Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ez a szócikk az útburkoló kőről szól. Hasonló címmel lásd még:Macskakő (település). |
Amacskakő utak, terek kövezésére használt, szögletesre faragott, domború felületű, általábanvulkáni kő. Szaknyelven:bazaltkockakő burkolat. Amásodik világháborúig elterjedt szabadtéri burkolási módszer volt a macskakövek szoros, adott mintázatú lerakása. (A kiskockakő esetében cirmosan ívelt, a nagykockánál az útpálya vonalához képest ferde vagy merőlegesen négyzethálós formában lerakva.) Az1960-as évektől kezdve váltotta fel azaszfalt burkolat. A macskakő előnye, hogy nagy szilárdságú, és a köveket többször is le lehet rakni, mivel nincsenek egymáshoz rögzítve; hátránya, hogy esőben a felülete csúszóssá válik.
AzOsztrák–Magyar Monarchia sok városának, ígyBécsnek az utcáit is asomoskőinek nevezett bazaltkővel kövezték. A somoskői bazaltorgona (=bazaltömlés) ma is látható, a kőbánya a falutól néhány száz méterre (maSzlovákiában) levő Macskalyuk kőbányájában és más környékbeli kőbányákban folyt.[1][2][3] A hatszögletű változatot a lassú folyású, gyorsan kristályosodottbazaltoszlopokból „csak” méretre kellett vágni.
A holland nemesi származású Alfonz Janssen de Limpens (1843–1906) Somoskő község határában emelkedő Nyerges-hegy lapos csúcsán 1878-ban nyitotta meg kőbányáját. Ez volt az úgynevezett„bremszi-bánya”. Két év múlva Alfonz a szomszédos Medves-hegyen tárta fel a „macskalyuki-bazaltbányát”. Évtizedeken át ez volt hazánk legnagyobb kőbányája, melyet nemcsak a kedvező szállítási viszonyok, hanem a medvesi bazalt minősége alapozott meg. Ebből a bazaltból lehetett a legkönnyebben a legszebb kockaköveket kifaragni.[4] Alfonz Janssen fia, limpensi Janssen Lajos, szabadalmi ügyvívó, mérnök nem vitte tovább az apja üzletét.1897-ben Rimarurány-Salgótarján Rt. szerezte meg a bányát, majd a Somoskői Bazaltbánya Rt. művelte.Krepuska Géza orvos1905-ben vett itt birtokot, amelynek része volt a Macskalyuk kőbánya is.[5]
_-_De%25C3%25A1k_Ferenc_t%25C3%25A9r_tal%25C3%25A1lkoz%25C3%25A1sa_a_Kir%25C3%25A1ly_utc%25C3%25A1b%25C3%25B3l_n%25C3%25A9zve%2c_szemben_a_B%25C3%25A1rczy_Istv%25C3%25A1n_(Kammermayer_K%25C3%25A1roly)_utca._Fortepan_28820.jpg)
A kiskockakő lerakása többféle mintázatban történhetett. Elterjedt a „kétsoros átkötés”, szokásos volt még a négy- és hatsoros átkötés. Mind az említettek, mind a hullámvonalú (koszinuszgörbére emlékeztető körívillesztések) mintázat a kiskockakő szabálytalan mérete és alakja miatt észszerű kőfektetési módok: a különböző méretű kövek így csaknem maradéktalanul felhasználhatóak.
Míg a kiskő és kiskockakő szabálytalansága miatt (méretük 10–12 cm-es él a látható felületen) erre a módszerre szükség volt, addig a „bányanedves” állapotban pontosabban hasított és megmunkált nagykockakő burkolatot (18×18 cm) egyenes vonalban, általában az úttengellyel 45 fokos szöget bezárva fektették az ágyazatba. Ekkor viszont szükség volt a széleken püspöksüveg kőre, kötőszögkőre, esetleg háromszögkőre, valamint kötőkőre (27×18 cm) az úttengelyben is. (A kövek kötésben rakása mindig kevésbé bomló felületet jelent, mint a hálós, sakktáblaszerű fektetés).
A macskakövet arégi rómaiak is használták. A nagyobb kövek találkozásához kisebb fehér köveket raktak, úgynevezett "macskaszemeket", amelyek visszaverték a Hold fényét. Ez segített az éjszaka közlekedőknek.
.jpg)
A macskakő sokáig képezte az utcaképek részét, mint bevált burkolat, még bizonyos gyalogátkelők zebráit is fehér kövekből rakták ki a kőburkolatokban, a köveken való közlekedés idővel azonban több problémával és kényelmetlenséggel járt: a csúszósság mellett a legjellemzőbb problémája a rázkódás volt, miután a motorizáció fejlődésével a nagyobb sebességűgépjárművek, de akárkerékpárok esetében is a kövezet az egyenetlenségeit a járművekre és a benne, illetve rajta utazókra közvetítette, növelve a jármű technikai igénybevételét, és csökkentve az utazás komfortját. Később az is gyakori volt, hogy kövek tűnjenek el az évtizedes, elhanyagolt kőburkolatokból, jelentőskátyúkat okozva – tipikusan ilyen út voltBudapesten aDózsa György út és aThököly út, melyek macskakő burkolata az1990-es évekre jelentősen leromlott. Az ezredforduló után sok közút megújult, köztük a fent nevezettek is, így a macskaköves közutak jócskán megritkultak, igaz több helyen a kövek felszedése nélkül, egyszerűen ráaszfaltozva „oldották meg” a kövezet okozta problémákat. Teljesen azonban nem tűntek el, mivel a macskakövet nem csak útburkolásra, hanem szegélykőnek, padkának, építészeti elemnek is használták. Az úttesteken is újrahasznosították, mikor számos utca vagy út felújítása során azok parkolósávjait „térkövezték” le velük. Gyalogos forgalmú köztereken is felbukkant, mint például a fővárosi Városháza parkban, ahol nagyrészt macskakő alkotja a burkolatot.
A kifejezés eredetére nézve több feltételezés létezik.
– G. Dénes György–Horváth Jenő: Járom az utam[9] |
