Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Leyton Orient | |||
| Csapatadatok | |||
| Teljes csapatnév | Leyton Orient Football Club | ||
| Becenév | The O's, Orient | ||
| Székhely | Leyton,London, Anglia | ||
| Alapítva | 1881 | ||
| Klubszínek | piros,fehér | ||
| Stadion | Matchroom Stadion (9721 férőhelyes) | ||
| Vezetőedző |  Ross Embleton | ||
| Elnök | Nigel Travis | ||
| Bajnokság | League Two | ||
| Statisztika | |||
| Legtöbb gól | Tommy Johnston (121) | ||
| Csapatmezek | |||
| |||
| Hivatalos honlap | |||
| Leyton Orient honlapja | |||
 AWikimédia Commons tartalmazLeyton Orient témájú médiaállományokat. | |||
ALeyton Orient Football Club egyangollabdarúgócsapat, melyet1881-ben alapítottak. SzékhelyeLondonWaltham Forest kerületében,Leytonban található. Jelenleg aLeague Two-ban, azangollabdarúgás negyedik legmagasabb osztályában szerepel. Két gyakori beceneve a The O's, illetve az Orient.
A csapat eddig mindössze egy szezont (1962/63) töltött azélvonalban.1978-ban,Jimmy Bloomfield vezetése alatt a klub bejutott azFA Kupa elődöntőjébe, ahol 3-0-ra kikapott azArsenaltól.1993 októbere és1995 szeptembere között egyetlen idegenbeli bajnokit sem nyert meg a csapat, aminek köszönhetően az1994/95-ös szezonban aharmadosztály utolsó helyén végzett. A2012/13-as idényben az Orient bejutott aFootball League Trophy területi döntőjébe, de ott összesítésben 3-2-re kikapott aSouthend Unitedtől, így nem jutott be aWembleyben rendezett országos döntőbe.
A csapat aBrisbane Roadon játssza hazai meccseit, melynek hivatalos neve jelenlegMatchroom Stadion, a klubelnök,Barry Hearn által alapított céggel kötött szponzori szerződés miatt. Hearn1995-ben vásárolta meg a klubot 5fontért, miután az akkori elnök, Tony Woodruandaikávéültetvényei tönkrementek azafrikai országban zajló polgárháborúk alatt. Az Orient ekkoriban a csőd szélén állt, megmeneküléséről egy dokumentumfilm is készült,Orient: Club for a Fiver címmel.[1]
A jelenlegi menedzsert,Russel Slade-et2010-ben nevezte ki a klub vezetősége. Irányítása alatt élesen váltakozott a csapat formája, de 2013-ig sikerült bent tartania az Orientet aLeague One-ban ám tavaly végül kiesett.
A Leyton Orientet1881-ben alapították a Glyn Cricket Club tagjai, akiknek a többsége aHomerton Főiskola korábbi tanulója volt. A csapat neve az évek alatt többször megváltozott, először1886-ban, amikorEagle Cricket Club lett, majd1888-banOrient Football Clubra keresztelték át. A klub történésze, Neilson N Kaufman szerint az Orient név egy játékos, Jack R Dearing ötlete volt, aki az Orient Hajózási Társaságnál dolgozott.1898-ban ismét megújult a név, ezúttalClapton Orientre,Londonnak azt a kerületét képviselve, melyben a csapat székhelye volt akkoriban, bár már ekkor is létezett aClapton FC nevű csapat.
Az Orient a második legrégebben alapítottlondoni csapat aThe Football League történetében aFulham után és összességében a 24. legidősebb klub aThe Football League-en belül.1904-ben a Southern Federation's League másodosztályában szerepelt az Orient, majd1905-ben csatlakozott aThe Football League-hez. A részidős játékosok, példáulHerbert Kingaby akkoriban átlagosan 2fontot és 4shillinget kerestek, ami mai árfolyamon körülbelül 175fontnak felel meg, a kifizetések gyakran pontatlanul érkeztek.
A csapat1937-ben áttette a székhelyétLeyton-ba. MivelLeyton FC nevű csapat már volt, ezért amásodik világháború utánLeyton Orient lett a klub neve.1966-ban egyszerűenOrient FC lett a csapat a neve, miutánLeyton egybeolvadtLondonWaltham Forest kerületével. ALeyton Orient név1987-ben, a szurkolók kérésére tért vissza.
