Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | A Duna-part látképe, a Budai Várnegyed és az Andrássy út világörökségi helyszín része |
| Magyar Nemzeti Galéria | |
 | |
 | |
 | |
| Elhelyezkedés | Budapest I. kerülete Magyarország |
| Cím | Szent György tér 2. |
| Alapítva | 1957 |
| Megnyílt | 1957.október 5. |
| Elhelyezkedése | |
  Magyar Nemzeti Galéria Pozíció Budapest térképén | |
 é. sz. 47° 29′ 46″,k. h. 19° 02′ 23″47.4962283,19.039773347.496228°N 19.039773°EKoordináták:é. sz. 47° 29′ 46″,k. h. 19° 02′ 23″47.4962283,19.039773347.496228°N 19.039773°E | |
 | |
| A Magyar Nemzeti Galéria weboldala | |
 AWikimédia Commons tartalmazMagyar Nemzeti Galéria témájú médiaállományokat. | |
.jpg)
.JPG)
AMagyar Nemzeti Galéria amagyarországi képzőművészetet dokumentáló és bemutató legnagyobb közgyűjtemény. Önállómúzeumként1957 és 2012 között működött. Jelenlegi helyére, aBudavári Palota épületébe1975-ben költözött.2011.október 20-án kormányhatározat jelent meg arról, hogy2012.február 29-ével a Magyar Nemzeti Galéria beolvad aSzépművészeti Múzeum szervezetébe.[1] Az intézmény utódja, az Új Nemzeti Galéria a kormányzat szándéka szerint aVárosligetben épülő újMúzeumi Negyedben működik majd tovább, amelynek építkezését 2024 végén, vagy a következő év elején tervezik megkezdeni.[2]
Kronológiai áttekintés:[3]
2012-ben az intézmény beolvadt aSzépművészeti Múzeumba.
ANemzeti Múzeumba került Jankovich-gyűjtemény képezi alapját.Jankovich Miklós (1773–1846) jelentős kollekcióval rendelkezett. A gyűjteményt folyamatosan bővítették, 1878-ban azIparművészeti Múzeumtól vásároltak műtárgyakat. Az 1896-ban alapított Szépművészeti Múzeum különös tekintettel szorgalmazta a régi műtárgyak gyűjtését.Petrovics Elek, a múzeum igazgatója a három helyen összegyűlt alkotásokat egyetlen helyre szerette volna összegyűjteni. Tervét még nyugdíjazása előtt sikerült előkészítenie.
1934-től 1941-ig a Nemzeti Múzeumban és az Iparművészeti Múzeumban lévő anyagot a Szépművészeti Múzeumban őrizték. A gyűjtemény amásodik világháború alatt jelentős károkat szenvedett. 1952-ben önálló osztállyá szerveződött Régi Magyar Gyűjtemény néven. Ide került a Fővárosi Képtár barokk kori anyaga. 1973-ig aSzépművészeti Múzeum osztálya volt, 1974-től 2019-ig a Nemzeti Galéria osztálya.
Amikor a Nemzeti Galéria a Budavári Palotába került, lehetőség nyílt a gyűjtemény teljes egészének bemutatására és a művek korszerű restaurálására. A gyűjteményt korszakok és műfajok szerint tagolják:
A régi magyar grafikákat 1974-től az MNG Grafikai Osztálya vette át, az egyéb alkalmazott művészetek a Nemzeti Múzeumban és az Iparművészeti Múzeumban maradtak.
Itt őrzik:
Leghíresebb műtárgyai:
Ikonok és népies jellegű tárgyak csak mutatóban vannak, a nemzeti jelentőségű arcképek a Történelmi Képcsarnokban maradtak (MNM).
Míg a gyűjtemény középkori és reneszánsz anyaga a budai várpalotában, a Magyar Nemzeti Galéria kiállításain láthatók, 2019 őszétől a Régi Magyar Gyűjtemény barokk műtárgyai a budapestiSzépművészeti Múzeum felújított épületébe kerültek át.
