Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Luigi Russolo | |
 | |
| 1916 körül | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Luigi Russolo |
| Született | 1885.április 30. Portogruaro |
| Elhunyt | 1947.február 4.(61 évesen) Cerro di Laveno |
| Iskolái | Brera Akadémia |
| Pályafutás | |
| Műfajok | musique concrete,zajzene |
| Aktív évek | 1913-1947 |
| Hangszer | intonarumori, rumorarmoni |
| Tevékenység |
|
 AWikimédia Commons tartalmazLuigi Russolo témájú médiaállományokat. | |
Luigi Russolo (Portogruaro,1885.április 30. –Certo di Laveno,1947.február 4.)olasz származásúpolihisztor, az egyik legérdekesebb20. századiavantgárdzeneszerző,festő, afuturizmus képviselője és hangszertervező.
Édesapja a szülővárosa templomának orgonistája volt. Fivérei zenét tanultak, ő festészetet. A család 1901-benMilánóba települt. Képzőművészként kezdte pályáját, így került kapcsolatba 1909-ben aMarinetti vezette mozgalommal. A futuristák Luigi Russolo vezetésével 1913. március 11-én megjelentették kiáltványukatL'arte dei rumori ('A zajok művészete') címmel. Egy évvel később ugyanezzel az elnevezésselModenában megszervezték első zenei zaj-koncertjüket, amelyen akusztikus zajkeltő eszközöket használtak, ezeknek különböző fantázianeveket adtak, úgymint üvöltő, hurrogó.
Azelső világháborúban önkéntesként harcolt. 1917 végén egy sebesülés kényszerítette hosszú időre ágyba.
1921-benPárizsban három koncerten mutatta be műveit és hangszereit. Ekkor keltette felIgor Stravinsky,Maurice Ravel és más avantgárd művészek figyelmét.
1922-ben mutatta berumorarmoni nevűharmóniumváltozatát. Más hangszertalálmányait is szabadalmaztatta.
Afasizmus elől 1927-ben a francia fővárosba menekült. Itt tartotta utolsó hangversenyét 1929-ben. 1931-benSpanyolországba költözött, ahol az okkult filozófiát tanulmányozta. 1933-ban visszatért Olaszországba. 1941–42-ben még egy festői korszaka volt, amikor a realizmushoz tért vissza.
Luigi Russolo írását gyakran emlegetik az ipari filozófia első példájának a modern zenében.
Szerzeményei elvesztek vagy lappanganak.
