Longjumeau (kiejtéseIPA:lɔ̃ʒymo,lon(g)zsümó,kiejtéseⓘ) egy francia város 18 kilométerre délnyugatraPárizstólEssonne megyében,Île-de-France régióban. A Longjumeau-i kanton székhelye és a Longjumeau-i katolikus dékánság központja.
Az Yvette patak völgyében létesített egykori gall–rómaivilla rusticából fejlődött ki, aPárizs–Orléans útvonalon.1790-től kantonközpont, és később fontos joghatósági szerepe voltSeine-et-Oise megyében. A megye1968-as felosztása után az újonnan kialakítottEssonne megyéhez került, a környező településekkel együtt. Az 1960-as és 1970-es években demográfiai robbanás történt a településen, aminek következtében a lakosság az1954-es 3637-ről az1975-ös 18170-re nőtt. Jelenleg Longjumeau egészségügyi központ, kórházzal, magánklinikával, emellett megközelíthető közúton és vasúton is. A lakosság növekedésének gyors üteme a 60-as és 70-es években különösen a város déli lakótelepein éreztette negatív hatását, melynek megújítása jelenleg is folyik.
A város lakosaiLongjumelloisnak[2] nevezik magunkat.
Longjumeau egy a párizsi agglomerációba közvetlenül tartozó város, melyÎle-de-France régióban helyezkedik el,Essonne megye északi részén. Egykor a Hurepoix régióba tartozott. Területe közelítőleg « L » alakú, mely három kilométer hosszan húzódik 484 hektáros területtel. A Francia Földrajzi Társaság az alábbi koordinátákat adta meg Longjumeau elhelyezkedésére: 48°41'51" északi szélesség és 02°17'49" keleti hosszúság területének középpontja alapján.[3] Területének közel 75%-a városi jellegű, 60% beépített, területének csak 28%-a földterület, melyből 110 hektár a mezőgazdasági föld, főleg a terület középső és keleti részén, valamint 12 hektár erdő a terület délkeleti részén, melyet a Templomosok erdejének(forêt des Templiers) neveznek.
A várost nyugat–keleti irányban keresztezi az Yvette patak, amelybe annak jobb partja felől a város keleti felén (Gravigny és Balizy városrészek között) belefolyik előbb egy holtág, majd a Rouillon csermely. Az Yvette a Saulx-les-Chartreux-i tó mellett halad el, melynek környéke kedvelt kirándulóhelye a környékbelieknek. A város központjától nyugatra halad el az N20-as nemzeti autóút, melyPárizst köti összeToulouse-zal,Orléans-on keresztül. A várost hasonló módon kerüli ki északkeleti irányban az A6-os autópálya, melyWissous-ban ágazik el ésPárizst köti összeLyonnal. A városbaChamplan irányából érkezik be a D117-es megyei út, melyÉpinay-sur-Orge felé folytatódik, miközben áthalad a történelmi városközponton (mely így északnyugat – délkeleti irányultságú), valamit hasonlóan áthalad a városközponton a D118-as megyei út, melySaulx-les-Chartreux-tőlChilly-Mazarin irányába megy, délnyugat – északkelet irányban.
A település területének északi és keleti részén halad át a párizsi „Nagy öv”, mely a párizs körüli külső vasútvonal, melyVersailles-tőlJuvisy irányában haladt, jelenleg az Île-de-France megyei HÉV C vonala (RER C) használja. Ennek a vonalnak Longjumeau területén két vasútállomása is van, az egyik a Longjumeaui vasútállomás, a másik Gravigny-Balizy vasútállomása. A város viszonylag alacsony fekvése mutatja, hogy egy völgyben fekszik, mely észak felől az Orly-fennsíkkal (a tengerszint feletti magasság a városnak ezen a részén 40 méter), dél felől a Hurepoix-fennsíkkal határos (90 méter). Gravignyvel és Balizyvel együtt Longjumeaunak 11 településrésze van.
