2000.február 27-énLomme várost beolvasztották Lille-be, kettejük együttes népessége2010-ben 227 560 fő volt. Lille egész agglomerációjának, a francia és a belga településekkel (Kortrijk,Tournai,Mouscron,Ypres) együtt2007-ben kb. 1 885 000 lakosa volt, amivelEurópa egyik legnagyobbjának számított.
Lyderic és Phinaert legendája úgy tartja, hogy L'Isle városátKr. u. 640-ben alapították, bár a várost írott források csak1066-ban említik először. Néhány régészeti lelet azt bizonyítja, hogy a területen már időszámításunk kezdete előtt 2000 évvel is éltek emberek.
A Lille (csakúgy, mint a holland Rijsel) név azinsula vagyl'Isla (a sziget) szóból származik. Ezt a nevet Flandria grófjának kastélyára (Château du Buc) használták, ami egy mocsaras területen fekvő kis szigetre épült. Flandria grófjai számos római eredetű (pl.Boulogne-sur-Mer,Arras,Cambrai), illetve aKarolingok által alapított (Valenciennes,Saint-Omer,Gent ésBrugge) települést birtokoltak. Így uralmuk alatt tartották aSchelde nyugati partvidékét,Európa egyik leggazdagabb területét. A terület őslakosai akelták voltak, akiketgermán törzsek,szászok ésfrízek, később afrankok követtek.I. sz. 830 és910 közöttviking támadások sújtották a területet. Anormann és amagyar invázió okozta rombolás után a régió keleti része a terület hercegeinek látókörébe került, ennek nyomán alapították a várost.
A9. század egyik helyi előkelősége Évrard volt, aki a kor számos katonai és politikai ügyének résztvevője volt.
A12. századtól kezdett híressé válni a lille-i posztóvásár.1144-ben alapították Saint Sauveur községet, amely manapság a város egyik negyedének része és névadója.
1224-ben Bertrand Rains szerzetes egy helyi földesúr biztatására megpróbálta kiadni magátI. Balduin császárnakFlandria ésKonstantinápoly grófjának (Johanna apjának), aki az adrianople-i csatában tűnt el. FellázítottaFlandria ésHainaut királyságait, hogy „visszanyerje” területeit Johannától. A hölgy az unokatestvérétől,VIII. Lajostól kért segítséget. Leleplezte a csalót, akit Johanna grófnő felakasztatott.1226-ban a király beleegyezett, hogy kiszabadítsa Ferrand of Portugalt.1233-ban Ferrand gróf meghalt, és nem sokkal ezután az utóda, Marie is.1235-ben Johanna kiadott egy oklevelet, amely szerint minden évbenMindenszentekkor új kormányzókat választ a városi tanácsba az uralkodó által meghatalmazott négy személy.1236.február 6-án megalapította a Megyei Kórházat (L'hospice de la comtesse), ami az egyik legszebb épülete a régi Lille-nek. Mivel ez az ő érdeme volt, róla nevezték el a lille-i Regionális Egészségügyi Egyetemet (Flandriai Johanna Kórház) a20. században.
A grófnő a marquette-i (ma Marquette-lez-Lille, Lille) része kolostorban halt meg, és nem hagyott maga után örököst. A szabályok szerint így a grófság a nővéréhez,Flandriai Margithoz, majd az ő bátyjához,Guy de Dampierre-hez került. Lille a franciák uralma alá kerültMons-en-Pévèle-i csata (1304) után egészen1369-ig.
Ezek után Flandria grófsága aBurgundi Hercegséghez került, az1369-esMale-i Margittal kötött házasság után. A hercegség úgy tartotta, hogy Lille így a három főváros egyike lettBrüsszellel ésDijonnal együtt.1445-ben Lille-nek 25 000 lakosa volt. Ekkor mégJó Fülöp,burgundi herceg erősebb voltFranciaország királyánál, és Lille-t adminisztrációs pénzügyi fővárosnak tette meg.