A Festészeti Osztály jelenleg 10 000 darabot számláló gyűjteménye az 1800 és 1945 közötti magyar festészet alkotásait őrzi. A gyűjtemény kezdetei a 19. század közepére nyúlnak vissza, amikor a Nemzeti Képcsarnokot Alapító Egylet nemzeti képtár létrehozását tűzte ki célul. A folyamatos vásárlásokból gyarapodó műtárgyegyüttest először aNemzeti Múzeumban mutatták be. A század végén aSzépművészeti Múzeumba kerülő anyag aII. világháború után a Fővárosi Képtár hasonló kvalitású festménykollekciójával bővült ki. A legfontosabb műveket ma a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán láthatja a nagyközönség.
A gyűjteményben megtalálhatók a 19. század első felében működő portré- és tájképfestők – többek közöttDonát János ésMarkó Károly – alkotásai. A Pesti Műegylet 1840-től induló kiállításain szereplő művészek életművének jelentős része is itt van: az Első Magyar Festészeti Akadémiát alapító Marastoni Jakabot, a magyar biedermeier alakjait –Barabás Miklóst ésBorsos Józsefet – fő művek képviselik az anyagban. A történeti festészet zseniális alakjait legfontosabb műveik reprezentálják. Az 1820-as években született mesterek közülOrlai Petrics Soma ésThan Mór, a következő évtizedben született festők közül a párizsi Salonon kiállítóMadarász Viktor ésSzékely Bertalan magyar történelmet megjelenítő emblematikus festményei a gyűjtemény közismert darabjai, akárcsak a müncheni akadémián oktató fiatalabb generáció (Wagner Sándor,Liezen-Mayer Sándor,Benczúr Gyula) munkái. Az 1860-as években induló két mester, a nemzetközi színtéren híressé válóMunkácsy Mihály és a modern magyar festészetet úttörője,Szinyei Merse Pál életművének minden korszakából elsőrangú műveket őrzünk. A19. század utolsó harmadából aplein air törekvések és anaturalizmus nemzetközi mércével is figyelemre méltó alkotásai korán bekerültek a múzeumba.
A müncheni Hollósy-kör és anagybányai művésztelep mesterei közül elsősorbanFerenczy Károlynak az életműve, de a két másik művésztelep, Szolnok és Gödöllő vezető mestereinek,Fényes Adolfnak ésKörösfői Kriesch Aladárnak is több festménye lett gyűjteményünk része. A századforduló meghatározó modern művészei közülRippl-Rónai József ésVaszary János életműve áll a gyűjtemény középpontjában. Mellettük több olyan egyéni hangú festő pályája is nyomon követhető, mintMednyánszky László,Csontváry Kosztka Tivadar ésGulácsy Lajos. A 20. század elején induló fiatal és új törekvéseket követő művészek közül a nagybányai neósok, majd aNyolcak műveit kell kiemelni. Azavantgárd mozgalmak emigrációban alkotó művészeitől, ígyKassák Lajostól és a MA-kör művészeitől kevés mű található festészeti anyagunkban, de azok igazán páratlan alkotások. A két világháború közötti időszakból az újklasszicista törekvések és arómai iskola mellett aposztimpresszionistaGresham-kör alkotóinak, ígyBernáth Aurélnak ésEgry Józsefnek a remekműveiben bővelkedünk. Mellettük a korszak olyan kiváló alkotóitól őrzünk alapvető műveket, mintDerkovits Gyula,Farkas István, illetve a szentendrei művészet képviselői, példáulVajda Lajos.[7]
A múzeum több képe származik a vitatott tulajdonjogúHerzog-gyűjteményből.[8][9]
ASzépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria újraegyesítésével az 1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény jelentős átalakulások, kihívások előtt áll. A soklépcsős, többéves folyamat egyik alapvető lépése, hogy a gyűjtemény elhagyja azókortól 1800-ig terjedő művészeti korszakok otthonaként megújultSzépművészeti Múzeum épületét: 2019-ben a mintegy 2300 darabból álló 19–20. századi és kortárs nemzetközi anyag a Liget Budapest Projekt keretében elkészülő Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központba (OMRRK) költözik. Remekműveink végső soron – a Magyar Nemzeti Galéria hasonló korszakot átfedő magyar műtárgyaival együtt az Új Nemzeti Galéria épületében lesznek láthatók.