A város a párizsi nagy agglomerációban fekszik, ezen agglomeráció széle felé, mintegy 18 kilométerre délnyugatra a párizsiNotre-Dametól, melynél Franciaország 0-s kilométerköve található. Longjumeau 13 kilométerre északnyugatra fekszikÉvrytől, négy kilométerre délkeletrePalaiseau-tól, 16 kilométerre északnyugatraCorbeil-Essonnes-tól, 31 kilométerre északkeletreÉtampes-tól, 6 kilométerre északkeletreMontlhérytől, 12 kilométerre északkeletreArpajontól és 24 kilométerre északnyugatraLa Ferté-Alais-tól, 28 kilométerre északkeletreDourdantól és 35 kilométerre északnyugatraMilly-la-Forêt-tól.
Longjumeau városa azYvette völgyének szélén fekszik, kicsivel az Orge-zsal történő összefolyása előtt, egy kis része a folyó bal oldalán (északon), nagyobb része azonban a folyó jobb oldalán (délre) helyezkedik el és ezen déli irányban enyhe emelkedőt mutatBallainvilliers irányába, a Courtabœuf-fennsík felé. A város területének nyugati végén található a Saulx-les-Chartreux-i tó, amelybe belefolyik az Yvette két kanálisa, illetve később a tóból származó holtág (Morte Eau) visszaömlik az Yvette-be, a város központjánál. Nem sokkal a Nagy utca (régen: Grand rue, ma: rue du Président François Mitterrand) után az Yvette megint kettéágazik, a főág észak felé veszi az irányt, míg a Holt patak (Rivière Morte) délkelet felé, keresztülfolyik a longjumeau-i mezőkön, majd a Gravigny-Balizy-i vasútállomás közelében újracsatlakozik az Yvette-hez. DélkeletrőlBallainvilliers határától folyik a Rouillon patak, amely a folyó jobb oldalról folyik az Yvettebe nem sokkal a Gravigny-Balizy-i vasútállomás után. Egy kis mesterséges tó található a kastélyparkban is, mely mellett egy nyilvános mosdó is van.
Eredetileg Longjumeau egy völgyvonalban feküdt, az Yvette folyó völgyének keleti szélén, mely egy kissé mély völgy északról az Orly-fennsíkkal és délről a Hurepoix-val határolva, a Szajnaipeneplén közvetlen közelében. A város növekedésével fokozatosan népesültek be az északi és déli lejtők, melynek értelmében a település legkisebb magassága 40 méter, a legnagyobb 93 méter. A Francia Földrajzi Társaság által elhelyezett földrajzi jelzőkövek segítségével tanulmányozható a város domborzata. A folyó egy enyhe emelkedőn megy át, ahogyan azt tanúsítja egy útikő a városSaulx-les-Chartreux-höz közeli nyugati határánál (46 méteres magasság), illetve egy másik útikő a város keleti határánálÉpinay-sur-Orge-zsal (42 méteres magasság). A város déli szélénBallainvilliers-vel és Saulx-les-Chartreux-val való határ közelében, a nemzeti N20 autóúton található útikő 92 méteres magasságról tanúskodik. A város északi szélén, aChilly-Mazarinnal való határ mentén, az ipari parkban található útikő 95 méter magasságban fekszik. Az emelkedés dél felé gyorsul, a Nagy út Yvette-hídja és a kastély között mintegy 20 métert nő. Majd további 400 métert nő. Ennek következtében mintegy 700 métert tesz meg, hogy közel azonos magasságra érjen, mint amilyen magasság van a Longjumeau-i vasútállomás mellett északon. Ahogyan a párizsi medence egésze, a föld Fontainebleu-i homok rétegeiből áll, melybenmeulière kövek vannak, emellettmárgát ésgipszet, mely előre vetíti a mészköves alapot.
