AL–7
AL–7F–1 sugárhajtómű a krakkóiLengyel Repülési Múzeumban
Fajtája	gázturbinás sugárhajtómű
Ország	Szovjetunió
Gyártó	165. sz. gépgyár
Tervező	OKB–165 (Arhip Ljulka)
Első üzemelés	1952
Fő alkalmazás	Szu–7,Szu–9,Szu–11,Tu–128
Sorozatgyártás	1954–1970
AWikimédia Commons tartalmazLjulka AL–7 témájú médiaállományokat.

ALjulka AL–7 aSzovjetunióban azArhip Mihajlovics Ljulka vezetése alatt álló tervezőirodában az 1950-es évek elején kifejlesztettgázturbinás sugárhajtómű.Utánégetővel ellátott változatait nagy mennyiségben gyártották és elsősorban a második generációsSzu–7,Szu–9, valamint aSzu–11 vadászbombázó repülőgépeken és aTu–128 elfogó vadászrepülőgépen alkalmazták.

Az eredetileg azIl–54 bombázóhoz szánt hajtómű fejlesztési munkái1952-ben kezdődtek a moszkvai 165. sz. gépgyár (ma azNPO Szaturn része) mellett, Arhip Ljulka irányítása alatt álló OKB–165 tervezőirodában. ATR–7 jelzésű első kísérleti változat még abban az évben elkészült, és a tesztek során 63,7 kN tolóerőt adott le. A fejlesztés során az akkoriban magas, 7 fölötti nyomásviszony eléréséhez szükséges axiális kompresszor kialakítása okozott gondokat. 1952-ben aCIAM és aCAGI is végzett vizsgálatokat olyan axiális kompresszorokkal, amelyben az áramlási sebesség eléri a hangsebességet. A hangsebesség fölötti áramlás megvalósítása nyomán sikerült túllépni a 9-es kompresszióviszonyt is, ami abban az időben kimagaslóan jó érték volt. Az AL–7 első prototípusai1953 márciusában készültek el,1955-ben pedig elvégezték a hatósági vizsgálatait. Az utánégetővel felszerelt változatának sorozatgyártását1959-ben kezdték el. A hajtómű sorozatgyártása 1954–1970 között folyt a 165. sz. gépgyárban.

Az AL–7 egytengelyes gázturbinás sugárhajtómű. 9 fokozatú axiális kompresszorral, 2 fokozatú turbinával, valamint egyenáramú, 18 db tüzelőanyag-befecskendező fúvókával ellátott gyűrűs égéstérrel rendelkezik. A kompresszor utolsó fokozataiban az áramlási sebesség meghaladja a hangsebességet. Az első, utánégető nélküli változatok egyszerű kúpos fúvócsővel rendelkeztek, amelynek átmérője nem volt szabályozható. A későbbi utánégetős változatok szabályozható fúvócsővel készültek. A szabályozható fúvócső átmérője két értékre állítható, a fúvócső állítható része 24 szegmensből épül fel.

• AL–7 – Prototípus, nem állítható, egyszerű kúpos fúvócsővel felszerelt sugárhajtómű.
• AL–7PB – Rozsdamentes acélból készült kompresszorlapátokkal gyártott, utánégető nélküli nélküli változat.1961-től gyártották kisebb mennyiségben és aBerijev Be–10 sugárhajtású amfíbián és aTu–110 utasszállító repülőgépen alkalmazták.
• AL–7F–1 – Az első, 1959-től nagy sorozatban gyártott, utánégetővel ellátott változat. A Szu–7 és Szu–7B vadászbombázó repülőgépeken alkalmazták.
• AL–7F–2 – Az F–1 altípus modernizált változata. Áttervezték a kompresszor nyolcadik és kilencedik, valamint turbina második fokozatát, módosították az utánégetőt.1960-tól gyártották és a Szu–9, valamint a Szu–11 vadászbombázó repülőgépeken alkalmazták.
• AL–7F–4 – 1962-től gyártott továbbfejlesztett, modernizált változat.
• AL–7FK – AH–20 (NATO-kódja:AS–3 Kangoroo)robotrepülőgéphez kifejlesztett, 1958-tól gyártott csökkentett élettartamú változat.

• Hossz: 6650 mm
• Legnagyobb átmérő: 1300 mm
• Száraz tömeg: 2100 kg
• Légnyelés: 115 kg/s
• Fajlagos tüzelőanyag-fogyasztás: 98,9 kg/kN/h
• Nyomásviszony: 9,3
• Gázhőmérséklet a turbina előtt: 930 °C
• Tolóerő: 75 kN normál üzemmódban; 107,9 kN utánégetővel

AWikimédia Commons tartalmazLjulka AL–7 témájú médiaállományokat.

• АЛ–7Ф – Az Ugolok nyeba repülő-enciklopédia cikke (oroszul)

• Gázturbinás sugárhajtóművek