Liège városa (kiejtéseⓘ franciául,vallonul:Lidje,hollandul:Luikkiejtéseⓘ,németül:Lüttich;latinul:Leodium; 1949-ig a város nevétLiége-nek írták)Belgium egyik nagyvárosa, amely aVallónia régióban, az azonos nevűtartományban található, amelynek közigazgatási központja is. A város aMeuse-folyó völgyében fekszik, közel Belgium keleti, Hollandiával és Németországgal közös határához, ahol a Meuse-folyóba ömlik egyik mellékfolyója, azOurthe. A város a hagyományos vallón nehézipar (asillon industriel) egyik központja volt a20. század második feléig.
Liège város lakossága 188 907 fő volt 2007. január 1-jén, az elővárosokkal együtt ez 594 579 fő.[2]A város Vallónia egyik legnagyobb ipari és kulturális központja, az agglomerációval együtt egyike Belgium három legnépesebb városi régiójának (Brüsszel ésAntwerpen után).[3] A vallón régión belül Liège a második legnépesebb város,Charleroi után. A lakosok túlnyomó része francia anyanyelvű.
Liège az egyik legjelentősebb oktatási központ Belgiumban, a városban 42 000 diák tanul 24 oktatási intézményben. A helyiegyetemet 1817-ben alapították és jelenleg 17 000 hallgatója van.
A19-20. században Liège és környéke az egyik legnagyobb és legjelentősebb acélipari központ volt Európában. 1817-benJohn Cockerill kezdeményezésére indult meg a szénbányászat, valamint az erre épülő vas- és acélipar fejlesztése. Abban az időben aSeraing vállalat volt a világ legnagyobb acéltermelője. A városban és környékén számtalan vasolvasztó üzem és öntöde működött. Bár az acéltermelés ma is jelentős, (Belgiumjelenleg 18. az acélgyártó országok rangsorában) de a város gazdasága csak árnyéka korábbi önmagának: 2006. január 1-jén 20,2%-os munkanélküliségi rátát mértek.[4]
Az acélgyártásra épült a város másik jelentős iparága, a fegyvergyártás, amely a középkortól kezdve jelentős volt és a mai napig megtalálható. Liège-ben van azFN Herstal fegyverművek központja.
A bánya- és acélipar válságát követően a város, illetve a régió gazdasága egyre inkább diverzifikálódik. Napjainkra kiemelt szerepe van a finommechanikai iparnak, a polgári repülésben használt és rakétahajtóművek előállításának, az űrtechnológiával és biotechnológiával kapcsolatos iparágaknak, illetve a hagyományos élelmiszeripari termékek (sör, ásványvíz éscsokoládé) előállításának.ALiège-i Egyetem campusa mellett található egy ipari park, ahol az egyetemi alapkutatásokat hasznosító vállalatok települtek meg.
Liège fontos logisztikai központ, amely a város repterére, a közelben található folyami kikötőre, illetve a közúti kapcsolatokra épül:[5]
A városban található Európa harmadik legnagyobb folyami kikötője,[6] amely közvetlenül kapcsolódik rendelkezikAntwerpennel,Rotterdammal és Németországgal aMaas folyón és azAlbert-csatornán keresztül.
2006-ban aLiège repülőtér volt Európa nyolcadik legforgalmasabb repülőtere a teherszállítás viszonylatában, ez a repülőtér aTNT Airways központja és legfontosabb csomópontja. A legújabb utasterminált 2005-ben adták át.
A város rendkívül jó közúti közlekedési infrastruktúrával rendelkezik, a város körül az E25, E40, E42, E46 és az E313 autópályák, valamint számos alsórendű út található.
A legelső lakosok már a római kor előtt megtelepedtek, de a legelső írásos emlék csak558-ből maradt fenn, amely latin nevén(Vicus Leudicus) említi a várost.[7] A2-3. századból származó település maradványait tárták fel a város központjában, Szent Lambert tér, illetve akatedrális alattA város ekkor még a tongereni püspökséghez tartozott, de azt a vandálok, az alánok és a szvévek 406-os hadjárata szétverte.A püspökség újjászervezése után705 körülSzent Lambert püspök befejezte a környéken élő pogány törzsek megtérítését. Lambertet később Liège melletti birtokán meggyilkolták. Maradványait előbb szülőhelyén, Maastrichtban temették el, de utóda,Hubert püspök elérte hogy szentté avassák és a maradványokat Liège-be vitette, ahol egy bazilikát építtetett. Hubert egyúttal Liège-be helyezte át a püspökség székhelyét (ami korábbanTongerenben, majdMaastrichtban volt) és megalakította aLiège-i Püspökséget. Ez a feudális államalakulat985 és1794 között állt fenn, és csak a francia csapatok bevonulásával szűnt meg.
