapcsolat volt.
A rendszerváltás óta a férfiaknál az elvtársat azúr váltotta fel. Nők esetén nem alakult ki egységes gyakorlat. Némileg sután hangzóúrhölgy kifejezés fel-felmerül a nők megszólítása kapcsán hivatalos, vagy azzal hasonló levelekben, de az élő beszédbe nem épült bele.
A magyar nyelv gazdag szitkozódó szavakban és kifejezésekben, de a káromkodásokban gyakran Isten, a szentségek és a szentek nevét különféle, semlegesebb szavakkal helyettesítik (pl. az iskoláját, a hétszázát stb.). Ennek oka ma már csak a botrányokozás, sértés elkerülése.
A trágár kifejezések utalnak az ürítésre, a nemi szervekre és magára a nemi aktusra. Innen is keletkeztek átvitt értelmű jelentések: azanyád szó egy teljesebb(Akurva anyád!) kapcsolat rövidítése, mely a lehető legdurvább sértés, aminek az angol megfelelője szidalmas szintjén a 'Son of a bitch'(Kur(v)a()fi(a)).
Általában nem különítik el egymástól a két csoportot, és a trágárságot is káromkodásként emlegetik. Az egyik leggyakoribb töltelék (szitok)szó is a nemi aktusból ered, amit egy réteg töltelékszónak használ.[31] Gyakran a durva kifejezéseket szelídebbekre, de hasonlóan hangzókra cserélik. Helyettesíthető kifejezésként használható például abanyek, awazze és abasszus(kulcs).
Mindezeket a kifejezéseket általában nem lehet szó szerint lefordítani, mert minden nyelvnek saját készlete van.
Újra meg újra visszatértem a Toldihoz. Nyelvünk erdőzúgását hallgattam benne. Miután végigborzongtam a réti farkasokat, és Bence hűségében apámra ismertem, miután karizmaimat a Miklóséival összemértem, azzal kötött le tizedszer is, ami a kielégített kalandvágy helyén egyre növekvő hiányérzetemet enyhítette: beszélni tanított. A lehetetlen sajogó kísértéseit éreztem: fölszippantani szavanként az egészet, utolsó jelzőjét is eltárolni az üres kamarákban.
Végvári József:„És mégsem mozog …” –tanulmányok anyanyelvről, hitről, tudománytörténetről és nevelésről, világképről, szerves műveltség és hivatalos tudomány viszonyáról. Főnix Könyvműhely, 2005.ISBN 963-7051-05-8
Sokszor kigyomlált érdekességek nyelvünkről, nem bigottaknak:[1]
Amatőrök (másképp' dilettánsok) és egyéb hályogkovácsok:[2]
Ez a sablon azeurópaikontinensen (szigorúan véve aBalti-tenger és aFehér-tenger összekötő csatorna fehér-tengeri bejáratának és aDonazovi-tengeri torkolatának vonalától nyugatra) használt jelenleg is élő, beszélt nyelveket foglalja össze függetlenül attól, hogy melyiknyelvcsaládba tartoznak.
Van néhány vitatott állapotú nyelv, ezek ugyankihaltak, de újjáélesztették őket, és néhányan használják másodlagos, ritkán elsődleges nyelvként:korni,lív,manx.
%2c_2019_Si%25C3%25B3fok.jpg)
