AMária-tiszteletSzűz Mária megkülönböztetett tisztelete akeresztény egyházakban. Mária tisztelete nem azonosIsten imádásával, de több aszentektiszteleténél. Az ortodox keleti egyházakban és a római katolikus egyházban kivételes tisztelet(hüperdúlia) illeti meg, ez az a nagyobb tisztelet, amelyet kivételes helyzete miatt a szenteknek szokásosan kijáró tisztelethez képest megilleti.[1] Valamennyi angyalnál és szentnél magasabban áll, mintIstenanya, aki azeredeti bűn szeplője nélkül fogantatott, s amennyben érdemeivel és dicsőségével az összes angyalt, szentet, boldogot megelőzi, és a legnagyobb közbenjárói hatalommal rendelkezik.[2]
A Mária-tisztelet kiterjedten keleten kezdődött a 4. században, majd nyugaton is egyre inkább meghonosodott. A középkor közepén már uralkodó helyet foglalt el a keresztény Európában, majd azután aprotestantizmus megjelenésével ismét háttérbe szorult.[2]
Abizánci művészet királynői méltóságban, hieratikus fenségben(Hodigitria-ikontípus), és az anyaságot hangsúlyozva(Galaktotrophusza-, Eleusza-ikontípus) egyaránt megjeleníti. A katolikus egyház Mária-képe a középkori teológiában, elsősorbanClairvaux-i Szent Bernát mariológiájában kristályosodott ki.Örök szüzessége által a tisztaság erényének megtestesítője; anyasága kiválasztottság, csodás termékenység, az isteni kegy, aMegváltás művének kezdőpontja, az isteni fenség részese.[3] AVan Eyck testvérpárgenti oltárán Mária királynői fenségben, az Isten jobbján látható; a feje körüli felirat:"mert ékesebb a napnál és fenségesebb minden csillagképnél.
A Mária-tisztelet legkezdetibb nyomai a2. század kereszténységében lelhető fel, amikor egyes írók Máriát, mint isten anyját kezdték el magasztalni.[4] A 2. század közepére tehető legrégebbi ábrázolása, amely aPriscilla katakombában(wd)(Róma) látható, ahol átölelve tartja gyermekét.[5] Szintén ebben akatakombában láthatjuk a4. századiangyali üdvözlet ábrázolását is.[6]
Mária-ünnepnek az első három században nem található nyoma.[4]
Mária istenanyaságának a kultusza a legkorábbi időktől kezdve párosult a szüzesség kultuszával. A megalapozására már akeresztény ókorban megszületnek az elsőMária-dogmák és Máriát a pogányanyaistennők mintájára az istenanyaság méltóságával és jelzőjével illeték.[10] A nép körében ez nem talált különösebb ellenállásra, sőt megkönnyítette az áttérítésüket, hiszen sokan korábban a pogány anyaistennők imádói voltak, majd mint keresztények, Máriát kezdték tisztelni azok helyett.[10]
A4. századtól kezdve Máriának, mint isten anyjának a kultusza oly mértékben kibontakozott, hogy tiszteletére már templomokat is építettek.[4] AGyertyaszentelő Boldogasszony, azazSzűz Mária megtisztulásának ünnepe a kereszténység államvallássá tétele idején keletkezett, aLupercalia(wd) ünnepe helyett, amikor a pogány rómaiak a természet rituális megtisztulását és atotemisztikus farkasőst ünnepelték.[13] A 4. századtól kezdve már oly nagy mennyiségűliturgikus szöveg magasztalta Máriát, hogy még a felsorolásuk is nehézséget jelentene.[14]
Mária istenanyaságának hirdetésével az5. század elejénNesztoriosz szállt szembe.
