Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Boldog Lojze Grozde | |
 | |
| költő és vértanú | |
| Születése | |
| 1923.május 27. Gorenje Vodale | |
| Halála | |
| 1943.január 1.(19 évesen) Mirna | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Római katolikus egyház |
| Boldoggá avatása | 2010.június 13., Celje,Szlovén eucharisztikus kongresszus Boldoggá avatta:Tarcisio Bertonebíboros |
| Sírhely | Assumption of Mary Church |
| Kegyhely | Szűzanya kegyhelyeZaplazon,Szlovénia |
| Ünnepnapja | május 27. |
| Jelképei | könyv, pálma, hóvirág |
| Védőszentje ennek | diákoknak, tanulóknak, költőknek |
 AWikimédia Commons tartalmazBoldog Lojze Grozde témájú médiaállományokat. | |
Lojze Grozde (szül.Alojzij Grozde) (Gorenje Vodale,1923.május 27. –Mirna,1943.január 1.)szlovénköltő ésvértanú.
Lojze Grozde aGorenje Vodaléban születettMokronog mellett, atržiščei plébánia területén, Dolenjska vidéken,Délkelet-Szlovéniában.
Marija Grozde Franc Udovčcsel folytatott kapcsolatából származó törvénytelen fia volt. Marija napszámosként kereste meg maga és fia számára a mindennapi kenyeret. Lojze négyéves volt, amikor anyja férjhez ment Franc Kovačhoz, aki azonban származása miatt nem kedvelte a fiút, ezért Lojze eleinte jobbára a rokonoknál élt. Mostohaapja később megenyhült iránta, mert a fiú nagyon jól tanult. Ily módon Lojze a szülőházában maradt, és nagynénje gondoskodott róla.
A négy alsó elemi osztály elvégzése utánLjubljanába ment. Ivanka nagynénje segítségével – aki ekkor a fővárosban a Pogačar családnál szolgált – és jótevői révén Lojze folytathatta tanulmányait. A Marijanišče nevű fiúkollégiumban lakott, a gimnáziumban kitűnő eredményeket mutatott fel.
Már ekkor elkezdett irodalommal, prózával és lírával foglalkozni, így osztálytársai között népszerű lett. A Katolikus Akció (Katoliška Akcija) nevű diákszervezet tagja és később vezetője lett, s a Mária Társulatnak (Marijina kongregacija) is buzgó résztvevője volt.[1]
Amásodik világháború kitörését követően, s Szlovénia 1941-es elfoglalása után helyzete igencsak nehézzé vált, egyrészt mert az országot megszállva tartó tengelyhatalmak megtiltották aszlovén nyelv használatát, másrészt mertJugoszláviában terjedtek a kommunista eszmék, amelyek ellenségüknek tekintették a keresztény egyházakat is azolaszok,magyarok ésnémetek mellett. Lojze ezért sokkal többet foglalkozott a vallással.
