A Lisszabon városban élő lakosok száma 489 562 fő,[2] míg a főváros vonzáskörzetének 2865 km² területén közel 2,8 millió ember él, az ország lakosságának 27,7%-a. A Lisszaboni régió Portugália leggazdagabb térsége, az egy főre jutó évesbruttó hazai terméke (GDP) azEurópai Unió átlagánál is jelentősen magasabb, az ország bruttó hazai termékének 37%-át termeli.Lisszabon az ország politikai központja, itt található a kormány székhelye és a köztársaság elnökének rezidenciája is.
Két európai uniós hivatalnak van székhelye Lisszabonban, aKábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontjának (EMCDDA) és azEurópai Tengerészeti Biztonsági Hivatalnak (EMSA). APortugál Nyelvű Országok Közösségének (CPLP) központja szintén itt található.
Lisszabon alapterülete 83,84 km², átlagos népsűrűsége 5839 lakos/km²-ként. A város jelenleg 53 kerületre van felosztva, azonban előkészítés alatt áll egy új kerület alakításának terve. ÉszakonOdivelas ésLoures községekkel, nyugatonOeiras községgel, északnyugatonAmadora községgel, délkeletről pedig aTejo folyó tölcsértorkolatával határos. Lisszabon a torkolat vonala mentén szomszédos a déli part községeivelAlmadával,Seixallal,Barreiróval,Moitaval,Montijoval ésAlcochetevel.
Lisszabon Portugália nyugati peremén, azAtlanti-óceán partján helyezkedik el.Európa szárazföldi területének legnyugatibb fővárosa. ATejo tölcsértorkolatában a folyó jobb partján található, alapterülete 83,84 km². Legmagasabb pontja a "Serra de Monsanto" 227 méterre emelkedik a tengerszint fölé.A főváros szorosan vett határait jól meghatározzák a történelmi városrészek kontúrjai. Lisszabon körül számos, ma már közigazgatásilag önálló peremváros fejlődött ki, mint "Loures", "Odivelas", "Amadora" és "Oeiras" melyek a főváros vonzáskörzetéhez, agglomerációjához tartoznak.Rómához hasonlóan a történelmi városnegyedek a város hét dombjára épültek. Az utcahálózat ezért sok esetben túl szűk ahhoz hogy járműforgalom megközelíthesse, ezért a tömegközlekedést háromsiklóvasútvonal és egy felvonó, aSanta Justa felvonó biztosítja. A város nyugati felét a Monsanto Park természetvédelmi területe foglalja el, amely közel 10 km²-es területével Európa egyik legnagyobb városi zöldfelületei közé tartozik.Lisszabon a XIX. századtól kezdődően fokozatosan terjeszkedett a Tejo folyó felé is medrének módszeres feltöltésével. A feltöltések helyén kikötői létesítmények, vasútvonalak és főutak, valamint az utóbbi évtizedben újurbanizációk épültek mint a Nemzetek Parkja (portugálul "Parque das Nações") és egy új kulturális negyed, a Belém-i Művelődési Központ (portugálul "Centro Cultural de Belém").
A város klímájamediterrán. Lisszabon az egyik legmelegebb európai főváros. A tavaszi és a nyári hónapok zömmel naposak. A maximum hőmérséklet júliusban és augusztusban körülbelül 28 °C és a legalacsonyabb hőmérséklet 18 °C körüli. A késő ősz és a tél tipikusan esős és szeles; a max. hőmérséklet télen 15 °C körül alakul. A napsütéses órák száma igen magas, átlagosan évi 2800 napos óra.
Lisszabon város állandó lakosainak száma (2008. évi adatok szerint) 489 562 fő,[3] míg a főváros vonzáskörzetének teljes 2864.6 km²-es[4] területén 2 808 414[5] ember lakik, kontinentális Portugália lakosságának 27,7%-a.
