Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Lotus Cars | |
 | |
 | |
| Típus |
|
| Alapítva | 1952 |
| Székhely | Hethel |
| Alapító | Colin Chapman |
| Iparág | autóipar |
| Tulajdonos | Geely(0,51) |
| Forma | Zártkörű részvénytársaság |
| Termékek |
|
| Árbevétel | 94 000 000 £(2021) |
| Alkalmazottak száma | 1385(2021) |
| A Lotus Cars weboldala | |
 AWikimédia Commons tartalmazLotus Cars témájú médiaállományokat. | |
ALotus Cars egy angol autógyártó vállalat,[1] ami sport- és versenyautókra specializálódott, központja Hethelben,Norfolk megyében vanNagy-Britanniában, jelenleg a malajziai Proton leányvállalata. Figyelemre méltó típusok a Lotus modelljei közül például azEsprit, azElan, azEuropa és azElise, aTeam Lotus pedig aFormula–1-ben ért el sikereket. A Lotus Cars hetheli főhadiszállása aII. világháborúigRAF légibázisként működött. A vállalat által tervezett autók mind kis súlyukról és kiváló vezethetőségükről híresek.[2] A vállalat ezenkívül tulajdonosa a mérnöki konzultációval foglalkozó Lotus Engineering-nek is, ami az Egyesült Királyságban, azUSA-ban,Kínában ésMalajziában rendelkezik létesítményekkel.
A Lotus jelenleg a DRB-HICOM konzorcium tulajdonában áll a Protonon keresztül, akik egy csőd után vásárolták fel őket az előző tulajdonostól,Romano Artiolitól 1996-ban.
A vállalatotLotus Engineering Ltd. néven alapítottaColin Chapman és Colin Dare 1952-ben, mikor még mindketten a londoniUniversity College hallgatói voltak. A négy betű a logó közepén az alapító teljes nevének, Anthony Colin Bruce Chapman kezdőbetűit takarja. Amikor a logó készült, Colin Chapman eredeti partnerei Michael és Nigel Allen voltak, akiket sikerült meggyőznie afelől, hogy a négy betű valójában a Colin Chapman és az Allen Brothers kezdőbetűi.
Az első üzem a Railway Hotel mögött lett kialakítva egy régi istállóban,Hornsey-ben,Észak-Londonban. A Team Lotus már 1954-ben kivált a Lotus Engineeringből és aktív résztvevője volt a Formula–1-nek 1958 és 1994 között. A Lotus Group of Companies-t 1959-ben alapították meg, aLotus Cars Limited és aLotus Components Limited összevonásával, és leginkább utcai autókra és egyedi versenyautók gyártására összpontosított. A Lotus Components Limited 1971-ben Lotus Racing Limited lett 1971-ben, de az újonnan átnevezett vállalat még abban az évben megszüntette a működését.[3]
A vállalat 1959-ben á régi istállóból átköltözött egy erre a célra épített gyárbaCheshuntba,[4] majd 1966-ban elfoglalta a RAF légibáziást Hethelben és azóta is itt székel a főhadiszállásuk. A régi RAF légibázis előnyei közé tartozott, hogy a régi leszállópálya bizonyos részeit tesztpályaként tudták hasznosítani.
Ezekben a korai években a Lotus leginkább a versenyzőket célozta meg autóival. A sima közúti autóikat ekkoriban leginkább kitben lehetett megvásárolni, e megoldást az indokolta, hogy az akkori adószabályok miatt így spórolni lehetett a forgalmi adón. A kit-korszak a 70-es évek elején ért véget, aLotus Elan +2 volt az első közúti autója a Lotusnak, amit nem kitként forgalmaztak és aLotus Eclat valamint aLotus Elite a 70-es évek közepére csak gyárban összeszerelt változatként állt a vásárlók rendelkezésére.
Az igazi áttörést az értékesítésben a 60-as években hozta el a Lotusnak a kétülésesElan, amit később plusz két üléssel 2+2 ülésescoupéként gyártották. A Lotus már ebben a korszakban is ismert volt arról, hogy üveggyapotot használt a karosszéria építéshez, valamint kettős vezérműtengelyű motorokat építettek autóikba. Utóbbival eredetileg aCoventry Climax látta el őket, de később helyettesítették ezt Lotus-Ford motorokkal (a blokkFord volt, a szelep viszont Lotus fejlesztés). A Lotus a Forddal közösen alkotta meg aLotus Cortinát (bár elterjedtebb neve Ford Cortina Lotus volt), ami egy kedvelt sportszedán volt.