Azantiochiai iskola Krisztusban úgy szétválasztotta az isteni és emberi tulajdonságokat, hogy Máriát csak az ember Krisztus anyjának lehetett tekinteni.[16]Nesztoriosz is kifogásolta, hogy akonstantinápolyiak isten anyjának nevezik Máriát, holott az mindössze embernek az anyja. Ő előnyben részesítette aKrisztus anyja címet.Ne tegyétek a szűzet istennővé! – hirdette, de ezzel sokakból már ekkor általános felháborodást keltett.[10] Ha ugyanis Mária nem isten anyja, akkor Krisztus – Mária gyermeke – pusztán ember, és így veszélybe kerül amegváltás tana, mert a csak ember-megváltó alkalmatlan arra, hogy az egész emberiség nevében kiengesztelje azeredeti bűn által megsértett istenséget.[10]
A431-ben összehívottEpheszoszi zsinat –mely zsinat kiváltó oka azalexandriai iskola és azantiochiai iskola véleménykülönbsége volt Mária szerepének kérdésében –Nesztoriosz ellen foglalt állást: megfosztották püspöki hivatalától és Máriát hivatalosan is istenszülőnek, istenanyának jelentették ki.[10] A zsinat állásfoglalása anesztoriánusok szakadásához vezetett, mígIII. Sixtus pápa pedig a zsinat emlékére Rómában felépíttette aSanta Maria Maggiore-bazilikát.[17]
AMindig szűz szent Istenszülő ünnepe az5. században keletkezett.[4] Ebből fejlődött ki kb. a7. századra a ma is megültmárcius 25-iGyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe, amelynek tárgya Mária szűzi foganása és istenanyasága.[4]
A6. században keletkezett Mária halálának (január 18.) ésmennybevitelének (augusztus 15.) az ünnepe. A két ünnep rövidesen egyesült és mennybevitel (magyar nevén:Nagyboldogasszony) néven állandósult és terjedt el.[4]
A7. századilateráni zsinat(wd) (649), majd aharmadik konstantinápolyi zsinat (681) kihirdette az örökös szüzességdogmáját.
Először a8. században fogalmazták meg Máriát közvetítőként,[18] majd ezután használták a bővített formát:mindenkegyelem közvetítője.[1]
A Mária-kultusz igazi felvirágzásának az ideje aközépkor.[4] A7. században keletkezett és a9. században terjedt el aszeplőtelen fogantatás ünnepe, amely a bűntelen, azeredeti bűntől és minden személyes bűntől mentes Máriának a tiszteletét népszerűsítette. A8. században keletkezett Mária születésének az ünnepe is (Kisasszony napja,szept. 8.).[4]
A10-11. században, az ún. szerzetesi reformmozgalmak időszakában a kultusz új vonásokat vett fel. Ekkor lett Mária az irgalmasság anyja és a világ királynője. AKaroling-kor Mária-ábrázolásaival szemben a 10. századtól kezdődőileg a Mária-képek és a Mária-szobrok Krisztus anyját,mint királynőt ábrázolják, akinek fejét korona ékesíti, vállát pedig királyi palást borítja. A 11. századból való az azimádság, amely először magasztalja úgy Máriát,mint a világ királynőjét. A 10-11. század egyházi költői is mint a menny és föld királynőjét magasztalják. A különféle ájtatossági gyakorlatok között ekkor jelenik meg a boldog szűz Mária tisztelete, amely később, agótikában fejlődött ki, végül is a maga teljességében, amikor Mária földi életének egyes eseményeit(pl.Jézus születését, a napkeleti bölcsek imádását) mint boldogságának forrását népi ésliturgikus tisztelet tárgyává tették.[4]
A12-15. század között vált népszerűvé a szenvedő Máriának a tisztelete. Ezzel kapcsolatosan születtek meg a különféleMária-siralmak (Planctus Mariae), jelent meg Mária úgy a hívek képzeletében, mint a fájdalmak anyja, keletkeztek a hétfájdalmú Máriáról szólómiseszövegek.[19] A13. századtól kezdődőleg előtérbe került Máriának, mint édesanyának a tisztelete is. A gótikus ábrázolásokon Mária már gyakran korona nélkül jelenik meg, amint anyai tekintettel szemléli a gyermekét, aki almával, virággal vagy madárral játszadozik.