Longjumeau-nak hosszú határa van északon a szomszédos községgelChilly-Mazarin-nal, kezdve az északi ipari területtel (Vigne aux Loups). A határ egy részét az Yvette jelöli ki. Északkeletre, a corbeil-i út választja elMorangistól, majd keletre van egy rövid határSavigny-sur-Orge-zsal. Délkeletre hosszan határosEpinay-sur-Orge-zsal, melyet részlegesen egy lovasút jelöl ki, egészen dél, délnyugatig, a Rouillon patak választja elBallainvilliers falutól. Nagyjából az N20-as nemzeti út az, ami aSaulx-les-Chartreux-val közös nyugati határt jelöli ki. Északnyugatra találhatóChamplan falu.
LongjumeauÎle-de-France megyében helyezkedik el, óceáni éghajlata van. Éves átlagban a hőmérséklete 10,8 °C, 15,2 °C-os maximális átlaghőmérséklettel és 6,4 °C-os minimális átlaghőmérséklettel. Év közben júliusban van a legmelegebb átlagban 24,5 °C-kal, januárban a leghidegebb 0,7 °C-kal. Középhőmérséklete 2 °C-kal kevesebb, mint Párizsé, ami a népsűrűség különbségével magyarázható a főváros és az agglomeráció között. A kontinentális éghajlat extrém rekordokat generál, melyek közül a legalacsonyabb -19,6 °C (1985. január 17-én mérték), illetve a legmagasabb 38,2 °C (1952. július 1-jén mérték). A napsütéses órák száma éves átlagban 1798 óra, mely a Loire völgy északi felével vethető össze. A csapadék egyenletesen oszlik el az év folyamán, átlagban havonta 50 milliméter esik, éves összesítésben 598,3 milliméter. Esőzési rekord 1970. június 17-én volt, amikor 78,9 milliméter esett 48 óra alatt.
Longjumeau éghajlata (forrás: ABrétigny-sur-Orge-i mérőállomás havi éghajlati feljegyzései 1948 és 2002 között,[4][5])
A két fő útvonal, mely elhalad Longjumeau mellett az N20-as nemzeti autóút a községtől nyugatra és az A6-os autópálya északkeletre. Ezen két út gyors összeköttetést tesznek lehetővé a fővárossal, az Orléans-i kapun(Porte d’Orléans) mindkettő és az Olasz kapun(Porte d’Italie) keresztül. Két megyei út fut a településen keresztül, az RD 117-es, melyBièvres-t ésSaint-Vraint köti össze, illetve az RD 118-as út, Les Ulis és Athis-Mons között.
Longjumeau északi részén halad a párizsiRERC vonalának C8-as ága, mely a településtől nyugatra találhatóMassy-Palaiseau-i vasútállomás (aRER B vonalának B4-es ága kapcsolódik itt a C8-as ággal, valamint TGV állomás is van itt) és keletre találhatóJuvisy-sur-Orge-i vasútállomás (aRER D a D4-es és D6-os ága, aRER C C4-es és C6-os ága) vasúti csomópontokkal kapcsolja össze a várost. Ezen a vonalon, melynek régi neve: A nagy öv, Longjumeaut két vasútállomás is kiszolgálja: a Longjumeau-i vasútállomás, mely a Vigne aux Loups ipari terület szélén fekszik és a Gravigny-Balizy-i vasútállomás. A város egy része azonban könnyebben elérhető a Chilly-Mazarin-i vasútállomásról. Ezen vasútvonalat2017-ben felváltja egy vasút-villamosvonal, mely Massy és Évry között fog közlekedni, ennek vonala előreláthatólag egészen a Savigny-sur-Orge-i vasútállomásig a mai vasútvonallal azonos lesz.[6]
A várostól hét kilométerre északkeletre található a Párizs-Orly repülőtér, mely az Orlyval metróvonallal érhető el legegyszerűbben, aRER C C8-as ágán Massy-Palaiseauba menve, majd onnan aRER B B4-es ágán Antonyba. Antony az Orlyval végállomása. További lehetőség a 91.06-os busz, mely Massy-Palaiseau TGV állomása mellől indul és az Orly reptérre szállít. ACharles de Gaulle repülőtér, mely mintegy 40 kilométerre van északkeletre szintén aRER B-re történő átszállással érhető el közleítőleg 2 óra alatt. Üzleti és magán repülőjáratokat fogad a Toussus-le-Noble repülőtér is, mely 15 kilométerre van északnyugatra Longjumeautól.
