Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Pontosság | ellenőrzött |
| Luca Badoer | |
 | |
| Luca Badoer 2007-ben | |
| Életrajzi adatai | |
| Született | 1971. január 25. (54 éves) Montebelluna,Veneto,Olaszország |
| Nemzetisége |  olasz |
| Pályafutása | |
| Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
| Aktív évei | 1993,1995 –1996,1999,2009 |
| Korábbi csapatai | .svg) Lola Racing (1993),Minardi (1995, 1999),Forti (1996),Ferrari (2009) |
| Nagydíjak száma | 58 (49 rajt) |
| Világbajnoki címek | 0 |
| Győzelmek | 0 |
| Dobogós helyezések | 0 |
| Első rajtkockák | 0 |
| Leggyorsabb körök | 0 |
| Első nagydíj | .svg) |
| Első győzelem | - |
| Legutolsó győzelem | - |
| Legutolsó nagydíj |  2009 belga nagydíj |
 AWikimédia Commons tartalmazLuca Badoer témájú médiaállományokat. | |
Luca Badoer (Montebelluna,Veneto,Olaszország,1971.január 25. –)olasz autóversenyző,1997-től2010 végéigFerrariFormula–1-es csapatának tesztpilótája,2009-benFelipe Massa helyettese volt egészen a belga nagydíjig, ám gyenge teljesítménye miattGiancarlo Fisichella vette át a helyét a Force Indiától Massa felépüléséig.
Badoer aVeneto tartománybeliMontebellunában született.[1] A formaautós versenyzők nagy részéhez hasonlóan ő is gokartozással kezdte karrierjét, amelyben olasz bajnok is volt.
Mielőtt a királykategóriában bizonyíthatta tudását, Badoernek is végig kellett járnia az együléses pilóták pályafutását jellemző szamárlétrát. Tizenéves korában gokartversenyeken sajátította el az alapokat, életének ezt a szakaszát1988-ban zárta le, amikor meggyőző fölénnyel hódította el az olasz bajnoki címet.
1989-ben egy Alfa Romeo volánjánál azolasz Formula–3-as bajnokságban próbált szerencsét két futam erejéig, de pontot nem szerzett.1990-ben megszerezte első futamgyőzelmét, miután az utolsó versenyen maga mögé utasította a végső diadalért küzdőAlessandro Zanardi-t. Összetettben ez a 10. helyre volt elegendő.
1991-ben összetettbeli 4. helyezése már komoly előrelépésnek számított, többek közt a későbbi világbajnokJacques Villeneuve-öt is meg tudta előzni. 3 futamgyőzelem, 4 dobogó, 2 pole volt Badoer mérlege, sorozatban aratott negyedik futamgyőzelmét követően azonban dizskvalifikálták egy az autón észrevett szabálytalanság miatt. Ugyanebben az évben elindult a tradicionális Macau GP-n, ahol a 12. helyet sikerült megszereznie. AMasters of Formula-3 versenyen is rajthoz állt, ahol éppen csak lemaradva a dobogóról, a 4. helyet tudta megszerezni.
1992-ben újabb mérföldkövéhez érkezett pályafutása, amikor megnyerte az F1 akkori előszobájának számítóFormula–3000-es sorozatot (4 győzelem, 5 dobogó, 5 pole, 3 leggyorsabb kör) a Team Crypton csapat színeiben. Több későbbi meghatározó Formula–1-es pilótát utasított maga mögé,David Coulthard,Rubens Barrichello ésOlivier Panis is a vert mezőnyben végzett.