A fővárosban az elmúlt években erős népességfogyás[6] tapasztalható a lakosság elővárosi övezetekbe való kiköltözése miatt, amit jól mutat az agglomeráció népességszámának erőteljes növekedése.Lisszabon népességének több mint 54%-át képviselik a nők, a férfiak aránya pedig 46%.[7]A város korösszetételére jellemző az elöregedés, a 65 éves vagy annál idősebbek aránya a teljes populáció 23%-t[8] teszi ki, míg országos viszonylatban az átlag csupán 16%.[9]A lakosság 13%-a fiatalabb 15 évesnél, 9%-a 15 és 24 év közötti és 53%-a 25 és 64 év közötti.[7]
A félszigetet azújkőkorszak alattIbér törzsek népesítették be. Nyugat-EurópaAtlanti-óceán menti vidékein megtelepedett más népcsoportokhoz hasonlóan az ibérek is emeltekmegalitikus emlékeket. Napjainkban is megtalálható számosdolmen ésmenhir Lisszabon környezetében, így például Amadora, Cacém, Belas, Carenque és Barreira településeken.
Föníciai eredetű régészeti leletek alapján történészeket arra a következtetésre jutottak, hogy már i.e. 1200-ban a mai város központjában, a Szent György vár dombjának déli lejtőjén egyföníciai kereskedelmi kolónia létezett.ATejo folyótorkolatában kialakult jó adottságú természetes kikötő ideális pihenő- és feltöltőállomása lehetett az Ón-szigetekre (maiScilly-szigetek) ésCornwall-ra tartó föníciai hajóknak.
Az időszámításunk előtti első évezredbenkelta népcsoportok áramlottak be a félszigetre. Feltételezhető keveredésük a helyi ibér lakosokkal az önálló, kelta nyelven beszélőConii ésCempsii törzseket hozhatta létre a maiAlgarve ésBaixo Alentejo régiókban.
Lisszabon nevének eredete egyes feltételezések szerint a föníciaiAllis Ubbo, vagyis "biztonságos, barátságos kikötő" elnevezésből származik. Egy másik elmélet szerint az elnevezés a Tejo folyó római hódítás előtti nevévelLisso-val vagyLucio-val hozható inkább kapcsolatba.
A lisszaboni katedrális kolostorkertje alatt feltárt föníciai épületmaradványok.
AzIbériai-félsziget legnagyobb folyójának torkolatában alapított új kolónia lehetővé tette a kereskedelmi kapcsolatok kiépítését a szárazföld belsejében nemesfémekkel kereskedő helyi törzsekkel. Fontos helyi termék volt asó, a sózott hal és az értékes tiszta vérű luzitán ló is.
A közelmúltban tártak fel a lisszaboni katedrális kolostorkertje alól i. e. 800-ból származó föníciai eredetű maradványokat. Néhány jelenkori történész[11] vitatja azonban Lisszabon föníciai alapításának elméletét. José Mattoso portugál történészprofesszor és középkorkutató álláspontja szerint Lisszabont egy ősi pre-ibér, autochton (a rómaiak általoppidum-nak nevezett) civilizáció alapította, amely legfeljebb kereskedelmi kapcsolatban állt a később érkezett föníciaiakkal – ezért tártak fel e korból föníciai agyagedények maradványait és más tárgyakat.
A görögökOlissipo-nak nevezték a várostUlysses legendás ókori görög király után, akinek a város alapítását tulajdonították, bár ennek a mondának komolyvalóságalapja nincsen. Egyókori görögmítosz szerint a hős azután alapította a várost, miután elhagytaTróját és nekivágott azAtlanti-óceánnak a görög koalíció elől. A legendátLuís de Camões is felidézi az1572-ben írtA Lusiadák(Os Lusíadas) című portugálhőskölteményben. Később a görög elnevezés a római hódítás alattOlissipona-ként vándorolt át avulgáris latin nyelvbe.
A II. pun háború végén (i. e. 218-tóli. e. 201-ig),Hannibal legyőzése után a rómaiak hadjáratot indítottak a jelentős karthágói gyarmat,Hispania meghódítására.Scipio Africanus Kelet-Hispaniában sikeresen leigázta akarthágóiakat, a nyugati térségek megbékítésére pedigDecimus Junius Brutus Callaicus proconsul vezetésével indította csapatokat. Ői. e. 205 körül szövetségre lépett Olissipo népével, akik katonai segítséget nyújtottak a római légióknak a félsziget északnyugati felét benépesítő kelta törzsek leverésére. A támogatásért cserébe a várostFelicitas Julia néven, a legtöbb meghódítottcastrum-nál és autochton településnél jóval nagyobb, különleges kiváltságokkal olvasztották be aRómai Birodalomba. A városMunicipium Cives Romanorum rangot kapott és 50 km-es körzetébe tartozó területekkel együtt önrendelkezési jogot és adómentességet élvezett, polgárai pedig megkapták arómai polgárjoggal járó privilégiumokat. AzIbériai-félsziget teljes meghódítása és provinciákra bontása utánLusitania tartomány része lett – ennek fővárosa,Emerita Augusta (mai nevénMérida) a spanyolországiExtremadura autonóm közösségben található.
