Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Louis Durey | |
 | |
| 1930 körül | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1888.május 27. Párizs,Franciaország |
| Származás | francia |
| Állampolgársága | francia |
| Elhunyt | 1979.július 3. (91 évesen) Saint-Tropez,Franciaország |
| Sírhely | Cemetery of Saint-Tropez |
| Családja | |
| Házastárs | Anne Grangeon |
| Pályafutás | |
| Tevékenység | zeneszerző |
| Műfajok | vokális művek |
| Híres művei | Images à Crusoë, fuvola-zongora szonatina |
| IPI névazonosító | 00008895847 |
 AWikimédia Commons tartalmazLouis Durey témájú médiaállományokat. | |
Louis Durey (Párizs,1888.május 27. –Saint-Tropez,1979.július 3.)[1]franciazeneszerző, a franciaHatok (Les Six) zeneszerzői csoport tagja.
Louis Durey Párizsban született, polgári családban, egy helyi üzletember fiaként. Egyetemi tanulmányait is ez irányban folytatta:1908-ban felsőfokú kereskedelmi diplomát szerzett. Még nem volt azonban tizenkilenc éves, amikor elhatározta, hogy a zenei pályát választja, miután egy előadáson hallottaClaude Debussy operáját, aPelléas és Mélisande-ot. Zenei tanulmányait elég későn kezdte: mint zeneszerző, lényegében autodidakta volt, de azért tanultösszhangzattant ésellenpontot a párizsiSchola Cantorumban, magántanulókéntLéonce Saint-Réquier-nél,1919-től. Művészetében a kezdetektől fogva jelentős szerepet játszott a kórusmuzsika. Az1914-ben komponáltL'Offrande Lyrique című művét tekintik a franciatizenkét fokú zene úttörőjének.[2] Első műve, amellyel ismertséget szerzett a zenei világban, egyzongoraduó volt, címeCarillons. Egy1918-as hangversenyen ez a munkája felkeltetteMaurice Ravel érdeklődését, aki segítette abban,, hogy publikálja a nevesDurand kiadónál. Első szerzői időszakában komponált műveiben a három „S” (Satie,Sztravinszkij,Schönberg) hatása tükröződik vissza.[2]
1917-ben Louis Durey,Erik Satie,Georges Auric ésArthur Honegger megalapította a „Nouveaux Jeunes” csoportot, amely az1920 januárjában alakultLes Six zenei csoportosulás elődjének tekinthető. Durey kérte felDarius Milhaud-t, hogy írjon egy zongoradarabot a csoportL’Album des Six címen kiadott közös albumához. A fogadtatás kedvező volt, Durey viszont nem vett részt a csoport következő,1921-es kollektív munkájában,Jean CocteauLes mariés de la tour Eiffel (Az Eiffel-torony jegyespárja) címűbalettjéhez írt zene megkomponálásában, mivel akkoriban nem tartózkodott Párizsban, de ezzel ellentétbe került Cocteau-val.1924-ben aztán ki is vált a csoportból, csak1952-ben csatlakozott hozzájuk egy közös koncert erejéig.[2]
Jelentősavantgárd művészekkel tartott fenn kapcsolatot: aköltőGuillaume Apollinaire-rel,Max Jacob-bal,Paul Éluard-ral,Louis Aragonnal, valamint afestőPablo Picassóval,Georges Braque-kal ésFernand Léger-vel.
ALes Six időszak után Durey a saját útját járta. Soha nem érezte szükségét, hogy a zeneiestablishment-hez tartozzon. Egyre többet hangoztatta baloldali ideáit, amivel művészileg elszigetelődött, és ez élete végéig fennmaradt.
1921 és1930 között zenekritikusként dolgozott aL’Humanité aLe Courrier Musical, aMusical News and Herald és aThe Chesterian újságoknak.
A Cocteau-val való szakítás után Durey visszavonult Saint-Tropez-i (Provence-Alpes-Côte d’Azur) otthonába. Kamaraművek mellett itt írta meg egyetlen operáját („comédie lyrique”), aL’occasion-t.
1929-ben feleségül vetteAnne Grangeont és a következő évben visszaköltözött Párizsba. Az1930-as évek közepén belépett a francia kommunista pártba, és aktívan dolgozott az újonnan alakultFédération Musicale Populaire-ben. Komoly szerepet játszottJanequin,Lassus, Costeley, Gossec és más régi szerzők kompozícióinak rekonstruálásában és publikálásában is.[3]
AII. világháborúnáci hatalomátvételének idején részt vett afrancia ellenállásban, mint aFront National des Musiciens kiemelkedő személyisége, ésantifasiszta dalokat írt. A háború után a kemény vonalaskommunizmus híve lett, és megalkuvást nem ismerő politikai attitűdje erősen gátolta művészi karrierjében. Minthogy a megélhetéshez pénzt kellett keresnie,1950-ben visszatért a kommunistaL’Humanitéhoz zenekritikusként.
Az1950-es évek végén és a korai1960-as években folytatta a komponálást, de igazán jelentőset nem alkotott.Vietnámi témákra ez idő tájt írt darabja annak az undornak volt a kifejeződése, amelyet Franciaországnak avietnámi háborúban játszott szerepe és a maga után hagyott zűrzavar miatt érzett. Ez a mű az akkori idők Párizsában úgy hatott, mint a vadon szava. Megzenésített néhányHo Si Minh ésMao Ce-tung verset is. Legfontosabb művei azonbanvonósnégyesei,fuvola-zongoraszonatinája és azImages à Crusoë című darabja.
Életműve 116 számozott opust ölel fel, szinte minden műfajban, de főként a kórusmuzsikában. Kevés szimfonikus művet írt.
ALes Six csoport legkevésbé ismert tagjaként 1979-ben hunyt el, Saint-Tropez-ben.[1]
Számos vokális művet írt (melyek közül a legjelentősebbek aLe Printemps au fond de la mer,Images à Crusoë,Eloges,Le Bestiaire,Cantate de la prison és hatwikt:madrigál), de komponált háromvonósnégyest, egyvonóstriót, egy fuvola-zongora szonatinát, zongoradarabokat[4] és jó pár művet, amelyeket szinte soha nem adtak elő (köztük egyfelvonásos operáját, aL’Occasion-t). Népi dallamok meghangszerelésével is foglalkozott.