A karácsonyi szünetben nem ment haza, mert azon a vidéken harcok dúltak, ezért a rokonságlátogatás nem volt egyszerű.[2] Bár Lojzét óva intették, úgy döntött, hogy az újévben hazamegy, s kért engedélyt is. Az útra szánkóval indult, és előszörStruge nevű községben lakó barátjánál szállt meg. Január 1-jén, pénteken,stičnai apátságban még szentmisén és szent áldozásban vett részt, aztán vonattalIvančna GoricátólTrebnjeig ment. Ott megtudta, hogy vonattal nem tud tovább utazni, mert a vasúti közlekedés megszakadt.Mirna faluig gyalog akart menni. Útközben egy kocsira kéredzkedett fel, de az első mirnai háznál két ott őrt álló partizán felszólította, hogy szálljon le a kocsiról,[3] és elkezdték kihallgatni. Találtak nálalatin nyelvűmisszált,Kempis TamásKrisztus követése c. művét és FatimaIstenanyjának üzenetét. A közeli kocsmába vitték, és ott folytatódott a kihallgatása.[4] Grozdében az ellenség hírszerzőjét gyanították, amúgy pedig a gondolkodása révén, amit a nála lévő könyvek is bizonyítottak, automatikusan az ellenségüknek számított, ezért megkínozták és megölték. Az emberek közt elterjedt nemsokára a hír, hogy a partizánok, akik Mirnát elfoglalták, dőzsölve ünnepelték az újévet. Ám vannak olyanok is, akik azt állítják, hogy nem kínozták meg.[5] A rettenetes kínzásról azonban beszámol az Grozdéról szóló rövid életrajz.[6] Hasonlóképpen Anton Strle életrajzában is megemlíti a kínzást. Úgy írja, hogy a férfi holtteste nem is volt eltemetve, és egy különleges šetnruperti bizottság a testén komoly bántalmazás nyomait fedezte fel.[7]
1943. február 23-án iskolások találták meg holttestét az erdőben. Ezután a szomszédos Šentrupertbe szállították, és ott jegyzőkönyvet vettek fel az esetről. A harcok miatt nem tudták biztonságosan elvinni a tržiščei plébánia területére, hogy ott helyezzék örök nyugalomra, ezért a šentruperti temetőben temették el. Az ártatlan diák megkínzásának és meggyilkolásának híre hamar elterjedt az emberek között.
Grozde halálának ötvenedik évfordulója alkalmából aLjubljanai főegyházmegye megkezdte az egyházi eljárást vértanúságának elismerésére és boldoggá (beatifikáció), majdszentté avatására (kanonizálás).[8]II. János Pál pápa első szlovéniai látogatása alkalmából[9] is említette és ezt mondta:Isten Szolgája Lojze Grozde csak egy a kommunizmus számtalan ártatlan áldozatának, akik magasra emelik a vértanúság pálmáját, mint kitörölhetetlen jelet és figyelmeztetést. Krisztus tanítványa volt.XVI. Benedek pápa pedig azt mondta, hogy a szentek nem a múlthoz tartoznak, hanem képviselik az Egyház és társadalom jelenét és a jövőjét. Tökéletesen megvalósították a szeretetet az igazságban, amely a kereszténység legnagyobb értéke, egyéniségük olyan, mint a prizmák, akik különböző árnyalatokban sugározzák az egységes fényt, amely Krisztus.
»Roma locuta – causa finita!« Róma elrendelte, az ügy befejezett!, mondja nehezen kivárt jelentés, amely május 19. szerdán, az Apostoli Nunciatúrán keresztül Szlovéniában jelentette a Novo mestó-i püspöknekAndrej Glavannak a boldoggá avatás posztulátorának, hogy Isten Szolgája Lojze Grozdét a boldogok sorába iktathatják.[10] Már 2010. március 27. megérkezettRómából a hír, hogy a pápa jóváhagyta a dekrétumot Lojze Grozde vértanúságáról.[11] Ezzel megadatott az engedély az ünnepi boldoggá avatásnak vagybeatifikációnak, amely megerősíti, ahogy eztNovo mestoról kérték Rómától június 13. a Szlovén Eucharisztikus kongresszusonCeljében. Lojze Grozde vértanút hivatalosan a 11. évközi vasárnapon, szentmise keretében avatták boldoggá. A pápa nevében a boldoggá avatási szertartást államtitkára,Tarcisio Bertone bíboros végezte.
»Grozdénak az Eucharisztia volt élete fénypontja.[12] Nem véletlen, hogy éppen az Eucharisztia ünneplésekor Celjén íratott be hivatalosan a boldogok mennyei sorába.« [13] Lojze eucharisztikusan töltekezett a néhaikrki püspök általAnton Mahničnál.[14]
Grozderől négyrészes úgynevezett „négy-logia” 1991-ben jelent meg.Slovenski mučenec Lojze Grozde.(Lojze Grozde szlovén vértanú) A könyv elején életrajza van, amely sok tanú kijelentése alapján, valamint egyéni tapasztalatok és emlékek alapján készült. Mindezeket nevelője a Marijanišče prefektusa, doktorAnton Strle, állította össze. Ez újranyomtatása annak az írásnak 1944 nyarán, más címen jelent meg.[15] A könyv megjelenése után a hatóságok öt évre börtönre ítélték. Ugyancsak megfosztották még három évre a polgári jogoktól.[16] Ebben az életrajzban Anton Strle, későbbi dogmatika tanár a Ljubljanai Teológiai Fakultáson, ezt állítja:"Lojzenak fájdalmat okoztak a bajok, amelyeket egymásután népünknek el kellett szenvednie a (polgár) háború idején. Mégisa kishitűségnek Lojze szívében nem volt helye, amit egyik barátja ír róla." Ezt fejezi ki a költemény is "Bolestni sonet" (Fájdalmas szonett) 1942-ből:[17]
Szlovénia, Szlovénia, én sebem!