Az1914/15-ös szezon után beszüntették a hivatalos bajnokságokat azelső világháború miatt. Az akkor Clapton Orient néven működő csapatból 41 fő csatlakozott a middlesexi 17. zászlóaljhoz.Angliában egyetlen csapatból sem csatlakoztak többen a harcolókhoz.[2] A szezon utolsó meccsén, aLeicester Fosse ellen 2-0-ra nyert hazai pályán az Orient. A találkozóra 20 ezer néző látogatott ki, akik a lefújás után ünnepséggel búcsúztatták a harcolni induló játékosokat. Az eseményről készült néhány felvétel jelenleg is megtalálható aBrit Filmintézet archívumában.
ASomme-i csatában három játékos vesztette életét:Richard McFadden,George Scott ésWilliam Jonas. McFaddent valódi hősként tisztelték, hiszen korábban kimentett egy fuldokló fiút aLea folyóból, valamint egy férfit egy égő házból. Bár az említett három játékoson kívül mások nem haltak meg a harcok során, de néhányan olyan súlyos sérüléseket szenvedtek, hogy nem térhettek vissza a pályára.
1921.április 30-án awalesi herceg, a későbbiVIII. Eduárd brit király kilátogatott az OrientNotts County elleni mérkőzésére, aMillfields Roadra. Ez volt az első alkalom, hogy a királyi család valamelyik tagja kilátogatott aThe Football League egyik mérkőzésére. A herceg a csapat játékosainakelső világháborúban mutatott hazafias, bátor viselkedése elismeréseként tekintette meg a meccset. Erre a történelmi eseményre ma emléktábla emlékeztet aMillfields Roadon.[3]
A csapat játékosainak háborús részvételéről2005-ben könyvet írt Stephen Jenkins,They Took The Lead címmel.2006 júliusában Les Bailey segítségével utazást szervezettSomme-ba,Franciaországba, azelső világháborús sírokhoz, hogy a szurkolók leróhassák kegyeletüket a harcok során elhunyt Orient-játékosok előtt. Ez volt az első hivatalos sírlátogatás 90 év óta. Az akció remekül sikerült, 150 szurkoló jelentkezett az útra. A második túrán2008-ban már 183-an vettek részt.
A klub az1960-as és1970-es években élte a fénykorát. Az1961/62-es idényben feljutott azélvonalba, miután második helyen végzett amásodosztályban,Johnny Carey irányítása alatt. A csapat gyengén szerepelt aszezon alatt és végül ki is esett. Ennek ellenére aratott egy emlékezetes győzelmet, amikor hazai pályán megverte helyi riválisát, aWest Ham Unitedet. Máig ez az egyetlenélvonalbeli idénye a klubnak. Az Orient az1970-es évek során végig amásodosztályban szerepelt. Egyik legemlékezetesebb meccsét1972-ben játszotta a csapat, amikor kétgólos hátrányól fordítva 3-2-re győzött aChelsea ellen azFA Kupa ötödik körében.1978-ban a kupa elődöntőjéig jutott a klub, ennél tovább azóta sem sikerült jutnia.
Az1980-as években már kevésbé szerepelt jól a gárda, kétszer is kiesett, így anegyedosztályban találta magát. Az1988/89-es szezonban,Frank Clark irányítása alatt aztán bejutott anegyedosztály rájátszásába, melynek a döntőjében összesítésben 2-1-re legyőzte aWrexhamet.[4] A feljutás után, az1990-es évek során egyre javultak a csapat eredményei aharmadosztályban, az1992/93-as idényben például csak rosszabb gólkülönbsége miatt maradt le a rájátszásról. Ezt követően viszont rendkívül nehéz anyagi helyzetbe került a klub, amikor az akkori elnök,Tony Woodkávéüzlete tönkrement aruandai polgárháború miatt. Ennek eredményeképp a csapat visszaesett anegyedosztályba.1999-ben és2001-ben is bejutott a rájátszás döntőjébe, de megnyernie egyszer sem sikerült azt. Utóbbi döntőt aMillennium Stadionban rendezték, ahol az Orient játékosa,Chris Tate a kezdő sípszó után 27 másodperccel gólt szerzett. Máig ez aMillennium Stadion leggyorsabb rájátszásbeli gólja. A csapat leggyorsabb gólját2005.március 28-án szerezte szerezteLee Steele korábbi klubja, azOxford United ellen, mindössze 12 másodpercre volt szüksége a találathoz.