A legrangosabb műveinkből készült válogatás ebben az átmeneti időszakban a Magyar Nemzeti Galériában látogatható.
ASzépművészeti Múzeum 1800 utáni nemzetközi gyűjteménye (korábban Modern Gyűjtemény) 2005-ben megváltoztatta elnevezését.
A New York-i Metropolitan Museumban akkoriban kialakított múzeumszerkezethez hasonlóan, azt kívántuk megfogalmazni, hogy a művészetek története egységes elveken nyugszik. Elsősorban Werner Hofmann alapkutatásaihoz kapcsolódva a gyűjtemény történeti íve kifejezte, hogy a művészetek történetét a 18. század végétől kezdve egészen napjainkig érdemes összefüggéseiben vizsgálni. Fő feladatunk az 1920 és 1990 között csak lassan fejlődő kortárs gyűjtemény új és rendszeres vásárlásokkal történő fejlesztése.
1906-ban, aSchickedanz Albert által tervezett épület megnyitásakor a biedermeier festészet alkotásai és az Országos Képtár szerzeményei (Maximilian Lenz, Fernand Khnopff,Giovanni Segantini) képviselték a 19. századi művészetek történetét a Modern Gyűjteményben. Az épület felavatását követően szisztematikus munka kezdődött. ElőszörPálffy János gróf hagyatéka került a múzeumba, majd egy 1907-es kiállítás alkalmával sikerült megvásárolniCamille Pissarro ésPaul Gauguin egy-egy festményét.Térey Gábor, majdPetrovics Elek igazgatóMeller Simon művészettörténész segítségével az I. világháború végére európai rangra emelte a francia 19. századi festészeti és szobrászati gyűjteményt (Auguste Rodin,Aristide Maillol,Eugène Delacroix,Gustave Courbet,Édouard Manet,Claude Monet,Camille Pissarro,Paul Cezanne,Pierre Bonnard stb. műveivel). 1945-ben aHerzog-gyűjtemény néhány darabjának megvásárlásával (Camille Corot,Monet,Pierre-Auguste Renoir) a múzeum ezt a történeti gyűjteményt egészítette ki.
A két világháború között és az1989-es rendszerváltás előtt kevés lehetőség nyílt klasszikus modern és kortárs alkotások vásárlására. Ezen túlmenően a modern képzőművészetek értékelését a sajátos közép-kelet-európai konzervativizmus is gátolta. Kezdetben, az1960-as és1970-es években, a gyűjtemény elsősorban külföldön élő magyar származású művészek alkotásaival gyarapodott. A szocialista kultúrpolitika időről időre utat nyitott a Nyugat-Európa, esetenként azAmerikai Egyesült Államok irányából érkező adományoknak, mivel a magyar gazdaság gondjai rákényszerítették erre. Denise René, valamintVictor Vasarely gyűjteményénekkonstruktivista és konkrét művekből álló remekei (Josef Albers,Le Corbusier, Jean Dewasne, Jean Deyrolle, Alberto Magnelli stb.) megteremtették egy kisebb, 20. századi állandó kiállítás alapjait.
1983-banVictor Vasarely több mint 300 művét ajánlotta fel Magyarországnak. 1989 után az angol Montgomery-gyűjtemény mintegy 150 alkotása (Kenneth Martin, Joe Tilson, Ellsworth Kelly) került Budapestre.
A vizuális kultúra területén elmaradott Magyarországon a hiánypótló monografikus kiállítások megszervezése (Monet-,Van Gogh-,Toulouse-Lautrec-,Schiele-,Cezanne-,Modigliani-,Picasso-kiállítás) mellett a kortárs művészet bemutatása volt az 1800 utáni Gyűjtemény egyik feladata. Ezért a klasszicizmussal és a romantikával kezdődő nagy ívű történeti folyamatot a gyűjtemény a modern művészetek történetét reprezentáló munkákkal mutatja be. Az 1980-as és 1990-es években a Modern Gyűjtemény igyekezett több lehetőséget megragadni.Carl Moll, Alekszandr Rodcsenko,Le Corbusier, Uecker, Heinz Mack, Gérard Titus-Carmel, Tàpies, Anthony Caro,Reigl Judit,Magdalena Abakanowicz, Ilja Kabakov, Vlagyimir Jankilevszkij, Hermann Glöckner, Władysław Hasior, Sam Gilliam, Hantai Simon és mások művei gazdagították a gyűjteményt.