Elfelejtett, lenézett és elárult,
Átadva az ellenségnek erőtlenül!
Véres kezek nyúltak utánad,
Hogy téged megszentségtelenítsenek, széttépjenek, s összezúzzanak -
Nyugodj szívem, nyugodj: Még él az Isten.
Janez Pogačar, aki Lojzekot személyesen ismertet, mert családjánál nagynénije Ivánka szolgált, megírta "Drobec spominov" (Apró emlékek), melyekben megerősíti, hogy Lojze nem akart fegyvert fogni és azért sok keserűséget kellett elszenvednie.[19]
Berta Golob történésznő előkészítette Grozde költeményeinek válogatását tematika szerint: hangulatkeltők, vallásosak és szerelmes versek. Róla, mint költőről, ír Kermauner író:"Grozde költeményeiben olyannak mutatkozik, mint amilyenek azt megírta Strle könyvében: Mladec Kristusa Kralja (Krisztus Király ifja). Grozde törekvése: nem költőnek lenni mintFrance Balantič: Grozde szent akar lenni. "[20]Hihetetlenül hasonlóak Balantič-el abban a sejtelemben, hogy a halál már nincsen messze. Előérzete volt, hogy fiatalon fog meghalni; az is, milyen módon, már korán kifejezte költeményeiben. Emlékezünk a negyedik osztályára[21] költeménye "Utrinek" (Hullócsillag):[22]
Lent áll a fa,
Kihalt és mezítelen;
Az utolsó levél róla
Most hullik a talajra
Visszatér a földbe.
Úgy tűnik –
Nekem szól:
"Hamarosan utánam,
Lehet, hogy még ez éjjel,
Elmész te is."
Taras Kermauner kísérőbeszédébenAnton Strle az életrajzához (aki szintén a szentek jelöltjei között van) Grozde-ról feljegyzi:[24]»Grozde egyesítiIrenej Friderik Baraga apostoli buzgóságát,Janez Frančišek Gnidovec aszkézisét és szenvedését,Boldog Anton Martin Slomšek szervezőképességét... Jelképezi a vértanúságot, amit elszenvedtek a keresztények és katolikus Szlovénok a második világháborúban és azután is hitük miatt... Érdemes felfigyelni hősiességére. Kellene az ő személyiségé sorozni azok a (partizán) hősök közé, akiket annyi éven át előretoltak, mint példaképet. Napjainkban ilyen példaképekre van szükségünk, mint amilyen ember volt Grozde – vértanú, szent. Nem agresszív katonaember, aki azt gondolja, hogy Istent fegyverrel és más vérével dicsőítheti. Bátorkodom kiemelni, hogy Grozde a legnagyobb fiatal Szlovének közé tartozik; hogy éppen az ő megtartása irányadó és tartalmilag a legtöbbet éri. «[25]
Slovenija, Slovenija, ti moja rana!
Pozabljena, prezrta in izdana,
sovragu prepuščena brez moči!
Stegnile so krvave se roke,
da te oskrunijo, raztrgajo, zdrobe -
miruj, srce, miruj: Bog še živi.
Spodaj je drevo,
mrtvo in golo;
zadnji list z njega
zdaj leti na tla:
vrača se v zemljo.
Pa se mi zazdi -
meni govori:
"Kmalu za menoj,
morda še nocoj,
šel boš tudi ti."