Liège környékén volt található aKaroling-dinasztia központja:Kis Pippin, az első Karoling származású frank király és fia, a későbbiNagy Károly a Liège mellettiHerstal vagyJupille faluban született, amely aMeroving uralkodóknak is az egyik kiemelt rezidenciája volt. A város központjában áll Nagy Károly 1867-ben emelt szobra, amelyen megtalálható a császár hat, szintén liège-i származású ősé is: Szent Begga,Herstali Pipin,Martell Károly, Bertrude,Landeni Pipin és a már említett Kis Pippin. Az első herceg-püspökök is a Karoling-dinasztia leszármazottai voltak.
A püspök hercegek uralma 972-ben kezdődött, amikor II. Ottó német-római császárNotgert nevezte ki a püspöki székbe, aki 980-ban megszerezte magának a Huy grófja címet és ezzel egy időben a világi és egyházi hatalommal is rendelkezett a püspökség területe felett. A püspökök, bár névleg a német-római császár hűbéresei voltak, lényegében teljes önállósággal bírtak.Notger alatt a város jelentős szellemi és egyházi központ lett és fontossága a középkor alatt végig fennmaradt.VI. Kelemen pápa avignoni udvarába Liège-ből toborzott zenészeket. A város nevezetességei a templomok, amelyek közül a legöregebb aSzent Márton-templom, amely682-ben épült. Notger építtette aSzent Lambert-katedrálist, számos kisebb templomot, két apátságot és a várost körülölelő falat. Bár aGesta episcoporum Leodiensium krónikát tévesen tulajdonítják neki, de Notger volt az, aki javasolta a mű megírását (szerzője egyébkéntLobbes-i Heriger ). Liège-ben volt püspök a későbbiIV. Orbán pápa, ésX. Gergely pápa is.
Liège stratégia helyzete a Meuse völgyében már a kezdetektől fogva a hódító seregek egyik célpontjává tette a várost. Notger alatt felépültek a városfalak, majd később a város nyugati része felett emelkedő dombokon acitadella.1345-ben a városi polgárok fellázadtakIII. Engelbert liège-i püspök ellen és a város falai alatt vívott csatában legyőzték.1384-től kezdve aburgundi hercegek megpróbálták a püspökséget befolyásuk alá vonni és bár névleg megőrizte függetlenségét, a püspököket a burgundi herceg jóváhagyásával nevezték ki.1456-banJó Fülöp burgundi hercegBourbon Lajost nevezte ki a püspöki trónra, aki ellen a város népessége fellázadt és1458-ban elkergették.[8] A város ekkor előbbVII. Károly, majd fia és utóda,XI. Lajos francia király védnöksége alá került, de ennek ellenére1468-ban Lajos ésMerész Károly burgundi herceg egyesült seregei, hosszas ostrom után, elfoglalták és felégették a várost.
1477-től a város aHabsburg család uralma alá került, majdV. Károly német-római császár uralkodásától kezdve a spanyol korona befolyása alá, habár a város püspökei továbbra is megőrizték függetlenségüket.Erard de la Marck uralkodása alatt (1506-1538 között) kezdődöttLiège reneszánsz korszaka. A reformáció és az ellen-reformáció mozgalmában a liège-i püspökség területe felbomlott és a város fokozatosan elvesztette helyi hatalmi pozícióját. A17. században a bajorWittelsbach-ház tagjai kerültek a püspöki székbe, aki fennhatóságukat kiterjesztették akölni és a német-római birodalom északnyugati részén található más püspökségekre is.
Aspanyol örökösödési háború soránJohn Churchill, Marlborough hercege 1704-ben elfoglalta a várost, amelyet a bajor püspök és francia szövetségeseinek csapatai védelmeztek. A 18. sz. közepére Liège-t elérték a franciafelvilágosodás eszméi, különösen az enciklopédisták befolyása:de Velbruck püspök (1772–84) között támogatta ezek terjesztését, ezzel is előkészítve aliège-i forradalom(révolution liègeoise) kitörését, ami1789.augusztus 18-án kezdődött. A francia forradalom konszolidációja után a köztársaság seregei elfoglalták a várost az1794-es németalföldi hadjárat során és meglehetősen drasztikus egyházellenes intézkedéseket vezettek be, többek között lerombolták a régi Szent Lambert-katedrálist. A püspökség világi hatalmának megszűnését később aBonaparte Napóleon első konzul ésVII. Piusz pápa által1801-ben megkötött egyezmény véglegesítette.
