Aluxemburgi nyelv (luxemburgi nyelven: Lëtzebuergesch) ALuxemburgi Nagyhercegség nemzeti nyelve és egyben a franciával és a némettel együtt hivatalos nyelve. Beszélik a nyelvet továbbáBelgiumban Sankt-Vith (Zënt-Vaït) és Arlon környékén,Németország kis részénEifel (régió) ésBitburg körül, valamintFranciaországbanThionville környezetében. Amásodik világháborús német megszállás kellemetlen emlékei miatt sok luxemburgi nem szereti, hogy a nyelvüket a külföldiek egy német dialektusnak nevezik. Manapság a két nyelv annyira különböző, hogy az, aki csak az irodalmi német nyelvet ismeri, nagyon nehezen érti meg a luxemburgi nyelvet.
A külön luxemburgi nyelv kialakítására tett kísérletek a 19. század közepére mennek vissza. Ekkoriban az ország a holland király birtokában volt. Luxemburgiul már korábban is keletkeztek különféle szövegek, amelyekkel azonban még nem alakult semmilyen egységes nyelv. Az eseményeket még az 1870–71-esporosz–francia háború sem gyorsította, amikor Luxemburg függetlenné vált Hollandiától. Ennek ellenére a luxemburgi irodalom fokozatosan kialakult.
Változás csak a második világháborúban következett be. Egész addig Luxemburg magát német államnak definiálta, hanem amikor a náci haderő végigsöpört az országon 1940-ben, egy sötét korszak következett Luxemburg történetében. A háború végeztével Luxemburg már nem akart a német nemzettel közösséget vállalni, ezért hivatalosan is elhatározták, hogy e célnak megfelelően a luxemburgi alnémet nyelvjárás alapján irodalmi nyelvet alakítanak ki. 1946-ban azOfizjel Lezebuurjer Ortografi (OLO) kiadásával megteremtődött a luxemburgi nyelv ábécéje (egész addig az irodalmárok német ábécé szerint írták a luxemburgit), amely a luxemburgiban használt jellemző hangok leképezésére új karaktereket mint azâ, ê, è, á, é vezette be. 1950 és 1977 között ötkötetes szótárt adtak ki, amely tartalmazta a luxemburgi nyelv szókészletét. Ehhez igénybe vették a luxemburgi valamennyi nyelvjárását, ezzel együtt francia jövevényszavakat is. A hiányzó terminusok pótlására nyelvújítást hajtottak végre, de vettek át szavakat más nyelvekből is. 1975. október 10-én már hivatalosan is elfogadták a helyesírását. Az utolsó nyelvi reform a luxemburgiban 1999. július 30-án történt.
Hivatalos státuszát 1984-ben kapta meg mindössze. Bár a legtöbb luxemburgi anyanyelve is, az oktatásban, médiában, üzleti életben és a közigazgatásban nem sok szerepet játszik. A politikai életet afrancia nyelv dominálja, míg a többi hivatalos szektort anémet nyelv uralja. A luxemburgi nyelv főleg informális köztes nyelvként funkcionál, de a luxemburgi parlamentben is elsősorban luxemburgiul beszélnek.
A legtöbb kisebbségi nyelvvel szemben, amelyek használata a fiatalabb korosztály körében jelentősen csökken, a luxemburgi nyelv jól tartja magát. Egészében véve azonban a nagyszámú, Luxemburgban élő és dolgozó külföldi, illetve a franciát első vagy második nyelvként használó többség miatt a luxemburgi nyelv hátrányba kerül a franciával szemben.
Ez a szócikk részben vagy egészben aLuxemburgs című holland Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A kereszt (†) a beszélő híján kihalt nyelveket jelöli. A csillag (*) mai élő nyelvek korábbi nyelvállapotát, közös ősét, régebbi fázisát. Külön félkövérrel emeltük ki az olyan nyelveket, melyekből több leánynyelv ágazik el, és a hatásuk kiemelkedően jelentős.
Ez a sablon azeurópaikontinensen (szigorúan véve aBalti-tenger és aFehér-tenger összekötő csatorna fehér-tengeri bejáratának és aDonazovi-tengeri torkolatának vonalától nyugatra) használt jelenleg is élő, beszélt nyelveket foglalja össze függetlenül attól, hogy melyiknyelvcsaládba tartoznak.
Van néhány vitatott állapotú nyelv, ezek ugyankihaltak, de újjáélesztették őket, és néhányan használják másodlagos, ritkán elsődleges nyelvként:korni,lív,manx.