A12. századból származnak a Máriához intézettlitániáknak(könyörgések, megszólítások) az első nyomai.[19]A 13-16. század között számos és nagy terjedelmű litánia keletkezett, amelyek alapján a 16. században állította összePetrus Canisius a ma is használatos lorettói litániát. E litániákban a középkori népi Mária-kultusz nyilvánul meg.[19]
A középkorban lett Mária a lelkek és testek orvosa, a bűnösök menedéke, a szomorúak vigasztalója, és vált minden helyzet, foglalkozási ág, társadalmi réteg, tartomány vagy ország sajátos arculatúvédőjévé, patrónájává.[19]
| Legenda aurea – részlet |
|---|
Amikor János Efezusban prédikált, egy fehér felhő mennydörgésgy beszélttől kísérve leszállt az égből, felemelte az apostolt és Mária ajtaja elé vitte. Bekopogott, majd belépett... Így beszélt Szent János:Bárcsak adná Isten, hogy testvéreim, a 12 apostol mindannyian itt lennének, hogy téged nagy tisztelettel temethetnének el és méltóan zenghetnénk neked dicséretet. És amikor ezt mondta, az apostolok ugyanabban az órában felhőktől felvétettek és Mária ajtaja elé vezetettek. Amikor a szent Szűz az összes apostolt egybegyűlve látta, dicsérte Istent és leült közéjük az égő gyertyák és lámpák mellett. Éjjel háromkor megjelent Jézus.. mennyei seregével; körülállták Mária ágyát és elkezdtek igen édesen énekelni. Jézus maga beszélni kezdett és azt mondta:Azért jöttem, Kiválasztottam, hogy trónom díszét rád helyezzem, most a király a te szépségedre vágyik. Így válaszolt Mária:Uram, a szívem kész, az készen áll. Akkor Mária lelke kivált a testből, minden testi kín vagy szenvedés nélkül, mint ahogyan szeplő nélküli volt életében, és fia karjaiba repült. Akkor így szólt az Úr 12 tanítványához:Anyám holttestét vigyétek Jozafát völgyébe, ott találtok egy sírt, oda temessétek, és várjatok rám, amíg ismét eljövök hozzátok, három nap múlva. A 3. napon eljött Jézus... és így szólt az apostolokhoz:Milyen kegyelmet és tiszteletet véltek jónak, hogy azzal anyámat megtiszteljem? Ők válaszoltak:Ahogy győzelmet arattál a halál felett és örökké uralkodol, a te anyád testét is ugyanúgy támasszad fel és jobbodra ültesd mindörökké. Erre bólintott az Úr és hamarosan ott termett Mihály arkangyal, és Mária lelkét az Úr elé vitte... Nemsokára Mária lelke bement a testébe, dicsőségesen feltámadt a sírból és az angyalok sokaságától kísérve elindult a menny felé.[21] |
A16. századireformáció elvetette a Mária-kultuszt. Azzal a polgári individualizmussal összefüggő tanításával, mely szerint az egyénihit szükséges azüdvösség eléréséhez, fölöslegessé vált minden Mária-kultusz, mint amely éppen a krisztusimegváltásba vetett szubjektív hittől tereli el a figyelmet. Aprotestantizmus, amely azőskeresztényekhez hasonló puritánságra törekedett, megszüntette azistentiszteletek pompáját, eltávolította Mária és a szentek képeit és szobrait a templomokból és a katolikusok káprázatos kultuszát és liturgiáját sem tartotta meg.[19] Ezzel szemben a katolikusok a reformáció után egyre nagyobb hangsúlyt helyeztek a kultuszra, és úgy tekintették azt, mint az ortodox tanítás kritériumát.[19]
A17. században abúcsújárások újra fellendültek, főleg a Mária-kultusz jegyében. Akegyhelyek részben az ott őrzött ereklyék és kegyképek, részben aMária-jelenések, a csodálatos imameghallgatások és hihetetlen gyógyulások és egyéb csodák miatt váltak a kultusz színhelyeivé.[22]
A 17. századtól a 19. századig mindinkább törekedtek arra, hogyteológiai következtetések segítségével spekulatív módon feltárják Mária"dicsőséges vonásait" és előjogait ("sohasem elegendő azt állítani Máriáról","ami Isten szerint illő volt Máriához, azt Isten meg is valósította.) A tiszta, eszményi nő ősképeként ésÉvával szembeállítva ábrázolják Máriát;eretnekséget legyőző asszonyként és hatalommal rendelkezővédőszentként.[1]