Az elsőkálvinisták1542-ben jelentek meg a környéken;1555-igprotestáns-ellenes üldözések zajlottak.1578-ban aHurlus, egy protestánsokból álló lázadócsoport megtámadta aMouscron Grófság várát, de négy hónappal később leverte őket egykatolikusvallon ezred. Ezután többször is megostromolták a várost1581 és1582 között; mind hiába. A Hurlust meglepően a legendásJeanne Maillotte látta el. Ugyanekkor (1581-benI. Erzsébet angol királynő hívására aSpanyol Németalföldtől északra egy kis protestánsokból álló csoport gyűlt össze, és sikeresen megalapították a „Holland Köztársaságot”. Ezt a Hurlus]] rossz szemmel nézte.
A 'Vauban Citadella' bejárata (17. század)
1667-benXIV. Lajos, a „Napkirály” sikeres ostromot indított Lille ellen. Ezzel a várostFranciaországhoz csatolta az1668-ban kiadottAix-la-Chapelle-i szerződésben. A szerződés provokáló elégedetlenséghez vezetett a virágzó város polgárai közt. Sok fontos közmunkát végeztetett el1667 és1670 között, például a Citadella felépítése (Vauban által), vagy épp Saint-André(Szent András) és la Madeleine(Magdolna) negyedek kiépítése. Ezáltal a királynak sikerült város lakói közt bizalmat szerezni. A lille-iek egy része továbbra isflamandnak érezte magát, azonban mindig is afrancia nyelv egyik változatát, apikárd nyelvet beszélték.
Az1708 és1713 között eltelt öt év alatt a város aspanyol örökösödési háború idejénholland megszállás alatt volt. A18. század folyamán Lille lakói mélyenkatolikusok maradtak. A város nem vett aktívan részt afrancia forradalomban; bár azért itt is előfordultak lázongások és templomrombolások. 1709-ben tartották a város első önkormányzati választásait.
A Lille-ben lévőPárizsi Kapu teteje, melyet a város1667-es franciává válásának ünnepére építtetettXIV. Lajos,1685 és1692 között.
1792-ben afrancia forradalom után az akkorEgyesült tartományokban lévő osztrákok ostrom alá vették Lille-t. AIstennő oszlopa, melyet 1842-ben állítottak aGrand-Place-on (hivatalos nevén La Place du Général Charles de Gaulle - Charles de Gaulle tábornok tere) egy adomány a város François André által vezetett ellenállásának számára. Annak ellenére hogy az osztrák tüzérség számos épületet, köztük a város főtemplomát, elpusztított, Lille nem adta meg magát, így az osztrák hadsereg nyolc évvel később kivonult.
A fekete foltok osztrák ágyúgolyók a falakba ágyazódva.
A város tovább növekedett, így 1800-ra népessége elérte az 53.000 lakost, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Lille 1804-benNord département megyeszékhelyévé vált. 1846-ban megépült a Lille-t Párizzsal összekötő vasútvonal.
A 19. század elején aNapóleon elrendelteEgyesült Királyság elleni szárazföldi zárlat nagyban hozzájárult a lille-i textilipar teljes kifejlődéséhez. A város híressé vált pamutjáról és a közeli városok, Roubaix és Tourcoing termeltek számára gyapjút.
1853-ban Alexandre Desrousseaux megkomponálta híres altatódalát, aDors mon p'tit quinquin. 1858-ban egy birodalmi rendeletben a környezőFives,Wazemmes ésMoulins városokat Lille-hez csatolták. A város népessége így 1872-ben 158 000 lelket számlált, ami 1891-re több, mint 200 000 főre emelkedett. Az észak-franciaországi katolicizmus határozottabban ellenállt aszekuláris állam egyházellenes törekvéseinek, ennek is köszönhető, hogy1881 júniusában Lille-ben tartották meg arómai katolikus egyház elsőnemzetközi eucharisztikus kongresszusát.[2] Ugyanakkor Lille lett az elsőszocialisták által vezetett francia város1896-ban, Gustave Delory vezetésével.
1912-re Lille népessége 217.000 volt: a város profitált azipari forradalomból, különösen a szén- és gőzgépekből. A bányászatnak és a textiliparnak köszönhetően az egész régió meggazdagodott.
