Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Hasonló cikkcímek és megnevezések:Első ypres-i csata,Harmadik ypres-i csata,Negyedik ypres-i csata |
| Második ypres-i csata | |||
 | |||
| Németország harmadik áttörési kísérlete északon – A nyugati front helyzete 1915-ben | |||
| Konfliktus | Nyugati front (Első világháború) | ||
| Időpont | 1915.április 22. –május 25. | ||
| Helyszín | Ypres | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Térkép | |||
 | |||
 é. sz. 50° 53′ 58″,k. h. 2° 56′ 26″50.899444444444,2.940555555555650.899444°N 2.940556°EKoordináták:é. sz. 50° 53′ 58″,k. h. 2° 56′ 26″50.899444444444,2.940555555555650.899444°N 2.940556°E | |||
 AWikimédia Commons tartalmazMásodik ypres-i csata témájú médiaállományokat. | |||
Amásodik ypres-i csata azelső világháború egyik nagy csatája volt1915.április 22-étőlmájus 25-éig aFlandriában védekező francia-brit csapatok és a támadócsászári Németország alakulatai között.
Németország 1914–15 telén nagyon kellemetlen helyzetbe került a keleti fronton, az oroszok elleni küzdelemben minden erejére szüksége volt, ezért a nyugati fronton nem lépett fel támadólag. A franciák által erőltetetttél végi offenzívát a német hadsereg viszonylag könnyedén kivédekezte. A keleti fronton is hamarosan javulni kezdett a helyzet, ezért a német főparancsnokság megegyezett egy újabb nyugati offenzíva elindításáról. A támadás helyszínéül aLa Manche partját választották ki. A német hadvezetés 1914-ben kétszer (versenyfutás a tengerhez,első ypres-i csata is kísérletet tett a csatorna déli partjának elfoglalására, hiába. Most harmadszor is tervbe vették az antant frontjának áttörését és csapatainak délnyugati irányból való bekerítését. Céljuk volt mégBelgium hadseregének végső legyőzése is.
A Flandriai front túloldalánNagy-Britannia és – egyre növekvő számban –Kanada csapatai ásták be magukat. Az 1914-es őszi események óta a brit hadsereg javarészt pihent, és megpróbálta kiheverni a veszteségeit. Kiképzett önkéntesek jöttek Angliából, és megérkeztek az első gyarmati csapatok is. A britek a front mentén szilárd erődrendszert építettek ki. Márciusban támadást kíséreltek meg azYpres-től délre fekvőNeuve Chapelle-nél, mely során megszerezték az úgynevezett60-as magaslatot.
Franciaország azelső champagne-i csata kudarca miatt kiábrándult, alakulatainak morálja alacsony volt, a kezdeti háborús lelkesedést a hihetetlennek tűnő veszteségadatok gyorsan lehűtötték. Erősítésül a gyarmatokról rendeltek vissza csapatokat. Flandriában a honi francia alakulatok mellett az idegenlégió és a gyarmati országokból toborzott zsoldosok védték a frontot.
Németország négy helyen, négy nagyerejű csapással próbálta meg átszakítani az antant frontvonalát.
1915. április 22–23.: Gravenstafel.
1915. április 22. – május 4.: St Julien
1915. május 8–13.: Frenzenberg
1915. május 24–25.: Bellewaarde
A támadás első szakaszában a németek támadást intéztek az ún.60-as magaslat ellen. A környező vidéket uraló magaslat visszaszerzése kulcsfontosságú volt a csata sikeres megvívásához a németek számára, ezért a csata első szakaszában ennek bevételére törekedtek.
A frontszakaszon a németek gáztámadásokkal és az azokat követő rövid gyalogsági rohamokkal próbáltak meg áttörést kicsikarni. A létszámfölényben lévő antant erőket meglepte a gáztámadás, nem voltak felkészülve sem annak kivédésére, sem a sebesültek gyógyítására.