Franciaország1815-ben elvesztette a várost, amikor a szövetséges angol–holland–porosz seregek legyőztékNapóleon császárt, és a háború után rendezettbécsi kongresszus az újonnan megalakult egyesültHolland Királyságnak ítélte a várost. A holland uralom 1830-ig, a belga forradalom és szabadságharc kitöréséig tartott és a független, katolikus Belgium magának tartotta meg a várost. A 19. sz. végén Liège gyors fejlődésnek indult a bányaművelés, illetve a már említett vas és acéliparnak köszönhetően, és a helyi népesség növekedése nem tudott lépést tartani a nehézipar megnövekedett munkaerőigényével. Ennek eredményeként nagyszámú külföldi munkás érkezett a városban, illetve a környéken működő üzemekbe, köztük jelentős volt a magyarok aránya is.
Quai de la Goffe
A belga királyság egyik jelentős városaként az 1880-as években Liège erődítményeit újjáépítették és megerősítettékHenri Alexis Brialmont tervei alapján. A város körül összesen 12 erődítményt emeltek, amelyek mélységben tagolt védelmi gyűrűt hoztak létre és meglehetősen nagy fejtörést okoztak a német hadseregnek 1914-ben. ASchlieffen-terv sikerének egyik alapfeltétele volt, hogy a német csapatok gyorsan áthatoljanak a Meuse völgyén és azArdennek hegyein, hogy áttörjenek Franciaországba. Azonban az 1914. augusztus 5-én meginduló német offenzíva megakadt Liège alatt, amelyet 30 000 belga katonavédelmezett,Gérard Leman tábornok irányítása alatt a 100 000 főt számláló németek ellen. A németek ekkor bevetették a Vastag Berta névre elkeresztelt 42 cm-esmozsarat, amely öt nap alatt porrá rombolta az erődítményeket. A földalatti járatok szellőzési rendszerének tervezési hiányosságai miatt egy szerencsés találat óriási robbanást eredményezett és végül kikényszerítette a belga csapatok megadását. Az ellenállás rövidebb ideig tartott, mint amit a belgák terveztek, de a 12 napos késedelem így is hozzájárult a német offenzíva sikertelenségéhez. A hősies ellenállás emlékére 1914-ben Liège megkapta aFrancia Becsületrend kitüntetését.
1940-ben a német csapatoknak már csak 3 napra volt szükségük, hogy a várost bevegyék. Anémet megszállás alatt a város legtöbb zsidó lakosát sikerült a deportálástól megmenteni, a legtöbb zsidót a lakosság, illetve a környékbeli kolostorok rejtegették. A német megszállásnak az amerikai csapatok megérkezése vetett véget, akik1944 szeptemberében foglalták vissza a várost. Ezt követően a németek heves bombázásba kezdtek, és több, mint 1500V–1 ésV–2 rakétát lőttek a városra a háború végéig.
A háború utáni újjáépítés sem mentette meg a korábban oly nagy szerepet játszó bányákat és acélipari üzemeket: Liège és környéket (ahogyan Vallónia jelentős része) magasmunkanélküliséggel és a hagyományos iparágak hanyatlásával küzdött és bizonyos mértékben küzd ma is.1961 januárjában a bányabezárások miatt feldühödött bányászok megtámadták és súlyosan megrongálták aGuillemins központi pályaudvart.
Politikai vonatkozásban Liège hagyományosan a belga (majd később a vallón)szocialista párt egyik helyi erősségének számított, elsősorban a jól szervezett ipari munkásság jelenlétének köszönhetően. Ennek ellenére1991-benAndré Cools szocialista párti politikus, korábbibelga miniszterelnököt barátnője lakása előtt lőtték le. A közvélemény szemében a gyilkosság összekapcsolódott a Cools halálát követőkorrupciós botrányokkal, amely súlyosan megrázta a vallón szocialista pártot, illetve a nemzeti kormányt.2004-ben két támadót fejenként 20 éves börtönbüntetésre ítéltek a gyilkosságban való részvétel miatt.
Napjainkban a város gazdasága ismét fellendülőben van, elsősorban a közlekedési infrastruktúra fejlettségének, a város kedvező fekvésének, az európai határok megnyitásának és új iparágak betelepülésének köszönhetően. Nem kis szerepet játszott ebben az acél kedvező világpiaci ára, illetve a város, valamint a régió kormányzatának reformja is.