A19. századtól a katolikus Mária-kultuszt tudatosan a modern eszmék terjedésének ellensúlyozására használták fel, másrészt a nőiemancipációs mozgalmak hatása alá került és a nőkérdés vallásos szellemű megoldásának eszköze lett.[19] A szélsőséges kultusz ugyanakkor azökumenikus mozgalom kibontakozását akadályozta, ezért aII. vatikáni zsinaton megkísérelték egy olyan Mária-kép megrajzolását, amely Máriát az egyház tagjaként mutatja be. Ez a lépés a protestánsoknál a kívánt hatást nem érte el, mert ugyanakkor Máriát új címmel, azegyház anyja címével ruházták fel és korábbi tiszteletét továbbra is fenntartották.[19]
A20. századbanXII. Piusz pápadogmaként jelentette ki Mária testi mennybemenetelét. Eszerint Szűz Mária a halála után nemcsaklélek, hanem test szerint is mennybe vitetett. (Munificentissimus Deus(wd))
 | Bővebben:Római katolikus mariológia |
| Bővebben:Mária-tisztelet Magyarországon |
A vallásos tiszteletben részesített Mária ismertetőjegyei, tulajdonságai, gondoskodó-védelmező, isteni királynővé avanzsált funkciója és az ehhez kapcsolódó szimbolika, döntő többségükben nemcsak nem egyeznek, hanem kifejezetten ellentétesek aBibliában szereplő Máriáéval. Apogányanyaistennők képére formálódott a katolicizmus Mária alakja.[23][24][25]
Máriát az Isten Anyjának nyilvánították, és hagyták tisztelni, mert az áttért hellenisztikus világnak szüksége volt egy mennyei női princípiumra. A görög világban évszázadokon átEfézus volt az istennőimádat központja, amely Mária hivatalos tiszteletének a bölcsője lett.[26]
A Nap, a korona, a glória, a gyöngyök elmaradhatatlan kellékei lettek az ábrázolásának. Sok vallástörténész szerint Mária, az Istenanya nem más, mint az egyiptomiÍzisz kereszténnyé lett mása. Azistenanya (Theotokosz) kultusza éppen Egyiptomból kiindulva terjedt el.[9]
AzAd Caeli Reginam pápai enciklika Máriát a mennyek királynőjének nevezi. A Mennyek Királynője (Regina Caeli) egyike lett annak a sok királynői címnek, amellyel Máriát felruházták. 1964-ben aII. Vatikáni Zsinat a Világegyetem Királynőjeként emlegette.[27]
Mária az emberek szemében Jézus anyja volt, de Jézus soha nem nyilatkozott róla így. Jézus soha nem használta ezt a kifejezést Máriára: anyám. Tudta, hogy Mária csak egy eszköz volt Isten kezében, akiben ő alkotva lett és aki őt megszülte, de nem volt az ő anyja.
Jézus kijelentette, hogy aki követi őt és megtartja a parancsolatait, az közelebb áll hozzá, mint az ő anyja. Soha nem szólította fel az embereket, hogy magasztalják Máriát, és Jézus tanítványai és azelső keresztények nem is tették ezt.Máté 12. része így ír:
| „ | Még beszélt Jézus a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled. Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én testvérem és az én anyám. | ” |
– Máté 12, 46-50 | ||
Jézus nem számolta magát az asszonyoktól szülöttek közé, hanem ő csupán szimbolikusan számított a földi asszonyoktól szülöttek közé. Isten alkotta, formálta egy szűz lányban. Jézus kijelentése alapján a legnagyobb, aki az ő korában valóságosan asszonytól született,Keresztelő János volt.
| „ | Istentől.. vagyok, és ő küldött engem. | ” |
– Jn 7,29 | ||
| „ | Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. | ” |
– Máté 11,11 | ||
Jézus nem testi törvények alapján született – ahogy az emberek – hanem öröktől fogva létezett.
| „ | Ti innen alulról vagytok, én meg felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én azonban nem vagyok ebből a világból. | ” |
– Jn 8,23 | ||
Jézus nem értékelte fel Máriát, sőt inkább boldogoknak nevezte azon követőit, akik hallgatják és megtartják Isten parancsolatait.