A buszközlekedést az RATP (Párizsi közlekedési vállalat) 199-es[7] (Massy-Palaiseau vasútállomás és a városi líceum között jár. A városon belül 7 megállója van), 297-es[8] (mely napközben Antony vasútállomásról, esténként Párizsból indul és a Charles Steber téren van a végállomása Longjumeauban, 6 állomása van a városon belül), a Daniel Meyer buszhálózat négy vonala: a DM12-es[9] (Massy-Palaiseau-ig megy Saulx-les-Chartreux és Villebon-sur-Yvette érintésével), a DM151-es (a párizsi Orléansi kapu (Porte d’Orléans) ésArpajon között közlekedik, érintve a longjumeaui kórházat), a DM152-es (a párizsi Orléansi kapu(Porte d’Orléans) ésNozay között közlekedik szintén a kórház érintésével) és a DM153-as (Massy-Palaiseau és Arpajon között közlekedik),[10] az Optile hálózat Sénart buszainak 55-ös vonala, mely Massy TGV-állomását (Massy-Palaiseau-i vasútállomás mellett) köti össze Lieusaint – Moissy vasútállomásával, mely azRER D vonalán fekszik, Longjumeau területén 2 megállója van,[11] végül a CEAT buszhálózat három busza, melyek a párizsi Denfert-Rochereau vasútállomásra mennek, a 10.07-es[12] La Ferté-Alais-ről, 3 megállóval a városon belül, a 10.20-as és a 10.21-es[13]Angerville-től ésMéréville-től, 3-3 megállóval a városon belül.
2010. május 2-án a longjumeaui,ballainvilliers-i ésmorangisi városi tanács 5 helyi buszjáratot indított el, melyek a három település és Gravingny-Balizy városrészeken közlekednek.[14]
A település három jól elkülönülő városrészre oszlik, a város területének nyugati része maga Longjumeau városa, annak régi és újabb részével. Ezt a területet mezőgazdasági föld választja el az északkeletre fekvő Gravigny és a keleten fekvő Balizy falucskáktól, melyeket egymástól az Yvette folyó választ el. Balizy egykor aTemplomos lovagrend kommendája volt. A város növekedésével fokozatosan új területek keletkeztek különösen az utóbbi két területen: Fontaine des Joncs (nádasszökőkút), Graviers (föveny), Vignes (szőlő) és Bief (kanális-szakasz) Gravignyban, Porte Jaune (sárga kapu), Chevauchée (lovaglás), Clos de la Commanderie (a kommenda földje), Champtier du Rouillon, Pommiers (almás) és Croix-Rouge (vörös kereszt) Balizyban. A városközpont mellett, Longjumeau több negyedre oszlik, közöttük az ipari területek: Vigne aux Loups a vasútállomástól és a városközponttól északra, aLumière testvéreké nyugatra, a Parc de Saint-Éloi (Szent Eligiusz park) és a Moulin de Saint-Éloi (Szent Eligius malom) kertvárosi lakónegyedek, melyek a város Chilly-Mazarinnal alkotott határán találhatóak. A várostól délre, az N20-as nemzeti út és a megyei D117-es út között is egy nagy terület található, melyBallainvilliers határáig terjed. Északról dél felé haladva itt találhatóak az alábbi városrészek: Clos d’Eau (vizes föld), Prairie (mező), Coteaux, Saint-Martin (Szent Márton) és Porte d’Orléans (Orléansi kapu) és a Cerisaie (cseresznyés). Jelenleg ezen déli területek urbanisztikai megújítása folyik.[15][16]
A város neve feltehetőleg a latinnovio magos kifejezésből származik, mely új földterületet jelent,[17] vagy aNoviomellum kifejezésből, mely egy új méztermelő vidékre utal és ez a kifejezés deformálódhatott aNoniumeau alakra.[18]
1217-ben említik először a várost aLongumel néven. César-François Cassini de Thury francia térképész 18. századi térképén aLonjumeau néven szerepel, a « g » betű nem jelenik meg a névben. Egy nem bizonyított elmélet aLug gemellum-tól történő származtatást feltételezi. ennek értelmében a város neve Lug kelta istentől származik, mivel a gemellum ikret jelent (ahogyan a francia jumeau is), ezért ezen elmélet hiányossága a másik hely, ahol Lugot tisztelték.
