ALouvrePárizs központi részén, aSzajna jobb partján található nemzetimúzeum, a világ egyik legismertebb és 1793 óta a francia főváros legnagyobb kiállítóhelye.
A Louvre Párizs egyik legismertebb középülete, amely mind architektúrája, mind a benne elhelyezett múzeum révén világhírű. Nevét a hagyomány szerint egy farkasvadász-kastélyról kapta (Lupara, Louverie).
Az első épületet ezen a helyen1204-benII. Fülöp Ágost királyi kastélynak építtette. A mai épület negyedrészét tevő várszerű épületet a14. századbanV. Károly király gótikus stílusban átalakíttatta1364 és1380 között.I. Ferenc 1527-ben részben lebontatta és újjáépíttette, majd 1546-banPierre Lescot-t egy új, nagyszabású palota terveinek elkészítésével bízta meg; e munkákreneszánsz stílusú kivitelezése márII. Henrik korába esik. Később a terv mind nagyobb szabású lett és különösenMedici Katalin királyné volt az, aki az építkezést minden erejével előmozdította; Pierre Chambiges-zsal ő építtette a szajnai egyemeletes szárnyat (Petite Galerie), és ő kezdte meg a Tuileriák felé vezető Grande Galerie-t.XIII. Lajos korában kezdődött a Louvre nagyszabású, a réginek négyszeresére tervezett kiépítése (Lemercier), majdXIV. Lajos alatt nagy erővel folytatódott (Levau ésClaude Perrault). Később, amikor XIV. Lajos érdeklődésétVersailles foglalta le, a Louvre körül minden elcsöndesedett, mígnemI. Napóleon francia császár Percier és Fontaine által az épületet restauráltatta, s a Tuileriákkal új összekötő galériát létesíttetett. Az építkezésIII. Napóleon császár alatt fejeződött be egy-egy hatalmas északi és déli pavillonnal, amelyek az „új“ Louvre-t alkotják, ellentétben a nagy keleti udvart körülzáró „régi“ Louvre-ral. A Visconti és Leufel építészek által megtervezett újjáépítés következtében a Louvre és a Tuileriák egyetlen óriási palotává tömörült, amelyben az udvartartás, a minisztériumok, a múzeum, a képtár, kertek, katonai dísztér, lovaglóiskola is elfértek. ATuileriák palotájának leégése (1871) óta ma már a pénzügyminisztériumon kívül csak a múzeum van a Louvre-ban.
A Louvre architektúrája a reneszánsz kezdetei óta jóformán múzeuma a francia építészetnek és ha művészeti szempontból nem is egészen egységes, hatalmas arányai, gazdag és változatos architektúrája révén egyike az újabbkori építőművészet reprezentatív alkotásainak.
A Louvre épülete által határolt téren a20. században üvegpiramist emeltek acélból, alumíniumból és üvegből, amely 21,65 m magas, oldalhosszúsága 35,4 m és 666 üveglapból áll.
Ez utóbbi adat cáfolata:
„1983-ban az akkori francia elnök,François Mitterrand felkérteIeoh Ming Pei, a neves kínai születésű amerikai építész tervezőirodáját a Louvre kibővítésére, modernizálására. Pei megtervezte az egyiptomi piramisokat idéző, acélból és üvegből alkotott modern építményt, amely ma is megosztja a párizsiakat. 1989-ben adták át a Louvre piramisát, amelynek magassága 21 méter, oldalhosszúsága 35 méter, üvegtábláinak száma pedig vitatott.”
Dan BrownA Da Vinci-kód című sikerkönyve részben a Louvre-ban játszódik. A könyvben szerepel egy mondat, amely a piramis üvegtábláira vonatkozik. „…a piramist, Mitterrand elnök kifejezett kívánságára, pontosan 666 üvegtáblából építették – különös kívánság, amelyet széltében-hosszában tárgyaltak azösszeesküvés-elmélet kedvelői, arra hivatkozva, hogy a 666 a Sátán száma.” (GABO Kiadó, 2004, ford. Bori Erzsébet).
Még a piramis elkészülte előtt, az1980-as években kapott szárnyra az avárosi legenda, hogy az építmény pontosan 666 üveglapból áll, főleg a modern, hideg acél-üveg monstrum ellenzői terjesztették előszeretettel az alkotásinfernális voltát alátámasztó információt.
A Louvre homlokzata, a kép jobb alsó sarkában a piramis csúcsával
Hivatalosan ez a szám sehol sem jelenik meg. A Louvre múzeum tájékoztatása szerint a piramis összesen 673 üvegtáblából áll (603 rombusz alakú és 70 háromszög alakú, 2,1 cm vastagságú). I. M. Pei tervezőirodája úgy nyilatkozott, hogy a piramisban lévő üveglapok száma 698.
„Az ellentmondásos eredmények fényében természetesen többekben felmerült, hogy megszámolják a konstrukció üvegtábláit, de a számlálók eltérő eredményekre jutottak, így nincs elfogadott válasz egyelőre. A táblák száma azonban mindegyik számlálás során 666-nál több volt.”[1]
A franciareneszánsz stílusnak az a fajtája, amely olasz minták némi utánzásával legkorábban keletkezett, és amelyet a Louvre-palotán különösenPierre Lescot juttatott kifejezésre.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