| „ | Történt pedig, hogy a tömegből felkiáltott egy asszony: »Boldog a méh, amely hordozott, és az emlők, amelyeket szoptál!« Erre ő azt mondta: »Inkább azok a boldogok, akik Isten szavát hallgatják, és megtartják azt! | ” |
– Luk 11, 27-28 | ||
Egy szöveg, amiben a katolikusok közül sokan megbotránkoznak,János evangéliumában így található:
| „ | Elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk. Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám. | ” |
– Jn 2, 3-4 | ||
Jézusnak ez a kijelentése nagyon mélységes és fontos igazságot tartalmaz. Ha valóban az anyjának tekintette volna Máriát, akkor bizonnyal tiszteletlenség lett volna ez a kijelentés.
Az apostolok szemében Mária Jézusnak csak a nevelőanyja volt, ahogyJózsef is a nevelőapja. Mindkét szülő csak eszköz volt Isten kezében. Jézus öröktől fogva létezett: nem tekinthető zsidónak, és Mária sem tekinthető istenszülőnek.Pál apostol írta:
| „ | Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül jelent meg; mivel sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, hasonló Isten Fiához, és pap marad mindörökké. | ” |
– Zsid. 7,11 | ||
A Mária-tisztelet legkezdetibb nyomai a2. század kereszténységében kezdtek megjelenni. Egyes korai keresztény írókMáriát, mintIsten anyját kezdték magasztalni. Mária legrégebbi ábrázolása is a 2. század közepéről való, de Mária-ünnepnek az első három században nem található nyoma.[28]
A4. században azefézusiak elsőként szenteltek templomotMária tiszteletére, miután úgy tartották, hogy Szűz Mária Efezusban élt későbbi éveiben. Mária, mint Isten anyjának a kultusza olyan mértékben kibontakozott, hogy tiszteletére máshol is templomokat emeltek. Az első Mária-ünnep, a"Mindig szűz szent Istenszülő" ünnepe ebben az időszakban keletkezett.[29][23]
Ahogy az előbbi szöveg (Zsid 7,11) hangsúlyozta, Jézus az örökkévaló pap (közbenjáró) Isten előtt. Majd aa zsidókhoz írt levél így folytatja:
| „ | Mivel (Jézus) örökre megmarad, örökkévaló a papsága. Így örökre üdvözítheti is azokat, akik általa Istenhez közelednek, hisz mindenkor él, hogy értük közbenjárjon. | ” |
– Zsid. 7,24-25 | ||
ATimóteusnak írt első levélben ezt írjaPál apostol:
| „ | Egy az Isten, egy a közvetítő Isten és ember közt: az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta magát mindenkiért. | ” |
– 1. Tim. 2,5 | ||
Hogy Mária közbenjáró volna, aBiblia tanításának határozottan ellene mond. Az egyedüli közbenjáró Isten és az emberek között: Jézus Krisztus, aki a Földre jött és emberként szenvedett és halt meg a bűnbánó emberekmegváltásáért, majda saját elhullatott vérével lépett be a mennyei szentek szentjébe, hogy Isten előtti közbenjáróként örök váltságot szerezzen az istenfélő embereknek.[30]
A szűztől való születésbe vetett hit azevangéliumokból származik, Máriát szűzként mutatják be, amikor teherbe esett Jézussal. Mária és József szexuális kapcsolata Jézus születése után kezdődik, így Jézusnak lettek testvérei.
A katolikus hit azonban túlmutat ezen, és Mária a házasélete során is „szűz maradt”. Máriát nemcsak Jézus születése előtt, hanem alatt és után is szűzként ábrázolták, szűzhártyája csodálatos módon helyreállt. Jézus testvéreit csak József gyermekeinek tekintik.
Mária örök szüzessége nem azÚjszövetségből fakad, hanem egy, a2. századiapokrif evangéliumból, a „Jakab protoevangéliumából”, amely kinyilvánítja az örök szüzességét.[31]
Mária mennybemeneteléről a Biblia sehol nem szól, hogy a mennybe ragadtatott volna. Ezt adogmát a katolikus egyház hirdette ki, nevezetesen aMária mennybemenetelének dogmáját. Ez szükséges ugyanis ahhoz, hogy Mária közbenjáróként működhessen.[32]