Augustus római császár uralkodása idején (i. e. 27-től i. sz.14-ig) a városban épült egyszínház, egy termálfürdő (a maiRua da Prata környékén), templomok a császár valamint Jupiter, Diána,Tethys, Cybele és Idae Phrygiae (egy kevésbé elterjedt,Kis-Ázsiából származó kultusz) istenek és istennők tiszteletére. Emeltek továbbá egy fórumot, többszintes lakóépületekből(insulae) álló negyedet a mai városközpont és várdomb között. EgyNekropolisz nyomait fedezték fel a maiPraça da Figueira tér alatt.
Olissipo nevezetes voltgarumnak nevezett drága, a tehetős római körökben népszerű, erjesztett hal-öntetéről, amelyetamforákban szállítottak Rómába és a birodalom többi részébe. Fontos exporttermék volt még a bor, a só és a luzitán ló.A várost két, aJulii és aCassiae család kezében lévő oligarchia kormányozta. Emeritába, a provincia kormányzójának ésTiberius császárnak címzett levelek maradtak ránk, amelyben a város segítséget kér a tengeri szörnyek leküzdésére, melyeket hajók elleni támadásokért tartottak felelősnek. A leghíresebb lisszaboni származású rómaiSertorius volt, akiSulla diktátor elleni felkelést vezette. A várost burkolt út kötötte össze nyugat Hispania két másik nagyobb városával,Bracara Augustá-val Terraconensis provinciában (maiBraga Portugáliában) és Emerita Augustával (mai MéridaSpanyolországban).
A római uralom utolsó évtizedeiben Olissipo az első keresztény városok egyike lett. Anépvándorlás korában i. sz.409-411 között, barbáralán ésvandál törzsek törnek be a félszigetre akik429-ig tartották uralmuk alatt a területet. Északnyugaton410-ben megalakult aszvéb királyságGallaecia provinciában (a maiGalicia és Észak-Portugália területén) és416-tól fokozatosan terjeszkedni kezdett dél felé.585-ben avizigótok meghódítják Galiciát, és ezzel az egész Ibériai-félsziget vizigót fennhatóság alá kerül. Lisszabon neve ekkorUlishbona lesz.
711-ben, kihasználva a vizigót királyság belső hatalmi harcaitGibraltár felőlarab ésberber seregek törnek be az Ibériai-félszigetreTarik ibn Ziyad vezetésével. Júliusban, a Guadalete-i csatában megsemmísitik a vizigót hadsereg derékhadát majd fokozatosan meghódítjákCórdobá-t,Toledó-t ésLisszabon-t, melyetarabulal-ʾIšbūnah-nak hívtak.
Észak-Afrikából és aKözel-Keletről származó muzulmán hódítók számos mecsetet, lakóépületet és védművet emeltek. A X. század elejéről származik Lisszabont körülölelő, tornyokkal megerősített kőfal acerca moura, amelynek egyes szakaszai ma is láthatóak. A városban különféle népcsoportok éltek: keresztények,berberek,arabok,zsidók éssaqalibá-k, azaz szláv illetve más, Közép- vagyKelet-Európából elszármazott rabszolgák.Az arab vált a kötelező hivatalos nyelvvé, a keresztény lakosság ennek a vulgáris latinnal kevert, úgynevezettmozarab változatát használta. Az iszlám vallást gyakorolták az arabok ésmuladik, a keresztények és zsidók pedig megtarthatták és gyakorolhatták hitüket, de egyjizyah nevű adót kellett fizetniük. A muzulmán hatás megfigyelhetőAlfamában, az egyik legrégebbi negyedben, amely épen átvészelte Lisszabont szinte teljesen elpusztító1755. évi nagy földrengést. A negyed neve maga is arab, azal-hamma szóból származik.
