.jpg)
Aloggia (olasz szó; magyaros írásmóddal:lodzsa)[1] azépítészetben hagyományosan "pillérekre vagy oszlopokra támaszkodó, nyitott, árkádos csarnok."[2] vagy "Félig nyitott, árkádos csarnok vagy valamely épület falához simuló oszlopos - boltíves galéria.[3] A hagyományos értelemben a loggia lehet önálló építmény is vagy megjelenhet egy- vagy többszintes elrendezésben épületek homlokzatán.[4] Ennél lényegesen szűkebb a loggia ma használatos fogalma.
A loggia a gótikus építészetben jelent meg először, pl. a velencei építészetben, majd a reneszánsz korában Olaszországban és más országokban is egyre szélesebb körben elterjedt mind egyházi, mind világi épületeken. A magyarreneszánsz építészet máig megőrzött remeke aPerényi-loggia asárospataki Rákóczi-várban. A dunántúli késő reneszánsz várkastélyok uralkodó formai eleme lett aloggia, amely a soproni tűztornyon és lakóházakon is megjelent.
A loggia mai értelmezésben lakóépületek erkélyszerű, ám a fal síkjából nem kiugró része - leginkább a az épülethomlokzatba bemélyedő nyitott térrész neve.[5]Magyar jogszabályi meghatározás szerint " az épület homlokzati síkján belül lévő, három oldalról falakkal, alulról és felülről födémekkel határolt, helyiséghez közvetlenül csatlakozó külső tartózkodó tér."[6][7]