Április 25-én a németek Ypres-től nyugatra áttörték a frontot, de a jól csoportosított angol tartalékok miatt kénytelenek voltak visszavonulni. Mivel gáztámadásra nem volt lehetőségük, ezért tüzérséggel próbálták szétverni az összezáró brit csapatokat. Az áttörés során elfoglalt területet május 4-ig védték, azután a tarthatatlanná vált helyzetük miatt feladták azokat. Május 8-án újabb frontális támadás következett, de eredmény nélkül. Május 25-én a német parancsnokság leállíttatta a hatalmas veszteségekkel járó áttörési kísérleteket.
Annak ellenére, hogy a németek azt tervezték, hogy fenntartják a patthelyzetet, a parancsnokok támadást terveztek a belgiumi Ypres városa ellen, amelyet 1914-ben elfoglaltak a britek. A második ypres-i csata célja elterelés volt egy nagyobb támadásról, amelyet akeleti fronton terveztek, valamint az új vegyi fegyverek kipróbálása. A németek 5700 megerősített hordóban 168 tonna klórgázt vittek a frontvonalra.[1]Április 22-én a reggeli órákban a szél nyugati irányban fújt. Este 18:00-korSteenstrate ésPoelkapelle között kiengedték a klórgázt, kezdetét vette a világtörténelem első, vegyi fegyverrel történő támadása. A szemközt elhelyezkedő francia gyarmati hadsereg marokkói és algériai 45. és 87. hadtesteinek nem volt idejük a reagálásra.[2] Látták ugyan a közelgő sárga felhőt, azonban nem tudták mire vélni a jelenséget, ezért lövészárkaikba húzódtak.[3] A tömény gáz 6 kilométer szélességben borította el a francia és algériai állásokat, és iszonyatos pusztítást végzett a védtelen emberek között. A frontszakaszt védő 15 000 francia katonából 5000 azonnal meghalt,[4] a többiek vakon, borzalmas égési sérülésekkel elhagyták a frontvonalat és nyugat felé menekültek. A fronton támadt résbe azonban nem nyomultak be a németek, mert a német parancsnokság nem látta előre a vegyi fegyver hatását, és a front e szakaszára nem csoportosítottak támadóképes csapatokat. Az ellenséges frontvonal kiürült, a németeket azonban nem szerelték fel gázálarccal, így az üres francia árkokban megülő gáz sérüléseket okozott a védtelen német támadóknak is, akik emiatt kénytelenek voltak állásaikba visszatérni. A támadás sikerét látván a német parancsnokok azonnal újabb klórtámadásokat rendeltek el. A rést végül kanadaiak foltozták be, megerősítve azt, így a németek újabb támadást nem tudtak megindítani.[5]
A második ypres-i csatában már a maga teljes borzalmában mutatkozott meg a nyugati állóháború. A frontvonalat a németek még kis mértékben sem voltak képesek módosítani, miközben 35 000 katonájuk maradt holtan a csatatéren. A britek 60 000 fős veszteségük ellenére kitartottak. A francia csapatok 10 000 fős vesztesége azonban sokkolta a parancsnokságot, ezért a francia csapatokat hamarosan kivonták Flandriából, és csak a déli frontszakasz védelmére csoportosították át őket. A leghevesebb támadásokat kiálló kanadai csapatok csak 1915 második felére tudták magukat kiegészíteni lélekszámban és fegyverben, hogy támadást indítsanak.
A gáztámadás hatására megindult az első vegyvédelmi eljárások kifejlesztése, hamarosan a klórral reakcióba lépőammóniával hoztak létre „ellen-gázfelhőket”, és elkészítették az első kezdetleges gázálarcokat is.
Az irodalomban számos mű foglalkozik az ypres-i gáztámadásokkal.
1915. május 3-án Dr. John McCrae alezredes, aki I. Kanadai Gyalogos hadtestnél szolgált, megírta aFlandria mezején című versét.[6][7]
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.png)