Alfonz Henrik gróf, a későbbiI. Alfonz portugál király1137-ben megpróbálta elfoglalni "al-Ishbuná"-t, de sikertelenül ostromolta aSzent György várat. A várost csak tíz évvel később,1147-ben, amásodik keresztes hadjárat seregeinek segítségével sikerült meghódítania.1179-ben I. Alfonz szabad királyi város címet adományozott Lisszabonnak,1255-ben pedig stratégiai jelentősége miatt ez lett a királyság fővárosa. A királyi udvar idetelepülése jelentősen erősítette városias jellegét. A keresztény hódítók hamarosan megalapították aLisszaboni egyházmegyét, amit a 14. század végén már egyfőegyházmegyei rangra emeltek.Lisszabon folyamatosan növekedett, és aközépkor utolsó századaira fontos kikötőváros lett: főleg Észak-Európába és Földközi-tenger városaiba indultak innen hajók.1290-benI. Dénes Lisszabonban alapította megPortugália első egyetemét, azEstudos Geraist (latin nevénStudium Generalét). Az egyetem1308-banCoimbrába költözött, ahol a mai napig működikCoimbrai Egyetem(Universidade de Coimbra) néven.
Ahogy nőtt a népesség, új lakónegyedek jöttek létre az eredeti, kőfallal körbevett mór városmagon kívül. Az új várfalat 1373–1375 közöttI. Ferdinánd király építtette meg.
A nagy felfedezések korában az1420-as évektől, elsősorbanTengerész Henrik hercegnek köszönhetően ez volt az egyik legfontosabb kikötő, a legelső felfedező utak kezdőpontja. A felfedezések, a gyarmatosítás, az új kereskedelmi kapcsolatok az1500-as években kialakuló világkereskedelem egyik fő központjává tették.
"Pombal márki" és Lisszabon újjáépítése, "Louis-Michel van Loo" (1707–1771) és "Claude-Joseph Vernet" (1714–1789) festménye.
Lisszabon az1600-as évekre a világ egyik leggazdagabb városának számított, a század közepe-vége felé elinduló lassú hanyatlás ellenére is, egészen az1755. november 1-jei földrengésig, melyben és az azt követőcunamiban a város mintegy 85%-a[12] teljesen elpusztult, és kb. 60-90 ezer ember halt meg.
A várostPombal márki (Marquês de Pombal) hadügy- és külügyminiszter tervei alapján építették újjá. Lisszabon központjában az Alsóvárost(Baixa Pombalina) azonos méretű háztömbökkel és derékszögű utcahálózattal építették újjá. Ebbe a rendszerbe illeszkedik bele a "Rossio" negyed, és aTejo folyó felé nyitottTerreiro do Paço tér (más névenPraça do Comércio), melynek északi oldalán, a tér szimmetriatengelyében található az Augusta utcai diadalív.
Amásodik világháború során egyike volt a néhány semleges, nyitott kikötőnek, mely azEgyesült Államokba tartó menekültek és a kémek központjává tette.
1998-ban LisszabonBudapest visszalépése miatt világkiállítást rendezhetett, mely mintegy 11 millió látogatót vonzott a 132 napos nyitvatartása alatt. 146 ország és 14 nemzetközi szervezett pavilonjait tekinthették meg az érdeklődők. Az eseményt később aBIE (Bureau of International Expositions – a világkiállításokat szervező alapítvány) minden idők legjobb expójának nevezte.
AzAlfama Lisszabon legrégebbi és talán legjellemzőbb negyede. A mór uralom alatt ez a negyed alkotta a város legnagyobb részét. Nevének eredete az arabal-hamma szóból származik, ami fürdőt vagy forrást jelent. A város kevés negyedeinek egyike amely túlélte az 1755-ös földrengést, így a korai középkorból visszamaradt apró terek és szűk utcák-sikátorok hálózata szinte változatlan formában megmaradt.Alfamá-ban van afado-házak többsége, ahol élőzenés előadásokra térhetnek be a vendégek. A városközpont legmagasabb dombján emelkedik a Szent György vár(Castelo de São Jorge), itt található a Nemzeti Panteon(Igreja de Santa Engrácia (Panteão Nacional) ), aSão Vicente de Fora templom valamint a Lisszaboni katedrális(Sé de Lisboa) és mellette a Szent Antal templom(Igreja de Santo António).
