Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ez a szócikk vagy szakaszlektorálásra, tartalmi javításokra szorul.A felmerült kifogásokata szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek).Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját! |
.jpg)
Libanon története a modernLibanoni Köztársaság és a korábban, afrancia mandátumúNagy-Libanon történetével foglalkozik, ezen kívül tárgyalja a modern állam elhelyezkedésének régebbi történelmét is.
ABejrúttól 10 km-re északnyugatra fekvőKsar Akil, egy nagy köves menedék, meredekmészköves sziklák alatt,ahol a régészek 23,6 m méter mélyen az egyik leghosszabbpaleolitkovakő gyárat tárták fel. Ezen felül találtak itt bebarnult Felső Levalloiso-Mousteri maradványokat hosszú, háromszög alakú rétegekkel. Az efeletti rétegek bemutatták a Felső-paleolit mind a hat szintjét. Ennek az első részén emirát pontot találtak, (XXIV), nagyjából 15,2 méter mélyen egy nyolc éveshomo sapienscsontvázát tárták fel, (aki az Egbnert nevet kapta, és jelenleg aBejrúti Nemzeti Múzeumban került kiállításra, miután azAmerikai Egyesült Államokba is elvitték tanulmányozni. Őt 11,6 m mélységből ásták ki. A XXV—XXVI. szintről egyneandervölgyi emberfelső állcsontját szedték ki. Hooijer tanulmányai arra utalnak, hogy afauna jellemző állatai között ott voltak acaprák és azeurópai dámvadak, majd aStephanorhinus is megjelent a korszak végén.[1]
Úgy vélik, itt lehet megtalálni a legrégebbi jeleket a felső-paleolit eszközök használatáról. A műalkotások közül itt találták meg a Ksar Akil réteget, amely jellemzője az itt megtalált eszközöknek. Ezen kívül találtak itt kilyukasztott kagylókat, amiket a kialakításukból fakadóan medálként vagy gyöngyként viseltek. Ezzel az egyik első nyugat-eurázsiai nép lehetett, mely személyes díszítéseket használt. Rádiókarbonos mérések szerint az első emberek nagykából 45.000 évvel ezelőtt élhettek a környéken. A személyes díszítések jelenléte Ksar Akilban arra utalhat, hogy megjelent a modern emberi viselkedés. Az itt talált díszítések egyidejűek lehettek az olyan késő-kőkorszaki leletekkel, mint amit Enkapune Ya Muto környékén találtak.[2][3][4]
Az ókorban aföníciaiak éltek ezen a területen, akik tengerparti, kereskedő kultúrája több mint 2000 évig virágzott (Kr. e. 2700-450). Ősi romok találhatókBübloszban,Bejrútban,Szidónban ésTüroszban is. Büblosz, az egyik legjelentősebb föníciai város területén már aKr. e. 28. században kereskedelmi kolónia létezett. Aföníciaiak a Földközi-tenger medencéjében számos helyre eljutottak, és kereskedő kolóniákat alapítottak (példáulKarthágót).Fönícia hűbéresi viszonyban volt azÚjbabiloni birodalommal, ténylegesen csak aPerzsa Birodalom foglalta el. KésőbbNagy Sándor birodalmának része lett, akinek halála után birodalma szétesett, LibanonI. Szeleukosz uralma alá került. A rómaiak aKr. e. 1. században foglalták el a területet, ami aRómai Birodalom bukása után aBizánci Birodalom részévé vált egészen az arabok hódításáig a7. században.
A középkorban Libanon nagy szerepet játszott akeresztes háborúkban. Itt vonultak a keresztesekJeruzsálem felé, illetve később a keresztes államok része lett. A mai Libanon területének déli része aJeruzsálemi Királysághoz tartozott, az északi rész aTripoli fejedelemség központja lett. Libanon területe csak a13. század végére került újra muszlim kézre: előbb az egyiptomi központúMamlúk Birodalom, majd1516-tól azOszmán Birodalom része lett. A libanoni kikötők fontos szerepet játszottak aVelencével és más itáliai államokkal folytatott kereskedelemben. A helyi keresztények felettFranciaország vállalt védnöki szerepet.
 | Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont! |  |
Azelső világháború után Libanon a francianépszövetségi irányítás alatt álló Szíriához került.1926.szeptember 1-jénFranciaország létrehozta a független Libanoni Köztársaságot, ami immár önálló állam volt, de még mindig a szíriai népszövetségi mandátum irányítása alatt állt.1941-ben aVichy Franciaország megengedte, hogy a német hadsereg keresztülvonuljon Szírián Irak felé, ahol britekkel harcoltak.Nagy-Britannia emiatt csapatokat küldött Libanon ésSzíria területére. A harcok befejezése után1941.november 26-án bejelentették, hogy Libanon független lesz, de aSzabad Franciaország irányítása mellett.1943-ban választásokat tartottak, a megalakuló kormány pedignovember 8-án egyoldalúan felmondta a francia mandátumot. Válaszul a franciák bebörtönözték a kormányt, majdnovember 22-én a nemzetközi nyomás hatására szabadon engedték őket, és elismerték Libanon függetlenségét. Az utolsó francia csapatok1946-ban vonultak ki.
