Máltaiak (máltaiul:Maltin) egyarab eredetű népcsoport, melynek anyanyelve asémi nyelvek közé tartozómáltai nyelv.[1][2] A máltai néphezGozo lakosai, a gozitánok (máltaiul:Għawdxin) is hozzátartoznak.
Málta mintegy 7200 éve lakott, az első telepesek Kr. e. 5200 körül érkeztek,Szicíliából. Az első sírok Kr. e. 4100 körüli időkből származnak, míg az elsőmegalitikus templomok Kr. e. 3600 körül épültek. A templomépítések Kr. e. 2500-2300 körül véget értek, feltehetőleg a túlnépesedés miatt.
Aföníciaiak Kr. e. 800-700 között gyarmatosították Máltát, amelyet kikötőként, átrakodóhelyként használtak.
Róma már azelső pun háború során megtámadta Máltát, de akkor csak kifosztotta, így a karthágói uralom folytatódott. Róma csakKr. e. 218-ban hódította meg Máltát és ekkorSicilia provinciához csatolta.
870-ben az észak-afrikaiAglabidák Szicíliával együtt meghódították a volt római várost,Melitát és átneveztékMedinára. Jelentős arab lakosság telepedett meg. Az arab uralom 1048-ban nagy veszélyben volt, amikor a bizánci támadás érte a szigeteket. AFátamida emír (909-től a Fátamidák vették át az uralmat) felszabadította akeresztényeket, ettől fogva nem kellett különadót fizetniük, de azzal a feltétellel, ha részt vesznek a védekezésben, így a támadás meghiúsult. Az arab uralom névlegesen1090-ben ért véget, amikorI. Roger Szicília grófja elfoglalta, de még mindig az arab igazgatták (lásd:Arabok Máltán). Végül 1127-benII. Roger szicíliai király egy lázadást követően az arab igazgatást megszüntette. Az arab lakosság nem menekült el, a keresztények száma pedig növekedni kezdett. A muszlim arabok nagyobb része áttért a keresztény hitre, többi részüket kitelepítették a lázadókkal együtt.[3]
A szigeteket 1530-ban ajohannitáknak adományozta a német-római császár.
I. Roger
A törökök 1565-bentámadást indítottak a szigetek elfoglalására, ám a hadművelet nem járt sikerrel. A közel négy hónapig tartó ostromlás után a máltai lovagok és a szicíliai csapatok visszaverték őket.
Napóleon 1798-ban elfoglalta Máltát, ám két év múlva elhagyták. Afranciák kiszorítása után a britek nem akarták elfoglalni és gyarmatukká tenni. 1814-ben a Párizsi béke szerint brit koronabirtok lett.
Az első világháborúból kimaradt, ám a második világháború alatt az olaszok el akarták foglalni, mivel stratégiai fontosságú helyen feküdt.
A máltai nyelv az egyetlen sémi nyelv amelyet latin betűkkel írnak. Szoros rokonságban áll az arab nyelvvel. Az idők során rengeteg jövevényszó jött a különböző nyelvekből.[1]
Gyermek kivándorlók emlékműve: Az emlékmű az 1950 és 1965 közöttAusztráliába vándorolt 310 gyermeknek állít emléket
A 19. században a legtöbb máltai emigráns Észak-Afrikába és a Közel-Keletre vándorolt, de a visszatérők is sokan voltak.[4]Tunéziában 1900-ban brit konzuli becslések szerint már 15 326 máltai lakott.[5]
A20. században egy kivándorlási hullám a második világháború után indult, mikor a születési ráta drasztikusan megnőtt. A 20. században a legtöbb emigráns az Újvilágba ment, különösen sokan az Egyesült Államokba és Ausztráliába. 1948 és 1967 között a teljes lakosság 30%-a hagyta el Máltát.[4][6][7]
↑Dobos Károly Dániel: Sém fiai: A sémi nyelvek és a sémi írásrendszerek története, Budapest, Pázmány Egyetem eKiadó és Szent István Társulat, 2013, 278-279. oldal,ISBN 978 963 277 317 9
↑Stefan Goodwin (2002): 2 (Islam and Realignments). Malta, Mediterranean Bridge. Greenwood Publishing Group.ISBN 9780897898201, 31. o.
↑abJones (1973): Modern emigration from Malta 101-119 o.
↑Algeria and Tunisia. www.maltamigration.com. [2011. április 6-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 30.)
↑King, Russell (1979). „The Maltese migration cycle: An archival survey”.Area11 (3), 245–249. o.JSTOR20001477.