Ez a lap egy ellenőrzött változata
Pontosság | ellenőrzött |
MTB–82 | |
![]() | |
Nosztalgiajármű Budapesten, 2018-ban | |
Gyártási adatok | |
Gyártó | Tusinói Gépgyár, majdUrickij Gépgyár (ZiU) |
Gyártásban | 1946–1961 |
Legyártva | 5000+ db |
Típus | szóló |
Utasparaméterek | |
Szállítható személyek száma | 75 fő |
Ülőhelyek száma | 38 db |
Méretek | |
Hosszúság | 10365 mm |
Szélesség | 2615 mm |
Magasság | 3670 mm |
Fordulókör átmérő | 12,7m |
Tömeg | 8800 kg |
Műszaki adatok | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Motor | DК–202B |
Teljesítmény | 86 kW |
![]() AWikimédia Commons tartalmazMTB–82 témájú médiaállományokat. |
AzMTB–82 (oroszul:МТБ–82 – московский троллейбус, magyar átírásban:moszkovszkij trollejbusz, magyarul:moszkvai trolibusz, a 82-es szám a gyártó üzem sorozatszámára utal)szovjet magas padlóstrolibusz, melyet 1946–1961 között gyártottak kezdetben aTusinói Gépgyárban, később azUrickij Gépgyárban. Több mint 5 ezer darab készült belőle. A típus példányainak többségét az1960-as évek végén, az1970-es évek elején selejtezték, helyét aZiU–5 vette át. Az utolsó példányt 1983-ban agrúziaiKutaisziban vonták ki a forgalomból. Magyarországra 53 darabot szállítottak.Budapesten 1949-ben állították forgalomba a típust, az utolsó példányait az 1960-as évek közepén vonták ki a forgalomból.
Az első szovjet trolibuszokat aJaroszlavli Autógyár (JaAZ) készítette el az1930-as évek második felében. A JaAZ az ott gyártott autóbuszokat alapul véve több típust is kifejlesztett a második világháború előtt. A JaAZ-t a háború miatt 1941-ben hadiipari termelésre állították át, amiatt beszüntették a trolibuszok gyártását.
A trolibuszok fejlesztése és gyártása a második világháború után indult újra a Szovjetunióban. 1945-ben a82. sz. repülőgépgyárat (napjainkban:Tusinói Gépgyár) jelölték ki a trolibuszok sorozatgyártására. Az MTB–82 fejlesztését az egyébként repülőgép-tervezéssel foglalkozóNaum Csernyakov főkonstruktőr irányította. A trolibusz kifejlesztéséhez a háború előtt tervezett, de sorozatban már nem gyártottJaTB–5 szolgált alapul. A fejlesztés során az alapul vett járművön csak minimális módosításokat végeztek annak érdekében, hogy minél előbb elkezdhessék a sorozatgyártást. A legjelentősebb módosítás a teljesen fémépítésű konstrukció volt. Az MTB–82-nél a karosszéria borítását is acéllemezekkel oldották meg. Később az alumínium felépítményre tértek át, tekintettel arra, hogy a sorozatgyártást végző repülőgépgyár alapvetően az alumínium-megmunkálás technológiájára volt felkészítve. A jármű megjelenésében is a JaTB–4 és JaTB–5-ös trolibuszokat követte, amelyekre pedig az amerikai General Motors autóbuszok 1940-es formavilága volt erőteljes hatással.
Az MTB–82-vel párhuzamosan folyt azMTV–82 villamos fejlesztése is, amelyhez kisebb átalakításokkal a trolibusz karosszériáját használták fel. Az MTV–82 gyártása ugyancsak a Tusinói Gépgyárban kezdődött el.
A 82. számú repülőgépgyár az 1950-es évek elején elkezdte a légvédelmirakéta-rendszerek gyártását, ezért a polgári célú termelést, így az MTB–82 sorozatgyártását is beszüntette. A gyár 1950 májusáig a gyár 1400 darab trolibuszt (és 520 MTV–82 villamost) gyártott.
A Szovjetunió Minisztertanácsának rendelete alapján az MTB–82D sorozatgyártását átadták aSzaratovi területen, Engelsz városában működőUrickij Gépgyárnak (ZiU, napjainkban: TrolZa), ahol 1951. május 1-jén készült el az első MTB–82-es trolibusz. 1951 végéig összesen 25 további trolibuszt gyártottak, majd 1955-re elérték az évi 330 darab gyártott buszt.
A modell az 1950-es végére teljesen elavulttá vált, a második világháború előtti konstrukció a továbbfejlesztéshez sem rendelkezett már tartalékokkal. ezért a ZiU-nál 1956-ban elkezdődött egy új trolibusz tervezése. Az ennek eredményeként létrehozottTBU–1-ből csak egy 10 darabos kísérleti széria készült, majd ennek továbbfejlesztésével hozták létre aZiU–5-t, amelynek a sorozatgyártása 1959-ben indult el. A ZiU–5 sorozatgyártásának felfutásával párhuzamosan az MTB–82 sorozatgyártása visszaesett, amelyet 1961-ben be is szüntettek.
AzFVV szolgálatában először1949-ben indult el a70-es vonalon. A típusból1952-ig 53 darabot szereztek be, ebből kettő1956-ban megsemmisült. Az ülőkalauzi rendszer bevezetésével1958-ban öt járművet átépítettek, szélesebb utasajtókkal és faceliftes homlokfallal. A nagy fordulókör ellenére a járművezetők által kedvelt volt a típus, feltehetően a nagy vezetőfülkéből és könnyű kezelhetőségből adódóan. A típust1964 és1967 között selejtezték, az utolsó járművek1966 végéig teljesítettek szolgálatot. Jelenleg a BKV nosztalgiajármű-állományának részét képezi.