Anegyedik arab-izraeli háború (1973) után két évvel Libanon polgárháborúba süllyedt, amely 15 éven át tartott (1975-1990). A szemben álló felek1989-ben egyeztek meg (Táifi egyezmény), ami után elkezdődhetett a politikai élet és az ország újjáépítése. Azonban az ország déli részéből egy kb. 25 km-es sáv izraeli megszállás alatt maradt, a síitaHezbollah dél-libanoni milíciáját nem szerelték le,Bejrúttól keletre, főként aBekaa völgyben pedig kb. 16 000 szíriai katona állomásozott.
Politikai téren, újból érvénybe lépett a függetlenség elnyerése után kialakult hatalommegosztás, amely szerint azállamelnöki tisztséget minden esetbenmaronita keresztény, aminiszterelnökitszunnita muzulmán, míg a parlament elnökének tisztétsíita muzulmán vallású személy tölti be.
2000.május 25-énIzrael kivonult a dél-libanoni határövezetből, feladva afalangista milicisták által ellenőrzött kb. 25 km szélesütközőzónát.
AzENSZ BT 1559. számú határozata felszólította Szíriát, hogy vonuljon ki Libanon keleti részéből, az arab állam azonban sokáig vonakodott eleget tenni a felszólításnak.2005 februárjában, azENSZ által elrendelt vizsgálat szerint feltehetően a szír titkosszolgálat közreműködésével, meggyilkoltákRafík Haríri korábbi libanoni miniszterelnököt és további 20 személyt. A libanoni közvéleményt az eset mélységesen felháborította, Bejrútban hatalmas tömegtüntetéseken („cédrusforradalom”) követelték a szíriai csapatok kivonulását, amely a külföldi nyomásnak is köszönhetően 2005 áprilisában következett be. A következő hónapokban Libanon megtartotta a polgárháború utáni első demokratikus választását, amelyen a meggyilkolt exminiszterelnök fiának,Szaad Harírinek és szövetségeseinek pártja kapta a legtöbb szavazatot.
2006.július 12-én, miután Izrael megsértette Libanon légterét, aHezbollah harcosai betörtek az izraeli határövezetbe, majd megöltek nyolc katonát és kettőt hadifogságba ejtettek, Izrael bombázni kezdte a Hezbollah állásait és valamint egyéb, polgári létesítményeket egész Libanon területén, az országot pedig tengeri és légi zárlat alá helyezte. A Hezbollah válaszul több ezer rakétát lőtt ki Izrael északi területeire. A konfliktus első heteit elszórt határ menti harcok és kölcsönös rakétatámadások sora jellemezte, amelynek túlnyomórészt civilek estek áldozatul.Augusztus 11-én, azENSZ BT hosszas ideig egyeztetett, békéltető állásfoglalásának kihirdetése előtt, Izrael a Litani folyó vonaláig bezáróan az addigiaknál nagyobb erejű szárazföldi támadást indított. A BT határozata értelmében a zsidó állam vezetése augusztus 13-án elfogadta a tűzszüneti felhívást és beleegyezett, hogy csapatait több ezer ENSZ-békefenntartó és a libanoni hadsereg katonái váltsák fel. Hasonlóképp nyilatkoztak a libanoni kormány és a Hezbollah képviselői is. Az egy hónapon át tartó harcok közel 1100 halottat és 3700 sebesültet követeltek Libanonban, az ország gazdaságát pedig előzetes számítások szerint több mint ötmilliárd dolláros kár érte. (A két elhurcolt izraeli katona holttestét 2008. július 16-án adták Izraelnek a korábban megkötött fogolycsere-egyezmény keretében.)
2007-ben az észak-libanoni palesztin menekülttáborok körülfegyveres összecsapások voltak.
A2020.augusztus 4-én a bejrúti kikötőben bekövetkezetthatalmas robbanás rázta meg a fővárost. A detonáció 200 ember életébe került és 300 ezer ember vesztette el otthonát. A tragédia miatt kormányellenes zavargások törtek ki a fővárosban, amelyeken az emberek a vezetők távozását követelik, ellenkező esetben fegyveres harcba is készek bocsátkozni.[5] A robbanás okozta társadalmi feszültség és gazdasági visszaesés olyan rettentő méretet öltött napokon belül, hogy aHasszán Diab vezette kormánynakaugusztus 10-én le kellett mondania.[6]
 | Ez atörténelmi tárgyú lap egyelőrecsonk (erősen hiányos).Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
