Lozère (IPA:[lɔˈzɛʁ];okcitánul:Losera)francia megye(département) 2016. január 1-tőlOkcitánia, korábbanLanguedoc-Roussillon régióban, aFrancia-középhegység déli részén. Székhelye (prefektúrája)Mende. A megye nagyrészt a történelmiGévaudan tartomány területén fekszik és az ország legkisebb lélekszámú és legritkábban lakott megyéje (népsűrűsége 15 fő/km²).
Lozère aFrancia-középhegység(Massif Central) déli, legnagyobb átlagmagasságú részén terül el. Területén ered aLoire, aLot, aTarn és azAllier. Déli részén aCévennek vonulata magasodik, melytől északra nagy karsztfennsíkok (causse-ok) terülnek el (a legnagyobbak aCausse de Sauveterre és aCausse de Méjean), melyeket a Tarn több száz méter mélyre bevágódottszurdokvölgye választ el egymástól. A Lot-folyó völgye a megye központja, itt terül el a legjelentősebb település, Mende városa is. A Lot-tól északra Felső-Gévaudanban aMargeride-hegység gránitvonulata húzódik, mely 1551 m-ig magasodik(Truc de Fortunio). A Margeride-et nyugatról aTruyère és aColagne völgye választja el azAubrac-hegység vulkanikus eredetű fennsíkjától (melynek legmagasabb pontja az 1469 m magasMailhebiau).
A megye területének 45%-át erdő borítja, melynek 70%-a tűlevelű fafajták alkotják[1]. Az erdők 80%-a magántulajdonban van. A leginkább erdősült területeket a Cévennekben találjuk, a Margeride-hegységben csak a vonulat gerincének környékén jellemzőek. A legnagyobb összefüggő erdőterület a Mercoire-erdőség, a Lozère-hegytől északra.
A megye egyike az ország leginkább hegyvidéki jellegű vidékeinek és ez éghajlatában is tükröződik. Telente rendszeres a havazás, a januári középhőmérséklet 1 °C, a júliusi 16 °C.
A mai Lozère területe afrancia forradalomigLanguedoc tartomány része voltGévaudan néven, legfőbb hűbérura a mende-i püspök volt.1790 januárjában alakult meg a megye mai területével, nevét a Lozère-hegyről kapta. Gévaudan egy részét (Saugues vidékét)Haute-Loire megyéhez csatolták. A püspökök elveszítették világi hatalmukat,1791-benJean-Arnaud de Castellane püspök megtagadta az egyház polgári alkotmányára való esküt és Svájcba menekült (egy évvel később visszatért Franciaországba, ekkor elfogták és kivégezték). Az alkotmányos püspök1794-igÉtienne Nogaret lett, majd1802-ig megszűnt a püspökség. A forradalommal szembeszegülő papok1792.február 26-án feltüzelték a Mende-környéki parasztokat, akik elfoglalták a várost, kiverték és Marvejolsig üldözték a katonaságot, majd elmaradt munkanapjaik kárpótlásaképpen adót vetettek ki a hazafiakra. Tíz hazafit bebörtönöztek, Nogaret püspököt túszként elfogták, bezárták a jakobinus klubot és több házat leromboltak.1793 májusában ismét royalista felkelés tört ki Lozère és Aveyron megyékben, melyetMarc-Antoine Charrier [1], a Rendi Gyűlés egykori képviselője vezetett. A felkelést gyorsan leverték, Charriert augusztus 17-én Rodez-ban kivégezték. A megye északi, katolikus része királypárti, míg a déli, protestáns-hugenotta vidékek lakói republikánus érzelműek voltak (ez a politikai kettősség ma is megfigyelhető, a választásokon északon általában a jobboldali, délen a baloldali pártok szereznek többséget). A jakobinus terror a vidéket nagyrészt elkerülte, mindössze 40 ellenforradalmárt végeztek ki (a forradalmi megtorlástFrançois Dalzan Delapierre közvádló vezette, akiLa Malène-ban börtönöztette be Charrier lázadóit.
A 19. és a 20. században a városokba történő elvándorlás miatt a megye lakossága folyamatosan csökkent. Hanyatlásnak indult az egykor virágzó cévenneki selyemhernyó-tenyésztés is. Különösen sok lozère-i vándorolt Párizsba, valamint a Francia-középhegység peremén levő szénmedencékbe.
Amásodik világháború idején a nehezen megközelíthető hegyvidéki területeken a dél-franciaországi ellenállás(maquis) egyik legfontosabb központja alakult ki. A nehezen megközelíthetőMont Mouchet-n1943-1944-ben 4 ezer maquisard táborozott. A németek nem tudták felvenni a harcot a partizánokkal, így felégettékClavières,Lorcières ésPaulhac-en-Margeride községeket, valamint számos hegyi tanyát.
Lozère megye közigazgatásilag két kerületre(arrondissement) oszlik, melyeknek székhelye Mende és Florac. A megye összesen 185 községét(commune) 25 kanton(canton) csoportosítja (a kantonokhoz 5-12 község tartozik). A községek az 1990-es évek óta településtársulásokba tömörülhetnek,2008-ban 176 község 23 településtársulást(intercommunalité) alkotott.
A megye gazdasága sokáig a mezőgazdaságon (túlnyomórészt az állattenyésztésen) alapult. Aszarvasmarha- és ajuhtartás szerepe ma is nagy, de egyre fontosabb szerepet játszik az idegenforgalom is, mely elsősorban aTarn-szurdokvölgye és aCévennek felé irányul. Sokan látogatják azAven Armand és aDargilan-barlangot is. A nehézipartSaint-Chély-d’Apcher kohászati üzeme képviseli, a hagyományos gyapjúfeldolgozás központja Mende.La Canourgue-ban2001 óta elektronikai kábelek gyártása folyik.
