ALitván Nagyfejedelemség (teljes nevén: Litván, Rusz és Szamogitiai Nagyfejedelemség)1219-ben jött létre, és1795-ig létezett.1385-benperszonálunióban, majd 1569-ben alublini unió eredményekéntreálunióban állt Lengyelországgal. Vallási szempontból két időszaka volt: pogány és keresztény.
Litvánia területére az i. e. 2. évezred első felébenindogermán eredetű balti törzsek érkeztek. Az i. e. 5–6. században megindult a néppé válás folyamata. A 8. században alettektől elkülönültlitvánok kisebb fejedelemségeket hoztak létre. Litvánia neve az1008-asQuedlinburgi évkönyvben szerepel először mint aKijevi Rusz vazallusa. A13. század közepénMindaugas fejedelem a Balti-tenger déli partvidékein élő litván törzseket egyesítve felvette a nagyfejedelem címet.1246-ban felvette mind apravoszláv, mind akatolikus vallást, politikai érdekekkel - ám1261-ben mégis megtagadta akereszténységet.
Az így megerősödött Litvánia – a többi baltikumi néppel ellentétben – sikerrel védte ki aNémet Lovagrend hódító törekvéseit.Gediminas nagyfejedelem uralkodása (1316–41/42) alatt Litvánia regionális nagyhatalommá vált.1322-benVilnius lett a főváros.
A 14–15. században, kihasználva a tatár terjeszkedés kínálta lehetőséget, a Litván Nagyfejedelemség a maiFehéroroszország,Ukrajna,Oroszország egy részét is magába olvasztotta, határai aBalti-tengertől aFekete-tengerig terjedtek. A litvánok megpróbáltak terjeszkedni a tatárok területein és elfoglalni a románMoldvát is, ami egy ütközőpontban feküdt a litvánok, a magyarok, a lengyelek és a tatárok között. Moldvát a litvánok nem tudták elfoglalni, a tatárok támadásai nem hagytak alább, sorozatos összeütközések történtek az oroszokkal és lengyelekkel, valamint aNémet Lovagrenddel, sőt a magyar király, aki Lengyelország uralkodója is volt egy időben, hadjáratokat vezetett Litvánia ellen.
A meghódított területek szláv népessége is erős hatással volt az állam belső szerkezetére (hadsereg, pénzügyek), illetve kultúrájára (a vezetőréteg egy részeortodox hitre tért). Az ország szláv nyelvet használt a hivatali és egyházi életben, a litván nyelv pedig sok helyütt visszaszorult, ami elszlávosodással fenyegette az országot. Mindez megváltozott1386-ban, mert Jagelló (Jogaila) nagyfejedelem felvette a római katolikus vallást,I. Lajos magyar király lányának,Hedvignek a kezévelII. Ulászló néven elnyerte a lengyel trónt, megteremtve ezzel a több mint 400 éves lengyel–litván együttélés alapjait, így a keleti szláv hatás a litván területeken csökkent.
Utódai (aJagellók) a 15–16. században több európai trónt is megszereztek. Az egyesült lengyel–litván hadsereg az1410. évigrünwaldi csatában megtörte aNémet Lovagrend hatalmát. A 15. században lengyel mintára kiépült, illetve átalakult a litván állami intézményrendszer és a társadalom. A 15. századtól a Litván Nagyfejedelemség területe zsugorodni kezdett: délen a terjeszkedő tatároktól, északon a velük szövetséges oroszoktól szenvedtek súlyos vereséget. Az1558–83-as livóniai háborúban Litvánia csak a lengyel fegyveres támogatásnak köszönhette a teljes felmorzsolódás elkerülését. A segítség ára az1569-ben megkötöttlublini unió volt, amely a két ország egyesülését jelentette.
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