Egy másik sikeres Lotus az 1966 – 1975 között gyártott kétülésesEuropa volt, amit kizárólag az európai piacra gyártottak, amit gerincalvázzal, könnyített karosszériával és középmotorosként autóként gyártottak, eredetilegRenault motorral, később pedig a közös fejlesztésű kettős vezérműtengellyel rendelkező Lotus-Ford motorral, mint amit azElanban is használtak.
ALotus Sevent az 50-es években kezdték el gyártani, eredetileg egy egyszerű, nyitott, könnyűsúlyú kétüléses autóként gyártották egészen a 70-es évekig. Utána eladták a Seven jogait aCaterhamnek, aki azóta is a mai napig gyártja a Sevent.
A 70-es évek közepére a Lotus egyre inkább elmozdult a felsőkategóriás autók irányába, ennek a folyamatnak a jelzői azElite és azEclat modellek piacra dobása. Mindkettő négyüléses autó volt, amit a korszakhoz képest a lehető legtöbb extrával szereltek fel, választható volt hozzájuklégkondicionáló ésautomata sebességváltó is. A középmotoros elrendezés élt tovább aLotus Espritben, ami a márka egyik legtovább gyártott és legikonikusabb darabja lett. A Lotus időközben kifejlesztette a saját négyhengeresDOHC-motorját, aLotus 900-as szériát, amiből később V8-as és turbófeltöltött változat is megjelent az Espritben.
A 900-as motorok különböző változataival látták el aJensen Motors által gyártottJensen Healey sportautókat a 70-es években, később a 80-as években pedig aChrysler Sunbeam-et. A 80-as években továbbá együttműködtek aVauxhall Motors-szal, aminek eredménye lett aLotus Carlton, a leggyorsabb utcai Vauxhall autó.
A 80-as évekre a Lotus-csoportnak komoly pénzügyi nehézségei támadtak, a termelés évi 1200 autóról leesett 383 darabra. A visszaesésnek összetett okai voltak, az egész világ épp recesszióban volt, emellett a Lotus elvesztette a legfontosabb piacának számítóEgyesült Államokat, valamint a modellpalettájukat se tudták kellő mértékben frissíteni.[5]
1982 elejére Chapman tető alá hozott egy egyezséget aToyotával, mely alapján szellemi tulajdont és szakértelmet cseréltek. Ennek során a Lotus Engineering segített kifejleszteni a második generációsToyota Suprát, amit más névenToyota Celica XX-ként ismernek. Emellett hozzásegítette a Lotust, hogy piacra dobhassa aLotus Excelt, ami azEclatot váltotta fel. Azzal, hogy a Toyota hajtásláncát használta fel a Lotus, az új Excel 1.109 fonttal lett olcsóbb, mint a leváltandó Eclat.
Eközben Chapman azon dolgozott, hogy újra felépítsék az észak-amerikai értékesítést, ennek kapcsán vette fel a kapcsolatot a jogász professzor és befektetési banki tanácsadóJoe Biancóval, aki egy új és különálló észak-amerikai Lotus értékesítő vállalat létrehozását javasolta. Azzal, hogy megalkottak egy addig precedens nélküli adó-ösztönző mechanizmust (mely során a befektetők egy különleges, személyre szabottLotus Turbo Espritet kaptak),[6] az új amerikai vállalat, aLotus Performance Cars Inc. (továbbiakban LPCI) képes volt új tőkét biztosítani a Group Lotusnak azEgyesült Királyságban. AFerrari korábbi észak-amerikai menedzsere,John Spiech volt a feje az LPCI-nek, aki megkezdte a különlegesGiugiaro által tervezettTurbo Espritek importálását az USA-ba, ezek után az eladások az USA-ban rögtön háromszájegyűvé váltak éves szinten.[7]
Chapmanszívroham következtében hunyt 1982. december 16-án, alig 54 évesen. Életét egy szegény fogadós fiaként kezdte, és végül Anglia egyik meghatározó multimilliomosaként távozott az élők sorából. Halálakor a Lotus több ezer sikeres versenyautót, megannyi népszerű utcai autót gyártott már és hétszer nyerték el aFormula–1 világbajnoki címet.
Halálakor mindChapman, mind a Lotus kapcsolódott aDeLorean Motor Company botrányához az állami támogatások felhasználása miatt, ugyanis aDeLorean DMC-12 fejlesztését a brit kormány is támogatta, aminek az alvázát a Lotus fejlesztette.[8] Miután nagy mennyiségű pénz tűnt el aDeLorean vállalattól, a Lotust kezdték el ostromolni azInland Revenue felügyelői, akik végül 84 millió fontot zároltak a Lotustól.Chapman még azelőtt halt meg, hogy az egész ügyet felgöngyölítették volna, deFred Bushell, a Lotus könyvelőjének tárgyalásán a bíró ahhoz tartotta magát, hogy ha Chapman is részt tudott volna venni a tárgyaláson, a büntetése legalább 10 év szabadságvesztés lett volna.
