Liguria (IPA: [liˈɡuːrja])Olaszország egyik északi közigazgatási egysége, régiója(regione).olaszul:Regione di Liguria. Határai délről aLigur-tenger, nyugatrólFranciaország, északnyugatonPiemont, északkeletenEmilia-Romagna, keletenToszkána. Négy megyéje van, közigazgatási székhelye:Genova. A régió neve egy antik népcsoportnak, aliguroknak köszönhető, akik az i. e. I. évezredben éltek itt. Liguria területe 5421 km², ezzel Olaszország legkisebb kiterjedésű régiói közé tartozik, csupánValle d’Aosta ésMolise kisebbek nála. Népsűrűsége: 294 fő/km², ami másfélszerese az országos átlagnak (198 fő/km²).
A terület a Ligur-tenger partjának irányába tekint, hosszan elnyúló vidéket képez aGenovai-öböl(Golfo di Genova) felé. Közigazgatási–politikai határait nyugatrólFranciaország, míg keletrőlToszkána képezi. Síkságai szinte nincsenek: csupán két kisebb folyó menti sík vidéke létezik, aCenta ésEntella mellett. Genovától nyugatra aRiviera di Ponente vagy ismertebb nevén aRiviera dei Fiori partja nyúlik el szűk, homokos strandokkal, míg tőle keletre aRiviera di Levante nevű partszakasz. A kettő együtt alkotja az ún. Liguri Riviérát(Riviera ligure), ahol kis öblök és sziklák sora váltja egymást.
Liguria területének kétharmad része hegyvidék, míg egyharmada dombos táj. AzAlpok hegyvonulatai a régió északi tájain magasodnak, az olasz–francia határon belső kristályos övezetei haladnak végig. ATengeri-Alpok(Alpi Marittime) vonulatai 2200 m magasságig nyúlnak a Saccarello hegyével(monte Saccarello). Savona felett aCadibona-hágó(Colle di Cadibona) 435 m-es legmagasabb pontjával választóvonalat jelent az Alpok és aLiguri-Appenninek(Appennino ligure) között. Az 1799 m–esMaggiorasca hegye(monte Maggiorasca) az AppenninekbenEmilia-Romagna határa. Számos magasan fekvő völgyét a téli hónapokban hó takarja. AGiovi-hágó különös fontosságú hely, mivel természetes átjárót biztosít aGenova ésMilánó között húzódó útvonal számára, illetve összeköti Genovát aPó-alföld jelentősebb településeivel.
A terület észak–déli szűkös kiterjedése miatt (mivel egyetlen pontja sincs 30 km-nél távolabb a tengertől), saját folyókat nem tud felmutatni. Liguria esetében csupán kisebb patakokról lehet beszélni, amelyek csak a tavaszi és őszi időszakban szállítanak vizet, nyáron pedig kiszáradt medreket láthatunk helyükön. Ilyenek például aPolcevera patak és azEntella patak. Liguriában aPó folyó több fontos mellékfolyójának és azok mellékfolyóinak forrása található, ilyenek aBormida, aTrebbia (115 km) és aScrivia (90 km). ARoia (59 km) folyó szintén itt ered, majdFranciaország felé indul útjára.
Tavai:
Brunetói-tó(Lago del Brugneto), a legnagyobb tó – Torriglia
Miután a franciák a 19. század második felében ismertté tették a Francia Riviérát, az olaszok pár évtizedet késlekedve ennek folytatásaként próbálkoztak meg a Genovától nyugatra eső partszakasz megismertetésével. A Genovától keletre elhelyezkedő festői partvidék azonban még sokáig ismeretlen szűzföldet jelentett a turisták számára, hiszen ezt a környéket az Appenninek meredeken a tengerbe zuhanó nyúlványai tették szinte megközelíthetetlenné.
Liguria tengerparti üdülőhelyei homokos partokkal és impozáns természeti illetve kulturális látnivalók sorával vonzzák ma már a vendégek sokaságát. Nyugatról keleti irányba haladva a parton a következő népszerű települések húzódnak:
Sanremo: az olasz Riviéra eleganciájáról és fesztiváljairól nevezetessé vált, legfelkapottabb és egyik legdrágább üdülőhelye.
Albenga: a nyugati part ősi kisvárosa kempingjeivel vívta ki a népszerűséget a látogatók között.
Finale Ligure: ugyancsak kempingek sorával várja a vendégeket, különösen a kisgyermekes családok kedvelt üdülőhelye.
Camogli: egykori halászfalucskából vált szállodákkal és villákkal teli nyaralóhellyé, ám kis öblével megőrizte jellegzetes halászkarakterét.
Portofino: a keleti Riviéra legszebbnek tartott települése dús növényzettel, macchiabozótossal, színpompás halászházikókkal, régi várakkal.
Santa Margherita Ligure: jellegzetes nemzetközi üdülőváros a Tigullio-öbölben sziklás parttal és dús vegetációval, előkelő vendéglők sokaságával, nyüzsgő turistaforgataggal.
Rapallo: szintén a Tigullio-öböl nyüzsgő turistaparadicsoma, de érdemes felkeresni ősi várkastélyát és a környéken fekvő zarándokhelyet is.
Chiavari: gyönyörű stranddal és régi palotákkal kedveskedik az itt pihenő vendégseregnek.
Sestri Levante: meredek hegyfalú település vadregényes parttal, kempingekkel.
La Spezia: csodálatos virágdíszes pálmasétánnyal és kertes villák övezetével a dombok irányába kapaszkodva hívogatja a pihenni vágyó utast.
Porto Venere: sokszínű település hagyományos halászkikötővel. Érdemes felkeresni a közelben fekvő La Palmaria-sziget (Isola di Palmaria) híres Kék barlangját (Grotta Azzurra).
Lerici: pálmasétányos tengerpart, eldugott öböl, festői kis sziklaszirtek fogadják a vendégeket a Riviéra legdélebbi pontján.
