Az állam felülete két részre osztható: az északnyugati felföldre(uplands) és a keleti, hordalékkal (allúvium) borított síkságra; utóbbi magában foglalja a déli tengerpart mentén fekvőmocsaras területeket is. Azalluviális síkság területe hozzávetőleg 52 000 km². A hordalékkal feltöltött terület a Mississippi mentén 15–100 km széles. A folyam hordaléka hosszan, amocsár felé lejtő dombszerűen rakódott le, ennektengerszint feletti magassága 3 méter és 15–18 méter között változik.
A magasabb földek az állam északi és északnyugati részén mintegy 65 000 km²-t foglalnak el; itt füves síkságokat és erdőket egyaránt találunk. Legmagasabb pontja aDriskill Mountain (163 m). Az Egyesült Államok államai közül csakFlorida ésDelaware területe alacsonyabb — más államok, mintKansas ésNebraska pedig laposabbak.
Az L alakú állam északkeleti határfolyója aMississippi, amely délnek kanyarodva kb. 1000 km hosszan szeli át területét.
AMexikói-öbölbe több további folyó is ömlik. Közülük a két legnagyobb aVörös-folyó(Red River of the South) és azOuachita (mellékágaival). Nyugati határán folyik aSabine, a keletin pedig aPearl. További, részben hajózható folyók (néhányukatbayous-nak hívnak):
A természetes hajózható vízi utak összhossza kb. 6400 km. Az állam területén van 2745 km² szárazfölddel elválasztott öböl és 4400 km² tó. A folyók felszínének összterülete 1300 km².[3][4]
Louisiana agrár jellegű állam. A Mississippi-delta mocsaras, szubtrópusi klímájú. Fő terményei a gyapot, szójabab és a rizs. A Mississippi közelsége lehetővé teszi az öntözéses kertgazdálkodást, melynek fő funkciója a városellátó gazdálkodás. Állattenyésztése közül a vágómarha-tenyésztés emelkedik ki.
Hatalmasföldgáz- éskőolajkészletei vannak. A kőolajtermelésben az Egyesült Államok élmezőnyébe tartozik, csak Texas előzi meg. Erre épül ipara is: kőolajfinomítás, petrolkémia, vegyipar. Élelmiszer-gépgyártás, élelmiszer-élvezeti cikk,gyapotfeldolgozás, bőr-textilipara érdemel még említést.
Kulturális háttere az amerikai államok közt egyedülálló. Mivel eredetileg francia gyarmat volt, ma is számoscajun francia éslouisianai kreol lakója van. Egyes részein a 18. században kialakult franciasággal beszélnek.
Az összesdéli állam közül talán Louisiana a legklasszikusabb példa a párásszubtrópusi éghajlatra. A hosszú, párás, forró nyarat rövid, enyhe tél váltja. A jellegzetes klíma részben aMexikói-öböl közelségének köszönhető — az öböl hatása messze északra, kb. 320 km-re is érezhető. Egész évben gyakran esik az eső; októberben az állam déli részén bőségesen. Az átlagos nyári hőmérséklet június közepétől szeptember közepéig éjszaka 22 °C, nappal 32 °C körüli. Louisiana északi részén nyáron a hőmérséklet elérheti a 41 °C-ot is.
A téli hónapok mérsékelten melegek. New Orleans ésBaton Rouge körül, a Mexikói-öböl mentén a nappali átlaghőmérséklet kb. 19 °C, a mérsékelten hűvös északi területeken 15 °C. Az éjszakai hőmérséklet átlaga 8 °C körüli, a Mexikói-öböl környékén átlagos mindössze 3 °C. Az északról jövőhidegfrontok akadálytalanul söpörnek végig a partokig; ilyenkor a hőmérséklet akár -8 °C alá is süllyedhet. A hóesés ritka.[6]
A spanyol hódítók már a 16. században jártak Louisiana öbleinél, de a buja növényzet miatt nem találták meg a nagy folyó torkolatát. Északi részénHernando de Soto is járt.
1682-ben a franciaRené-Robert Cavelier de La Salle hajózott le északról, miután engedélyt kapott a francia királytól egy francia település létrehozására. Az öböl felől közelítette meg a szárazföldet, és felfedezte fel a Mississippi torkolatát. A területet aNapkirály tiszteletére Louisianának nevezte el. Továbbhajózva a mai Texas területén kötött ki, ahol fellázadt legénysége1687-ben meggyilkolta.