1983-ban, amikor a Group Lotus feje fölött ott lebegett a csőd, a könyvelő és vállalkozóDavid Wickins, a világ egyik legnagyobb jármű-újraértékesítésével foglalkozó vállalat, aBritish Car Auctions (BAC) alapítója beleegyezett abba, hogy ő foglalja el a vezérigazgatói széket.[9]Wickins végül 29%-os tulajdonrészt szerzett a Group Lotusban aBCA-val közvetve, illetve magánszemélyként közvetlenül, és megegyezésre törekedett azInland Revenue-vel, mely során új befektetőket szerzett a Lotusnak. Így szerzett aSchroeder-Wagg kereskedelmi bank 14%-ot, aMichael Aschroftbermudai vállalata, a Benor 14%-ot,[10]Sir Anthony Bamford a JCB-től 12%-os részesedést a vállalatban. Azzal, hogyWickinsnek sikerült a mélyponton lévő Lotust megmentenie a teljes csődtől, kiérdemelte, hogy „A Lotus megmentője”-ként emlegessék.[11]
1985-re a brit tulajdonosok belátták, hogy nem tudják nyereségesen üzemeltetni a Lotust, így 1986 januárjábanWickins a Lotus Group részvényeinek többségét (saját és a felügyelt részvényeket egyaránt), valamint az észak-amerikai LPCI egészét eladta aGeneral Motorsnak. Négy hónappal később a Group Lotusban még mindig jelen lévőToyota is megvált a részvényeitől aGM javára. 1986. októberére a GM 91%-os részesedést szerzett a vállalatban 22,7 millió font értékben, ami lehetővé tette nekik, hogy legálisan felvásárolják a maradék részvényeket, kizárólagos tulajdonossá lépve elő.
1993. augusztus 27-én a General Motors eladta a Lotust aluxemburgi székhelyűA.C.B.N. Holdings S.A-nak, mely az olasz üzletember,Romano Artioli irányítása alatt állt, aki aBugatti Automobili SpA-t is birtokolta.
A jelenlegi Group Lotus plc (public limited company) két részre oszlik, a Lotus Cars-ra és a Lotus Engineering-re.
A sportautó-gyártás mellett a vállalat mérnöki tanácsadással is foglalkozik, így sok mérnöki fejlesztést – különösen a felfüggesztések terén – tesz elérhetővé a többi autógyártó számára. A Lotus erőátviteli részlege felelős a négyhengeresEcotec motorok tervezéséért és fejlesztéséért, ami számtalan, aGeneral Motorshoz tartozó autóban megtalálható (Vauxhall,Opel,Saab,Chevrolet ésSaturn). ALotus Elise ésExige modellek aToyota 1.8L VVTL-i I4 motorját használták, amit aToyota korábban aCelica GT-S-be épített. Az újExige azonban márV6-os motort használ, ugyanolyat, mint azEvora, jelenleg viszont nem kapható azUSA-ban közúti autóként.
Michael Kimberley, aki a 70-es években volt a Lotus meghatározó egyénisége visszatért a vállalathoz 2006 májusában, mint ügyvezető vezérigazgató. Ő volt az elnöke továbbá a 2006. februárjában létrehozott Lotus Group International Limited (továbbiakban LGIL) Végrehajtó Bizottságának,Syed Zainal Abidinnal (a Proton Holdings Berhad vezérigazgatója) ésBadrul Feisallal (a Proton Holdings Berhad igazgatótanácsi tagja) egyetemben, így lett az LGIL a Lotus Group plc. holdingtársasága.
Kimberley 2009. július 17-én vonult vissza az ügyvezető igazgatói posztról, őt 2009. október 1-én váltottaDany Bahar, aFerrari korábbi kereskedelmi elnöke.Bahar célja leginkább az volt, hogy a Lotus a luxusautók piacán terjeszkedjen, ami távol állt a vállalat hagyományaitól, amik a könnyű, jól vezethető sportautókra épültek.
Bahart végül felmentették az igazgatói posztból 2012. május 25-én, magatartása miatt kivizsgálást is kezdeményeztek.[12] A Lotus végül 2012 június 7-én jelentette beBahar munkaviszonyának megszűntét ésAslam Farikullah kinevezését új vezérigazgatónak. A korábbi nagyratörő terveket új modellek bevezetéséről végül törölték.[13]