A város központjában végzett ásatások segítségével megállapítható, hogy éltek itt emberek már aRómai Birodalom alatt, ekkor egyvilla rustica nyomára bukkantak, melyben használati tárgyakat találtak, pénzérméket a Krisztus előtti 1. századból.[19] A villa rustica a rómaiak útja mentén feküdt,Lutétia (ma: Párizs) ésCenabum (ma:Orléans) között. Az 1970-es években a merovingek idejéből a4. századból találtak egy nekropoliszt, melyben egy kagylókat tartalmazó mészkövet is találtak, az egykori plébánia közelében.
A település első említése a 12. századból származik, akkori nevénNogemel, amely francia királyi birtok volt, VI. Lajos francia király terjesztette ki.
A vikingek inváziójával a 9. században megerősítették a települést. Később az utak biztonságának javulásával a kereskedelem is felvirágzott. Longjumeau a kocsik számára az utolsó útszakasz elérését jelentette Párizsig. Ez (posta)kocsik emlékét örökítette meg Adolphe Adam az1836-osA lonjumeau-i postakocsis operájában. A város neve az opera címében régies írásmóddal rendelkezik. A plébánia létéről a legkorábbi adat a13. századból származik, mely a Párizsi Főegyházmegye poliptichjében (francia egyházi urbárium) került megemlítésre.
1211 és1226 között aLongemel plébániája került megemlítésre a Szent Mór Apátság chartulariumában.1359-ben aSaint-Denis-székesegyház krónikája egy leprozóriumot (leprásoknak fenntartott kórház) említ meg Longjumeauban. Ebben az időben 1250 körül kezdték el építeni a Szent Márton templomot. A templom kegyurai kezdetben Dreux grófjai és Marche grófjai közül kerültek ki.VI. Kövér Lajos Longjumeau és Chilly (ma: Chilly-Mazarin) egyesített uradalmát fiára, I. Dreux Róbertre hagyományozta.
1234-ben Dreux János (német alakban: Johann von Braine) egy Szent Eligiusz tiszteletére zárdát alapított itt, nem sokkal azelőtt, hogyIX. Lajos francia király az uradalmat Bretagne hercegeinek adományozta.1293-ban Montfort Anasztázia birtokolta a területet.Szép Fülöp uralkodásának idején ismét királyi birtok lett. Ő volt az, aki aTemplomosoknak adományozta a Balizy-i kommendát és rájuk bízta a Szent János ispotály kezelését, itteni birtokát kancellárjának Enguerrand de Marignynek adományozta. Halála utánV. Fülöp francia király ajánlotta fel LongjumeautXXII. János pápa unokaöccsének.
Aszázéves háború alattIII. Eduárd angol király felégette a helyi templomot, melyben így több száz lakos bennégett[20]1320-ban Longjumeaut eladja Pierre du VicV. Fülöp francia királynak,1325-ben Burgundiai Johanna birtokolja,1331-ben pedigValois Fülöp, aki azt Chillyvel együtt átengedte Bretagnei III. Jánosnak,Saint-James (ejtsd: szen zsam) kastélyáért cserébe.[21] Utódai, Montfort János és Blois Károly konfliktusa következtében, Károly lányának, Blois-Châtillon MáriánakAnjou I. Lajos kötött házassága révén az Anjoukhoz került.
