Amásodikvilágháború az emberiség történetének legnagyobb[1] és legtöbb halálos áldozattal járó[2] fegyveres konfliktusa. A legelterjedtebb álláspont szerint kezdete az1939.szeptember 1-jei,Lengyelország elleninémettámadáshoz köthető. A háborút azonban egyesek már 1937. július 7-től számítják, amikor kitört amásodik kínai–japán háború.[3][4][5][6] A történelemtudósok egy része szerint ugyanakkor ezen két távol-keleti ország katonai konfliktusa még nem terjedt ki a világ több pontjára, így az regionális jellegűként értelmezhető és a világháború szoros előzményének tekinthető. A háborúEurópában1945.május 8-ánNémetország, míg Ázsiábanszeptember 2-ánJapán feltétel nélküli megadásával fejeződött be.
A világháborúban aszövetségesek és atengelyhatalmak álltak egymással szemben. Kezdetben javarészt a tengelyhatalmak győzedelmeskedtek a csatákban, majd 1942-től mind a kelet-európai, mind a csendes-óceáni, mind az afrikai fronton a szövetségesek törtek előre, és végül a tengelyhatalmak teljes vereséget szenvedtek.
A világháborút végigkísérték mindkét tömb részéről a civil lakosság és ahadifoglyok elleni erőszakos cselekmények. A megszállt területeken a hadviselő felek rendre terrorizálták a helyi lakosságot, melyek közül kiemelkednek a japánok által Kínában ésMandzsúriában, a németek által az elfoglalt szovjet területeken és a szovjetek által Kelet-Európában elkövetett visszaélések. A nyugati szövetségesek terrorbombázásokat hajtottak végre Németország és Japán ellen, melyek sokszor rengeteg halálos áldozattal jártak, mintDrezda,Hamburg ésTokió(wd) esetében. A világháború végén kétatombombátdobtak Japánra, ami több százezer ember szörnyű halálát eredményezte. A világháború során többnépirtás is történt, de az áldozatok számát és az elkövetés módszerét illetően kiemelkedik a több milliózsidó származású ember életét követelőholokauszt. A világégés után a győztesek Európában anürnbergi perben, míg a Távol-Keleten atokiói perbenháborús bűnösnek ítéltek német és japán vezetőket.
A világháborút a hadviselő felek többsége számára lezárópárizsi békét 1947-ben kötötték meg. Európa térképét átrajzolták, a Szovjetunió jelentős területeket szerzett. Lengyelország határait nyugatabbra tolták, és cserébe német területekkel kárpótolták az országot. A háború után megromlott a két korábbi szövetséges, aSzovjetunió és azAmerikai Egyesült Államok viszonya, és egy új világméretű konfliktus, ahidegháború korszaka kezdődött el.
Az 1914–1945 közötti időszakot egyesek amásodik harmincéves háború időszakának nevezik. Már 1946-banCharles de Gaulle úgy nyilatkozott: „A mi győzelmünkkel végződött harmincéves háború drámája számos váratlan eseményt foglalt magában”.[7] Erről a teóriáról írtSigmund Neumann könyvében,[8][9] szerinte az elsőharmincéves háborúhoz hasonlóan a 20. század eleji nagy háború is több kisebb konfliktus eredménye. Hasonló szemléletben írt könyvetRavasz István is.[10]
Azelső világháború következtében drámaian megváltozottKözép- ésKelet-Európa térképe.[11] A meggyengült német és orosz nagyhatalmak között több független állam alakult, többségük, vagyisLengyelország és akisantant-államok a francia politika szövetségesének számítottak, azonban azOsztrák–Magyar Monarchia 1918-as felbomlása után nem akadt olyan hatalmi tényező, amely a német vagy az orosz (később szovjet) törekvéseket ellensúlyozta volna. Mivel az első világháborút követőforradalmi években a bolsevik típusú hatalomátvétel Oroszországon kívül kudarcot vallott, mintegy válaszként több ország közvéleménye jobbra tolódott. A húszas évek végétől és a harmincas évek elejétől kezdve a térség politikai és gazdasági válsággal sújtott országai sorraautoriterré váltak: vagy egyszemélyes, monarchikus diktatúrává (Jugoszlávia, Románia és Bulgária esetében ún. királydiktatúrává), vagy mérsékelten tekintélyelvű rendszerré (pl. Lengyelország).[12]
Bár apacifizmusnak rengeteg támogatója akadt,[13][14] ugyanakkor több, a vesztes oldalon álló, valamint a világgazdasági válságban jelentősen meggyengült országbanirredenta ésrevíziós irányzatokat képviselő pártok kerültek hatalmi pozícióba, élüköndiktátorként viselkedő vezetőkkel. Ők kedvük szerint befolyásolhatták népüket, ellenőrzésük alá vonták a médiát és elhitették országuk lakóival, hogy talpra állítják meggyengült országukat.
Az első ilyen diktátor a 20. század történetében az olaszBenito Mussolini volt. Noha Olaszország a győztes oldalon állt az első világháborúban, más győztesekhez képest viszonylag keveset nyert, és az olasz államhatalmat az 1920-as években jelentősen gyengítették a folyamatossztrájkok. Mussolini 1922-ben került hatalomra, afasiszta párt elnökeként. Megígérte, hogy helyreállítja a rendet Olaszországban, és országát az „újRómai Birodalommá” akarta fejleszteni.[15] A média befolyásolásával és az ellenzék elfojtásával azt a látszatot keltette, hogy Olaszország fellendülőben van, pedig a tények mást mutattak. A diktátor kezdetben ellenségesen viszonyult a németekhez: 1934. július 25-ét követően, azausztriai német puccskísérlet idején az olaszok csapatokat vonultattak föl aBrenner-hágón ésDél-Tirolban,[16] így háborús fenyegetéssel ugyan, de egy időre megakadályozták Ausztria Németországhoz csatolását. Az évtized közepén azonban az olaszok fokozatosan közeledtek a németekhez, és 1936-ban Mussolini bejelentette aBerlin–Róma tengely létrejöttét. Egy évvel később pedig csatlakoztak ahhoz azantikomintern paktumhoz, amelyet 1936-ban kötött meg Japán és Németország.[17]
Az első világháborút lezáróversailles-i béke megalázó feltételei és anagy gazdasági világválság hozzájárult ahhoz, hogy azAdolf Hitler vezetteNemzetiszocialista Német Munkáspárt 1933-ban hatalomra jutottNémetországban.[18] Németország is romokban hevert a háború után: óriásiinfláció sújtotta az országot és amunkanélküliség soha nem látott méreteket öltött. Hitler, a korábbi katona a nemzetiszocialista párt élén került hatalomra 1933-ban, rögtön elkezdve az új állam, aNemzetiszocialista Németország fölépítését.[19] 1934-benHindenburg elnök halálával Hitleré lett a köztársasági elnöki cím is, aki nemsokára összevonta azt a kancellári szerepkörrel, ezzel ő lett a „Führer” (Vezér), hamarosan totális diktatúrát építve ki.[18][19] Külpolitikájának deklarált célja volt a német lakta területek egyesítése, illetve a keleti irányú területszerzés, a„Lebensraum im Osten”. Így 1935-ben felmondta a békeszerződés által előírt katonai korlátozásokat, és gyors fegyverkezésbe kezdett. 1936. március 17-én Németország csapatai alocarnói egyezményt felrúgva bevonultak az addig demilitarizáltRuhr-vidékre.[18]
Az első világháború következményeként Oroszország kiesett a nagyhatalmak sorából. A bolsevik hatalomátvétel és a vele járópolgárháború óriási veszteségekkel járt, egyesek 13 millióra teszik a szocialista rend felépítésével járó emberveszteséget.[20] ASzovjetunióban 1924-ben,Lenin halála utánSztálin vette át a hatalmat. Mivel ez a térség nyersanyagban gazdag, de iparilag és gazdaságilag is elmaradott volt, nagyszabású ipari beruházásokkal, erőltetett ütemben javarészt afalusi parasztság rovásárahajtottak végre fejlesztéseket.[21] Ezeknek a beruházásoknak köszönhetően a 20. század közepére a Szovjetunió jelentős ipari-gazdasági nagyhatalommá fejlődött. A háború során a sztálini diktatúra 1941-től került a nyugati szövetségesekkel egy oldalra, de néhány dologban emlékeztetett Hitlernemzetiszocialista birodalmára: Sztálin is bebörtönöztette és kivégeztette valós vagy vélt ellenségeit, köztük aVörös Hadsereg számos tisztjét, és ugyanúgykoncentrációs ésmunkatáborok hálózatát (Gulag) tartotta fenn.[22] Asztálinizmus megítélése, a lenini politikához való viszonya, a nemzetiszocializmussal való párhuzamba állítása ugyanakkor mai napig történészviták tárgya.[23]
A Molotov-Ribbentrop-paktum által meghatározott érdekszférák
Spanyolországban 1931-ben kikiáltották aköztársaságot. Öt évvel később sikertelen puccsot hajtottak végreManuel Azaña elnök ellenJosé Sanjurjo tábornok vezetésével. A csak részben sikeres puccskísérlet után kitört aspanyol polgárháború. A lázadó nacionalisták puccskísérletét több konzervatív csoport is támogatta, mint például azAutonóm Jobboldal Spanyol Konföderációja (CEDA), de támogatták a monarchisták, akarlisták és a fasisztaFalange is.[24] A köztársaságiak fegyvereket és önkénteseket kaptak a Szovjetuniótól,Mexikótól, a nemzetközimarxista mozgalomtól és aNemzetközi Brigádoktól. A nacionalistákat támogatták a karlista ésalfonzista monarchisták, a konzervatívok, a fasiszta falangisták és a legkonzervatívabb liberálisok, valamint Németország és Olaszország.[25] A polgárháborút 1939-benFrancisco Franco vezetésével a nacionalisták nyerték meg. Egyes források szerint ez volt a második világháború főpróbája.[25]
Benito Mussolini fel szerette volna éleszteni aRómai Birodalom nagyságát és tekintélyét. Ennek egyik következménye volt, hogy 1935-ben megtámadtaEtiópiát, és ezzel kitört azabesszíniai háború, amely egy évig tartott és olasz győzelmet eredményezett.[26]
Nagy-Britannia ésFranciaország – noha a megbékéltetési politika hívei nem gyengültek meg – katonai garanciákat ígért Lengyelországnak egy német támadás esetére (lengyel-brit közös védelmi egyezmény és a francia-lengyel katonai szövetség).[3]
Japán térhódítása Délkelet-Ázsiában
Nem sokkal a háború kirobbantása előttSztálin elfogadta Hitler javaslatát egy megnemtámadási szerződés megkötésére. Az 1939. augusztus 23-án megkötöttMolotov–Ribbentrop-paktum titkos záradéka úgynevezett „érdekszférákat” határozott meg a Szovjetunió és Németország között.[28] A szovjet érdekszférába került északonFinnország,Észtország,Litvánia ésLettország, délen aRomániához tartozóBesszarábia, valamintBukovina északi területei.Lengyelországot a megállapodás értelmében felosztották a két érdekszféra között.[3][29]
AzEgyesült Államokban az 1930-as években egy sor semlegességi törvényt fogadtak el.[30] ARoosevelt vezette kormány azonban már ekkor is jelentős anyagi segítséget nyújtott a szövetségeseknek, előre látva, hogy nem kerülhető el a háborús részvétel. 1939-ben a Kongresszus törvényt hozott, amely engedélyezte, hogy az USA készpénzfizetés ellenében bármely országnak – ami a gyakorlatban Nagy-Britanniát és Franciaországot jelentette – fegyvert adjon el(Cash and Carry).[31]
A Lengyelország elleni német támadásra a közvetlen ürügy egy átlátszó provokáció, a gleiwitzi (ma:Gliwice) rádióadó ellenitámadás szolgáltatta, amikor lengyel egyenruhába öltözött németek elfoglalták a határ menti kisváros rádióállomását.[38] Az első harci eseményre 1939. szeptember 1-jén, hajnali 4 óra 40 perckor került sor, amikor a német légierő (Luftwaffe) bombázni kezdte a lengyelországiWieluń városát.[39] Ezzel az eseménnyel kitört a második világháború.
Az Egyesült Királyság és Franciaország már korábban megállapodott, hogy Lengyelországot nem hagyják Csehszlovákia sorsára jutni. 1939. szeptember 3-án ultimátumot küldtek Németországnak, amely a hadműveletek leállítását és a tárgyalások felvételét követelte. Mivel ez nem valósult meg, az Egyesült Királyság és Franciaország is hadat üzent Németországnak,[40] de kisebb összetűzéseken kívül nem történtek háborús cselekmények, ezért hívják eztfurcsa háborúnak(drôle de guerre).[41]
A németWehrmacht gépesített csapatai a légierőtől támogatva gyors ütemben nyomultak előre, szétzilálva a keményen küzdő, de korszerűtlenségük miatt esélytelen lengyel erőket. Szeptember 17-én aszovjet haderő is átlépte a határt és megszállta aMolotov–Ribbentrop-paktumban megállapított területeket.[42][43] Lengyelország sorsa ezzel véglegesen megpecsételődött és hadserege megsemmisült. A német–szovjet csapások alatt az ország nem tudott sokáig ellenállni. Szeptember 27-énVarsó kapitulált,[43][44] Lengyelországot pedig a németek és a szovjetek felosztották egymás között, és ezzel megszűnt a keleti front.
A kezdetekben a németek mindhárom hadseregcsoportja jól haladt előre, emiatt a szovjetek aSztálin-vonalhoz húzódtak vissza.[55] Július 4-én megkezdődött a vonal áttörése, amely két hétig tartott. A siker után a német Észak Hadseregcsoport egészenÉsztországig, a Közép HadseregcsoportVityebszkig, a Dél Hadseregcsoport aDnyeszter vonaláig nyomult.[56] A német Dél Hadseregcsoporthoz az olaszok mellett nemcsak a románok küldtek csapatokat, hanem a magyarok is. Magyarország az 1941. június 26-án történtkassai bombázás ürügyén lépett be a háborúba, június 27-én a németek oldalán.[56] A Dél és a Közép Hadseregcsoport aPripjaty-mocsarakban harcoló szovjet egységeket bekerítették, és így egységes frontot tudtak létrehozni. Az Észak Hadseregcsoport eközben tovább haladtLeningrád felé, és augusztus 10-én a város külső védelmi gyűrűjét is megközelítette.[57] ANévát szeptember elején érte el az ellenség, és szeptember 8-án megkezdték a város ostromát.[57][58]
A Közép Hadseregcsoport augusztus végén elfoglaltaSzmolenszket, így egy éket képezett az északi és a déli csoport között, ami a németek számára szükség volt a déliek felzárkózására, ezértKijev bevételére a Közép Hadseregcsoportból páncélos egységeket csoportosítottak át a Dél Hadseregcsoportba.[55] A várost szeptember 29-én vették birtokba a németek.[57]
Kijev elestének másnapján Hitler kijelentette, hogy megindítják az utolsó rohamot a szovjet főváros,Moszkva ellen. Sorban foglalta el a német Közép Hadseregcsoport a környező szovjet városokat. Október 12-én elesettKaluga, és két nappal később már 80 km-re voltak a fővárostól.[59]
1941. szeptember elejére a német Észak Hadseregcsoport elérte a Névát. Szeptember 25-én megkezdődöttLeningrád ostroma. A leningrádiak felkészültek az ostromra: tankcsapdákat, védvonalakat építettek ki.[60] November elejére a lakosságnak már alig volt élelmiszere. Az ott lakók kénytelenek voltak mindent megenni az életben maradáshoz. Lovakat, kutyákat, macskákat, és még a halottakból is fogyasztottak az éhhalál elkerülése miatt.[60]
1941 novemberében befagyott a város határában találhatóLadoga-tó, így megnyithattak egy, a jégen át vezető hadtápvonalat az utánpótlásnak. Decemberben a szovjet hadsereg elfoglalta aTyihvin vasúti csomópontot, melynek köszönhetően lerövidült a szállítás és nem utolsósorban rajta keresztül félmillió polgárt tudtak evakuálni.[60] A tél elmúlta után a városban zöldségeket kezdtek termeszteni, így biztosítva az élelmiszert, de sikerült újraindítani a gyárak egy részét is. Leningrád 890 nap után, 1944. január 27-én szabadult ki végleg a Wehrmacht ostromgyűrűjéből.[60]
1941. november 7-én a szovjet fővárosban nagyszabású katonai parádét tartottak, ahol Sztálin biztatta a csüggedőket és felhívta a figyelmet a közelgő német veszélyre – ekkor az ellenség már csak 50 km-re volt Moszkvától.[61] A németek azonban ekkor megtorpantak, mivel az októberi esőzések nyomán sártengerré változott a környék. November 22-én még elfoglaltákKlin városát, de pár hét múlva beköszöntött a kíméletlen orosz tél, és a hőmérséklet hamarosan –36 °C alá esett, amire nem készült fel a német hadsereg.[62]
1941. december 5-én a szovjetek megkezdték a németek elleni támadásukat, mintegy 1000 kilométeres vonalban. A Vörös Hadsereg 1942. márciusig 100–250 kilométerre nyugatabbra hatolt, visszaszerezve több mint 10 000 települést.[63] Ekkor azonban a támadás elakadt, és védekezésre rendezkedtek be.[64][65]
1942 márciusában, miközben fokozatosan álltak át támadó harcmodorról a védekezőbe, a szovjet felső vezetők három kisebb offenzívát mégis terveztek. Az elsőnél Leningrád, a másodiknál Szmolenszk, míg a harmadiknálHarkov felszabadítása volt a cél. Ezekkel a harcászati műveletekkel azonban stratégiai hibát vétettek.[66] Már a krími ellentámadáskor kudarcot vallott a Vörös Hadsereg, mivel a kezdeti sikerek után a németek teljesen kiszorították a honi hadsereget. A félszigeten egyedülSzevasztopol tartott ki több hónapig, de végül július elején befejeződött aváros ostroma.[67] A szovjetek legfőbbhadászati hibája a csapatok szárnyainak gyengesége volt. Ennek következtében a németek mindenhol visszaverték a támadásokat, és jelentős számú szovjet hadifoglyot ejtettek.[66]
A németek a szovjet támadásokat visszaverve, 1942. június 28-án,Orjoltól délre megindították aFall Blau hadműveletet.[68] A német csapatok július 6-án elérték aDon folyót, deVoronyezs városánál elakadtak.[69] A déli csapatok azonban nem ütköztek jelentős ellenállásba, így július 23-án elfoglaltákRosztov városát.[70] Ekkor Hitler két csoportra bontotta a Dél Hadseregcsoportot. Az „A” csoportnak – szlovák és román csapatokkal – Rosztovtól délre kellett a szovjet erőket megsemmisíteni. A „B” csoportnak – olasz, román és magyar csapatokkal – a Don-kanyart kellett elfoglalnia, majd Sztálingrád felé aVolgáig előrenyomulnia.[69][71]
1942. augusztus elején aPaulus vezette6. hadsereg és a4. páncéloshadsereg a Volga felé tört előre, majd PaulusSztálingrád elfoglalására kapott parancsot,[72][73] míg egy másik csoportosítás aKaukázus felé vette az irányt. Augusztus végére a Kaukázus legmagasabb csúcsát, azElbruszt is elfoglalták a német hegyivadászok. Azonban itt el is akadt a németek előrenyomulása.[74]
Paulus 1942. augusztus 19-én adott parancsot Sztálingrád elfoglalására.[75] A csata első szakaszában a németek jelentős területeket foglaltak el.[76][77] Szeptember 22-én kettévágták a szovjet 62. hadsereget és kijutottak a Volgához.[78] Ezután tovább harcoltak házról házra, míg november 11-én megindították az utolsó rohamot, amely nem lett sikeres. A szovjetek nyolc nappal később megkezdték az ellentámadást,[79][80] és november 22-én bekerítették a német erőket (Uránusz hadművelet).[79][81]
Hitler, miután értesült arról, hogy Paulus seregét bekerítették,Hoth páncélosait Sztálingrádhoz vezényelte, de a szovjet záron nem tudták átverekedni magukat (Wintersturm hadművelet).[82] A bekerített német erőkhöz már csak légihídon lehetett utánpótlást eljuttatni,[83] de a német repülőgépek zöme megsemmisült a szovjet légvédelem hatékonysága miatt, és így végül magukra maradtak, majd 1943. február 2-án megadták magukat.[80][84]
A sztálingrádi és az azt kiegészítő kisebb szovjet ellentámadások következtében a németek visszavonni kényszerültek a Kaukázusba korábban betört csapataikat is, majd az erős szovjet támadások következtében február 14-énRosztovot is ki kellett üríteniük.[85] Ezzel egyidejűlegVatutyin tábornokDélnyugati Frontja – miután januárban elsöpörte a8. olasz és aMagyar 2. hadsereget –Voronyezs felől tovább folytatta támadásátHarkov felé. Február 16-án a várost védő német páncélos hadtest kénytelen volt visszavonulni, és a szovjetek visszafoglalták Harkovot.[86] AVörös Hadsereg erői azonban február közepére kimerültek, és a németek ellencsapásuk során, március elején visszafoglalták a várost.Belgorodnál azonban leállt a támadás, és mindkét fél védekező állásba rendezkedett be.[86]
Miután 1943 márciusában a keleti fronton megszűnt a küzdelem, Hitler áprilisban utasítást adott a Kurszk melletti orosz kiszögellés megtámadására.[87] A hadművelet – amely a „Citadella” fedőnevet kapta – megindítását kezdetben májusra tervezték, majd július elejére halasztották. Július 5-én észak felől a 9. hadsereg, dél felől a 4. páncéloshadsereg indította meg a támadást. Július 12-ig komoly sikereket értek el, de ekkorra kifulladt az offenzívájuk. Ezt kihasználva a szovjetek ellentámadást indítottak,[87] és a németek belátták, hogy megbukott a hadművelet.