Az elmúlt másfél évtizedben jelentős kortárs művészek állítottak ki a Hősök terén, Óbudán (Vasarely Múzeum), majd a Budai Várban: Günther Uecker, Jovánovics György, Lakner László, Fernando Botero, William Kentridge, Hans Jörg Glattfelder, fontos alkotásai kiállításaikat követően kerültek a gyűjteménybe.
Ajándékok (Hantai, Uecker) és vásárlások révén (Tàpies, Chillida, Kentridge, Žilvinas Kempinas, Peter Halley, Jesús Rafael Soto) igen jelentős kortárs művek (Bernard Venet, Frank Stella, Baselitz, Jiři Kolář) kerültek be a gyűjteménybe. Emellett az 1984-ben a Grafikai Gyűjteményben létrehozott, majd 2010-ben az 1800 utáni Gyűjteménynek átadott fotó- és médiagyűjtemény (Rodcsenko, Le Corbusier, Endre Tot,Sylvia Plachy stb.) az utóbbi évtizedben példáulLucien Hervé és Alan Sonfist alkotásaival is kiegészült.[10]
A gyűjtemény a magyar művészet legjelentősebb 19–20. századi szobrait valamint a 19–21. századi magyar művészi érmek és plakettek, a hiánypótló viasz- és gipszminták, illetve a kortárs alkotók éremnek tekintett objektjeit őrzi. A műtárgyállomány jelenleg közel 10 000 darabot számlál, közülük a legkiemelkedőbb alkotásokat a Galéria állandó kiállításán mutatja be.
A 19. század első felének mestere,Ferenczy István kortársakat megörökítő portréi – köztük a kor jelentős költőjének,Kölcsey Ferencnek portréja és FerenczyÖnarcmása (1830 körül) – meghatározó művek. Ikonikus alkotását, aPásztorlánykát (A szép mesterségek kezdete, 1820–1822) programműnek szánta, amellyel a magyar szobrászat alapjait kívánta lerakni. Mindeközben a honi közízlésben tért nyert a klasszicizmus is; az iparosság határmezsgyéjén dolgozó kismesterek (példáulDunaiszky Lőrinc, Kugler Ferenc,Czélkuti Züllich Rudolf), majd a klasszicizáló akadémizmus mesterei (Engel József és Vay Miklós) művészetében – más eszmei és esztétikai hatásokkal elegyedve – tovább élt és virágzott a század derekán is túl.
A Bécsben tanultAlexy Károly munkásságával szobrászatunk a nemzeti romantika áramlatához kapcsolódott a negyvenes években.
Izsó Miklós a 19. századi romantikus szobrászat képviselője. A korszak vezető műfajában, a portrészobrászatban működött (Pyrker János, 1870), emellett ő volt a magyar népélet első és egyben leghitelesebb megörökítője (Búsuló juhász, 1862;Táncoló paraszt, 1870 körül).
Az 1870-es évektől kezdődően a portrészobrászat reprezentatív igényeket kielégítő műfaja játszott jelentős szerepet.Stróbl Alajos finom realizmussal (Luischen, 1884;Anyánk, 1894) ésZala György nagyvonalú eleganciával (Jármay Béláné, 1890) mintázott büsztjei voltak a műfaj leghangsúlyosabb alkotásai.
Az emlékműszobrászat is ebben a korszakban élte virágkorát. Legszebb darabjaiFadrusz János (Mátyás király lovas szobra, 1902),Holló Barnabás,Huszár Adolf,Róna József (Savoyai Jenő lovasszobra, 1900 körül),Ligeti Miklós (Anonymus, 1903), Zala György (Honvédszobor, 1890) alkotásai gyűjteményünkben.