Az autósport királykategóriájába, aFormula–1-beF1 1993-ban került. Első évében a kisebbik olasz csapat, aBMS Scuderia Italia színeiben versenyzett, amely az egyik leglassabb autó volt a mezőnyben, mert hiába kapta meg aFerrari legfrissebb fejlesztésű motorjait, aLola T93/30-as kódjelű kasztni már köszönőviszonyba sem volt a korábbi évtizedek relatíve versenyképes technikáival. Sokat elmond Badoer képességeiről, hogy a technika végigbírta, illetve befért 107% alá kvalifikáción futott időeredménye, akkor rendszeresen verte jóval tapasztaltabb, Ferrarinál is megfordult honfitársát,Michele Alboretót. Pontot egyszer sem szerzett, bár aSan Marinó-i nagydíjon közel járt hozzá, hetedik lett, tehát csak egy pozícióval maradt el a pontszerzéstől. A szezon utolsó két futamára elfogyott a pénz az olasz csapatnál, amely így egyesült a jóval hosszabb múlttal büszkélkedőMinardival. A csapat azonban csupán tesztpilótaként számolt vele. A rutinosabb Alboreto-Martini páros mellett döntöttek.
1995-ben ismét versenyezhetett, miután Alboreto visszavonult. Folyamatosan pénzhiánnyal küzdött a csapat, nem érkeztek a beígért fejlesztések, így versenytempóban a szezon közepére már a középmezőnytől is leszakadtak. Időmérőkön azonban rendszeresen befértek a tabella első felébe, ebben a műfajban Badoer volt az eredményesebb, akár Martinihez, akár az őt váltóPedro Lamyhoz viszonyítjuk eredményeit. Megbízható teljesítményét dicséri, hogy kilencszer is célba tudott érni, ha mégsem, akkor tényleg csak a technika ördöge akadályozta meg.Montrealban és aHungaroringen is a 8. helyen futott át a célvonalon, mígSzuzukában a 9. helyen intették le. Tehát pontot ebben az évben sem szerzett.
1996-ra aForti Grand Prix-nél kapott szerződést. Az istálló előzetes ígéretei ellenére nem tudott érdemi fejlesztési munkát felmutatni, így Badoer hiába volt gyakran több másodperccel gyorsabb csapattársánál, a vele együtt felnövőAndrea Montermininél, bő 6 másodperccel volt lassabb a pole-pozíciós időtől. 10 versenyből mindössze 6 alkalommal sikerült kvalifikálnia. Versenyeken az utolsó hely garantált volt számukra, a sok kiesés folytán ez egy 10. és egy 11. helyet eredményezett Badoernek. A gyenge eredmények folytán a még meglévő befektetők is elhagyták a csapatot, abrit nagydíjra már ki sem tudtak állni, mivel már a motorra sem tudtak pénzt előkeríteni.
1997-re ismét sehol nem talált helyet magának, így aFerrari tesztpilótája, tartalékversenyzője lett. Ugyanebben az évben elindult az újonnan létrejöttFIA GT Championshipben is,Mimmo Schiattarellával közösen. Mivel a Ferrarinál nem kapott lehetőséget versenyeken,1999-ben visszatért a versenyzéshez, aMinardi csapatánál. AmikorMichael Schumacher abrit nagydíjon kettős lábtörést szenvedett, sokan arra számítottak, hogy ő kerül a helyére, ám mindenki meglepetésére nem őt, hanem a finnMika Salót ültették be az autóba. Ezúttal is sereghajtó technikai színvonalon kellett bizonyítania. Edzéseken továbbra is szépen teljesített, 9:6 arányban verte ebben a műfajban későbbi Ferraris csapattársát,Mark Genét. Versenyeken továbbra sem pártolt mellé a szerencse. Legtöbbször a váltó miatt kellett idő előtt feladnia a versenyt, de kijutott számára a motor és a felfüggesztés meghibásodása is, illetvehazai versenyénTakagi Toranoszuke ütötte ki ígéretes pozícióból. A zuhogó esőben megrendezetteurópai nagydíjon nagyon közel került a pontszerzéshez, ugyanis – sok kiesés mellett kiváló versenyzésének is köszönhetően – a negyedik helyen haladt. Már csak 13 kör volt hátra a versenyből, amikor a Minardi váltója megadta magát. Badoer ezután a könnyeivel küszködve szállt ki az autóból.
A következő évben nagy szerepe volt abban, hogy a csapat 21 év után ismét egyéni világbajnoki címet szerzett.[2]
A2006-os torinói téli olimpia megnyitóján egy 2005-ös Ferrarit vezethetett, ami néhány kört rajzolt a fehér színpadra, füstfelhő közepette.