A kurszki győzelem után a rendelkezésre álló hadműveleti tartalékok bevetésével a szovjetek mind a kiszögelléstől délre, mind attól északra általános offenzívába kezdtek.[87] A szovjet haderő augusztus 5-én elfoglaltaBelgorodot, ezzel előttük lényegében megnyílt az út Harkov és aDnyeper felé.[88]
Belgorod elfoglalása után Harkov, majd Kijev felé törhettek előre. Eközben (augusztus 7-én) megkezdődött a harcSzmolenszk városáért. Októberben a város környékét is visszafoglalták, így már egészenFehéroroszországig jutottak.[89]
1943 októberében átszervezték a szovjet haderőt. Délen négy újfrontot hoztak létre, amelyek az 1–4. Ukrán Front elnevezést kapták.[90] Az ezek alá rendelt hadtestek novemberre elvágták a Krímben állomásozó német alakulatokat, november 6-án ugyanis márKijev is szovjet kézre került.[91] A december 24-én kezdődött új offenzíva eredményeként az év utolsó napjánZsitomir is elesett.[92]
1944 első napjaiban a szovjetekBergyicsev vasúti csomópontért harcoltak, amit hamar sikerült elfoglalniuk. Január folyamán elfoglaltákKirovográdot, ésCserkaszi körzetében jelentős német erőket kerítettek be.[92] Március elejére a2. Ukrán Front már aTarnopol–Proszkurov-vonalat is elérte. Ekkor azonban komoly német ellenállásba ütköztek, és két hétig komoly harcok zajlottak a térségben, de a németek nem bírtak a Vörös Hadsereggel és visszavonultak. Ennek köszönhetően március 29-én a szovjetek elérték aDnyesztert.[93] Eközben a3. Ukrán FrontNyikolajev ésOdessza felé vette az irányt. Április 10-én elesett Odessza is, így a frontvonal már a román határnál húzódott.[94]
A Bagratyion hadművelet 1944. június 22. – augusztus 29.
ÉszakonLeningrád 890 napos ostrom után, 1944. január 27-én került újra szovjet kézre.[60] Ezután a finnek visszaszorítására törekedett a szovjet sereg. Szeptemberben aláírták a finn–szovjet békeszerződést.
Április 8-án a szovjetek elindították aKrím felszabadítására irányuló offenzívájukat. Az itt elszigetelt német 17. hadsereg védelmétPerekop környékénTolbuhin egy héten belül áttörte, majd a4. Ukrán Front és azAndrej Jerjomenko vezette hadseregcsoport elsöprő erejű támadásának köszönhetően május elején Szevasztopol felszabadult. A megmaradt német erőket tengeren menekítették át Romániába.[95]
Németország látva a közelgő szovjet inváziót úgy döntött, hogy megszálljaMagyarországot ésRomániát azért, hogy elkerülje ezekben az országokban egy esetleges németellenes csoport hatalomra kerülését. A magyarországi megszállást márciusra időzítették, de a romániai megszállásról lemondtakIon Antonescu hatására. Magyarországra 1944. március 19-én hajnali 4 órakor indult meg a német támadás, és egy nap alattelfoglalták az országot.[96]
A finn határvidéki harcok közben a szovjet csapatok dél felé vonultak. Július 18-án elfoglaltákPszkovot, majd Észtországot is visszafoglalták. Lettországban pár héttel később a németeket aRigai-öbölnél bekerítették, és szeptemberben ellentámadásba lendültek. A szovjeteknek vissza kellett vonulniuk, amíg meg nem érkezett az erősítés. Októberben ismét előretörtek, és ekkor a németek Északi Hadseregcsoportját Rigától nyugatra bekerítették.[97]
A szovjetek legjelentősebb hadműveletére (Bagratyion hadművelet) 1944. június 22-én került sor,[98][99] amikor a német Középső Hadseregcsoport ellen megkezdték a támadást. Pár napos harcok után sikeresen áttörték a német erőket, majd megkezdték megállíthatatlan menetelésüket nyugat felé.[100] Június 30-án átkeltek aBerezina folyón, július 8-án elfoglaltákBaranavicsit, öt nappal későbbVilniust.[98] Egy másik szovjet hadtest július 4-én elfoglaltaMinszket, majd július 28-ánBresztet. EzzelFehéroroszország felszabadult.[101]
EközbenLvov környékén is harcok bontakoztak ki, és július végére a Vörös Hadsereg csapatai elfoglalták a várost, majdSandomierz felé vonultak.[97]
Miután 1944 nyarán Románia átállt a szovjetekhez, a Vörös Hadsereg egy része Bulgária felé nyomult előre, egy másik csoportosítása a román erők hathatós támogatásával aKárpátokon keresztül rátámadtMagyarországra. A hegységrendszer ezen része nem volt jelentősen megerősítve, így a szovjet–román csapatok gyorsan haladtak előre,[102] és hamarosan, október 6-án, az újabb offenzíva keretében márDebrecent támadták. A németek a város környékén végrehajtott ellentámadás során kisebb sikereket értek el, de a szovjeteket nem tudták megállítani, és október 19-én az egészTiszántúl szovjet megszállás alá került.[103]
Eközben a magyar politikai életben is változások történtek. Románia mintájáraHorthy Miklós magyar kormányzó október 15-én bejelentette, hogy fegyverszünetet köt a Szovjetunióval (kiugrási kísérlet). A németek és a velük szövetséges magyar politikai erők emiatt megbuktatták a kormányzót, és aSzálasi-kormány került az ország élére.[104]
1944 novemberében aBelgrádot elfoglaló szovjet hadtest átkeltApatinnál aDunán.[105] Ezután a szovjetekBudapest és aBalaton felé nyomultak előre, és összetalálkoztak a Debrecen felől érkező szovjet hadtestekkel. Decemberben a Vörös Hadsereg sikeresen körülzárta a magyar fővárost.[106] Az itt lévő német és magyar erők csapdába estek, ezért többszörmegpróbáltak kitörni, kevés sikerrel. Az 51 napos ostrom után, 1945. február 13-án elfoglalták Budapestet a szovjetek.[107] Az ostrom alatt és után a szovjet hadsereg több tízezer civil lakosthurcolt el a fővárosból és környékéről.[108]
A németek 1945. március 6-án megindították az utolsó offenzívájukat a Balaton és aDráva irányából aDuna felé. A szovjet túlerő miatt azonban csak aVelencei-tó keleti partjáig jutottak, és ezután megkezdték a visszavonulást. Március végén elesettKomárom,Szombathely,Kőszeg ésSopron.[109] A hivatalos álláspont szerint április 4-énNemesmedvesnél elhagyta az utolsó német katona Magyarország területét. A szocializmus idején Magyarországon ez a dátum ünnep volt, és a megszállás ellenére afelszabadulás napjának nevezték. 1985-ben derült ki, hogy maga a dátum sem volt igaz, hiszen április 13-ánPinkamindszentnél távozott magyar területről az utolsó német katona.[110]
A magyarországi támadások előtt nem sokkal, 1944 őszén a Vörös Hadsereg elérteKárpátalját, de a Kárpátokon nem tudtak áttörni. Ellenállt nekik a kiépítettÁrpád-vonal, ami miatt nem tudták időben támogatni az 1944 októberében elbukottszlovák nemzeti felkelést. Ez éppen abban a hónapban történt, amikor a szovjet alakulatok elértékSzlovákia határát. Itt azonban csak lassan tudtak nyugat felé törni, és aMagyarországon harcoló szovjet hadtestek sem tudtak segítséget nyújtani a budapesti ostrom miatt.[111] Az ostrom után már gyorsan haladtak előre, a németek pedig sorra harc nélkül kiürítették a városokat. 1945 márciusábanIssza Plijev tábornok sikeresen áttörte aGaramnál létesített német vonalakat, így megnyílt az útPozsony felé.Jozef Tiso kormánya, látva a közelgő ellenséget, hamar elhagyta a fővárost. A szovjetek április 4-én foglalták el a szlovák fővárost.[112]
A lebombázott legmagasabb varsói épület, aPrudential felhőkarcoló 1944. augusztus 28-ánA szövetségesek ajaltai konferenciánWinston Churchill,Franklin D. Roosevelt ésJoszif Visszarionovics Sztálin. Sir Andrew Cunningham, a Brit Flotta admirálisa és Charles Portal, a RAF marsallja Churchill mögött áll, William D. Leahy, a US Navy admirálisa pedig Roosevelt mögött áll
1944 augusztusára a szovjet csapatok aVisztula partjához értek. A lengyel ellenállás tudomást szerezvén erről úgy látta, hogy itt az idejeVarsó felszabadításának, és egyúttal bíztak abban, hogy a szovjetek támogatni fogják őket. Az ellenállók augusztustól október elejéig küzdöttek, de a szovjet segítség hiányában a németek eltiporták őket. Ezután a szovjetek támadásba lendültek és elfoglalták a romokban lévő egykori lengyel fővárost.[113]
1945. január 12-én a Vörös Hadsereg megindította az offenzívát a középső arcvonalon. Ezzel egy időben a kelet-poroszországi német alakulatok lekötésére kisebb támadást hajtottak végre a szovjetek,Konsztantyin Rokosszovszkij hadseregtábornok vezetésével. A csapatok gyorsan haladtak előre. A déli csapatok január 20–25 között elfoglaltákKrakkót, majd néhány nap múlva azauschwitzi koncentrációs tábort is. Ekkor szembesült a világ a náci rémtettekkel.[114] A sziléziai iparvidéket komolyabb összecsapások nélkül, január 29-én foglalták el. Eközben északabbra aGeorgij Zsukov marsall vezette csapatok benyomultakBrandenburg tartományba.[115]
Februárban úgy vélték a katonai stratégák, hogy túl gyorsan haladnak nyugatra a déli és a középső csapatok, ezért azOderánál megálltak, és várták aKelet-Poroszország felől érkező szovjet csapatokat. Azonban az ottani sereg nem nyugat felé, hanem észak felé nyomult előre, hogy elvágja az ottani német erőket, így Pomerániában fennállt a lehetősége a német ellentámadásnak.[116] A németek, látva a lehetőséget, február 13-án meg is támadták a szovjet csapatokat, de csak kisebb sikereket értek el, és hamarosan hátrálniuk kellett a szovjet túlerővel szemben. Márciusban a szovjetek sikeresen bekerítették a pomerániai német csapatokat.[117]
Ezután pár hétig az Odera partján állomásoztak és töltötték fel tartalékaikat ahhoz, hogy megkezdhessék az utolsó nagy offenzívát. Délen április elején kiűzték az utolsó német erőket is Magyarországról, így az új célBécs városa volt. Április 6-án megkezdődött a város ostroma,[118] és egy hét múlva a város szovjet uralom alá került. A csapatok nem álltak meg itt, hanem nyugat felé vonultak tovább, és hamarosanLinz városánál találkoztak az amerikai erőkkel. Május elején csupánAlsó-Ausztriában voltak kisebb csatározások.[119]
Szovjet és amerikai katonák ünneplik győzelmüketTorgau városában
1945. április 16-án kezdetét vette 2,5 millió szovjet katonával az utolsó offenzíva.[120] AZsukov marsall vezette sereg lassan haladt előreBerlin felé, a németek újabb és újabb egységeket vetettek be. Április 22-én sikerült körülzárni a német fővárost, és másnap megkezdték az ágyúzását.[121] A német parancsnokságnál teljes volt az anarchia, eközben a szovjetek egyre több utcát foglaltak el. A németek sorban veszítették el a stratégiai helyeket. Április 25-én már a repülőterek is szovjet kézbe kerültek.[122] Ugyanezen a napon a szovjetek először találkoztak az amerikai sereggel azElba partján, nem messzeStrehla városától.[123] Öt nap múlva aReichstag épületére kitűzték aSzovjetunió lobogóját. Hitler ésfelesége ezen a napon öngyilkos lett.[124] A németek kezén ekkor már csak a birodalmi kancellária és néhány hivatali épület volt. Másnap a szovjetek megkezdték az utolsó rohamot. Május 2-án délután valamennyi német harcoló katona megadta magát a városban.[125]
ACseh–Morva Protektorátusban azonban még zajlottak a harcok. Május 5-én a kommunisták elfoglalták aprágai rádiót és felkelésre szólították fel a cseheket. A németek ezt gyorsan le akarták verni, de a szovjetek különböző irányból megrohamozták a cseh fővárost, és május 9-én el is foglalták azt.[126]
Hitler utóda,Karl Dönitz május 7-én készen állt aláírni a németek feltétel nélküli kapitulációját, de erre csak az aznap megkötött fegyverszünet után kerülhetett sor, ugyanis a szovjet képviselő ekkor még nem érkezett meg az aláírás helyére. Végül 1945. május 8-án, közép-európai idő szerint 23 óra 1 perckor a németek hivatalosan is kapituláltak. A második világháború Európában ezzel a mozzanattal fejeződött be, de az utolsó német harcoló egységek csak május 11-én adták meg magukat.[127]
1939. november 28-án aszovjet hadsereg a finn határ közelében a saját földjükön lévőMainila települést ágyúzta, ez volt a későbbmainilai ágyúzás néven elhíresült provokáció.[128][129] A határincidens után a szovjet haderő 1939. november 30-án megtámadta Finnországot.[129][130] Kezdetét vette aszovjet–finn háború, vagy más néven téli háború.[131]
A Szovjetunióban az 1930-as évekbeli koncepciós perek, tisztogatások (nagy tisztogatás) következményeként a tapasztalt és képzett tisztjeitől megfosztott,[132] emiatt rosszul vezetett szovjet csapatok egymást követő támadási kísérletei sorra megtörtek a finn ellenálláson, így a háború a tervezettnél jobban elhúzódott.[133][134] A szovjetek végül 1940. február 11–19-én a befagyott Finn-öblön keresztül megkerülték a finn erődrendszert,[134] aMannerheim-vonalat, és március 13-án bevonultakViipuriba.[135] A finn erők kezdeményezésére ugyanezen a napon megkötötték amoszkvai békét.[136][137] Finnország területének 10%-áról, mintegy 40 000 km²-ről kellett lemondania.[138]
1940 februárjában HitlerNikolaus von Falkenhorstot bízta meg azzal, hogy dolgozza ki Dánia és Norvégia elfoglalásának tervét.[139] Dániára azért volt szüksége Hitlernek, mert Norvégia útjába esett. Norvégiára pedig azért, hogy biztosítsa a svéd vasérc-utánpótlási vonalát. Ezt azonban a britek is tudták.[140]