Az állandó kiállításunk tematikus egységeként látható szoborkabinet a 19. század fordulójától az 1920-as évek közepéig készült fehérmárvány szobrokból mutat be néhány jellegzetes aktábrázolás-típust a magyar szobrászat gyűjteményünkben lévő remekei közül.
A 20. század művészeti mozgalmainak és csoportosulásainak jellegzetes alkotásait szintén megtalálhatjuk gyűjteményünkben. Aszecesszió ésszimbolizmus időszakát példáulKörösfői-Kriesch Aladár (Sancta Mater, 1909),Moiret Ödön (Női képmás, 1909 körül),Ligeti Miklós (Térey Edit, 1905 körül),Kisfaludi Strobl Zsigmond (Finálé, 1912) ésKövesházi Kalmár Elza (Szent Erzsébet, 1912 körül) szobrai fémjelzik. A 20. század első évtizedeinek „modernista törekvéseit” többek közöttFémes Beck Vilmos (Térdelő fiú, 1912),Vedres Márk (Álló fiú, 1910),Beck Ö. Fülöp (Fekvő női akt, 1912) ésMedgyessy Ferenc (Anya gyermekével, 1917) művei képviselik. Azavantgárd éskonstruktivista irányzat főbb alkotóiCsáky József (Női akt, 1926 körül),Ferenczy Béni (Fiatal férfi, 1919), illetveBokros Birman Dezső (Ady, 1924). A II. világháború körüli művészetet a már korábban említetteken kívülForgács Hann Erzsébet (Önarckép, 1945–1948) ésVilt Tibor (Gyermekfej háború után, 1946) szobrai reprezentálják.
A kollekció magját képezik a 20. század első felének alkotásai (3243 darab). Kisebb számú és az önálló műfajnak tekintett éremművészet szempontjából kevésbé jelentős a 19. századi gyűjtemény (326 darab), a század első felében készített emlékérmek ugyanis még minden tekintetben a vert pénzérmékre emlékeztetnek. Az 1870-es évek Franciaországában a művészek szakítottak ezzel a hagyománnyal: az elszigetelten álló, szobrászi jellegű motívumok helyett festői, teljes perspektivikus kompozíciókat helyeztek az éremfelületre. Ezek kidolgozásában a széles körben csak ekkoriban elterjedő redukálógép alkalmazása is segített. A magyar művészek közül elsőkkéntSzárnovszky Ferenc és a pályakezdőBeck Ö. Fülöp alkotott az új szemlélet alapján a 19. század utolsó évtizedében.
A legfrissebb tendenciák Magyarországra később – francia, német és részben osztrák közvetítéssel – jutottak el. Hazánkban az I. világháború előtt különböző eredetű stílusok éltek egymás mellett (Schwartz István,Szirmay Antal,Telcs Ede,Berán Lajos,Juhász Gyula,Murányi Gyula,Moiret Ödön). Külön érdemes kiemelni a kor művészei közülFémes Beck Vilmost, Beck Ö. Fülöpöt ésReményi Józsefet, akikhez az időszak legprogresszívebb törekvései kapcsolhatók.
Az 1930–1940-es évek éremművészete újabb felvirágzást jelentett a többnyire Rómát megjárt fiatal nemzedék – példáulCsúcs Ferenc,Boldogfai Farkas Sándor,Ispánki József,Madarassy Walter – révén, akik általánosságban Beck Ö. Fülöpöt tekintették mesterüknek.
Az 1945 utáni gyűjteményi egység jelenleg 1257 alkotást foglal magába. A II. világháború előtti és utáni időszak között a legfontosabb kapocsFerenczy Béni művészete, akinek 1930 és 1956 közöttiklasszicizáló korszaka a mai napig a hagyományos magyaréremművészet egyik csúcsa. Az ő korai, húszas évekbeli „kubizáló” periódusa nyújtott mintát a hatvanas években lassan kibontakozó modern törekvések számára (Vígh Tamás,Czinder Antal). A másik kiindulópontotBorsos Miklós jelentette. Bár sok követője volt az általa alkalmazott vésett technikának, igazán nagy hatással a mintázó anyagba benyomkodott tárgyak lenyomatából (mintegy anyagkollázsként) készített érmei voltak (Ligeti Erika).
