amíg a kalcit több benne, dolomitos mészkőről beszélünk,
amikor adolomit válik uralkodóvá, a kőzetet meszes dolomitnak hívjuk.
Ezek együtt akarbonátos kőzetek. A karbonátok az üledékes kőzetek régi rendszerezése alapjánvegyi ésbiogén eredetűek lehetnek, az újabb rendszerezés azintrabazinális üledékek közé sorolja.
Sűrűsége rendkívül változó akompakciós foktól és a kőzetalkotó szemcsék méretétől, alakjától függően.
A mészkő színe anyagi összetételétől függően nagyon változatos. A magas karbonáttartalmú, tiszta mészkövek fehérek. A szürkés árnyalatot az agyag vagy a szerves anyag okozza. A viszonylag sok szerves anyagot tartalmazó, ún.bitumenes mészkövek jellegzetesen feketék. Az ugyancsak gyakori sárga, vörös, barna színű mészköveket avas-ion (Fe3+) színezi ilyenre.
A mészkő anyagának eredeti forrása amagmás kőzetekásványaiból származókalcium-ion (Ca2+) és a vulkáni működés során a légkörbe kerülőszén-dioxid (CO2). A földtörténeti fejlődés során az anyag egyre nagyobb hányada származott a régebbi karbonátos kőzetek lepusztulásából. A vízben oldott kalcium-hidrogénkarbonátot afolyók szállítják atengerekbe. Egyes elképzelések szerint a földtörténet korai időszakaiban a karbonátok közvetlenül, vegyi úton is kicsapódhattak a tengervízből, jelenleg azonban a tengervíz megnövekedettmagnéziumtartalma miatt csak a trópusitengerek erősen besűrűsödő vizéből válik ki egy kevésaragonit. A másik elképzelés szerint a tengervízben oldott kalcium-karbonát túlnyomó részét már az ősi időkben is döntően az élőlények választották ki, mégpedig kétféle módon:
egyes növények (például a zöld algák) a számukra szükségesszén-dioxidot (CO2) avízből vonják ki, és ezzel kicsapják a kalcium-karbonátot;
számos tengeri állat (például azegysejtűek,csigák,kagylók,tengerisünök és-liliomok,korallok) szilárd mészvázat épít magának. Különösen a sekély, jól átvilágított tengervízben hatalmas rendszereket alkotó zátonyépítő fajok (a jelenkorban ezek a korallok) szerepe jelentős. A hullámverés és a zátonyon élő állatok (fúrókagylók,rákok stb.) pusztító hatása fölaprózza a zátony kőzetanyagát, amit a hullámverés és az áramló tengervíz részben a mélyebb tengerbe, részben a zátony és a part közötti lagúnába szállít. Az iszapfaló állatok alaposan átdolgozzák a lerakódott törmeléket, mésziszapot, ezért az eredeti vázmaradványok sokszor teljesen megsemmisülnek. A folytonos üledékfelhalmozódás miatt egyre mélyebbre kerülő mésziszap fokozatosan mészkővé cementálódik. A lerakódó meszes üledékek vastagsága elérheti a több száz, sőt, a több ezer métert.
(ásv.), mésztartalmu, hideg, de leginkább hévvizek üledéke, likacsos, csöves, szálkás vagy földes szövettel, sokszor állati s növényi maradványokkal. Szinök többnyire barnás. Ritkás féleségeit mésztufának, mészszivagnak,travertiónak, limnokalcitnak nevezik. Magyarországban több helyütt fordul elő.Ó-Buda,Kis-Cell,Margitsziget,Gánóc (Szepes vármegye),Vihnye ésSzklenó (Selmec mellett). Az édesvizi quarc (hidroquarcit, limnoquarcit), hasonló képződésű opálanyag-lerakódásoktrachittufában vájódott medencében, hol esetleg kövületeket is tartalmaznak, Tokaj, Hegyalja,Fony,Sárospatak,Lutila,Körmöc mellett; ha likacsos,malomköveknek használják. Válfajai akovapala, lidiaikő, szalagos quarcit, az opálok; a földesek közül: a tripoli,menilit, kovaliszt kovatuda és a Geysirek porodinamorf képződményei (geyserit), melyek intermittáló forrás módjára nagy erővel lökődnek fel. Úgy a mésztufának, valamint a kovatufának oldott állapota, kitűnően és plasztikusan kövesítő anyag (Megyaszó,Tokaj-Hegyaljától DNy-ra,Tarnóc,Nógrád vármegye,Arizona,Észak-Amerika). Ugy az É., mint a quarcit, jelenkori képződésű (de van diluviális is), egyszerű réteget alkotó kőzetek.
A mészkőben rendkívül könnyen alakulnak kibarlangok. Ezt a következő tulajdonságai segítik elő:
viszonylag rideg, merev kőzet, ezért repedéses vízvezető;
már gyengesavakban is igen jól oldódik, ezért a repedésekbe jutó víz a hasadékokat oldással tágítja (így alakulnak ki a többnyire szűk, ún. korróziós karsztbarlangok és a hévizes barlangok);
szilárd oldási maradéka igen csekély, így az oldási maradék nem tömi el a repedéseket, a nyílt hasadékokban szabadon áramolhat a víz;
anyaga, akalcit a legkevésbé kemény ásványok közé tartozik (keménysége aMohs-skálán mindössze 3), tehát a bejutó hordalék (főleg a 7 keménységű kvarckavics) erőteljesen koptatja (így alakulnak ki a többnyire tágas, ún. erózióskarsztbarlangok);
viszonylag szilárd, állékony kőzet, ezért a mészkőben kialakult üregek hosszabb ideig is fennmaradhatnak, nem rogynak be.
Magyarország hegyvidékein sok helyen fordulnak elő különböző korú mészkövek a felszínen, felszín alatti elterjedésük pedig még jelentősebb. Barlangképződésretriász éseocén korú mészköveink a legkedvezőbbek. Triász mészkövekben alakultak ki azAggteleki-karszt barlangjai, amelyeket azUNESCO avilágörökség részévé nyilvánított; eocén-kori mészkövekben fejlődtek ki a budaihévizes barlangok, ilyenekből törnek fel a Duna partján a budai meleg fürdők forrásai.
vörös mészkövek, édesvízi mészkő: díszítőkő, burkolókő (Tardosbánya, Sóskút)
Építészeti felhasználásában megkülönböztetjük:
az úgynevezett puha mészkövet (ragadványneve: mészhomokkő, valójában porózus jellegű, enyhén okkeres színű, tengeri üledékes mészkő) – ez bányanedvesen könnyen faragható; legismertebb bányái:Sóskút,Szentmargitbánya (Ausztria, aFertő tó mellett)
a forrásvízi (édesvízi) kemény (fagyálló) mészkövet; ennek legismertebb bányái:Süttő (fehér),Tardosbánya (hússzínű, ún. magyar márvány),Budakalász (fehér, barna).
Legnevezetesebb hazai előfordulása kétségkívül azAggteleki-karszt. Fejtőtelepek több helyütt is működnek, elsősorban acementipar számára alapanyagot szolgáltatva. Az építészeti felhasználású mészkövek közül a puha mészkő fő előfordulási helyeiSóskút,Fertőrákos ill. a szomszédosSzentmargitbánya (Ausztria), míg a kemény mészkőéSüttő ésBudakalász. Atardosi bányából származó, hússzínű mészkövet „magyar márvány” címszóval is illetik.