1914. október 4. és 13. között a lille-i csapatok félrevezették ellenfelüket, elhitették velük, hogy nagyobb tüzérségük van, mint ami valójában volt - igazából a város egyetlenegy ágyúval rendelkezett. Azonban a német tüzérségi tűz még így is több, mint 2200 épületet és otthont pusztított el. Amikor a németek észrevették, hogy dezinformálták őket, egy egész kerületet felgyújtottak, majd ezt követően elfoglalták a várost. Lille-t 1918. október 17-én a britek szabadították fel. SirWilliam Birdwood tábornokot és csapatait ujjongó tömegek fogadták. A tábornokot ugyanezen év október 28-án a város tiszteletbeli polgárává avatták.
Az első világháború idején Lille a német repülő ász,Max Immelmann vadászterületévé vált, akitLille sasa néven becéztek
AzAnnés folles (bolond évek), a nagy gazdasági világválság és a Népfront
1921 júliusában a lille-i Pasteur IntézetbenAlbert Calmette ésCamille Guérin kifejlesztette az elsőtuberkulózis elleni vakcinát, amitBCG ("Bacille de Calmette et Guérin") védőoltás néven ismernek. Az lille-i Opera(Opéra de Lille), amit a lille-i mérnök,Louis M. Cordonnier tervezett, 1923-ban nyílt meg.
1931-ben Lille-t is utolérte anagy gazdasági világválság hatása, minek következtében 1935-re a város egyharmada már szegénységben élt. 1936-ban a város polgármestere,Roger Salengro vált aFrancia népfront(Front populaire) belügyminiszterévé, azonban végül a jobboldal rágalmazó kampánya öngyilkosságba hajszolta.
Afranciaországi hadjárat során Lille városa napokig német ostrom alatt állt. A kitartó francia védelemnek köszönhetően sok szövetséges csapatnak sikerült Dunkerque-be menekülnie. Mikor a németek megszállták Belgiumot, Lille lakói az első világháborús tapasztalataik okán tömegesen menekültek a városból. Lille végig a Brüsszelből irányított megszállási zónához tartozott, és sosem volt része aVichy Köztársaságnak. Nord ésPas-de-Calais megyét (a partvonal ésDunkerque kivételével) 1944. szeptember 1. és 5. között felszabadították a brit, amerikai, kanadai és lengyel csapatok. Szeptember 3-án a német csapatok a britektől tartva elkezdték Lille kiürítését, mivel a város a britek útjába esett Brüsszel felé. Ezt követően a lille-i ellenállásnak sikerült visszafoglalnia a város egyes részeit, mielőtt a brit tankok megérkeztek volna. A jegyrendszert 1947-ben megszüntették, és 1948-ra Lille visszatért a normális kerékvágásba.
1967-ben egyesítették Lille, Roubaix és Tourcoing kereskedelmi kamaráit, és 1969-ben létrehozták aLille-i urbán közösséget (Communauté urbaine de Lille). Ezzel az intézkedéssel 87 települést csatoltak Lille-hez.
Az 1960-as és 70-es években a környéknek számos problémával kellett szembesülnie a szén-, bánya- és textilipar hanyatlása után. Az 1980-as évek kezdetével a város lakossága egyre inkább a tercier szektorban helyezkedett el.
1983-ban megnyitották aVAL-t, a világ első automatizált földalattiját, 1993-ban pedig megnyílt a nagysebességűTGV vasútvonal is, mely a Párizs-Lille távolság megtételéhez szükséges időt egy órára csökkentette. Ez a vasútvonal, aCsalagút megnyitása és aEurostar vonatszerelvények érkezése Lille városát a Párizs-London-Brüsszel háromszög középpontjába helyezte.
1991-ben indult útjára azEuralille projekt, melynek célja Lille városmodelljének újjászervezésére. Az Euralille Központ 1994-ben készül el. Az újratervezett városrész számos parkot és modern épületet tudhat magáénak, melyek számos irodának, üzletnek és lakásnak adnak helyet. Továbbá 1994-ben nyílt meg a „Grand Palais” is.
Lillének két vasútállomása is van:Gare de Lille-Europe állomásra érkeznek a nagysebességű vonatok (TGV,Eurostar), melyek a nemzetközi és a távolsági forgalmat szolgálják;Gare de Lille-Flandres a város régi vasútállomása, ahová a lassabb regionális belföldi, továbbá a belga regionális vonatok érkeznek.
A városnak nemzetközi repülőtere,metró- ésvillamoshálózata is van, továbbá itt található Franciaország harmadik legnagyobb folyami kikötője is.
.svg)
.svg)
.svg)