Aneoavantgárd jelentkezése is nyomot hagyott a hazai szcénában, elsősorban az újgeometrikus törekvések révén (Csiky Tibor,Lugossy Mária), de kissé megkésve még akonceptualizmus is megjelent (ifj. Szlávics László). Ezek a leginkább éremművészeti objekteknek nevezhető alkotások jelentősen kitágították a műfaj fogalmát.
A kortárs éremművészet tendenciáit lehetetlen összefoglalóan jellemezni, technikai szempontból azonban talán a legfontosabb a nyolcvanas évek elején újra felfedezett úgynevezett viaszveszejtéses öntési eljárás, amely napjainkban is meghatározó a művek létrejöttében.[11]
A Grafikai Gyűjtemény mintegy 81 000 lapot őriz, amelyeket magyar művészek alkottak a 18. század végétől körülbelül 1960-ig. Az alkotások három nagy egységbe tagolódnak: a rajzgyűjteménybe, a művészi (sokszorosított) grafikai gyűjteménybe, valamint a plakátgyűjteménybe.
A rajzgyűjtemény 52 000 lapja ceruzával, akvarellel, tussal, szénnel, temperával és pasztellel készült. A kollekcióban megtalálhatók festmény-előkészítő rajzok, vázlatok, valamint autonóm, önálló kompozícióknak szánt művek. Alkotóik között szerepelnek a 19. század elejének és közepének kiváló rajzművészei (id. Markó Károly,Barabás Miklós,Libay Károly Lajos,Kozina Sándor,Forray Iván), a 19. század második felének akadémikus képzettségű mesterei (Lotz Károly,Székely Bertalan,Zichy Mihály), a századfordulón dolgozó művészek (Mednyánszky László,Körösfői-Kriesch Aladár,Nagy Sándor,Rippl-Rónai József,Gulácsy Lajos,Lesznai Anna,Kozma Lajos), a 20. század eleji modernizmus képviselői (Berény Róbert,Márffy Ödön,Czóbel Béla,Tihanyi Lajos,Nemes Lampérth József,Vaszary János,Bernáth Aurél,Uitz Béla), valamint a két világháború közötti időszak mesterei (Derkovits Gyula,Aba-Novák Vilmos,Szőnyi István,Egry József,Ámos Imre). A rajzgyűjtemény különleges része a freskókarton-kollekció, amelyben a mintegy 800 nagy méretű vázlat – főként Lotz Károly és Than Mór művei – többnyire 19. századi épületdekorációkhoz, falfestményekhez készült.
A művészi (sokszorosított) grafikai gyűjteményben körülbelül 11 000 valamilyen sokszorosító technikával (fa- éslinóleummetszet,litográfia,rézkarc,rézmetszet) készült lapot őrzünk. A lapok szerzői között vannak olyan festőművészek, akiknek grafikai munkássága életművük fontos részét képezi (Mattis Teutsch János,Kmetty János,Aba-Novák Vilmos,Szőnyi István,Molnár C. Pál,Uitz Béla), illetve főként a grafikai műfajokban dolgozó művészek, vagyis grafikusok (Varga Nándor Lajos,Buday György,Gáborjáni Szabó Kálmán,Gy. Szabó Béla,Olgyai Viktor,Tichy Gyula).
A plakátgyűjteményben csaknem 18 000 mű van, amely kiválóan reprezentálja a műfaj magyarországi kezdeteitől, nagyjából 1890-től napjainkig tartó időszakot: festőművészek plakátjai (Rippl-Rónai József,Vaszary János,Glatz Oszkár,Ferenczy Károly,Bortnyik Sándor,Berény Róbert), illetve csak tervezőgrafikával foglalkozó művészek munkái (Faragó Géza, Földes Imre,Pólya Tibor, Tuszkay Márton,Biró Mihály,Irsai István,Csemiczky Tihamér, Máthé András, Balogh István,Szilvásy Nándor, Darvas Árpád,Kemény György, Pócs Péter,Orosz István,Pinczehelyi Sándor). A kollekcióban a plakátok mellett egyéb nyomtatványok, plakáttervek és más tervezőgrafikai munkák is szerepelnek.