2009 augusztusáig 48 versenyen látta meg a kockás zászlót, ezalatt nem szerzett pontot, ebben a műfajban ő tartja a rekordot.[3][4]
2009-ben, miután kiderült, az eredetilegFelipe Massa helyettesének szántMichael Schumacher nem tudja vállalni a szereplést egy korábbi motorbalesetben elszenvedett nyaksérülés miatt,[5] a Ferrari bejelentette, hogy a hátralévő futamokon Badoer vezetheti a hármas rajtszámú Ferrarit.[6][7] Ezzel Badoer tíz év után tért vissza az aktív versenyzéshez, utolsó versenye az1999-es japán nagydíj volt.[8] Első versenye a számára teljesen ismeretlenValencia Street Circuiten megrendezetteurópai nagydíj volt.
Az első gyakorláson a győztesBarrichellótól három, csapattársától,Kimi Räikkönentől 2,5 másodperccel volt elmaradva. A következő két szabadedzésen a különbség a finn versenyzőhöz képest 1,3 illetve 1,9 másodperc volt.[9] A szabadedzések során négyszer is átlépte a boxutcai sebességhatárt, így 5 400 euróra büntették.[10] Az időmérőn az utolsó helyen végzett, az előtte végzőJaime Alguersuaritól 1,5 másodperccel elmaradva.[11][12]
A versenyen Badoer lett az első olasz 15 év után, aki Ferrarit vezethetett.[13] A rajt után hat pozíciót is előre tudott jönni, végül azonban egy megpördülésnek köszönhetően a tizenhetedik helyen végzett, egy versenyzőt,Nakadzsimát megelőzve.[14] A verseny után a csapatfőnökStefano Domenicali bejelentette, hogy Badoer vezetheti a Ferrarit abelga nagydíjon is.[15]
(Táblázat értelmezése)
(Félkövér:pole-pozícióból indult;dőlt: leggyorsabb kört futott)
| Év | Csapat | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | Helyezés | Pont |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1993 | Lola | RSA Ki | BRA 12 | EUR NK | SMR 7 | ESP Ki | MON NK | CAN 15 | FRA Ki | GBR Ki | GER Ki | HUN Ki | BEL 13 | ITA 10 | POR 14 | JPN | AUS | — | 0 | |
| 1995 | Minardi | BRA Ki | ARG Ni | SMR 14 | ESP Ki | MON Ki | CAN 8 | FRA 13 | GBR 10 | GER Ki | HUN 8 | BEL Ki | ITA Ki | POR 14 | EUR 11 | PAC 15 | JPN 9 | AUS Ni | — | 0 |
| 1996 | Forti | AUS NK | BRA 11 | ARG Ki | EUR NK | SMR 10 | MON Ki | ESP NK | CAN Ki | FRA Ki | GBR NK | GER | HUN | BEL | ITA | POR | JPN | — | 0 | |
| 1999 | Minardi | AUS Ki | BRA Vi | SMR 8 | MON Ki | ESP Ki | CAN 10 | FRA 10 | GBR Ki | AUT 13 | GER 10 | HUN 14 | BEL Ki | ITA Ki | EUR Ki | MAL Ki | JPN Ki | — | 0 | |
| 2009 | Ferrari | AUS | MAL | CHN | BHR | ESP | MON | TUR | GBR | GER | HUN | EUR 17 | BEL 14 | ITA | SIN | JPN | BRA | UAE | 25. | 0 |
Alapító: Giancarlo Minardi
Jelentős újoncok: Autók: |
| Alapítók | |
|---|---|
| Személyek |
|
| Versenyzők | |
| Autók | |
| Alapító | |||||
|---|---|---|---|---|---|
| Elnök | |||||
| Csapatfőnök | |||||
| A csapat fontosabb tagjai | |||||
| A csapat korábbi tagjai |
| ||||
| Jelenlegi versenyzők | |||||
| Tesztpilóták | |||||
| Akadémia tagjai | |||||
| Korábbi versenyzők |
| ||||
| Formula–1-es autók | |||||
Formula–1-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
.svg)