Rögvest látszott ugyan a hatalmas, hajózhatóMississippi torkolatának óriási kereskedelmi jelentősége, de a mocsaras környék és a fülledt klíma miattJean-Baptiste Le Moyne de Bienville csak1718-ban alapította meg a deltában Nouvelle-Orléans-t (ez a maiNew Orleans). A város neve a nyolcévesXV. Lajos nevében uralkodóII. Fülöp régensre utal — őOrléans grófja volt. A gyorsan fejlődő város lett a francia gyarmat fővárosa. A helyőrségbe vezényelt francia katonák után hajóval fiatal lányokat küldtek, hogy családot alapítva növeljék a gyarmat lakosságát.[7]
A vidék sajátos körülmények között fejlődött. Akreol népesség a francia gyarmatosítók, a karib-tengeri szigetlakók és a spanyolok keverékéből alakult ki. Később a francia gyarmatosítók feketéket hoztak. A vegyes házasságot ugyan nem engedték meg, de a vegyes kapcsolatból sok gyermek született. Amulattok hosszú ideig nem kerültek rabszolgasorba. A francia elit kultúrája, életmódja minden rétegre kihatott.
Ebben az időben a francia gyarmat lényegesen nagyobb volt a mai szövetségi államénál: nagyjából kétmillió négyzetkilométeres területe tizenöt mai amerikai államon át egészen a kanadai határig húzódott. 1756-ban azonban kitört, majd 1763-ban egyértelmű angol győzelemmel zárult ahétéves háború (amely Észak-Amerikábanfrancia–indián háború néven ismert). Az1763-aspárizsi békeszerződésben a franciáknak le kellett mondaniuk kanadai gyarmataikrólNagy-Britannia javára. 1762-ben, amikor már nagyon rosszul állt a franciák szénája, XV. Lajos aFontainebleau-i egyezményben átadta Louisianát Spanyolországnak, hogy inkább kerüljön egy szövetséges kezébe, mint az angolokéba.[7]
A spanyol hatalom nem változtatta meg a francia kreolok életét, inkább a spanyolok vették át a helyi szokásokat. Bár az épületek spanyolosabbak lettek és egy-két spanyol szokás beépült a franciás-kreolos életbe, de az egészében háborítatlan maradt. Később a spanyol hatóságok megengedték a britek által elüldözött kanadaiacadiai-franciák letelepedését, így a franciás hatás még erősödött is. A francia és a spanyol örökség hatását tükrözi az állam egyedülálló törvénykódexe, valamintNew Orleans építészete és kultúrája.
A spanyoloknak komoly gondot okozott az ölükbe hullott birodalom menedzselése. A járványok, árvizek és a csapnivaló közbiztonság mellett a legnagyobb gond az lett, hogy a fővárosban a katonákat és a tisztviselőket csak helybéli papírpénzzel tudták fizetni, annak perdig nem volt helyben nemesfémfedezete. A nagy inflációhoz tetemesen hozzájárult a pénzhamisítás. A probléma megoldására 1784. január 11-én a mexikóiVeracruz kikötőjéből négyszázezer frissen vert spanyol ezüstdollár érmével útnak indították azEl Cazador kétárbócos teherhajót, az azonban aMexikói-öbölben 19 tonnás rakományával elsüllyedt, és emiatt a louisianai helyzet egyre rosszabb lett.[7]
1800-ban a harmadikSan Ildefonso-i egyezményben a spanyolok visszaadtákNapóleon első konzulnak Louisianát, cserébe pedig megkapták félToszkánát. Hamar kiderült azonban, hogy a franciák sem tudják amerikai területüket megtartani. Legfontosabb karibi gyarmatukon, az óriási cukortermelőHaitin kitört a függetlenséghez vezetőrabszolgalázadás, Napóleont pedig inkább az európai hódítások kötötték le. Az amerikai területeket csak úgy feladni persze nem akarta, inkább felajánlotta eladásra az angoloktól nemrég függetlenedettAmerikai Egyesült Államoknak. Az akkori elnök,Thomas Jefferson a további terjeszkedéshez és a kereskedelem felpörgetéséhez kulcsfontosságúnak tartotta New Orleans kikötőjét, de nem akart háborúzni érte, így 3 millió dollárt kínált a városért. A franciák kapásból emelték a tétet: 15 milliót kértek úgy, hogy ezért odaadják Louisianát egészen a kanadai határig. Ezt az ajánlatot az amerikai képviselőház szoros, 59-57-es szavazataránnyal fogadta el, ami után a franciák még1803-ban kivonultak észak-amerikai területeikről. Az amerikaiak aLouisiana Purchase szerződéssel megduplázták az USA akkori területét. Ehhez 20 évre, évi 6 százalék kamattal államkötvényt bocsátottak ki, amit angol és holland bankok vásároltak fel. A vásárlás teljes költsége így 23 millió akkori dollár (mai pénzben 400–500 millió dollár) fölött állt meg.[7]
A polgárháború után az állam további fejlődése a többi déli államéhoz hasonló volt. Kialakultak a nagy ültetvények, főleggyapotot éscukornádat termesztettek.[8]
2013 és 2018 között New Orleansban forgatták aVámpírnaplók testvérsorozatát, a Sötétség kora című sorozatot. Ez sok turistát vonzott a város francia kerületébe.
.svg)