ABairro Alto vagyFelsőváros szomszédos aBaixá-val. Szűk, kockakővel borított utcáin főleg lakóházak állnak jellegzetes kőkeretes ablakaikkal, francia-erkélyeikkel és díszes öntöttvas korlátaikkal. A földszintjükön hagyományos kiskereskedések, boltok nyílnak. A 80-as évektől kezdve vált a lisszaboni éjszakai élet legismertebb negyedévé számtalan éttermével, bárjával. Kedvelt találkozóhelye Lisszabon fiataljainak, szórakozóhelyei és utcái az éjszakai órákban turisták valamint helyi lakosok tömegeivel telik meg.
Legismertebb és legjellemzőbb épülete aBelém-torony (Torre de Belém),Belém városrészben, amitI. Mánuel rendelésére építettek meg1515–1521 között. Portugália terjeszkedési korszakában szimbólummá vált az erődítmény. Igazi szépségét a külső díszítés adja: a faragott kötélforma, a nyitott erkélyek, a mór stílusú őrtornyok. A terasz alatt gótikus belső tér, amely börtön és fegyverraktárként funkcionált.
Vele szemben található aJeromosokkolostora. ASzent György vár (Castelo de São Jorge) a városközpontban, a legmagasabb dombon fekszik. Lisszabon mellett található Európa leghosszabb hídja, aVasco da Gama híd.
Lisszabon legnépszerűbb sportja a labdarúgás. A legkiemelkedőbb labdarúgó klubok azSL Benfica "Sport Lisboa e Benfica (SLB)" és aSporting CP "Sporting Clube de Portugal (SCP)" amelyeket röviden "Benficá"-nak és "Sporting"-nak neveznek. A két csapat a legrangosabb hazai és nemzetközi tornákon játszik:
A Benfica, amelynek pályája a 65 000 férőhelyes Luz stadion ("Estádio da Luz") már kétszer nyerte meg azUEFA-bajnokok ligáját, a legnevesebb európai csapatok címét és szerepel a bajnokok ligájában is ahol eddig hét alkalommal jutott a döntőbe. Leghíresebb játékosaikEusébio,Rui Costa,Nuno Gomes ésSimão Sabrosa.
A Sportingnak az 51 000 férőhelyes José Alvalade stadion ("Estádio José Alvalade") a hazai pályája. Európa kupa nyertes és UEFA kupa döntős csapat. Leghíresebb labdarúgóikLuís Figo ésCristiano Ronaldo mindkettenAranylabda és "Az év játékosa" díjak kitüntetettjei.
Egy másik fontos és a portugál sportéletben nagy hagyományokkal rendelkező klub aBelenenses. A "Belenenses" a város harmadik labdarúgócsapata, mérkőzéseinek a 32 500 férőhelyes Restelo stadio ("Estádio do Restelo") ad otthont. A sportklub eredményei szerényebbek, kisebb taglétszámmal bír és támogatóinak száma is alacsonyabb.
José Malhoa"A Fado" című festménye.António Chainho fadó-t játszik portugál gitáron.
Lisszabon hagyományos zenéje afado, egy melankólikus zenei műfaj ahol az énekest (portugálul "fadistá"-t) spanyol gitáron és a tizenkét húros portugál gitáron kísérik. Egy népszerű magyarázat szerint a műfajmór eredetű. A mórok Lisszabon keresztény visszahódítása után is jelentős számban maradtak a főváros "Mourariá"-nak (azaz mór negyednek) nevezett kerületében és a fadó-ra is jellemző szomorúságot, vágyódást énekeik örökítették meg.
A legtöbb fado-ház élő zenés éttermekben található az "Alfama" nevű negyedben. Lisszabon legjobb fado-házai azok, amelyeket a fadisták maguk tartanak fenn. Itt inkább hallható eredeti fado, mint a nagyobb, turistáknak berendezett házakban.Fado vadio (vándorfado) előadásokkal találkozhatunk kisebb éttermekben és kocsmákban. A kevésbé színvonalas, ám népszerű eseményen a zenei kíséretre a közönség soraiból lép fel egy vendég egy fado előadására.
↑Mattoso, José (dir.),História de Portugal. Primeiro Volume: Antes de Portugal, (Portugália történelme, I. kötet: Az államalapítás előtt) Lisszabon, 1992 -Portugálul.
_1.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