Churchill már 1939 szeptemberében javasolta Norvégia elfoglalását, de ezt a parlament elutasította. A britek végül elszalasztották a lehetőséget, és a németek megelőzték őket. Először Dániát támadták meg 1940. április 9-én, és gyakorlatilag négy óra alatt elfoglalták az országot.[140] Ugyanezen a napon jelentős német erők szálltak partra a norvég partvidék több pontján,OslótólNarvikig. A britek és a franciák még áprilisban expedíciós erőket küldtek az északi országba. A britek elfoglalták Narvikot, és június 8-ig hatalmuk alatt is volt, de ekkor fel kellett adniuk az ellenállást.[141] Ezzel a norvégiai megszállás befejeződött. Norvégia feladása előtt a britek májusban elfoglaltákIzlandot, mert féltek, hogy a németek megszállják a szigetet is.[142]
A britek norvégiai kudarca elégedetlenséget váltott ki az állampolgárokban, és 1940. május 10-énChamberlaint Winston Churchill váltotta a miniszterelnöki székben.[143][144]
1940-ben atéli háború utánFinnországnak le kellett mondani délkeleti országrészéről. Amikor tudomást szereztek arról, hogy a németek megtámadják aSzovjetuniót, a finnek elérkezettnek látták az időt arra, hogy visszaszerezzék az elvesztett területeket.[145] Amikor 1941. június 22-én megkezdődött aBarbarossa hadművelet, a finnek is hadat üzentek a Szovjetuniónak. A támadást július 10-én indították meg,[146] és hat nap alatt elérték aLadoga-tavat.[146] Szeptember 2-án elérték a korábbi finn-szovjet határt is.[147] Ezután támadást indítottak Kelet-Karélia ellen, amelyet nagy nehézségek árán, de decemberben elfoglaltak.[148]
1942-ben a szovjetek ellentámadást hajtottak végre több helyen, de a finnek visszaverték, és 1944 júniusáig állóháború alakult ki. 1944. június 9-én a Szovjetunió megindította a nagy offenzívát, és július elején már a téli háborúban felállítottViipuri–Kuparsaari–Taipale-vonalon zajlottak a harcok.[149][150] Június 20-án ismét szovjet uralom alá került Viipuri.[150] Ezután tárgyalásokat kezdtek a fegyverletételről, amelyet szeptember 19-én kötöttek meg Moszkvában. A fegyverszüneti egyezményben Finnország ígéretet tett, hogy átáll a szövetségesek oldalára.[151]
A fegyverszünet után, október 1-jén a finnek megtámadtákTornióban a visszavonuló németeket.[152] A németeket meglepetésszerűen érte a finnek támadása, emiatt az északra vonuló német csapatok minden épületet, hidat felrobbantottak, ahova az ellenség befészkelhette volna magát.[152] A Karéliában maradt német csapatok Kelet-Finnországban vonultakNorvégia felé. Az utolsó német egységek zöme november végén hagyta el Finnországot.[152] A norvégiaiLyngen-fjordnál állomásozó német csapat Finnország északnyugati csücskét is ellenőrzése alatt tartotta, amelyet csak 1945. április végén adtak fel, de harcok nem zajlottak ekkor már az ország területén.[152]
A Fall Gelb végső hadműveleti terve, amelyben a páncélos ékek végső célpontja a La Manche-csatorna
Még véget sem ért az 1940-es dániai és a norvégiai hadjárat, máris újra támadást indított a német haderő Franciaország ellen Luxemburgon, Hollandián és Belgiumon keresztül. Ezzel befejeződött afurcsa háború, és elkezdődtek a Franciaország és Nagy-Britannia elleni támadások. 1940. május 10-én indult meg a hadjárat Belgium és Hollandia felé.[153]
A hadjáratot két nagyobb szakaszra lehet osztani: az első szakaszban(„Fall Gelb”) a németpáncélos ékek átkeltek a szövetségesek által áthatolhatatlan természeti akadálynak hitt[154]Ardennek hegységen, és hátulról bekerítették a szövetséges főerőket, amelyek Franciaország északi részén és Belgiumban harcoltak. A harcok eredményeként aBrit Expedíciós Haderő a tengerpartra szorult vissza, és aDynamo hadművelet keretében több mint 300 000 brit, francia és más nemzetiségű katonát kellett kimenteniDunkerque-ből, akik közül 338 226 főt sikeresen át is vittek Angliába.[155][156] A hadjárat következő szakaszában, amely június 5-én kezdődött(„Fall Rot”), a német csapatok áttörték a sebtében kiépített francia védelmi állásokat, hátulról megkerülték a fő francia védelmi állást, aMaginot-vonalat, és mélyen benyomultak Franciaország területére. Június 10-énOlaszország is hadat üzent Franciaországnak, és támadást indított az ország déli részén.[157] Ezt követően a francia kormányBordeaux-ba menekült. Június 14-én elesett Párizs,[158] június 17-én pedigPhilippe Pétain marsall bejelentette, hogy országafegyverszünetért fog folyamodni, amit június 22-én írtak alá acompiègne-i erdőben, ugyanabban a vasúti kocsiban, amelyben 1918 novemberében a németek aláírták azelső világháborút lezáró fegyverszüneti egyezményt.[159][160]
A hadjárat a tengelyhatalmak döntő győzelmével zárult: Franciaországot két, északi és nyugati megszállási zónára osztották fel, délen az olasz csapatok tartottak megszállva egy kis részt, míg a maradékon – az úgynevezettzone libre – megalakult aVichy-kormány,[160] amely elvileg polgári fennhatóságot gyakorolt mindhárom zónában.
Az angliai csatán aLa Manche csatorna ellenőrzéséért vívott küzdelemsorozatot értjük. A náci hadvezetés a légtér ellenőrzését előfeltételnek tekintette Nagy-Britannia megszállásához. A csata dátumát a brit, illetve német források eltérően adják meg: az angolok 1940. július 10. és október 31. között, míg a németek 1940. augusztus közepétől 1941. május végéig.[161]
Az angliai csata során a németek vadászrepülőkkel támadták meg az angol partokat és repülőket. Később Londont is bombázták, amiért korábban az angolok Berlinre isbombákat szórtak.[162] Az angliai csata sikeréhez hozzájárult a jól kiépített radarrendszer, amely lehetővé tette, hogy már akkor tudomást szerezhessenek a német repülőgépekről, amikor azok még Franciaországban voltak.[162] A csatát a németek elvesztették és Hitler a Szovjetunió felé fordította tekintetét.[162]
Amerikai katonák partraszállása az Omaha szektorban
Az 1943-asteheráni konferencián a szövetségesek megállapodtak a „Második Front” létrehozásában 1944-re, melynek megfelelően 1944. június 6-án, az úgynevezettD-napon, kora hajnalban szövetséges csapatok landoltak az Észak-franciaországiCotentin-félszigettől keletre lévő partokon,Caen városától északra. A hadműveletben amerikai, brit és kanadai erők vettek részt, és öt fő partraszállási helyre érkeztek. A partok kódneve nyugatról kelet felé haladva Utah, Omaha, Gold, Juno, Sword volt, ebből kettőn (Utah, Omaha) az amerikai hadsereg szállt partra, kettőn (Gold, Sword) a britek, egyen (Juno) pedig a kanadaiak.[164]
Miután a szövetséges haderő megvetette a lábát a kontinensen, az amerikaiak a nyugati területeken sorba foglalták el a városokat. A fő céljukCherbourg városa, illetve annak stratégiai fontosságú kikötője volt. A németek június 26-án adták fel a várost, de előtte tönkretették a kikötőt, amelyet az amerikaiak csak augusztusra tudtak helyreállítani.[165] A brit–kanadai seregnek nehezebb dolguk volt, mert Caen városánál erős német ellenállásba ütköztek. A németek kitartottak, de Hitler nem tudott több egységet átcsoportosítani, mivel a keleti fronton is szüksége volt katonákra még, ezért július 9-én feladták a várost.[166] A szövetségesek így stabilan megvetették a lábukatNormandiában.
Caen után a brit-kanadai sereg kelet felé, az amerikai pedig dél felé nyomult előre. Később az amerikai sereg szétvált. A főerő a Szajna-medence felé vonult, míg egy kisebb egységBretagne felszabadítására kapott parancsot.[167] Augusztus 19-én a szövetségesek egyesültek és jelentős német egységeket kerítettek be. Ezután a kanadai-brit sereg a tengerparton haladt észak felé, az amerikai pedigPárizs felé nyomult.[168] Párizsban 1944. augusztus 22-én felkelés tört ki, amelynek következtében a gyenge német sereg feladta a várost, majd a szövetségesek augusztus 25-én bevonultak.[169]
1944. augusztus 15-én a szövetségesek újabb partraszállást hajtottak végre, ezúttal Dél-Franciaországban (Dragoon hadművelet).[170] Ezen a területen nem volt jelentősebb haderő, így a szövetséges csapatok egészen a Rhône-völgyéig nyomultak előre.[171] Ezután tovább haladtak észak felé, és november 13-án felszabadítottákStrasbourgot. Franciaországból – néhány bekerített kisebb német egység kivételével – 1944 decemberére kiűzték a német hadsereget.[172]
1944. augusztus végére a brit sereg elérte a francia-belga határt, és négy nap alatt 300 km-t nyomult előre az ország területén, és elfoglaltákBrüsszelt ésAntwerpent.[173] SzeptemberbenMontgomery azt javasoltaEisenhowernek, hogy Hollandia nyugati területeit egy merész hadművelettel – amely aMarket Garden nevet kapta – szabadítsák fel.[174][175] A terv az volt, hogyEindhoven ésNijmegen hídjaihoz légideszantosokat dobnak le, és így a brit csapatok bekerítik a helyi német erőket, majd egészenMünsterig nyomulnak előre, és bekerítik aRuhr-vidéket. A hadművelet azonban katasztrófába torkollott. AzArnhemnél ledobott brit erők heves ellenállásba ütköztek, nem tudták megszerezni a hidat, így az egész hadművelet megbukott.[175][176] A 35 000 bekerített katonából 17 000-ren meghaltak, eltűntek vagy megsebesültek.[177]
Hitler, látva a közelgő szövetségeseket, októberben jelezte tábornokainak, hogy ellentámadást kíván végrehajtani a nyugati fronton. Azardenneki offenzíva 1944. december 16-án indult;[178] a német csapatok átlagosan 25–30 km mélyen törtek be az amerikai arcvonalba. A németek a csata idején amerikai egyenruhába öltözött ejtőernyősöket dobtak le szövetséges területre, csapatokat térítettek el, fontos információkhoz jutottak. Az időjárás felhős, ködös volt, így az szövetséges légierő nem támadhatta a német célpontokat. December 23-án kitisztult az égbolt, és komoly csapásokat mértek a Wehrmacht egységeire.[179] 1945. január 3-án a szövetséges erők ellentámadásba mentek át, és a németeknek súlyos vereséget okozva győztek.[180]
Miután a Market Garden hadművelet sikertelen volt és Franciaország nagy részét felszabadították, a szövetségesekAachen felé vették az irányt, és október 2-án megostromolták a várost. A német csapatok a végsőkig kitartottak, és csak október 21-én adták át a várost az ellenségnek.[181]Elzászban azonban még mindig maradtak német csapatok, így a szövetségesek rájuk koncentráltak, amikor 1945 elejére minden francia területet felszabadítottak, és aRajnán való átkelésre összpontosítottak.
1945 februárjában már nem állomásoztak német erők a Rajna bal partján, így a szövetségesek felsorakoztak a folyó partján. Márciusban megindították a támadást a Rajnán túli területek ellen. A kanadai és brit erők balszárnya Hollandia felszabadítására indult, és április 2-re sikeresen kiűzték a németeket az országból.[182] Eközben a jobbszárny az Alsó-Elba irányába vonult, és április 24-ig elfoglalták a folyó bal partjátHarburgtólWittenbergéig. A britekBrémát április 26-án,Lübecket május 2-án, Hamburgot május 3-án szabadították fel.[182]
Az amerikai csapatokRuhr-vidéki német csapatokat áprilisban körülzárták, és április 10-énHannovert is elérték.[183] Az amerikai sereg egy része eközbenNürnberg felé tartott, és április 20-án foglalták el a várost. A németek fokozatosan szorultak vissza aDuna mögé.[182] A szovjet sereggel először 1945. április 25-én találkoztak azElba partján, nem messzeStrehla városától.[123]
A felszabadult Franciaország is segítségére sietett a szövetséges erőknek. Németország déli területeit egészen aBoden-tóig a franciák foglalták el.[184]
Mussolini Albánia elfoglalása után ki szerette volna terjeszteni hatalmát Délkelet-Európára és bábállamot létrehozni Görögországban,[185][186] ezért 1940. október 28-án az olasz csapatok Albániából kiindulva megtámadták a szomszédos országot, Hitler tudta nélkül.[186] Ezzel kitört aolasz–görög háború. A kezdeti olasz előrenyomulást hamar megtörték a görögök,[187][188] ezután az olaszokat egészenEpiruszig visszaszorították, és állóháború alakult ki. 1941 márciusában próbálkoztak utoljára az olaszok támadással, de ekkor sem jártak sikerrel.[187]
Miután Hitler letett az angliai invázióról, kelet felé tekintett. 1941 februárjában jóváhagyták a Szovjetunió elleni támadás tervét. Előtte azonban meg kellett oldania a balkáni helyzetet, ezért csapatokat küldött az olaszok megsegítésére. Németországnak jól jött az, hogy Magyarország 1940 októberében, Szlovákia és Románia egy hónappal később, Bulgária 1941 márciusában aláírta csatlakozását aháromhatalmi egyezményhez,[189] így a németek átszállíthatták csapataikat ezeken az országokon.
A németek a jugoszlávokat is meg kívánták győzni, hogy csatlakozzanak a háromhatalmi egyezményhez, végül 1941. március 25-én aláírták a szerződést.[190] Két nappal később azonban államcsíny történt Belgrádban, és az új kormány bejelentette, hogy nem ratifikálják az egyezményt.[191] A németeknek nem maradt más megoldás, mint a megszállás.
Német légideszantosok földet érése Krétán 1941 májusában
A német csapatok a görög-bolgár határt 1941. április 6-án lépték át.[192] Ugyanezen a napon a német bombázók román, osztrák és bolgár repülőterekről fölszállva bombázni kezdték a jugoszláv fővárost.[193][194] A németek lassan haladtak előre, és április 10-én azOhridi-tónál találkozott a német és az olasz sereg. Másnap az olaszok bekapcsolódtak a jugoszláv invázióba is, majd egy nappal később a magyarok is ezt tették.[194] A hadjárat április 17-én ért véget, amikor aláírták a jugoszláv kapitulációt.[193][195] Görögországban a németek eközben tovább szorították dél felé a honi csapatokat, egészen Thermopüláig, ahol a brit expedíciós sereg várta őket.[196] A németek április 24-én bombázni kezdték a görög-brit állásokat, és ezzel kitört athermopülai csata, és még ezen a napon lemondott a kormány, és a királlyal együttKrétára menekültek.[197] A britek is próbálták csapataikat Krétára menekíteni, és 50 732 szövetséges katonát tudtak kimenekíteni Kréta szigetére.[197] Azonban itt sem maradhattak sokáig, mert május 31-ére a németek ellenőrzése alá került a sziget (krétai csata).[198]
Az invázió következményeként Jugoszláviát feldarabolták: egyes részeit Bulgária, Olaszország és Magyarország kapta meg, egyes részein bábállamokat hoztak létre (pl.:Független Horvát Állam). Görögországot felosztották német és olasz megszállási övezetekre, az északkeleti területeket pedig Bulgáriához csatolták.[199]
Miután 1944. április 10-én a Vörös Hadsereg elfoglaltaOdessza városát, tíznapos pihenő után megkezdtékRománia elfoglalását. Három nap múlva összeomlott a front, és Antonescut megbuktatták.[200]Mihály román király ekkor felszólította az országot, hogy szálljanak szembe a németekkel, és 25-én hadat is üzent korábbi szövetségeseinek. A szovjet hadsereg tovább nyomult az ország belseje felé, és augusztus 30-án bevonultBukarestbe. Bulgáriában a román átállás hírére fordulat következett be, és szeptember 2-án a németellenes Agrárpárt jutott hatalomra.[201] A szovjetek három nappal később hadat üzentek Bulgáriának, mert nem bízott az új kormányban, és szeptember 8-án megtámadták. A szovjet csapatok gyorsan, szinte ellenállás nélkül foglalták el az országot.[202]
1944. szeptember 10-énKimon Georgiev ezredes ragadta magához a hatalmat, és még aznap hadat üzentek Németországnak. Öt nappal később a szovjetek bevonultakSzófiába. Október elejére a 340 000 fős[203] bolgár hadsereg a jugoszláv–bolgár határnál sorakozott fel.[204][205]
1944. szeptember 21-énTito Moszkvába utazott, és megegyezett Sztálinnal, hogy a Szovjetunió jelentős élelmiszert és hadianyagot szállít Jugoszláviába.[206] A Vörös Hadsereg szeptember 29-én megindította a támadást Jugoszlávia ellen, és október 15-én elfoglaltákBelgrádot. Ezután a szovjetek Magyarország felé fordultak, és a jugoszláv hadseregre hagyták az országuk felszabadítását.[207]
1944. október 4-én aPeloponnészosz-félszigeten partra szálltak a britek, és megindultak az ország fővárosa felé. Athént október 12-én kiürítették a németek, és észak felé vonultak. Útközben a helyi partizánok súlyos veszteségeket okoztak nekik. November 2-án hagyták elGörögországot, és decemberében megkezdték Albánia kiürítését is.[208]
1944 novemberére a frontvonal azEszék–Szarajevó–Mostar-vonalon húzódott, az Albániába visszavonuló német csapatok viszont csak 1945 elején érték csak ezt a vonalat.[206] A jugoszláv haderő Hercegovinán keresztül kezdte meg a németek kiűzését aFüggetlen Horvát Állam területéről. A régió 1945 januárjában került jugoszláv kézre. Ezután aSzerémség felől támadtak.[112] 1945 márciusában nagy offenzívába kezdtek a szovjetek és a jugoszlávok, így a németek április elején feladták állásaikat a Szerémségben. A németek Zágráb környékére húzódtak vissza, de május 2-án a jugoszláv hadsereg támadásai ellen már nem tudtak védekezni, és feladták Zágrábot,[209]Ljubljanát pedig május 9-én, vagyis a német kapituláció napján foglalták el a jugoszlávok.[210]
Miután kiűzték a németeket Észak-Afrikából, a szövetségesek célja Olaszország meghódítása lett. 1943. július 9–10-én a szövetségesek partra szálltakSzicíliában, ami a szövetségesek számára is meglepően simán zajlott,[211][212] a sziget elfoglalása azonban nem ment könnyen.[213]Palermo ugyanis csak július 22-én került brit fennhatóság alá,Messinát augusztus 16-án foglalták el az amerikaiak. Közben a németek átkeltek a Messinai-szoroson.[213]
A szövetségesek szicíliai sikereinek hatására július 24-én Rómában aFasiszta Nagytanácsban leszavazták Mussolinit, akit le is tartóztattak.[214]III. Viktor Emánuel,Pietro Badoglio tábornokot bízta meg az új kormány megalakításával, aki fegyverszüneti tárgyalásokat kezdeményezett. A sikeres tárgyalásoknak köszönhetően az olaszok szeptember 3-án aláírták a fegyverszünetet, de csak öt nappal később jelentették be azt.[215] Ezt követően a németek megszállták Észak-Olaszországot, és ellenkormányt szerveztek. Mussolinit szeptember 12-én azOtto Skorzeny vezette német kommandósok kiszabadították, és a volt olasz diktátor Észak-Olaszországban, német védnökség alatt létrehozta aOlasz Szociális Köztársaságot.[216][217]
A szeptember 9-én partraszálló szövetséges csapatok kemény harcokat vívtak a németekkel. A szövetséges csapatmegerősítés miatt 17-én a németek visszavonulót fújtak. Október 1-jén márNápolyt is az amerikaiak ellenőrizték.[218] A britek azAdriai-tenger partján haladt északnyugat felé.[219] A szövetséges előrenyomulás igen lassan folytatódott azAppennini-félszigeten („Csiga offenzíva”), ennek következtében csak január elején érték el aGustav-vonal kulcspontját, aMonte Cassino hegyét, amelyen aSzent Benedek által a 6. században alapított apátság állt. Itt az offenzíva teljesen elakadt.[220][221]
A hegyet végül májusban, súlyos veszteségek áránvették be a szövetségesek. Május 23-án a part mentén támadásba mentek át az amerikai-brit páncélos erők, és ezzel egyidejűleg azanziói hídfőből iskitörtek a szövetségesek, és megindultak a nyílt várossá nyilvánítottRóma felé, amit június 4-én értek el.[221][222] Ezután fokozatosan vonultak vissza a németek védvonaltól védvonalig.[221] 1944 augusztusára a front agót vonalhoz ért, amelyet csak 1944 decemberében hagytak hátra a németek, és aPó völgyébe vonultak vissza, amit 1945 áprilisában értek el. Végül május 2-án letették a fegyvert a német egységek.[223][224]
Az olaszokÉszakkelet-Afrikában már a világháború kitörése előtthadjárattal megszereztékEtiópiát, de helyzetük bizonytalan maradt, mivel a helyi ellenállási mozgalom nehezítette az olasz közigazgatás kiépítését. A háború kitörésekor a körülmények még ingatagabbá váltak, mivel tengeri utánpótlási vonalakait folyamatosan támadták a britek.[225]
A briteknek nem volt megfelelő hadereje a térségben, ezért elengedhetetlen volt az etióp partizánok támogatása.Hailé Szelassziéval, Etiópia elűzött császárával megállapodtak, hogy ő irányítjaSzudánból az olaszok elleni harcokat. A kezdetekben azonban nem értek el sikereket. Mussolini 1940. június 10-én indította meg a támadást Észak- és Kelet-Afrikában,[226] majd augusztusban elfoglaltákBrit Szomáliföldet.[225] 1941 elejére a helyzet megváltozott, a britek jelentősen növelték a kenyai és szudáni csapataik létszámát, így februárban megtámadhatták Olasz Szomáliföldet és Etiópiát. Az olasz csapatokat ekkorra már sikeresen meggyengítették a partizánok. Végül április 6-án a brit erők bevonultakAddisz-Abebába. Május 18-án az olasz csapatmaradványok letették a fegyvert, ezzel valamennyi kelet-afrikai olasz gyarmat elveszett.[225]
Franciaország megszállása után kettészakadtak a francia gyarmatok. Egyes részük aVichy-kormányt, a másik aszabad francia mozgalmat támogatta. A nyugat-afrikai harcok kirobbantó momentuma az volt, amikor a britek 1940. július 10-én megtorpedózták a franciaRichelieu csatahajótDakarban.[227] Augusztus 6-ánCharles de Gaulle, a szabad francia mozgalom vezetőjeConakryban egy szárazföldi hadjáratot javasoltSzenegál ellen, de ezt a britek nem támogatták,[228] ezért szeptemberben brit hajókkal közelítette meg Szenegál fővárosát, Dakart. Szeptember 23-án megkezdődnek a hadműveletek a város ellen, de a britek nem tudták megsemmisíteni a várost védő francia hajókat.[228]
A szabad francia mozgalom ekkorGabonra támadt, ugyanis a közép-afrikai francia gyarmatok közül csak ez nem állt át az ő oldalukra. Október 27-én aPhilippe Leclerc vezette kameruni, csádi, kongói sereg megtámadta Gabont. November 12-én elesett a főváros,Libreville.[227][228]
A britek tudták, hogy amikor 1940 júniusában az olaszok hadat üzentek nekik,Egyiptom lesz a célpontjuk, de ekkor csak kisebb összecsapások történtek, ugyanis Mussolini csak szeptember 8-án adta ki a parancsot a támadásra. A csapatok másnap indultak meg Egyiptom felé, majd szeptember 13-án lépték át a líbiai–egyiptomi határt.[229][230] A britek visszavonultak, és csupán utóvédharcokra szorítkoztak, így az olaszok szeptember 16-ára elértékSzidi el-Baranit, ahol megálltak. ARichard O’Connor vezette brit egységek visszavonultakMarsa Matruh térségébe, ahol védelmi sáncokat alakítottak ki.[231]
Az észak-afrikai olasz győzelemhez elengedhetetlen voltMálta megszállása, amely a britek fontos tengerészeti állomása volt. Ezért az olaszok 1940 nyaránbombázni kezdték a szigetet, de még a németek segítségével is csak részsikereket értek el. A britek és a máltaiak komoly erőfeszítések árán, de ellenőrzésük alatt tudták tartani a stratégiai fontosságú szigetet.[232]
Októberben a britek erősítést küldtek a gyarmataikból. O’Connor december 9-én váratlanul támadásba ment át (Compass hadművelet), szétzilálta az olasz 10. hadosztályt,[233] majd januárban elfoglalta acyrenaicai városokat,Tobrukot ésBengázit, de február elején a britek megálltak, és haderejük egy részétGörögországba helyezték át.[234]
Rommel utasításokat ad egy német gyalogosrajnak, akik az amerikaiaktól zsákmányolt egyik M3 féllánctalpas lövésszállítóban utaznak. Mögötte egy rakétavetőkkel felszerelt Sd.Kfz. 251/1 Ausf. C (StuKa zu Fuss)
Mussolini Líbia megmentése érdekében kénytelen volt elfogadni a már korábban felajánlott német segítséget.[234] A német 5. könnyű gépesített hadosztály, amelyet később még a 15. hadosztály is követett,[235] február 12-én érkezett megTripoliba;[236] az így felállítottNémet Afrika-hadtest parancsnokáváErwin Rommel altábornagyot nevezték ki.[237][238]
Rommel csapatai március 31-én indultak meg Egyiptom felé. Április 7-én elfogták O’Connor és Neame tábornokokat, amikor a sofőrjük rossz utat választott.[239] A brit csapatok ekkor az egyetlen védhető erődítménybe, Tobrukba vonultak vissza.[235] Június 15-én a britek megtámadták a németeket (Battleaxe hadművelet), de hamar visszaverték őket, amikor Rommel bevetette a tobruki ostromgyűrű összes harckocsiját.[235][240] Az ezt követő nyarat mindkét fél a további hadjáratokra való felkészüléssel töltötte. A jelentősen kiegészített brit 8. hadsereg november 11-én ment át újra támadásba (Crusader hadművelet).[235] Rommel kezdetben sikerrel hárította el aBir el-Gobi elleni támadást, aztán mégis a visszavonulás mellett döntött, noha a britek súlyos veszteségeket szenvedtek. A németek és olaszok – hosszabb-rövidebb időre többször megállva – 1942 januárjáig egészenEl-Ageiláig, a korábbi offenzíva kiindulópontjáig hátráltak.[235]
Miközben azonban az előrenyomuló brit csapatok szinte teljesen felőrlődtek, Rommelnek nemcsak sikerült megőriznie erői zömét, hanem még komoly utánpótláshoz, többek között új harckocsikhoz is jutott. Rommel – az előző évihez hasonlóan – váratlan gyorsasággal indította meg újabb ellentámadását.[241] Január 28-án visszafoglalta Bengázit, a brit 8. hadsereg szétzilálva vonult vissza, és csak Tobruktól nem messze sikerült átmenetileg megvetnie a lábát.[241] Május 26-án új offenzíva kezdődött meg, amelyben a németek elsöprő győzelmet arattak, mivel agazalai csata nyomán sikerült elfoglalniuk a megerősített Tobrukot.[242][243] Ezután a németek tovább folytatták az előrenyomulást, egészen azel-alameini szorosig. Azelső el-alameini csata a németek vereségével végződött, a fáradt katonák és a kevés harcképes páncélosok miatt.[244][245]
Őszre alapvetően megváltoztak a két fél tevékenységét meghatározó hadászati tényezők. A 8. brit hadsereg jelentős felszerelést és egy új, energikus parancsnokot kapottMontgomery tábornok személyében.[246][247]
Montgomery október 23-án 20 óra 40 perckor kiadta a parancsot a támadásra.[248] A páncélosok azonban nem tudták áttörni a németek arcvonalát. A több napig tartó ütközetben támadások és ellentámadások követték egymást. November 4-én a britek végül sikeresen áttörték a frontot.[246] Ezután a britek 1500 km-t nyomultak előre nyugat felé.[249]
1942. november 8-ánDwight D. Eisenhower tábornok vezetésével amerikai-angol csapatok szálltak partraMarokkóban ésAlgériában. Ezzel kezdetét vette aTorch hadművelet.[250][251] Az addig aVichy-kormányhoz hű francia csapatok csak minimális ellenállást tanúsítottak, ezzel az afrikai német-olasz erők két tűz közé szorultak. A nyugat felől támadó amerikaiak 1943. április 7-én találkoztak az Egyiptom felől támadó brit 8. hadsereggel,[252] végül 1943. május 13-án aTunéziába szorított német utóvédcsapatok megadták magukat.[253] A szövetségesek ezáltal ismét használni tudták aFöldközi-tengert, és május 26-án befutott az alexandriai kikötőbe az első hajókonvoj.[254]
Miután 1940. június 10-énOlaszország is hadat üzent Franciaországnak és az Egyesült Királyságnak, potenciális célponttá váltak a brit és francia mandátumterületek aKözel-Keleten, mert jelentős olajtartalékok voltak a területen. Az olaszok még ebben a hónapban bombázni kezdték a brit mandátumúPalesztinát. A legjelentősebb bombázás szeptember 9-én volt, amikorTel-Avivra mértek csapást, és 137-en meghaltak.[255][256]
1941 áprilisában az új, németbarátiraki kormány megtagadta a britek megsegítését a háborúban, és a tengelyhatalmakhoz csatlakozott. A britek emiatt május 2-án megtámadták az országot.[257][258] Az irakiak kezdetben hárítani tudták a brit támadásokat, de a hónap végére kapituláltak, és május 31-én fegyverszüneti megállapodást írtak alá az országot megszálló britekkel.[259] Az irakiaknak engedélyezniük kellett a brit csapatok áthaladását az ország területén.[240]
1941 nyarán újabb konfliktus bontakozott ki a Közel-Keleten. Ezúttal Szíriában és Libanonban, amely mandátumterületek a Vichy-Franciaországhoz tartoztak. A britek attól tartva, hogy a németek ugródeszkának használják az egyiptomi hadjárathoz,[240] június 8-án megkezdődött azExporter hadművelet, amikor a brit csapatok átkeltek a Litani-folyón.[240] Négy nappal később az ausztrál és aSzabad Francia Erők is csatlakoztak a britekhez.[260]Damaszkuszt június 21-én elfoglalták a szövetségesek.[261] EzutánBejrút elfoglalása következett. Július 9-én a britek délről megindították a hadműveletet. A vichyi francia erők ekkor fegyverszüneti tárgyalásokat kezdeményeztek, és a szövetségesekkel megállapodtak abban, hogy július 12-én éjfél után egy perccel lép életbe. Ugyanezen a napon Bejrút is a szövetségesek kezére került.[240][260] Az akkói fegyverszünetet követően Szíria aSzabad Francia Erők ellenőrzése alá került.[240]
Miután aSzovjetunió is belépett a háborúba, a szövetségesek a segítségére siettek. A hadianyag-szállítmányokat azonban egy semleges állam,Irán területén kívánták eljuttatni, ezért 1941. augusztus 25-én a szovjetek északról, a britek délrőlmegtámadták az országot, amely szeptember 17-én kapitulált. Az ország északi felét a szovjetek, a déli területeket a britek ellenőrizték egészen 1946-ig.[262]
Amikor a második világháború kitörtEurópában, a Távol-Keleten már több éve zajlott amásodik kínai–japán háború. Egyesek szerint a második világháború kezdete is ennek a háborúnak a kezdetével egyezik meg.[3]
A japánok a kezdeti években sorra foglalták el a part menti területeket, egészenFrancia Indokínáig. Miután Franciaország kapitulált, a japánok szeptember 23-án megindították a támadást a gyarmat ellen, és három nap alattmegszállták Francia Indokína északi részét.[263] Japán következő célpontjaBurma ésMalájföld volt, de az odavezető útSziámon keresztül vezetett. A japánok 1941. december 8-án megkezdték a hadjáratot az ország ellen,Bangkokot és néhány kikötőt még aznap elfoglaltak. Az ország két hét múlva békét kötött Japánnal, és hadat üzent a szövetségeseknek.[264] Érdekesség, hogy bár a támadás megkezdésétPearl Harbor megtámadásával szinte egy időre, december 8-ára tűzték ki, azonban az időpont azidőeltolódás miatt gyakorlatilag a Pearl Harbor-i események előtt egy óra húsz perccel megkezdődött.[265]Thaiföld lerohanása után a csapatok egy része nyugatra, Burma felé vette az irányt, a másik fele délre,Szingapúr felé.[266] Aszingapúri csata 1942. február 15-én brit kapitulációval ért végett,[267][268] majd májusban Burmából is kiszorították a japánok a briteket.[266]
A sziámi hadműveletekkel egy időbenHongkong brit gyarmatvárost is megtámadták a japánok. A helyi erők karácsony estéig kitartottak, de ekkor elfogyott a vízkészletük[269] és a lőszerük, és kénytelenek voltak kapitulálni.[270]
Japán csendes-óceáni terjeszkedése és Pearl Harbor elleni támadása
Az elsüllyesztettUSSArizona csatahajó a Pearl Harbor-i támadás után. A hajó a japán bombatalálat után két napig égett. Egyes darabjait kiemelték, ám a roncs a mai napig a víz alatt maradt,hadisírként
A japánok a szárazföldi terjeszkedéssel párhuzamosan a csendes-óceáni szigetvilágban is hódítottak. A sziámi hadjárattal egy időben, a japán haditengerészet megtámadta az amerikai fennhatóság alatt állóFülöp-szigeteket,Guamot és a nyersanyagokban gazdag, holland fennhatóság alatt állóHolland Kelet-Indiát. 1942 májusára mindhárom területet elfoglalták.[264] A csendes-óceáni hadjáratokkal egy időben, hawaii-i idő szerint 1941. december 7-én ajapán flotta megtámadta az USA haditengerészetének Pearl Harbor-i támaszpontját.[271][272]
MiutánBatávia 1942. március 8-án elesett és Holland Kelet-India Japán fennhatósága alá került,[264] a japán csapatokPort Moresby elfoglalását tűzték ki célul, hogy aztán onnan támadhassák megAusztráliát. Az amerikaiak azonban megfejtették a japánok rejtjeles üzeneteit, így több hajót tudtak küldeni a térségbe. 1942. május 4-én kitörtKorall-tengeri csata, amelyben mindkét részről többrepülőgép-hordozó vett részt, a szövetségeseknek – elsősorban az amerikai flottának – sikerült megakasztaniuk az előnyomulást.[273][274] Ez volt a világ első repülőgép-hordozó csatája.[275]
Miután Japán elfoglalta aCsendes-óceán nyugati szigeteit, nekilátott a szigetek védelmének kiépítéséhez. Ehhez aMidway-atollt szemelték ki, mivel ideális bázisnak vélték a járőröző hajók számára.[276] Az amerikaiak megfejtették a japán támadás előtt az ellenség üzeneteit (egy csapdát állítottak, amelyben közölték, hogy a szigeten fogyóban az ivóvíz[273]), és ide tudták vezényelni aChester Nimitz admirális vezette flottát.[276] A csata 1942. június 4-én kezdődött. A japán gépeket hamar észrevették az amerikai radarok, így néhány komolyabb káron kívül az atoll épségben maradt. A három napig tartó csatában az amerikai flotta (Spruance ésFletcher tengernagyok vezetésével) megsemmisítő vereséget mért a japán hajórajra. Elsüllyedt a japánAkagi, aKaga, aHirjú és aSzórjú repülőgép-hordozó, valamint az amerikaiYorktown.[276]
Amidwayi csata után a szövetségesek megindították azt az offenzívát, amit a japán hadvezetés már nem tudott megállítani, és ami végül elvezetett Japán kapitulációjához. Aguadalcanali hadjárattal kezdődően fokozatosan szorították vissza Japánt az elfoglalt területekről, módszeresen foglalták vissza a szigeteket (szigetről szigetre ugrás taktikája). A harcok 1942 augusztusától 1943 februárjáig tartottak.[277] A japánok a Midway-atoll elleni offenzívával egy időben megtámadták azAleut-szigeteket. Két szigetet,Attut ésKiskát el is foglalták a hadművelet során.[278] Az amerikaiak a guadalcanali hadjárattal egy időben megtámadták a két elfoglalt szigetet, és augusztus 15-én kiszorították a japánokat a területről. Ezzel véget ért azaleut-szigeteki csata.[278]
1943 márciusában az amerikaiak megtervezték Japán visszaverését a Csendes-óceán szigeteiről. A terv szerint délenDouglas MacArthur, míg északon Nimitz tengernagy seregének kellett előrenyomulnia.[279] November 1-jén MacArthur serege támadást indított a délen fekvőBougainville-sziget ellen, majd november 20-án Nimitz serege is megkezdte a hadműveleteket aGilbert-szigeteki Tarawa-atoll ellen.[280][281] Miután a Gilbert-szigetek mellett aMarshall-szigeteket is elfoglalták az amerikaiak, 1944. június 11-én megkezdték aMariana-szigetek elfoglalását is.[282] Eközben MacArthur seregeÚj-Guinea szigetére lépett, és megkezdték a japánok kiűzését. A sziget augusztusra került az amerikaiak kezére.[283]
1944 szeptemberében az amerikaiak eldöntötték, hogy az év végén megkezdik aFülöp-szigetek elleni hadműveletet.[283] Október 20-án aLeyte-öbölben szálltak partra az amerikai egységek.[284][285][286] Az öbölnél olyan nagy volt a tét, hogy a japánkamikazék, az öngyilkos pilóták életüket nem sajnálva amerikai hajókba vezették gépeiket, ám így sem tudták megnyerni a csatát.[287] Megnyílt az út Japán felé.[288] MacArthur 1945. július 5-én bejelentette, hogy aFülöp-szigetek felszabadultak.[289]
Délkelet-Ázsia szárazföldi térségeiben nem voltak jelentős csaták, mivel a briteket Európa, a japánokat a Csendes-óceánon zajló csaták kötötték le. Kínának az amerikaiak nem tudtak fegyvert szállítani. 1944 januárjában a britek megtámadták a Burmában állomásozó japán erőket, de a dzsungelharcra jól kiképzett ellenséggel nem bírtak, így vissza kellett vonulniuk.[290] Eközben Kínában a japánok a kínai főváros,Csungking felé vonultak. Ez annak a jele volt, hogy aCsang Kaj-sek vezette sereg gyenge volt, szerencséjükre a japán utánpótlási vonalak elnyúltak, így az ellenség megállt.[291] Kína északi részén a kommunisták, élükönMao Ce-tung, uralták a vidéket, ahol jól kiképzett, fegyelmezett sereget építettek ki.[292]
Burmában 1944 őszén a britek újabb offenzívába kezdtek, hogy kiszorítsák a japánokat az országból. 1945. március 20-án heves harcokat követően elfoglalták az ország közepén találhatóMandalayt,[293] május 2-án pedig az ország fővárosát,Rangunt.[292][294]
A Nagaszakira 1945. augusztus 9-én ledobott atombomba 18 km magas gombafelhőjeSigemicu Mamoru japán külügyminiszter aUSS Missouri fedélzetén aláírja ajapán fegyverletételi okiratot 1945. szeptember 2-án. Ezzel hivatalosan is befejeződött a második világháború
A burmai hadműveletekkel egy időben, 1944 őszén aMariana-szigetekről fölszálló amerikai repülőgépek bombázni kezdtékJapán városait. Az 1945. március 9-én 334B–29-es bombázóvalTokió ellen végrehajtott gyújtóbomba-támadásnak becslések szerint 80[295][296]–100 000[297] halálos áldozata volt.
Az amerikaiak ezután a stratégiai fontosságú Ivo Dzsima-szigetre összpontosítottak. A jelentősen megerősített szigetet 1944 decemberétől bombázták az amerikaiak, majd 1945. február 19-én indult meg a partraszállás.[297][298][299] Alig szálltak ki a tengerészgyalogosok a rohamcsónakokból, máris pusztító erejű géppuska- és ágyútűz érte őket.[297][300] A következő hónapban az amerikaiaknak még így is, hogy többszörös fölényben voltak, teljes légi és tengeri támogatással, minden négyzetméterért meg kellett küzdeniük. A japánok sok száz bunkert építettek a föld alá és kiválóan rejtőzködtek, így az amerikaiak legtöbbször csak holtan látták őket. Március 26-án, 36 nap kemény harc után a maradék védők nagy része egy végső rohamra indult, ahol többségük meghalt.[299]
Ivo Dzsima után a szövetségesek következő célpontjaOkinava volt. Ez a sziget nagyjából 500 km-re feküdt Japántól.[301] A csendes-óceáni háború legvéresebb csatája április 1-jén kezdődött.[302][303] A japánok erősen védték állásaikat, majd mikor látták, hogy elvesztik a szigetet, a katonák többsége az öngyilkosságot választotta a fogság helyett.[304][305] Június 22-én befejeződött az ellenállás,[306][307] és július 2-án az amerikaiak biztonságossá nyilvánították a szigetet.[302]
1945 nyaránTruman eldöntötte, hogy beveti az újonnan kifejlesztettatombombát, amitől azt remélte, hogy a háborúnak gyorsan vége lesz. 1945. augusztus 6-án, délelőtt 8 óra 15 perckor aPaul Tibbets ezredes által vezetett (és anyjáról elnevezett)Enola Gay nevűB–29-es bombázó urániumbombát(Little Boy) dobottHirosimára.[308] Augusztus 9-én, délelőtt 11 óra 02 perckor az amerikaiak ledobták a plutóniumbombát(Fat Man) isNagaszaki városára.[309] 1945. augusztus 8-án, apotsdami egyezmény megállapodásainak megfelelően a Szovjetunió is hadat üzent Japánnak. AVaszilevszkij marsall vezette csapatok másnap, augusztus 9-én megtámadták aMandzsúriában állomásozójapán erőket.[310][311][312] Az atombombák és a megkezdett szovjet hadmozdulatok hatására augusztus 14-énHirohito császár meggyőzte a kormányt, hogy Japán fogadja el a kapitulációs feltételeket. Másnap népével is közölte a japán kapitulációt.[313][314]
A kapituláció ellenére szovjetek folytatták a hadmozdulatokat. Augusztus 22-én elfoglaltákPort Arthur kikötőjét, majd megtámadták a koreai japán sereget. Augusztus 26-án elfoglaltákSzahalin szigetét, majd szeptember 1-jén aKuril-szigetek is szovjet fennhatóság alá került.[315]
A Japán fegyverletételéről szóló egyezményt hivatalosan 1945. szeptember 2-án írták alá a Tokiói-öbölben horgonyzóMissouri csatahajón.[314] AKínában ésIndokínában harcoló egymilliósjapán hadsereg hivatalosan szeptember 9-énNankingban kapituláltCsang Kaj-sek nemzeti erőinek.[314] A Távol-Keleten alacsonyabb intenzitású harcok a japán fegyverletétel után – több esetben még évekkel később – is folytatódtak. Voltak olyan katonák, akik évtizedekkel később adták csak meg magukat.[316] A legtovább harcoló japán katonaOnoda Hiroo volt a Fülöp-szigeteken.[317]
A német és az angol tengeri flotta mérete jelentősen eltért, köszönhetően a versailles-i békeszerződés korlátozásának. A britek nemcsak több hadihajóval, cirkálóval, rombolóval rendelkeztek, de repülőgép-anyahajójuk is volt.[318] Mivel az első világháborúban a brit kereskedelmi hajókat gyakran érték támadások, a britek, hogy ennek megismétlődését elkerüljék, elrendelték, hogy a kereskedelmi hajókkonvojokban közlekedjenek.[319] Ennek ellenére így is számos hajó vágott neki a tengernek védtelenül, ugyanis a haditengerészet nem tudott elegendő kísérőhajót biztosítani számukra. Kezdetben a némettengeralattjárók elsősorban a brit vizeken, a felszíni flotta pedig azAtlanti-óceánon tevékenykedett.
Franciaország és Norvégia elfoglalása után a németek használhatták a megszállt országok kikötőit, így megnövekedtek a britek elleni tengeri támadások.[320][321] A sikerekhez hozzájárult az is, hogy az új tengeralattjáróknak nagyobb volt a hatótávolsága, így a britek nem tudtak légi támogatást adni hajóiknak.[322] 1942-ig a németek jelentős győzelmeket könyvelhettek el, de ekkor a szövetségesekradarral látták el a repülőgépeket, és olyan készüléket szereltek a gépekbe, amelyek képesek voltak a tengeralattjárók csavarzaját érzékelni.[323] Ennek köszönhetően a németek jelentős veszteségeket szenvedtek el, és világossá vált, hogy a tengeren elvesztették a háborút.[324]
A Csendes-óceánon a háború az anyahajókról felszálló repülőgépek és az ellenséges hajóflotta között zajlott. Az első ütközetre aKorall-tengeren került sor, ahol a végeredmény döntetlen lett, mivel mindkét fél elvesztette egyik repülőgép-hordozó hajóját.[325] A japánok ezután aMidway-atollra figyeltek fel, amely, ahogy Nagumo tengernagy írta a csata után, „Hawaii előőrse” volt.[326] Azonban az amerikaiak lelőttek egy japán felderítőt az atoll környékén, és rájöttek, hogy valahol a térségben fog támadni az ellenség. Rejtjelfejtőik hamarosan megfejtettek egy elfogott üzenetet, és kiderítették, hogy valóban a Midway-atoll lesz a célpont.[327] Amidwayi csata elején a japánok több repülőgépet semmisítettek meg, mint amennyit vesztettek, de taktikai hibák miatt végül az amerikaiak kerültek ki győztesen. A japánok elvesztették a Szorju és a Kaga repülőgép-hordozókat.[328]
A midwayi csata után az amerikaiak fokozatosan szorították vissza a japán flottát. 1944-ben aFülöp-szigetek környékén vívott harcok során teljesen szétzilálták az ellenséget, amely ezután már nem volt képes támadásokat végrehajtani. Amikor már Okinavát is elfoglalták az amerikaiak, a japánok kénytelenek voltak öngyilkos pilótákat (kamikaze) bevetni. Azokinavai csata során 1900-at vetettek be, amelyek közül csak 250 érte el a célpontját, és 25 hajót voltak képesek elsüllyeszteni.[329]
Todzso japán hadvezér szerint a tengeralattjárók is hozzájárultak az USA sikeréhez, amely a statisztikák szerint is helytálló. A japán flotta egyharmada (köztük a két utolsó repülőgép-hordozó) a tengeralattjárók torpedóitól semmisült meg.[330]
Alégi hadviselés elsődleges célja, hogy hozzájáruljon egy háborút viselő ország vagy szövetség politikai céljainak eléréséhez. A légierő által végrehajtható cselekmények a politikai és katonai vezetés célkitűzéseinek elérését teszik lehetővé. És bár légierő természetéből fakadóan elsősorban a stratégiai, támadó célok eléréséhez járul hozzá,[331] számos légierő-elméletet fogalmaztak meg annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy pontosan miként lehet a légierő bevetéseit politikai téren realizálni.
Azelső világháború után minden nagyobb ország komoly légierő-fejlesztést hajtott végre. A második világháború elejére a németLuftwaffe volt a legjobban felszerelve.[332] A lengyelországi és a nyugat-európai német szárazföldi támadások megkezdése előtt pár perccel már bevették a légierőt, hogy az ellenséges gépeket még a repülőtereken megsemmisítsék.[333] Egyúttal a német bombázók komoly kárt okoztak a közlekedési infrastruktúrában és megrongálták a gyárakat. Ezenkívül pszichológiai hatásuk is volt azzal, hogy nagyvárosokra mértek csapást. A vadászgépek a szárazföldi hadműveletekben segítettek.[332] Azangliai csata során elszenvedett vereség, amely főként a radar alkalmazásának köszönhető, megmutatta a németek gyengéit.[332]
A britek másik taktikája az volt, hogy aSpitfire vadászgépeket más körzetekből átvezényelték olyan körzetekbe, ahova a támadásokat várták, és mielőtt a németek elérték volna a kijelölt célpontokat, a vadászgépeiket igyekeztek leválasztani a bombázóiktól, így a britek könnyebben elbántak velük. A britHurricane vadászgépek eközben a német bombázókra mértek csapásokat.[334]
ASzovjetunió elleni támadás kezdetekor a németek csak a meglepetésnek köszönhették a sikereiket, azonban nagy hatótávolságú bombázók hiányában nem tudták megakadályozni, hogy a szovjetek új fegyvereket, harckocsikat és repülőgépeket gyártsanak, így lassan több gépet állítottak elő, mint a németek.[332] A szovjetek csak 1943-ban tudták átvenni a légtér feletti ellenőrzést, amikor új módszereket dolgoztak ki a vadászrepülők számára. Ilyen volt akubán-lépcső, amely a vadászrepülőket 2, 3 és 4 századba szervezték függőlegesen.[335]
Winston Churchill 1941-ben javaslatot tett arra, hogy astratégiai bombázásokra alkalmas bombázókat gyártsanak, és már ebben az évben megalakultak ezeket a bombázásokat végrehajtó csoportok, bár még jelentéktelen hatásuk volt a hadműveletekre.[336] 1942-ben alkalmazni kezdték a radart a bombázókon, így azok sokkal pontosabban találták el a célpontokat.[336] Miután az amerikaiak beléptek a háborúba, a felfegyverzettB-17-es ésB-24-es bombázóknak köszönhetően kevesebb kísérőgépre volt szükség.[337] Ettől kezdve Németország egyetlen városa sem úszta meg a támadásokat, a legsúlyosabb bombatámadást 1945 februárjában,Drezdaszenvedte el.[338]
Ázsiában a légi hadviselés eltért Európától. ACsendes-óceánon zajló tengeri háborúk részben a levegőben dőltek el, ugyanis az itteni stratégia az anyahajókról felszálló repülőgépekre épült. Ezek a gépek ellenséges cirkálókat, rombolókat, anyahajókat süllyesztették el. A kezdeti japán győzelmek hamar múlttá lettek, mivel már 1942 májusában használni kezdték az amerikaiak a radarokat, így gyorsan felfedezték az ellenséges gépeket.[339]
Ázsiában 1944-ben nyílt lehetőségük az amerikaiaknak, hogy Japánt szisztematikusan bombázzák, amikor a Mariana-szigeteket elfoglalták. Ekkor indult meg aB-29-es bombázók sorozatgyártása.[297] Ezekkel a háború végéig óriási veszteségeket okoztak a japánoknak.
Németország 1942 áprilisában hagyta jóvá a fegyver- és hadianyaggyártás új programját, amely a rövidtávú (1 éven belüli) és hosszabb távú (1944 márciusig) részekből állt.[340] A program központi eleme a harckocsik és a repülőgépek gyártása volt. A hadianyaggyártás azonban csak 1943 nyaráig növekedett, ezután a háború végéig csökkenő tendenciát mutatott,[341] a fegyvergyártás viszont 1944-ig növekedett. A fegyvergyártás összefoglaló mutató (1942. január = 100%) 1942-ben 142%, 1943-ban 222% és 1944-ben 277% volt.[342]
Miután Németország megtámadta aSzovjetuniót, Sztálin elrendelte a gyárak áttelepítését azUrál-hegységbe. A hatalmas emberveszteségek miatt a szovjetek nőket állítottak be a futószalagok mögé. 1940–1942 között a munkásnők aránya 38%-ról 53%-ra nőtt.[343] A termelést – a hatalmas veszteségek ellenére is – fokozatosan növelték, a háború második felében meg is haladták a németek által gyártott tüzérségi lövedékek mennyiségét.[344]
AzEgyesült Királyságban a háború elején a hadihajók gyártása növekedett, 1942-től viszont inkább a partraszálló járművekre helyezték a hangsúlyt.[345] A hadihajókkal ellentétben a repülőgépek csak a francia vereség után kaptak nagyobb szerepet, mivel a britek látták, hogy az erős légierővel meg tudják védeni az országot a németektől.[346] 1939-ben majd’ 8000 gépet állítottak elő, míg 1940-ben már 15 000 repülő került ki a gyárakból. A Henessy-terv szerint inkább vadászgépeket, mint bombázókat kellett előállítani, ami anyagilag kedvezőbb volt, viszont a katonai stratégiát meg kellett változtatni.[347] A harckocsik előállítása a királyságban nem kapott túl nagy hangsúlyt.[348] Az 1944-es franciaországi partraszálláskor bevetették aCromwell tankokat, amelyek képesek voltak felvenni a küzdelmet, de mégis aShermant használták inkább a brit seregben is.[349]
AzAmerikai Egyesült Államok 1940-ben kezdte el fokozni a fegyverkezést, amit leginkább a repülőgépgyártás növelése jellemzett.[350] A háború alatt összesen 231 099 repülőgépet állított elő.[351] Az amerikaiak a brit kapcsolatok miatt a hajóépítést is prioritásként kezelték, és ebben az időben 1000 hadihajót építettek.[352] A harckocsigyártás mértékéről 1942 novemberében döntöttek: 99 000 harckocsi helyett azonban csak 88 000-et állítottak elő a háború végéig. A legelterjedtebb típus a Sherman tank volt.[353]
AzAmerikai Egyesült Államok Kongresszusa 1941. március 11-én megszavazta akölcsönbérleti törvényt, amelynek révén három év alatt 50 milliárd dollárt adott későbbi szövetségeseinek. A törvény úgy rendelkezett, hogy a kölcsönöket a háború végeztével kell elkezdeni törleszteni, de ez végül nem minden esetben valósult meg, ugyanis a Szovjetunió megtagadta a visszafizetést.[354]
Japán a háború során a tengeri összecsapásokra koncentrált inkább, ezért 1941–44 között 2000–3000 tankot állítottak elő évente.[355] A japánok által favorizált hajó- és repülőgépgyártás növelése 1942 végétől kezdődött. 1944-ben már kétszer annyi repülőgépet állítottak elő, mint 1942-ben,[356] azonban ez a mennyiség is messze elmaradt az angolokhoz vagy a németekhez képest. A háború előtt Japán jelentős flottával rendelkezett, de a háború során egyre nagyobb veszteségeket szenvedett el, hiába gyártották sorra a hadihajókat. 1945-re a japán hadiipar összeomlott, az ország gazdasága pedig a csőd szélére került.[357]
Olaszország a háború kezdetekor tudta tartani a lépést a szövetségeseivel. 1500 páncélost és 3000 repülőgépet állított elő.[358] Fegyvergyártás területén viszont már ekkor le volt maradva, sőt a németektől kellett vásárolnia. A gazdaságot annyira kimerítette a fegyverkezés, hogy 1943-ra áruhiány lépett fel, csökkentek a bérek és megugrott az infláció. A gazdaság a csőd szélére került. Olaszország tulajdonképpen nem volt felkészülve a háborúra.[359]
A második világháborúban az ideológiák is harcban álltak, így fordulhatott elő, hogy a megszállott területeken a helyiekkollaboráltak a tengelyhatalmakkal. A kollaboránsok között nemcsak egyéneket, de csoportokat, sőt kormányokat is megtalálunk. Sok nő a jobb élet reményében randevúzott német katonával, ugyanis több élelemhez, sőt még luxuscikkekhez is hozzájutott. A háború után azonban ezen nőket kiközösítették, megszégyenítették (pl. levágták hajukat, meztelenre vetkőztették őket).[361]
AVichy-kormány készségesen együttműködött a nemzetiszocialista Németországgal:[362] a zsidókat szankciók sújtották és az antiszemitizmus legálissá vált 1940 októberétől. A zsidó törvények, az addig teljes értékű zsidó állampolgárokat nem franciáknak, hanem tőlük alsóbbrendűnek sorolta be és őket megfosztotta a francia állampolgárságtól.[363] A törvény a zsidók házainak elkobzásához és koncentrációs táborokba való deportálásukhoz vezetett.[364] AVichy-kormány a németekkel együttműködve 75 000 zsidót deportált 1942–1944 között.[365]
Norvégia 1940-es német megtámadása utánVidkun Quisling alakított kormányt együttműködve a németekkel. 1942 őszén megkezdték a zsidó polgárok összegyűjtését és deportálását a Német Birodalomba. Végül 770 főt tudtak deportálni, hiszen sokakat az ellenállók átjuttattak a szomszédos Svédországba.[366] Quisling harcolt a norvég függetlenségért, ezt megtárgyalva Hitlerrel, ígéretet kapott, ha vége a háborúnak, a német katonák elhagyják Norvégia területét.[367] A norvég vezetőt a háború végén kivégezték, neve több nyelven az „áruló” szinonimája lett.[368]
Kínában a Japán által megszállt területen 1940. március 30-ánVang Csing-vej alakított kollaboráns kormányt. Csing-vej igyekezett minél nagyobb autonómiát elérni a japánoknál, de kevés sikerrel járt. Ennek oka az lehetett, hogy a japánok továbbra is Csang Kaj-sekben látták a fő szövetségest.[369] A japánok által elkövetett atrocitások és a tényleges hatalom hiánya miatt igen népszerűtlen volt a lakosság körében, és nem befolyásolhatta érdemben a kínai helyzetet.[370][371] A japánok egyetlen sikere egy nagy létszámú, mintegy félmilliósKínai Kollaboráns Hadsereg összetoborzása volt, amely segített fenntartani a rendet a megszállt területeken.[372] A japánok kapitulációjakor a kínai kormány is megbukott, és kíújult akínai polgárháború.
Boriszláv Kaminszkij német katonákkal egyeztet 1944 márciusában
A megszállt Szovjetunió területén is többen döntöttek úgy, hogy együttműködnek a németekkel, sőt még civilek megölésében is segédkeztek. Ilyen volt az 1941 szeptemberében Babij Jarban történt eset is, amikor 33 771 zsidó polgárt mészároltak le.[373] Az ukrajnai kozákok a sztálini terror miatt álltak át a németek oldalára. Belőlük több kozák egységet hoztak létre, akikre a partizánok felderítését bízták.[374]Kaminszkij-brigád (vagy más néven Orosz Felszabadító Néphadsereg,oroszul:Русская освободительная народная армия) a Barbarossa-hadművelet után a Lokoti Autonómia területén működő szervezet, céljuk a kommunisták megbuktatása, ugyanis részben szökött vörös katonák alkották, bár a többség helyi orosz önkéntes volt. A szovjetek előretörésekor visszavonulva először Fehéroroszországban, majd Lengyelországban volt a központjuk. A brigád részt vett avarsói felkelés leverésében, közben nőket erőszakoltak meg, házakat fosztottak ki. Végül 1944 novemberében feloszlatták.[375]Andrej Andrejevics Vlaszov a Vörös Hadsereg fiatal tábornoka 1942-ben német fogságba esett, az életet választva és Sztálin szavait kétségbe vonva átállt az ellenség oldalára.[376] Vezetésével 1944-ben megszervezték a Vlaszov-hadosztályt, amely a háború végén megadta magát az amerikaiaknak. A volt tábornokot ezután a többi szovjet kollaboránssal visszaküldték hazájukba. Vlaszovot a szovjet rendszer árulónak tartotta, éveken át nevét említeni sem volt szabad, s azt több nyilvántartásból törölték. A személyére és szerepére vonatkozó történelmi kutatások, többek közt ezért is, még nem adtak róla lezártnak mondható képet. Hadseregének tagjait – és más szovjet kollaboránst – a nyugati hatalmak, annak ellenére, hogy vélhetően tudták, a biztos halál vár rájuk, visszaküldték hazájukba, java részük munkatáborba került, közülük és az őket segítők közül ezreket (elsősorban ukránokat) lőttek tömegsírokba.[377]
A második világháború idején India aBrit Birodalom része volt, és a japánok megtámadták a gyarmat azon területeit, ahol pár évvel később megalakult Burma. Több ezren úgy képzelték, hogy a japánok majd megadják a régen várt függetlenséget, ezért csatlakoztak a megszállókhoz. Számukra hozták létre azIndiai Nemzeti Hadsereget (hindiül:आज़ाद हिन्द फ़ौज,urduul: آزاد ہند فوج), amelynek 43 000 tagja volt.[378] A katonák a burmai csatákban vettek részt, de a japánok vereségekor fogságba estek, majd visszaszállították őket hadifogolyként az indiai táborokba, ahonnan később elengedték őket.[379]
Francia Indokína japán megszállásakor a helyi francia vezetők az ellenállás helyett az együttműködés mellett döntöttek, mivel a Vichy-kormány a japánok szövetségesének, Németországnak volt a bábkormánya. A japánoknak is szüksége volt a franciákra, akik régóta kormányozták a területet, így nem volt szükség komolyabb japán katonai alakulatokra a rend fenntartása érdekében.[380] A helyzet 1945 márciusában változott meg, amikor a japánok megdöntötték a francia uralmat, és a helyiek nacionalizmusát kihasználva, támogatták a függetlenségi törekvéseiket.[381]
Albániában az olasz megszállás után elvétve voltak kisebb szabotázsok, az első jelentős partizáncselekedetre 1942 júliusában került sor, amikor az ország összes telefonvezetékét elvágták. A kisebb csoportok („20 zászlóalj”) munkáját 1943 júliusátólEnver Hoxha ezredes koordinálta.[382] Amikor a németek vették át a hatalmat az olaszoktól, számos olasz csatlakozott Hoxha partizánjaihoz. A németek nagyszabású hadjáratokat indítottak a helyi ellenállás megtöréséhez, de ők kihasználták az ország földrajzi adottságát, így a németek nem tudták megtörni őket. 1944-ben Hoxhát nevezték ki a Nemzeti Felszabadítási Hadsereg vezetőjévé. A németek novemberi kivonulása után ő lett Albánia új vezetője, és Albánia kommunista állam lett.[382]
Jugoszlávia területén két németellenes mozgalom szerveződött. Az egyik aDraža Mihajlović ezredes által szervezettcsetnikmozgalom, míg 1941 májusától tevékenykedő kommunista partizánmozgalom, amelynek vezetőjeTito volt.[383] A németeket meg is lepte, hogy ennyire kiterjedt ellenállási mozgalom volt ezeken a területeken. A csetnikeket 1943-ig támogatta a londoni kormány, majd 1943. május 27-én megérkezett az első angol katonai misszió, amely már a kommunistákat támogatta a csetnikek helyett.[384] Az egyik legismertebb partizán-német csata, aneretvai csata volt, amelyről filmet is készítettek. A háború után a kommunisták vették át az uralmat az újjászervezett Jugoszláviában.
Görögországban a németellenes mozgalom 1941 szeptemberében vette kezdetét, amikor megalapították aGörög Nemzeti Felszabadító Frontot (EAM), amelyet a Kommunista Párt, a Szocialista Párt és az Agrárpárt hozott létre. Később az EAM létrehozta aGörög Népi Felszabadító Hadsereget (ELASZ). Az EAM később együttműködést írt alá a Görög Nemzeti Demokratikus Szövetséggel (EDESZ).[385] A két szervezet azonban 1943 végén egymás ellen fordult, és ezzel kitört agörög polgárháború. Az ELASZ nemcsak a britek által támogatott EDESZ-t szorította vissza, de a németeket is kiűzte az országból. A polgárháború végül 1949-ben ért véget, a kommunisták vereségével.
Romániában a háború alatt a kommunisták csak kisebb szabotázsokat hajtottak végre.[386]Bulgáriában is a kommunisták szervezték a partizánokat. 1942 elejétől volt jelentősebb a partizántevékenység, amikor nemcsak a németek, de a bolgár csendőrség ellen is támadásokat hajtottak végre. 1943 tavaszán a Bolgár Munkáspárt a különböző partizánegységeket a Népfelszabadító Felkelő Hadseregbe integrálta. Egy évvel később már 30 000 partizán volt az ország területén. 1944 nyarán a kommunisták átvették a hatalmat, és a szovjetek segítségével kiűzték a németeket az ország területéről.[387]
A megszálltLengyelországban már a kezdetekkor megjelentek a partizánok, akik közt nacionalistákat és kommunistákat is lehetett találni. Hivatalosan a londoni emigráns kormány, élénSikorski tábornokkal irányította a partizánokat. Ők hozták létre a Fegyveres Harci Szövetséget, amely később létrehozta aHoni Hadsereget. A német–szovjet háború kezdete létszámnövekedést eredményezett a partizánmozgalomban. Ezzel együtt a baloldal létrehozta a Népi Gárdát, amely – a Honi Hadsereggel ellentétben – fegyveres harcot hirdetett. A lengyel partizánok több tízezer vagont, illetve mozdonyt, több ezer autót semmisítettek meg a háború folyamán.[388] A háború vége felé a partizánok között már politikai csata bontakozott ki, és a konzervatív nézeteket valló partizánok Varsóban felkelést robbantottak ki, amit levertek a németek.[389] Lengyelországból a szovjetek űzték ki a németeket, és a háború után Lengyelország szocialista ország lett.
Német katonák partizánokat végeznek ki a Szovjetunióban, 1941-ben
Miután a németek 1941 júniusában megtámadták aSzovjetuniót, Sztálin július 3-án felszólította népét, hogy a megszállt területeken partizánok gyengítsék az ellenséget.[390][391] A szovjet vezetés valójában félt a partizánoktól, hiszen azok akár a kommunista hatalom ellen is tevékenykedhettek, ezért a megszállt területeken a partizánok fő feladata nem a megszállók elleni harc, hanem a szovjet hatalom fenntartása volt.[392] A partizánokat az ország kommunista pártja irányította, majd 1942 májusában, a megnövekedett létszám miatt, létrehozták a Partizánmozgalom Központi Törzsét.[393] Az ország nyugati részén ott voltak főleg partizánkörzetek, ahol sűrű erdőségek, mocsarak, hegyek jellemezték a tájat, és ahol jelentéktelen volt a német jelenlét.[391] A partizánok létszámnövekedéséhez hozzájárult a sztálingrádi győzelem. 1943 végén aBelorusz Szovjet Szocialista Köztársaságban kb. 350 000, azUkrán Szovjet Szocialista Köztársaságban kb. 200 000 partizán tevékenykedett.[394] A partizánok között egyre több volt a közép-európai is. 1944 folyamán, ahogy a front egyre inkább nyugat felé tolódott el, úgy szűntek meg a partizáncsapatok. A partizánok egy része hazatért, másik részük beállt a Vörös Hadseregbe.[383]
ACseh–Morva Protektorátusban a háború kitörésekor két ellenállási mozgalom alakult ki, az egyiket a kommunista párt támogatta, a másikat a londoni emigráns kormány. Az ellenállók legnagyobb tette az 1942 májusában végrehajtottHeydrich elleni merénylet volt, amit a németek kegyetlenül megtoroltak. 1944 során partizánokat dobtak le a szovjetek mind cseh–morva, mind szlovák területre. Ezek a cseh és szlovák partizánok átállt katonák voltak.[395] 1944 nyarán kirobban aszlovák nemzeti felkelés, amelyet a németek októberben levertek. Az élve maradt 20 000 partizán a hegyekbe menekült. A szovjetek azonban már közeledtek, és 1945-ben kiűzték a németeket a voltCsehszlovákiából, amely a háború után újjáalakult, és hasonlóan Lengyelországhoz, szocialista állam lett.
Magyarországon az 1944-es német megszállásig nem volt említésre méltó ellenállási mozgalom. Ezután a baloldali erők megalapították a Magyar Frontot, amely felszólította a lakosságot a szabotázsra. Az év őszén több kisebb partizánegység (Petőfi Egység, Rákóczi Egység) megkezdte a fegyveres ellenállást.[396] Végül a szovjetek 1945 tavaszán kiűzték a németeket az ország területéről.
Ellenállási mozgalmak Olaszországban és Skandináviában
Norvégiában 1942-ben alakult meg a Milorg ellenállási mozgalom, amelynek stratégiája az volt, hogy tájékoztatta a népet a hadi helyzetről. A szabotázsakcióik is jelentősek voltak. Ezek közül a legnagyobb a Norsk Hydro-erőmű felrobbantása volt.[397] A norvég ellenállók fél évvel később a náciknak komoly veszteséget okoztak a nehézvíz-készlet megsemmisítésével.[397]Dániában az ellenállás egészen az 1943-as német hatalomátvételig jelentéktelen volt. Ezután azonban megsokszorozódott az ellenállók száma, és megszervezték a Szabadság Tanácsát. A tanács számos szabotázsakciót hajtott végre, az egyik 1944 júniusi, fegyvergyártó elleni akció után általános sztrájkok törtek ki az országban, és a megszállóknak engedményeket kellett tenniük ahhoz, hogy a sztrájkok véget érjenek.[397]
Olaszországban 1943 szeptemberében kezdődött az olasz ellenállás. OktóberbenNápolyban a lakosság felkelt a németek ellen. Nem sokkal később az egész országban tevékenykedtek partizánok, amelyeket a Nemzeti Felszabadító Bizottság irányított. A partizánok a szabotázsakcióikat a hegyekkel tarkított területeken hajtották végre. 1944-ben a németek Észak-Olaszországban teljes erővel megtámadták a partizánokat, és területeket foglaltak vissza tőlük.[398] 1945. április 25-én az utolsó szövetséges offenzíva idején a több mint 200 000 főt számláló partizánok általános felkelést robbantottak ki.[386] Ezen a napon elfogták Mussolinit, majd három nappal később agyonlőtték szeretőjével, Claretta Petaccival együtt.[399] A szövetséges csapatok odaérkezésekor már nem maradtak német alakulatok a térségben.[400]
Hollandiában a londoni emigráns kormány irányította az ellenállást, amely (főleg az angoloknak) titkos információkat adtak át és illegális újságokat terjesztettek. AGestapo a háború alatt megfejtette az ellenállás rejtjelét, így másfél éven át minden Hollandiába érkező ellenállót elfogtak.[401]Belgiumban is az illegális újságokkal szabotálták a német megszállókat, de harci cselekményektől sem riadtak vissza az ellenállók. A partizánok létszáma 1943-ig növekedett, de ekkor elfogták a kommunista párt vezetőit, és meggyengült a szervezet.[401] Amikor a szövetségesek elérték a belga határt, a partizánok is bekapcsolódtak az ország felszabadításába. Később a partizánok között feszülő politikai ellentét miatt a belga kormánynak gyorsan le kellett fegyverezni őket.[401]
Franciaország megszállása után, 1940. június 18-ánCharles de Gaulle tábornok Londonban ellenállásra szólította fel a franciákat. Az országban a kommunisták és a Moulin vezette de Gaulle-párti mozgalmak harcoltak a németek ellen. Moulin egységeit a britek is támogatták. 1944 márciusában az ellenálló csoportok létrehozták az Ellenállás Nemzeti Tanácsát. A tanács nem sokkal később megkezdte a szövetséges partraszállást megelőző szabotázsakciókat a németek ellen. A partraszállás után az ellenállók legnagyobb eredményePárizs felszabadítása volt.[402]
A szárazföldi hadviselés megváltozott, az első világháborúhoz képest nőtt a mobilitás, és több fegyvernemet együttesen használtak. A gyalogságot az első világégés során a harckocsi támogatta, a második világháborúban viszont elsődleges fegyvernemmé lépett elő.[407] A két világháború között komoly fejlesztéseket hajtottak végre rajtuk, melynek során megerősítették a páncélzatukat, növelték a sebességüket.[408]
A radart a két világháború között kezdték fejleszteni, a második világháború elejére számos ország használta már. Azangliai csata során jelentős szerepet kapott a radarok által közölt információk értelmezése és felhasználása. A britek számos radarállomással rendelkeztek, központjaBadswey volt.[409] APearl Harbor elleni japán támadás reggelén a sziget északi részén található radarállomás operátora repülőgépek jeleit figyelte meg a képernyőn, amit jelzett feletteseinek, de ők a korábbi számos téves jelentés miatt nem vették komolyan. Nem sokkal később a japánok komoly veszteségeket okoztak az amerikaiaknak.[410]
A második világháborúban a legelterjedtebb kézifegyver a németGewehr 98ismétlőpuska és annak továbbfejlesztett változata, aKarabiner 98k volt. Ez utóbbi volt a legnagyobb számban gyártott német lőfegyver, amelyet a világháborúban használtak.[412] A szovjet Vörös Hadseregben aMoszin–Nagant ismétlőpuska volt nagy számban rendszeresítve, a Magyar Királyi Honvédségben pedig főként a35 M. és a43 M. ismétlőpuskákat alkalmazták, a brit nemzetközösségi haderőkben pedig aLee-Enfield különféle változatait.
Azelső világháború tapasztalatai alapján a németek továbbfejlesztették agéppisztolyokat és nagy számban alkalmazták őket. A második világháborúban azMaschinenpistole 40-et használták, és a háború legjobb fegyverének tartották.[413] Öntöltő kézifegyverek sorában a szovjetPPS–41 ésPPSZ–43 géppisztolyok, valamint azSZVT–40, a németGewehr 41 ésGewehr 43 öntöltő puskák voltak elterjedtek a keleti fronton. A nyugati és a déli hadszíntereken a britSTEN-t és az amerikaiThompson-géppisztolyokat alkalmazták leginkább. Közkedvelt fegyvertípus volt amerikai részről azM1 Garand öntöltő puska és a szintén amerikaiM1 Carbine rohamkarabély is, amely az első nagy sorozatban gyártott, hadrendbe állítottgépkarabélynak tekinthető. Könnyűgéppuskák, golyószórók tekintetében a németMG 34 ésMG 42, valamint azFG 42 lett alkalmazva a Wehrmacht részéről, a szovjet csapatok aDP golyószórót, a britek aBren könnyű géppuskát, az amerikaiak pedig azM1917-et, azM1919-et és aBAR-t alkalmazták.
A második világháború során a légi hadviselésben új korszak kezdődött. Megjelentek a sugárhajtású repülőgépek. Az első ilyen gép aHe 178 volt, és 1939. augusztus 27-én szállt fel első ízben. A sorozatgyártása azonban nem kezdődhetett meg, mert aNémet Birodalom jelentős termeléskieséssel számolt volna, ha átállnak a sugárhajtású gépekre, ezenkívül az infrastruktúrát is át kellett volna alakítani.[414] A németek csak 1944-ben kezdték meg azMe 262 sugárhajtású gép sorozatgyártását.[415]
1942-től aManhattan terv keretében olyan bombát igyekeztek kifejleszteni a tudósok, amely amaghasadáson alapult. Az atombombának két fajtáját valósították meg, az egyiknél aplutóniumot, a másiknál azuránt használták fel. 1945-ben be is vetették mindkét fajtáját. Az urániumbombát Hirosimára, a plutóniumbombát Nagaszaki városára dobták le.[416]
A németek második világháború alatt fejlesztették ki agépkarabélyokat, pontosabban aSturmgewehr 44-et.[417] A páncélöklöket, azaz apanzerfaustokat 1942-ben alkalmazták először. Az egyszer használatos páncélöklöket a páncélozott harci járművek ellen vetették be.[418] A nagyobb hatótávolságú panzerschreckek (páncélrémek) előállításához az amerikaibazookát vették alapul, így született meg aRaketenpanzerbüchse 54.[419]
AzAtlanti-óceánon a németek kifejlesztették afarkasfalka taktikát, amelynek lényege az volt, hogy több tengeralattjáró támadott meg egy-egy konvojt.[420] A kezdetekben komoly sikereket értek el a németek, azonban a szövetséges szonárok és radarok megjelenésével súlyos veszteségeket szenvedtek el.[421] ACsendes-óceánon zajló tengeri háborúk részben a levegőben dőltek el, ugyanis az itteni stratégia az anyahajókról felszálló repülőgépekre épült. Ezek az ellenséges cirkálókat, rombolókat, anyahajókat süllyesztették el. A kezdeti japán győzelmek hamar múlttá lettek, mivel már 1942 májusában használni kezdtek az amerikaiak radarokat, így gyorsan felfedezték az ellenséges gépeket.[339]
A gépesített hadviselés elméletét a két világháború között fektették le. Ennek lényege: a páncélos harckocsik gyors, szárazföldi támadásával megsemmisíteni az ellenséget.[422] Az első gépesített avagy páncélos hadművelet aFall Gelb volt,[423] amikor német páncélos ékek átkeltek az Ardennek hegységen, és hátulról bekerítették a szövetséges főerőket, amelyek Franciaország északi részén és Belgiumban harcoltak. A szovjeteknél TuhacsevszkijA korszerű hadászat kérdései ésA háború új kérdései című műveiben foglalkozik a mély hadműveletekkel. Szerinte a hadműveletek széles vonalon mély behatolással történnek, így az ellenséget nem lehet egy döntő ütközetben legyőzni, hanem a csoportokat egymást követve kell felszámolni.[424] A németeknélHeinz GuderianAchtung! Panzer! (magyarulRiadó! Páncélosok! ill.Vigyázat! Páncélosok! címmel jelent meg) című művében foglalkozott vele. Szerinte a siker titka a megfelelő terep, a kellő számú harckocsi, a meglepetés, a szükséges szélességi és mélységi tagolás. A britCharles Fuller a frontvonal áttörésével foglalkozik. Szerinte az ellenség védelmén két ponton kell betörni, majd innen kiindulva szétzilálni azt. Védelem tekintetében Fuller a két U betű elméletét tartja a legjobbnak, amely szerint egy fő védelmi és egy előretolt védelmi terepszakaszt kell kiépíteni. A két terepszakasz között kell az ellenséget felderíteni, a fő védelmi szakasz előtt pedig meg kell állítani az ellenséget, majd a harckocsik ellenlökésével megsemmisíteni azt.[425]
A szovjetek a két világháború között a Nebelwerfer rakétavető mintájára kezdték el fejleszteni a későbbkatyusaként elnevezésű fegyvert. A 82 mm-es rakéták egy teherautóra szerelt síneken siklottak fel. A fegyver előnye az egyszerűsége volt, viszont pontatlanul lehetett vele célozni, és sok időbe telt az újratöltése. Első alkalmazása 1941. július 14-én volt a fehéroroszországi Orsa település mellett.[426]
A világháború során vetettek be először légideszant-egységeket, vagyis repülőgépekkel szállítottak ejtőernyős lövész és ejtőernyős tüzér egységeket a frontvonal mögé. Kezdetben a németek vetették be, majd 1941-től a britek is fejleszteni kezdték ezt az új harci módszert, és létrehozták az SAS alakulatokat. Az amerikaiak a japán támadás után láttak hozzá légideszant-alakulatok felállításához.[427]
A világháborúban használták először harcokhoz ahelikoptereket. A németek 1941-ben fejlesztették ki aFl 282-t, a Kolibrit. A német iparterületek bombázása miatt azonban kevés gép készült el.[428][429]
A háború folyamán mindkét fél élt apropaganda eszközeinek szinte teljes tárházával.
AzAmerikai Egyesült Államok több mint 200 000 különböző fajtájú plakátot nyomtatott.[430] Ezeket a plakátokat legtöbbször közintézmények környékén helyezték ki,[431] és témái között a toborzás, a haditermelés növelése szerepeltek.[432] Számos képregény is született propaganda célból.Superman a német nyugati falat (Siegfried-vonal) támadta meg.[433] Az ország olyan szórólapokat nyomtatott, amelyeket repülőgépekkel juttattak el ellenséges területre, hogy az ottani lakosságot és katonaságot megadásra késztessék.[434] Hollywoodban filmeket is készítettek, ahol az olaszokat, a németeket, a japánokat ellenszenves tulajdonsággal ruházták fel. Bemutattak olyan filmet, ami a kémek ténykedéséről szólt; volt olyan film is, amelyben egy angliai háziasszony háborús éveit jelenítették meg. A rádiót arra is használták, hogy a kódolt üzeneteket célba juttassák.
A britek is hasonló módszereket használtak. A rádióban 23 nyelven sugározták propagandaanyagaikat.[435]
A németek is előszeretettel használták a plakátokat, amelyeketheroikus realista stílusban készítettek.[436] AVölkischer Beobachter (Népi figyelő) című újság volt a nácik hivatalos lapja, amelyben saját hőseiket dicsőítették. Számos filmet is készítettek, de ezek többségét a háború előtt forgatták. A híradók nem az igazságról, hanem a németek igazságáról tájékoztattak.[437]
A képen látható az adatok megegyeznek diagramban láthatókkal
A második világháború halálos áldozatainak pontos számát sosem lehet megtudni, a pontatlan nyilvántartások miatt. A számítások szerint kb. 75 millió halálos áldozata volt, köztük 20 millió katona és 40 millió civil.[438][439][440] A civilek közül sokan az éhezések, bombázások, betegségek és népirtás következtében haltak meg.
ASzovjetunió egyes számítások szerint 27 millió főt veszített a háború alatt,[441] beleértve a 8,7 millió katonai halottat, akik közül 5,7 millióorosz, 1,3 millióukrán volt.[442] A Szovjetunió-béli civil lakosság háborús veszteségeivel kapcsolatban több becslés is létezik: a statisztikai és demográfiai adatok megbízhatatlanok; a legújabb orosz kutatás 13,7 millió civil áldozattal számol,[443][444][445] de létezik 6,7 milliós becslés is.[446][447] Mások 46 millióra teszik az összesített szovjet veszteséget.[448]
Németország katonai vesztesége 5,3 millió fő volt, akik főleg a keleti fronton és a németországi harcokban estek el.[449]
Az összes halálos áldozat 85%-a – főként kínai és szovjet – szövetséges, míg 15%-a tengelyhatalmi személy volt. Ehhez hozzájárult a japán és német háborús bűnök által megölt emberek száma. A náci faji és megszállási politikának 11[450] és 17[451] millió civil áldozata volt közvetve és közvetetten. Aholokauszt során kb. 5–6 millió zsidót öltek meg, rajtuk kívül 2–3 millió szovjet hadifogoly, kétmillió lengyel, másfél millió roma, 200 000 fogyatékos, másként gondolkodó, 15 000 homoszexuális és 5000 Jehova tanúja is a náci rezsim áldozatává vált.[451] Az usztasák majd 100 000, főleg szerbet, kisebb részt zsidót és cigányt öltek meg.[452]
Magyarországon a békében nagyrészt az 1937-es határok álltak vissza. Kivételt képez a Kárpátalja elvesztése, átadása a Szovjetuniónak. Magyarországot kötelezték további három település (Dunacsún,Horvátjárfalu,Oroszvár) és az úgynevezettPozsonyi hídfő átadására, hogy ezzelCsehszlovákia számára biztosított legyenPozsony biztonsága.[454]
A Szovjetunió lényegében az 1941 eleji határait kapta vissza, vagyis az 1939-es helyzethez képest Romániától megkapta Besszarábiát és Észak-Bukovinát, FinnországtólKaréliát, Lengyelország keleti részét, valamint abalti államokat. 1941-hez képest további területek kerültek szovjet fennhatóság alá, mintKelet-Poroszország északi része és a világháború alatt Magyarországhoz tartozó Kárpátalja, így először kerültek a Szovjetunióhoz a cári Oroszországon kívül eső területek.
Lengyelország, mivel a győztes oldalon harcolt, elméletileg nem fejezhette volna be a háborút területveszteséggel, azonban Sztálin nem adta vissza az 1939-ben elragadott területeket. Helyette kárpótlásul Lengyelországhoz csatoltak német területeket,Kelet-Poroszország déli részét,Nyugat-Poroszország szinte teljes egészét, a teljesSziléziát, valamintPomeránia keleti részét.[455]
Olaszország elvesztette afrikai gyarmatait,Franciaországnak ésJugoszláviának területeket kellett átengednie, és Görögországnak át kellett adnia Dodekániszoszt. Biztosítania kellett a sajtószabadságot, a vallásszabadságot és a szabad véleménynyilvánítást.[456]
Németországot és Ausztriát a négy győztes nagyhatalom, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország és a Szovjetunió négy-négy megszállási zónára osztotta. A két főváros,Berlin ésBécs szintén négyhatalmi ellenőrzés alá került.[455] Később az amerikai, az angol és a francia megszállási zónából létrejött a Bizóna, majd azNSZK, a Német Szövetségi Köztársaság, a szovjet megszállási zónából pedig aNémet Demokratikus Köztársaság (NDK).
A párizsi béke a vesztes európai országokat, Olaszországot, Finnországot, Magyarországot, Bulgáriát, valamint a háború végén átálló Romániát hatalmas jóvátétel kifizetésére kötelezte a győztes országok részére.[456]
Németország és Japán nem volt a párizsi békét aláíró országok között. Japán 1951. szeptember 8-án írt alá békeszerződést San Franciscóban 48 állammal, de aSzovjetunió és Kína nem volt jelen.[457][458] Japán és Kína 1978-ban írta alá a béke- és barátsági szerződést.[459][460] AKuril-szigetek körüli területi vita miatt a Szovjetunióval, illetve annak utódállamával, Oroszországgal Japán a mai napig nem írt alá békeszerződést, így a háború jogi szempontból még nem teljesen zárult le.[461] Németország és a Szövetséges Hatalmak 1990 szeptemberében kötöttek békét.
A második világháború idején néhány politikus belátta, hogy szükség van egy nemzetek feletti szervezetre, amely őrködik a békén és azon, hogy a világ biztonságos legyen. 1945-ben ebben a szellemben hozták létre azEgyesült Nemzetek Szervezetét.[462] Mára a Föld szinte összes országa tagja a szervezetnek.
A második világháború után a szovjetek által megszállt országokban a szovjetbarát pártok vették át az uralmat, és saját országukban atervgazdaságra tértek át. Akommunizmus előretörését segítette az is, hogy a szegénység és az éhínség miatt az emberek hinni akartak az eszme által ígért gyors fejlődésben. A fejlődés elősegítéséreGeorge C. Marshall amerikai külügyminiszter egy gazdasági programot dolgozott ki, ez volt aMarshall-terv, amelyet a kommunizmus előretörése miatt is szorgalmaztak. Ennek keretében a romokban heverő Európa gazdaságainak azAmerikai Egyesült Államok jelentős segélyt folyósított 1948–1952 között, amivel viszont a szovjet érdekszféra országai „elvből” nem éltek.[463]
Az 1939-es népességi adatok alapján a második világháborúban a Föld lakosságának 3,17 százaléka halt meg.[464]A háborúban részt vevő államok közül legkisebb emberveszteséget az USA szenvedte el. Az amerikai áldozatok száma 420 ezer volt.[465][466]
A vesztesNémetországot ésAusztriát, illetve azok fővárosát, Bécset és Berlint szovjet, francia, brit és amerikai érdekeltségű zónákra osztották fel. A nyugati szövetségesek a saját zónáikat egyesítették, viszont a szovjetek nem csatlakoztak ehhez, és szovjetbarát kormányt juttattak a zónájuk élére.[467] Ezekből 1949-ben létrejött azNSZK és azNDK. A korábbi szövetségesek így két táborra szakadtak. Az egyik oldalon a kapitalista Nyugat állt az USA vezetésével, a másik oldalon a tervgazdálkodásos Kelet, élén aSzovjetunióval. Az ezt követő korszak ahidegháborúnak, avagy a kétpólusú világ korszakának nevezhető.
A szellemi jóvátétel részeként mind a szovjetek, mind az amerikaiak és a britek kulcsfontosságú német szakértőket és tudósokat toboroztak (vagy hurcoltak el), hogy saját tudományos és fejlesztési programjaikban vegyenek részt, hasznosítsák a Németországban megszerzett ismereteiket. Elsősorban rakétatudósokat, főleg a V-2 programban részt vevő fejlesztőket próbálták megszerezni, de számítottak az egyéb fegyverrendszerek, navigációs és radartechnológiai szakemberekre is, csakúgy, mint például a biológiai fegyverekhez értő vagy speciális ismeretekkel rendelkező orvosokra.
Az amerikai toborzási program aGemkapocs művelet névre hallgatott, ennek keretében 1946. szeptember 3-tól 1990-ig mintegy 1600 német szakembert helyeztek át az Egyesült Államokba, példáulWernher von Braunt és az ő rakétafejlesztési csapatát. Ők fejlesztették a náci Németországban az Aggregat 4 program keretein belül a VergeltungswaffeV-2 rakétáikat is. Jelentős szerepet képviseltek később az amerikai űrprogramban, például aSaturn V rakéta fejlesztésében.
A szovjetek hasonló célú programja azOszoaviahim művelet volt, melynek kezdetén egy akcióban, amit azNKVD speciális egységei 1946. október 22-én hajtottak végre, több mint 2200 német szakembert (családtagjaikkal együtt 6000 személyt) hurcoltak el a Szovjetunióba.