1438-ban az Yvette felett egy homokkő hidat építettek, amely így a Nagy utca része lett.1481-benAnjou V. Károly, Kalábria hercege akaratának megfelelően Longjumeaut és Chillyt visszaadta a királynak,XI. Lajosnak. Halála után fia,VIII. Károly francia király Longjumeau-t Chillyvel együttArmagnaci Lajosnak, Nemours hercegének adja. II. René, Lotaringia hercege törvénytelenül elfoglalja, majd eladja Gaillard IV. Mihály királyi generálisnak. Az egész uradalom végül1499-ben került a Gaillardokhoz, amikor azok kifizették a Armagnaci Lajost. A Gaillard család teljes felújítást végeztetett a Szent Márton templomon.
Lonjumeau és környéke Cassini 18. századi térképén.
1562-ben a városban megjelentek a protestánsok, amely a helyi közösség megosztódását okozta, az Hugenották (ügenották) romoblásai miatt.1568.március 23-án a Delpfin szállóban írták alá a Longjumeau-i békét, mely véget vetett a 2. francia vallásháborúnak (1567-1568).1596-ban Martin Ruzé de Beaulieu vásárolta meg Chilly és Longjumeau földjét, majd1624-ben Antoine Coëffier de Ruzé d'Effiatra, későbbi francia marsallra hagyta. Antoine lánya, Marie Coëffier de Ruzé d’Effiat feleségül ment Charles de La Porte márkihoz és fiuk, Armand-Charles de La Porte de La Meilleraye lett később Chillymárkija(marquis de Chilly), Longjumeau grófja(comte de Longjumeau) és Massy bárója(baron de Massy). Armand-Charles de la Porte1661-ben feleségül vette Hortense Mancinit, akiJules Mazarin bíboros unokahúga volt, ennek következtében Armand-Charles Mazarin hercege is lett. Ebben az időben épült meg a plébánia is.
1785-ben megépült a Szent Márton malom. Ezen család építette fel a 18. században a Nativelle kastélyt (akkoriban Szent Cirusz telek – Le clos Saint-Cyr). Louise d'Aumont esküvőjévelIV. Honoré monacoi nagyherceggel, aki így Longjumeau utolsó tényleges ura volt. Afrancia forradalomban a nemesi kiváltságokat megszüntették.1790-ben Longjumeau-t kantonközponttá tették, melyhez eredetileg 10 község tartozott,1800-tól pedig 25.[22] Ebben az évben épült fel a Chambourg kastély is.
Az egykori Longjumeau-i villamosmegálló (a Párizs-Arpajoni vonal egyik megállója volt Longjumeau.
1874-ben a községi tanács helyiséget jelölt ki a községi tanítónak és az osztályoknak.1883-ban az iskolát visszavette a plébánia és1887-ben a Versaillesi Jóléti Társasághoz csatolták, aki kiépítette a későbbi Szent Anna iskolát (école Sainte-Anne).[23]1883-ban elkészült a „Nagy öv”, mely Longjumeau-n keresztül összekötötteVersailles-tJuvisy-sur-Orge-zsal.1893-ban üzembe helyezték az arpajoni villamost, mely Longjumeaun át kötötte összeArpajontPárizzsal.1897.május 23-án a községi tanácsAdolphe AdamA lonjumeau-i postakocsis operájának díjazásáért felavatták a szerző bronzszobrát.[24]
Mivel a lakosság gyors ütemben nőtt,1908-ban új Posta- és Telekommunikációs Épületet alapítottak.1909-ben történt a legsúlyosabb baleset az arpajoni villamosvonalon, mintegy 12 ember halt meg és 40 megsérült.1911 májusától augusztusigVlagyimir Iljics Lenin számüzetésének idején Longjumeau-ban lakott a Nagy utca 91-ben (ma: François Mitterrand elnök útja – Rue du président François Mitterrand).