A papíralapú tárgyak igen sérülékenyek, különösen a fény- és a hőhatásokra érzékenyek, ezért állandó kiállításon nem szerepelhetnek. A Grafikai Gyűjtemény kollekcióját a nagy időszaki kiállításokon kívül tematikus kamarakiállításokon láthatja a közönség a grafikai kabinetben.[12]
Azexpresszionizmus,konstruktivizmus,szürrealizmus, a nonfiguratív irányzatok és azabsztrakt expresszionizmus, valamint az (új)geometrikus- és strukturális-, illetve organikus törekvések, a hiperrealizmus,pop-art, szürnaturalizmus és transzavangárd irányzatainak érdekes tárháza. Festmények, plasztikák és fotográfiai munkák, valamint installációs műalkotások egyaránt szerepelnek a gyűjteményben.
A Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteménye az 1945-től napjainkig készített magyar művészeti alkotásokat tartalmazza. Célja, hogy az átfogó tendenciák, stílusok és kiemelkedő művészegyéniségek mellett olyan képzőművészeti jelenségeket is bemutasson, amelyek jellemezték és jellemzik Magyarország művészeti életét az elmúlt évtizedekben.
A Magyar Nemzeti GalériaVárba való felköltözésével, 1974-ben nyílt először mód arra, hogy a kortárs alkotásokat olyan kiállításokon mutassuk be, amelyek a magyar művészet történetének folyamatosságát, aII. világháború előtti időszakhoz kapcsolódó karakterjegyeit is szemléltetik. Az akkor létrejövő Mai Magyar Művészeti Osztály feladata elsősorban az 1970 után készült és 1974-től az intézmény tulajdonába került alkotások gyűjtése és muzeológiai rendszerezése volt. Az akkoriban az intézménybe kerülő kiváló művészek hagyatékai azonban újraértelmeztették az időhatárokat:Kondor Béla,Ország Lili ésTóth Menyhért művei kitolták a gyűjtési korszak kezdetét a múlt felé, így a ma is követett profiljuk alapján 1945-től őriznek múzeumukban „kortárs” alkotásokat.
A gyűjtemény gyarapodásának több szakasza volt: a különböző időszakokban különböző jellegű műtárgyak gyűjtése volt a cél, a kultúrpolitika mindenkori alakulásának megfelelően. 1974 után a gyűjtést a Művészeti Alap éves vásárlásaiból átadott alkotások jelentették. Ez az országos szervezet a hatvanas–hetvenes években nemcsak az akkor előnyben részesített művészeket tudta így támogatni, de közgyűjteményeket is modern, kortárs műalkotásokhoz juttatott. A hetvenes évek végétől a múzeum művészettörténészei már javaslatokat tehettek bizonyos művek megvételére, és később egyre inkább bevonták őket a vásárlási bizottságok munkájába is. Műtermi vásárlásoknak köszönhetően pedig a „támogatott” művészet mellett az akkori haladó vagy avantgárd alkotók munkái is bekerülhettek a gyűjteménybe. A minisztériummal való szakmai viszony révén a hatvanas évek jelentős alkotásait sikerült ebben az időszakban a kollekció részévé tenni.
1990-től a gyűjtemény építését már aNemzeti Kulturális Alap, illetve egyedi múzeumi vásárlások segítik. A fejlesztés célja továbbra is a sokoldalú művészettörténeti dokumentáció, amely a gyűjtött médiumok sokféleségével is kifejezi a kor szellemiségének változásait.
A Magyar Nemzeti Galéria harmadik emeletén jelenlegLépésváltás címen látható az a válogatás, amely a kollekció 12 000 darabjából szemezgetve mutatja be az elmúlt hetven év művészeti tendenciáit, kiemelkedő teljesítményeit. A kiállítás a „párhuzamos” stílusirányzatok mellett reflektál a kiállítások mint művészettörténeti manifesztációk hazai történetére és a Magyar Nemzeti Galéria 1974-es jelenkori művészeti prezentációjának jelentőségére is.[13]
1014 Budapest,Szent György tér 2., Budavári Palota, A-B-C-D épület
+3620 439 7331
info@mng.hu
Budapest-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap