Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Második Wekerle-kormány (1906.április 8. –1910.január 17.) | |||||
| Időhossz | 3 év, 9 hónap | ||||
| Kormányfő | Wekerle Sándor (miniszterelnökként) | ||||
| Államfő | I. Ferenc József (magyar királyként) | ||||
| Államforma | királyság | ||||
| Pártok | Országos Alkotmánypárt Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt Katolikus Néppárt | ||||
Amásodik Wekerle-kormány1906.április 8-ától1910.január 17-ig volt hivatalban. ASzabadelvű Párt, mely jogelődét, aDeák-pártot is tekintve akiegyezés óta az összes országgyűlési választást megnyerte, az1905-ös választásokon történelmi vereséget szenvedett. A győztes, a67-es elveket és eredményeket többségében élesen elvető,Ausztria ésMagyarország között csak aperszonáluniót fenntartani hajlandó, a választásokra egységbe tömörült ellenzéki pártok, az ún.Szövetkezett Ellenzék komolyan fenyegetett azOsztrák–Magyar Monarchia szétesésével.
1905.június 18-ánFerenc József, a birodalom széthullásától tartva, a választási eredményeket negligálva a hozzá és adualizmus rendszeréhez hű báróFejérváry Géza táborszernagyot, a magyar királyi darabont testőrség kapitányát nevezte ki miniszterelnökké, átmeneti jelleggel. A parlamenten kívüliekből szervezett „darabontkormány” gyakorlatilag közutálatnak örvendett, az ellenzék által szervezett „nemzeti ellenállás” pedig cselekvésképtelenné tette. Az ekkor tetőpontjára hágó1905-1906-os belpolitikai válságot végül az udvarral kötött titkos paktum oldotta fel, melyben a győztes ellenzék gyakorlatilag a programját volt kénytelen feladni, valamint elfogadniWekerle Sándort miniszterelnöknek.
Az újonnan kinevezett kormány az1906-os választásokon megerősítést nyert. A Koalíció belső ellentétei, programjának kényszerű feladása, valamint sorozatos hibái pozícióiban szinte a kezdetektől fogva olyannyira meggyengítették, hogy sem az önállóMagyar Nemzeti Bank felállítását, sem más, a paktumban nem szereplő, tehát az udvar által nem „tiltott” célkitűzéseit sem sikerült elérnie.
ATisza István vezetésével újjászervezett Szabadelvű Párt, immáronNemzeti Munkapárt néven az1910-es választásokra felbomlott egykori „szövetkezett ellenzék” felett kiütéses győzelmet aratott, a parlamenti mandátumok több, mint 60%-át bezsebelve.