1938-ban Maljean orvos, a párizsi előkelő Lutetia Szálló tulajdonosa, megvásárolt a Saint-Cyr ingatlant (vagyis a Nativelle kastélyt), majd eladta azt Claude-Adolphe Nativellenek.[25]1941-ben aHarmadik Birodalom katonái elfoglalják a Szent Anna iskolát, ahol parancsnokságot rendeztek be. A várost a 2. fegyveres hadosztály szabadította fel1944.augusztus 24-én, a szövetségesek ellenőrzőpontot állítottak fel itt.Alekszandr Vasziljevics Kolcsak felesége, Szófia Kolcsak, miután elmenekültSzevasztopolból, Párizsban élt és a longjumeau-i kórházban halt meg1956-ban.
1954-ben befejeződött az N20-as nemzeti autóút építése, mely már nem haladt keresztül a városon, így jelentősen tehermentesítve a központot.1953-ban elkezdik az A6-os autópálya építését, melyet1960-ban adnak át a forgalomnak. A 60-as éveket a francia gazdasági és demográfiai növekedés (az 1945-1975 közötti időszak, francia nevén „Trente Glorieuses” vagyis a harminc dicsőséges esztendő), valamint a gyarmatbirodalom felbomlásával kezdődő immigrációs hullám (a „feketelábúak exodusa”) jellemezte. Elsősorban az egykor gyarmatokon élő és visszatelepült franciáknak kezdték építeni1960-ban a Villa Saint-Martin,1963-ban a Lacroix-Breton,1965-ben a Côteaux,1967-ben a Bel-Air és at Arcades és végül1968-ban a Rocade lakóterületeket.[26]1965-ben építették az Yvette klinikát, melyet1968-ban,1982-ben és1991-ben bővítettek.1967-ben átadták a zeneiskolát.
1972-ben a város megvette a Nativelle kastélyt, eredetileg azért, hogy ott rendezze be városházát, valamint egy új postahivatalt is építettek.1997-ben a kastély lett a városi könyvtár, miután az új városháza megépült.1974-ben azEmmaüs közösség megszerezte a Chambourg kastélyt, ahol berendezték a saját termeiket.[27]1978-ra épült meg a Jacques Prévert Líceum.[28]1979-re épült meg a színház.[29]
Théodule Pinard: Histoire, Archéologie, Biographie du Canton de Longjumeau (A Longjumeaui kanton története, régészete és leírása), Auguste Durand, 1864 (ISBN 9782843736674); A British Library utánnyomása, 2010, Lexington
F.-L. Meaulle: Le Chauffeur de Longjumeau (A longjumeaui sofőr), Librairie Gedalge, 1890
Adolphe Adam: Le Postillon de Longjumeau (A longjumeaui postamester), Éd. des Annales, 1897
Gérard Amaury: Foires et marchés anciens de Longjumeau : Essais et recherches (Régi vásárok és piacok Longjumeauban: esszék és kutatás), Association Renaissance et culture, 1977
Auguste Gilles: Un forgeron dans la cité des rois, Longjumeau, Saint-Denis (Egy kovács a királyi városokban, Longjumeau, Saint-Denis), Éd. des Halles de Paris, 1986 (ISBN 9782904957048)
René Nicot: Histoire et évolution d’un fief royal : Chilly-Mazarin, Longjumeau (Egy királyi hűbérbirtok története és fejlődése: Chilly-Mazarin, Longjumeau), Soleil Natal, 1986 (ISBN 9782905270061)
René Nicot: Longjumeau et ses Environs (Longjumeau és környéke), Soleil Natal, 1989 (ISBN 9782905270146)
Gérard Amaury: Longjumeau de nos Aïeux (Elődeink Longjumeauja), Amatteis, 1992 (ISBN 9782868491237)
.svg)
