Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Losonczy Géza | |
 | |
| Született | 1917.május 5. Budapest |
| Elhunyt | 1957.december 21. (40 évesen) Budapest |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | politikus,újságíró |
| Halál oka | tisztázatlan[1] |
| Sírhelye | Új köztemető |
| A Magyar Népköztársaság államminisztere | |
| Hivatali idő 1956. október 30.– 1956. november 12. | |
| Minisztertanács elnöke | Nagy Imre |
| AzOrszággyűlés tagja | |
| Hivatali idő 1945. november 4.– 1951. március 17. | |
| AzIdeiglenes Nemzetgyűlés tagja | |
| Hivatali idő 1945. június 24.– 1945. november 4. | |
| Házelnök | Zsedényi Béla |
| Politikai pályafutása | |
| Párt | MKP (1939–1948) MDP (1948–1956) |
 AWikimédia Commons tartalmazLosonczy Géza témájú médiaállományokat. | |
Losonczy Géza (Érsekcsanád,1917.május 5. –Budapest,1957.december 21.) újságíró, politikus. Az1956-os forradalom alatt amásodik- ésharmadik Nagy Imre-kormányállamminisztere. ANagy Imre-per vádlottja, a forradalom mártírja.
.JPG)
Az egyetemet Debrecenben végezte és már ekkor részt vett amunkásmozgalomban.1935-től egy évig a„Tovább” című lapot szerkesztette. Ez idő tájt sok más baloldali-kommunista érzelmű fiatallal együtt ő is tagja az ekkor tömegmozgalomnak számító, a szociális és népi programot a magyar fajvédelemmel ötvözőTurul Szövetségnek.[2]1940-ben pedig aNépszava újságírója lett. Az ezt megelőző évben belépett aMagyar Kommunista Pártba.1941-ben egy időre letartóztatták.
1945-ben előbb aSzabad Nép belpolitikai rovatát vezette, majdRévai József népművelési miniszter államtitkára lett 1949–1951 között. 1951-benkoncepciós perben őt is elítélték, ismét börtönbe került.1954-ben szabadult (ekkorNagy Imre volt a miniszterelnök). A börtönben elszenvedett viszontagságok kezelésre szorulópszichés zavarokat okoztak neki.
Később aMagyar Nemzet munkatársa lett és tagja a miniszterelnökségtől első ízben megfosztott Nagy Imre körének. APetőfi Kör szervezője volt.1956.október 23-án a tüntetőkhöz csatlakozott.
Donáth Ferenccel együtt ő volt, aki aMagyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségénekoktóber 26-ai ülésén beterjesztette azt a platformjavaslatot, amely szerint a párt elutasította volna, hogy ellenforradalomként értékelje az eseményeket és ehelyett „demokratikus tömegmozgalomnak” ismerte volna el. (Ezen a naponMaléter Pál ezredes fegyverszünetet kötött aCorvin köz felkelőivel.) A javaslat a párthéják ellenállásán akkor megbukott, de mégis ahhoz vezetett, hogy a vezetés a felkelés fegyveres elfojtása, mint lehetséges megoldás mellett a politikai jellegű rendezésen is elkezdett gondolkodni.[3]
Október 30-án Nagy Imre abban a beszédében nevezte ki Losonczy Gézát kormánya államminiszterének, amelyben bejelentette az egypártrendszer megszüntetését. Az eseményeket ekkor már forradalomnak[4] értékelte. Ugyanakkor a többpártrendszer bevezetését súlyos hibának minősítette később. Nagy ImreSnagovi jegyzetek címen megjelent írásaiban olvasható: „Véleményem szerint ez volt a második hét legsúlyosabb politikai hibája. Ez a lépés ugyanis feladta a párt monopolhelyzetét egy olyan helyzetben, amikor leninista vezetőség kerülhetett volna, illetőleg, amikor új pártot lehetett volna szervezni teljesen leninista vezetéssel. A szocialista és demokratikus tömegekben megvolt a többpártrendszer követelése [...] Nem kellett volna ezt szó szerint venni. [...] a hatalom kérdésében tett engedményt, s rendkívül súlyos következményekkel járt volna. [...] a több párt kérdésében felül kell vizsgálni és meg kell változtatni álláspontunkat.”[5]
November 4-én, amikor elindult aszovjet hadsereg támadása, feleségével, Haraszti Máriával és lányával Jugoszlávia követségére menekült, de a követség nem jelentett számukra menedéket:Romániába vitték őket.1957 áprilisában visszaszállították őket Budapestre, ahol Losonczy Géza aNagy Imre-per harmadrendű vádlottja lett volna, de a börtönben, miután éhségsztrájkba kezdett, máig tisztázatlan körülmények között meghalt.