Kelet-Közép-Európában a háború után kollektívan bűnösnek mondták ki a németeket a világháború kirobbantásáért. Ezért 1945-ben német nemzetiségű emberekkel vagonok indultak el a szülőföldjükről a német zónák felé. Csehszlovákiában ésLengyelországban a nagyhatalmak is támogatták a kitelepítéseket.[468] Csehszlovákiában az 1945-ben életbe lépőBeneš-dekrétumok a németeken kívül a magyarokat is kollektívan bűntették.[469]
A vesztes államokat (Románia, Olaszország, Magyarország, Bulgária, Finnország) jóvátétel megfizetésére kötelezték, ez Magyarország esetében 300 millió dollárra rúgott. A jóvátételeket rendszerint tárgyi eszközökkel, gabonával stb. teljesítették.[470] Ausztria jóvátételt nem fizetett, viszont az ott található német vagyont elkobozták a szövetségesek. Az osztrák függetlenség (1955) után a nyugati hatalmak és a szovjetek kárpótolták Ausztriát.[470][471]
Ázsiában a világháború idején meggyengült brit, francia és holland gyarmatosítók új helyzettel találták szemben magukat: a gyarmatok függetlenséget akartak. 1945-ben az indokínai államok kikiáltották függetlenségüket, amit a franciák nem ismertek el, így egy évvel később kitört a nyolc évig tartóindokínai háború. Végül a gyarmattartóknak el kellett hagyniuk a területet.[472]Indonézia függetlenségét is 1945-ben kiáltották ki, de a gyarmattartók vissza kívánták állítani a régi rendet, amelynek következménye a négyévesfüggetlenségi háború lett, indonéz győzelemmel.[473]Indiában több évszázada harcoltak a függetlenségért. 1947-ben a britek kivonultak a gyarmatról, amelyet ezután felosztottak több független államra.[474]Palesztinát a háború után felosztották volna egy zsidó és egy arab államra, de végül csak a zsidó állam jött létre 1948. május 14-én. Ez ellenérzést váltott ki a palesztinokból, akiknek a mai napig nincs önálló államuk, ésszemben állnak Izraellel.
A második világháború után Európában eltökélték, hogy véget vetnek az öldöklésnek és pusztításnak a jövőben. 1949-ben ezért létrehozták azEurópa Tanácsot, amely az első lépést jelentette a szorosabb együttműködés felé. Az 1950-es években néhány nyugat-európai állam összehangolta gazdaságát, ezzel megteremtve a Közös Piacot vagy más néven azEurópai Gazdasági Közösséget. A tagországok között a személyek, áruk és szolgáltatások szabadon mozoghatnak.[475]
A világháború legnagyobb háborús bűntette aholokauszt, amelynek során több millió embert öltek meg, többségében zsidókat. Martin Gilbert szerint a 7,3 milliós európai zsidóság 78%-át, vagyis körülbelül hatmillió embert végeztek ki.[476] A zsidókon kívül 3,5 millió szovjet[477] hadifogoly, kétmillió lengyel, másfél millió cigány, 200 000 fogyatékos, másként gondolkodó, 15 000 homoszexuális és 5000 Jehova tanúja is a náci rezsim áldozatává vált.[451] A németországi hadifoglyok 1,2%-a, míg a japán hadifoglyok 37%-a halt meg.[478] A japán fegyverletétel után 37 583 brit, 28 500 holland, 14 473 amerikai és 56 kínai fogoly szabadult a japán hadifogolytáborokból.[479]
Az amerikai elnök 1942. február 19-én aláírta a 9066-os elnöki rendeletet (Executive Order 9066), amely szerint az amerikai japánokat, németeket, olaszokat internálják. A rendelet által a kanadai és az amerikai kormány több mint 80 000 amerikai állampolgárt zártak koncentrációs táborokba.[480]
A második világháború során egyik fél sem tartotta be teljes mértékig agenfi egyezményeket. A japánok731-es alakulata hadifoglyokon próbálta ki a biológiai és kémiai fegyvereket, sőt élveboncolást is végrehajtottak embereken.[481] Dr.Josef Mengele az auschwitzi koncentrációs táborban az egypetéjű ikreken hajtott végre kísérleteket, hogy magasabb rendű fajt hozzanak létre a nácik.[482]
A háborús bűntettek sokszor a bosszúból eredtek. 1944 decemberében történt amalmedyi mészárlás, amelyben SS-katonák 150 amerikai katonát öltek meg, miután többen szökni próbáltak. Ezután az amerikaiak 200 német hadifoglyot gyilkoltak meg.[483]
Több millióra tehető azon nők száma, akiket a háborúban megerőszakoltak.[484] Mind a szövetségesek, mint a tengelyhatalmak katonái tömegesen becstelenítették meg a megszállt területen élő lányokat és asszonyokat. A németek prostitúcióra kényszerítették a nőket,[485][486] az amerikaiak, franciák és szovjetek is hasonlóan kegyetlenül bántak velük. Ellenük azonban sosem emeltek vádat, mivel a meggyalázott nők nem tettek feljelentést, sőt szégyellték azt, ami velük történt, ezért sokan öngyilkosságba menekültek. Az erőszak miatt nagyszámú magzatelhajtásra került sor az elfoglalt országokban, akik pedig megszülték gyermeküket, azokat gyakran megbélyegezte a társadalom.[487]
Az atombomba kapcsán többen, köztük a washingtoni Amerikai Egyetem Nukleáris Tanulmányok Intézetének vezetője, Peter Kuznick is úgy gondolták, hogy a bomba bevetése az emberiség ellen elkövetett bűntettnek minősül. A támadások során 220 000 japán halt meg.[488] A terrorbombázásokat általában is háborús bűncselekménynek lehet tekinteni, amelyet mind a britek, mind az amerikaiak gyakran alkalmaztak. A brit terrorbombázások bevallottan a civil lakosság ellen irányultak, a német morál megtörése céljából.
1942 januárjában Újvidéken amagyar csendőrség és aMagyar Honvédségrazzia keretében több száz szerbet ölt meg azzal az indokkal, hogy partizánok voltak. A razzia leállítását követően elítélték a felelősöket, de azok vagy megszöktek, vagy kisebb büntetésben részesültek. A háború után több személyt – köztükSzombathelyi Ferenc vezérezredest, aki egyébként hadbíróság elé állította a felelősöket közvetlenül az incidens után – kiadtak Jugoszláviának, ahol kivégezték őket.[489] A világháború végén aVajdaságba bevonuló kommunista partizánok több tízezer magyar civilt öltek meg adélvidéki vérengzések során, részben a szerbek elleni razzia miatt, részben a kollektív bűnösség jegyében.[490]Bleiburg közelében 1945. május 14–16-án a hadifoglyok és menekültek ellen irányuló népirtásban több mint 10 000 főt gyilkoltak megpartizánok.Misha Glenny brit újságíró 50 000usztasa és 30 000 menekült haláláról ír,[491]Vladimir Žerjavić horvát újságíró szerint a halálos áldozatok száma 45–50 000 fő.[492]
ASZK(b)P Központi Bizottságának Politikai Bizottsága1940.március 5-én hozott döntését végrehajtva a Belügyi Népbiztosság (NKVD) egységei aSzovjetunió területén lévő hadifogolytáborokban raboskodólengyel (részben tartalékos) tiszteket és főtiszteket végeztek ki Katinyban, Kalinyinban (ma Tver) és Harkovban. Akatyńi vérengzés áldozatainak számát a különböző becslések 15 és 22 ezer fő közé teszik.[493] A háború után a Szovjetunió ajaltai konferencián kötött egyezmény alapján kelet-európaiak millióit vittekényszermunkára.[494] Magyarországról a 2002-ig föllelt források alapján 101 ezer férfit és 29 ezer nőt hurcoltak elmálenkij robotra.[495] 2005 végéig az orosz Háborús Emlékbizottság szakemberei 66 277 fő, a táborokban meghalt fogoly nevét találták meg a dokumentumokban. A foglyok többségének halálát nem lehet dokumentálni, mert a gyűjtőtáborokban vagy a kiszállítás közben haltak meg.[496]
A háború után a tengelyhatalmi háborús bűntettek elkövetői ellen perek sora kezdődött, de szövetséges tiszteket nem vontak felelősségre az általuk elkövetett háborús bűnökért.
Az első perre 1945. november 20-án került sor. Ez volt anürnbergi per. A vádlottak aNemzetiszocialista Német Munkáspárt, aKriegsmarine, aWehrmacht főbb vezetőiből, valamint egyéb funkcionáriusokból tevődtek össze. Kezdetben 24 főt jelöltek a vádlottak padjára, de ez a szám – különböző okok miatt – a per kezdetére kevesebb lett. E per folyamán vizsgálták a különböző szervezetek szerepét (Gestapo, SS, SD), és ítéletet is mondtak felettük. A főbűnösök pere 1946. október 1-jén ért véget. Az ítélet: 12 fő kötél általi halál, hét fő letöltendő börtönbüntetés, három fő felmentés. Tíz halálraítélten 1946. október 16-án hajtották végre az ítéleteket –Martin Bormannt távollétében ítélték halálra,Hermann Göring október 15-én öngyilkos lett.[497]
Ázsiában az 1946. május 5-től 1948. április 6-ig tartótokiói perben mondtak ítéletet a háborús bűnösök felett. Két vádlott természetes halált halt a per során, hét személyt akasztás általi halálra ítéltek. Az ítéleteket 1948. december 23-án hajtották végre aszugamói börtönben.[498] A többi vádlott legalább hétévi börtönbüntetést kapott, többen életfogytiglanit, de 1954–1955-ben mindenkit szabadon engedtek.Sigemicu Mamoru 1950-ben amnesztiával szabadult.[499]
Kelet-Közép-Európában is számos per zajlott. Csehszlovákiában 1946–1948 között 33 000 főt ítéltek el.[500] Romániában anemzetárulási per keretébenIon Antonescut és hat társát halálra ítélték. Ezenkívül, a kommunista hatalom megszilárdítása okán, több antikommunista is börtönbe került.[501] A kommunista Lengyelországban több nácit ítéltek el, köztükRudolf Hößt.[502] A szovjetek által elkövetettkatyńi mészárlást azonban politikai okok miatt nem vizsgálták ki.[503]Magyarországon 1945-ben felállították anépbíróságokat. Céljuk a magyar háborús bűnösök elítélése volt. 1950-ig működtek, de később is voltak háborús bűntetteket feltáró perek. Kb. 60 000 vádlottból 45 000 főt ítéltek el, és 1948. március 1-jéig 322 halálos ítéletet hoztak. Köztük voltSztójay Döme,Bárdossy László,Imrédy Béla,Szálasi Ferenc.[504]
A magyarok ellen elkövetett délvidéki népirtást elkövetőket nem vonták felelősségre, a szerb parlament – a magyar kormány kérésére – 2013. június 21-i rendkívüli ülésén elfogadott egy, a délvidékimagyarok ellen 1944–45-ben elkövetett vérengzéseket elítélő nyilatkozatot.[505]
A második világháború krízise és azt az követő válság olyan nagy hatást tett az emberiségre, mint például korábban a Fekete halál, elgondolkodtató kérdéseket tett fel az emberiségnek az irodalomban, a zene-, képző- és filmművészetekben egyaránt. Utóbbi terén jelentős például a Brüsszeli 12Biciklitolvajok, vagy RosselliniRóma, nyílt város című filmje, TarkovszkijIván gyermekkora, de a magyar filmművészetben is számos feldolgozást láthatunk, példáulValahol Európában, a téma azonban 50 év elteltével is foglalkoztatja a filmművészeket, példáulJeles András: Senkiföldje.
A második világháború jelentős hatást tett a zeneművészekre, például Bartók életművén is megmutatkozik, a háború során leginkábbDmitrij Sosztakovics nyúlt a témához többek között 7. szimfóniája szentelt ennek.
A világháborúhoz kapcsolódó számos filmet forgattak. Ezek közül a legnagyobb elismerést, azOscar-díjat öt film kapta meg alegjobb filmek kategóriájában. 1953-ban aMost és mindörökké című film az első, amely megkapta a világháborúról szóló művek közül. A filmben két szálon futó szerelmi történetet mesélnek el a Pearl Harbor-i csata előestéjén. 1957-ben aHíd a Kwai folyón című alkotás lett a második díjazott, amelyben a Burmában található Kwai-folyó feletti hidat kívánják felrobbantani az angol hadifoglyok.[506] A harmadik, az 1970-ben bemutatott Patton tábornok vagy más címmel A tábornok volt. Ebben a filmben George Patton tábornok háborús éveit mutatja be.[507] A negyedik az 1993-ban díjat kapottSchindler listája, amelybenOskar Schindler zsidókat alkalmaz a gyárában, ezzel 1100 ember életét menti meg.[508] Az ötödik a 2010-ben Oscar-díjat kapottA király beszéde, amelyVI. György brit király beszédhibáinak kezeléséről szól, és végső soron a háborús beszédének sikerével ér véget.[509]
↑Derby, Mark: Conscription, conscientious objection and pacifism (angol nyelven). Te Ara. [2015. július 11-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 22.) „"The move towards world war in 1914 sparked an upsurge in pacifist movements"”
↑Pacifism in the Twentieth Century (angol nyelven). "pacifism". Columbia Electronic Encyclopedia. [2015. július 10-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 22.) „"During the 1920s and early 30s pacifism enjoyed an upsurge"”
↑Történelmi tény, hogy már Mussolini hatalomra jutása előtt tömegek életét követelte a lenini vezetés, tehát többek szerint anakronisztikusnak tűnhet azon elképzelés, mely azantifasizmust tekinti későbbi válaszreakciónak.Ernst Nolte a fasizmust egyenesen a kommunizmusra adott válaszként értelmezte, mígFrançois Furet vitába szállt a fenti interpretációval. Kettejük vitáját bemutatja Romsics Gergely: Ernst Nolte fasizmuselmélete. In:Rubicon, 2011/02. különszám
↑Bognár Zalán: MALENKIJ ROBOTArchiválva2015. szeptember 24-i dátummal aWayback Machine-ben avagy a polgári lakosság tömeges elhurcolása Magyarországról szovjetunióbeli kényszermunkára 1944/45-ben, különös tekintettel a németként deportáltakra
↑abBattle of Iwo Jima (angol nyelven). www.historylearningsite.co.uk. [2009. március 17-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 6.)
↑Людские потери СССР в период второй мировой войны: рник стсбоатей (A Szovjetunió embervesztesége a 2. világháború időszaka alatt: tanulmánykötet). Szentpétervár: Российская академия наук (Orosz Tudományos Akadémia) (1995).ISBN 978-5-86789-023-0
Davidson, Eugene.The Death and Life of Germany: An Account of the American Occupation, 1. kiadás (angol nyelven), University of Missouri, 456. o. (1999).ISBN 978-0826212498
Davies, Norman.Europa i krig 1939-1945: Ingen enkel seier (norvég bokmål nyelven). Oslo: Gyldendal (2007).ISBN 978-82-05-38330-2
Ian C. B. Dear, Michael Richard Daniell Foot.Nazi-Soviet Pact (angol nyelven). Oxford University Press (2002).ISBN 0-19-860446-7
Hayward, Joel.Stopped at Stalingrad: The Luftwaffe and Hitler's Defeat in the East, 1942–1943. (angol nyelven). Lawrence, Kansas, Amerikai Egyesült Államok: University Press of Kansas (2001).ISBN 0-7006-1146-0
Healy, Mark.Panzerwaffe: The Campaigns in the West 1940 (angol nyelven). London: Ian Allan Publishing (2008).ISBN 978-0-7110-3240-8
Herf, Jeffrey.The Nazi Extermination Camps and the Ally to the East (angol nyelven). Kritika (folyóirat).DOI:10.1353/kri.2003.0059. (2003)
Hooton, E.R..Luftwaffe at War; Blitzkrieg in the West (angol nyelven) (2007).ISBN 978-1-85780-272-6
Keegan, John.A tengeri hadviselés története. Szekszárdi Nyomda, 272. o. (1998).ISBN 963 13 4476 2
Kershaw, Ian.Wendepunkte. Schlüsselentscheidungen im Zweiten Weltkrieg (német nyelven). München: Deutsche Verlags-Anstalt (2008).ISBN 978-3-421-05806-5
Klaus Maier, P.S. Falla.Germany and the Second World War: Volume 2: Germany's Initial Conquests in Europe (angol nyelven). Oxford University Press (1991).ISBN 0-19-822885-6
Koch, H. W..Hitler's 'Programme' and the Genesis of Operation 'Barbarossa'. The Historical Journal (Vol. 26, No. 4, 1983 december)
Lee, Dwight E..Political Science Quarterly (angol nyelven). The Academy of Political Science
Lunde, Henrik O..Finland's War of Choice: The Troubled German-Finnish Alliance in World War II. Newbury: Casemate Publishers (2011).ISBN 978-1-61200-037-4
Rhodes, Anthony.Propaganda: The art of persuasion: World War II (angol nyelven). New York: Chelsea House Publishers (1976)
Smith, J.W..The World's Wasted Wealth 2: Save Our Wealth, Save Our Environment. San Francisco: Institute for Economic Democracy (1994).ISBN 0-9624423-2-1
Spencer C. Tucker,, Priscilla Mary Roberts.Encyclopedia of World War II: A Political, Social, and Military History (angol nyelven). ABC-CLIO (2004).ISBN 1-57607-999-6
Tomasevich, Jozo.War and Revolution in Yugoslavia, 1941-1945: Occupation and Collaboration. San Francisco: Stanford University Press (2001).ISBN 0-8047-3615-4
Weisberg, Richar.Vichy Law and the Holocaust in France (angol nyelven). London: Routledge (1997).ISBN 978-3-7186-5892-3
Kershaw, Robert.Harckocsizók - A páncélos-hadviselés emberi története. Budapest: Akadémiai Kiadó Könyvkiadó, 588. o. (2014).ISBN 978-963-059-327-4
Milward, Alan S..Háború, gazdaság, társadalom, 1939-1945. A II. világháború hátterében meghúzódó gazdasági események. Budapest: Aquila Könyvkiadó (2000).ISBN 963 67 9063 9
Ravasz, István.Magyarország és a Magyar Királyi Honvédség a XX. századi világháborúban 1914-1945. Debrecen: Puedlo Kiadó, 272. o..ISBN 978-963-9477-42-7
.svg)
_crowned.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.jpg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