A liègei püspökök16. századi palotája a St Lambert téren áll, közel a francia forradalomban lerombolt Szent Lambert katedrálishoz. A téren, pontosabban a tér alatt található aArcheoforum, amely a város régészeti emlékeit mutatja be.
Aperron volt a püspökök uralma alatt az igazság, illetve a városi bíróság jelképe, szobra a közeli Place du Marché-n áll.
Liège legfontosabb múzeumai bemutatják a vallonok életét, művészetét, illetve a város környékén kifejlődött mózeli stílusban készült világi és egyházi művészeti alkotásokat. ACurtius Museum régészeti emlékeket mutat be és a Meuse mellett álló,17. századi házban kapott helyet.
A Szűz Máriának szentelt „Le Quinze Août” ünnepséget minden év augusztus 15-én rendezik meg az Outremeuse negyedben. Ez a város egyik legnagyobb helyi hagyományokat bemutató fesztiválja, amikor vallásos körmenet halad át a városon, bolhapiacot tartanak és koncerteket rendeznek. Napjainkban az ünnepség pár nappal korábban kezdődik és akár 16-ig is eltarthat. A helyi lakosok néha megnyitják házukat a látogatók előtt és a helyi „peket” néven ismert szeszes itallal kínálják őket. A kínálás hagyománya a helyi népi hagyomány egyik fontos alakjához,Tchantchès-hez kötődik (aFrançois név vallon megfelelője), aki Nagy Károly alatt élt és a hagyományok szerint meglehetősen keményfejű, de ötletes fiúcska volt.Tchantchès-re ma egy szobor, egy múzeum és számos figura emlékeztet a városban.
Liège-ben rendezte meg Belgiumban először a mára hagyományos karácsonyi vásárt.
Liège lakói a vallon nyelv egyik legjellegzetesebb dialektusát, a kelet-vallont beszélik.[9] A városban jelentős olasz kisebbség él és számos helyen lehet olasz beszédet hallani. A vallon oktatási rendszer sajátosságaként és a város múltja miatt a környékbeli népek nyelvét, a németet és a hollandot igen kevesen beszélik, míg más európai nagyvárosokhoz képest az angolul kommunikálni tudok száma igen alacsony.
A város egyik jellegzetessége a nagy tömegeket vonzó fesztiválok és rendezvények, amelyek közül az augusztus 15-ei "Le Quinze Aout" csak az egyik. A város lakói és a látogatók az Outremeuse negyedben gyülekeznek, amely tele van keskeny utcákkal és pici udvarokkal, vagyis nem nagyon lehet elférni. A legtöbb ember csak bámészkodik, sörözik vagy borozik, káposztás kolbászt (német emlék) vagy palacsintát (francia jövevény) esznek és a hajnali órákig élvezik a forgatagot. A december 6-a körül megrendezett Szent Miklós-ünnepség egyik külön rendezvényét az egyetem hallgatói rendezik: ilyenkor 24 órán keresztül felfordítják a rendet, a hallgatók koszos laboratóriumi köpenyekben mászkálnak és a városlakóktól pénzt koldulnak.
A város egyik nevezetessége az élénk éjszakai élet: a gyalogos zónán belül találhatóLe Carré negyedben számtalan kocsma, pub, kávézó és más szórakozóhely található, amely a Belgiumban elfogadott nyitvatartási rendel ellentétben akár reggel 6-ig is nyitva tart. A másik nevezetes szórakozóhely a Place du Marché és környéke. A városban 1991-től kezdve minden évben megrendezik aJazz à Liège zenei fesztivált.[10]
Minden tavasszal kerül sor aLiège–Bastogne–Liège országúti kerékpárversenyre, amely a legrégebbi klasszikus kerékpárverseny és természetesen Liège és Bastogne városai között zajlik: a versenyzők Liège városából startolnak,Bastogne városáig elmennek, majd Liège egyik elővárosában,Ans-ban fejezik be a versenyt. A verseny második része az Ardenneken halad keresztül és számtalan hegyi szakasz van itt, mint például a Stockeu, Haute-Levée, La Redoute, Saint-Nicolas és a Col de Forges.
A mozi kedvelőinek két hagyományos multiplex mozi (Kinepolis), valamint két alternatív mozi, a Le Churchill and Le Parc található a városban.
↑Lajos a források szerint „szerencsétlen, gyenge és léha” („Homme maladroit, faible et frivole”) volt, ld.[2]Archiválva2008. április 28-i dátummal aWayback Machine-ben