A két elvesztett rájátszás döntő után visszaesett a csapat teljesítménye.Tommy Taylor2001-ben bekövetkezett távozása utánPaul Brush vette át az irányítást, de őt két sikertelen év után menesztette a vezetőség.2003 októberében a klub korábbi játékosa,Martin Ling ült le a kispadra, ekkor a csapat az utolsó előtti helyen állt. Sikerült megmentenie a klubot a kieséstől, majd a következő évek folyamatos fejlődést hoztak. A2005/06-os szezonban harmadik helyen végzett az Orient, így automatikusan feljutott aLeague One-ba. 36 év óta ez volt az első alkalom, hogy a csapat automatikus feljutást harcolt ki és 11 év után először sikerült feljebb kerülnie anegyedosztályból. A feljutás csak a szezon utolsó meccsén dőlt el. Az Orient sokáig 2-2-re állt azOxford United ellen és úgy tűnt, lemarad az automatikus feljutásról. Ekkor azonban a szintén a feljutásért küzdőGrimsby Town gólt kapott, amivel már a Leyton volt előnyben a tabellán.Lee Steele góljával végül az Orient is megnyerte a maga meccsét, így megszerezte a harmadik helyet. Ez az eredmény azOxfordnak kiesést jelentett. Ironikus módon aGrimsby menedzsere ebben az idényben az aRussell Slade volt, aki később az Orienthez szerződött. Ugyanebben az évben azFA Kupában is jól szerepelt a klub, a negyedik körig jutott, többek között aPremier League-ben szereplőFulhamet is legyőzve.
Aharmadosztályba való visszatérés nem volt zökkenőmentes, a csapat a2006/07-es idény nagy részét a kiesőzónában töltötte.Karácsony után javultak az eredményei, legyőzte többek között aMillwallt, aTranmere Roverst és a későbbi kiesőBradford Cityt is és végül négy hellyel a kiesőzóna fölött, a 17. pozícióban végzett. A szezon után az egy évvel korábban feljutást kiharcoló játékosok nagy része távozott a klubtól. Néhányukkal szerződést bontott a csapat, mások eligazoltak. Bár a klubot ekkor már kilenc éve szolgálóMatthew Lockwood szerződést hosszabbított, a felkészülési időszakban mégis aNottingham Foresthez igazolt.
A2007/08-as szezon már jobban sikerült, a 14. helyen zárt a gárda, 60 ponttal.[5] Főleg az idény első felében volt formában,karácsony után visszaesett a teljesítménye. Utolsó 12 meccséből mindössze hármat nyert meg, de a kieséstől nem kellett tartania.
Akövetkező évadot egyHereford United elleni 2-1-es győzelemmel kezdte a klub. Az ígéretes kezdést gyenge eredmények követték szeptemberben és októberben. Ekkor mindössze két idegenbeli meccset nyert meg a csapat, egyWalsall elleni bajnokit és egySouthend United elleniFootball League Trophy-mérkőzést. A kupa következő fordulójában, aBrighton & Hove Albion kiesett a csapat. A bajnokságban ekkor mindössze a 22. helyen állt. AzFA Kupában sikerült eljutnia a negyedik körig, többek között aColchester Unitedet és aBradford Cityt is legyőzve, végül aSheffield United ellen esett ki, 4-1-gyel. A rossz bajnoki eredmények miatt a vezetőség elküldteMartin Linget és segédjét, Dean Smith-t. Az ificsapat edzője, Kevin Nugent ült le megbízott menedzserként három meccsre a kispadra.2009.február 5-énGeraint Williams kapta meg a menedzseri állást a szezon végéig. Remekül kezdett, első kilenc meccséből hetet megnyert, amivel a 15. helyig lépett előre az Orient.Április 13-án, aSwindon Town elleni 1-0-s győzelemmel a csapat bebiztosította bennmaradását, az idényt végül a 14. helyen zárta.
2009.július 25-én emlékezetes barátságos mérkőzést játszott az Orient aNewcastle United ellen, melyet 6-1-re megnyert. Később aLigakupa első körében legyőzte aColchester Unitedet, így a második fordulóban összecsaphatott azélvonalbeliStoke Cityvel.
2010.április 3-ánGeraint Williamset menesztette a vezetőség, miután a csapat 3-1-es vereséget szenvedett a szintén a kiesés ellen küzdőHartlepool United ellen. Ismét Kevin Nugent vette át ideiglenesen az irányítást, mindössze egy meccsen ült a kispadon, melyet az Orient 2-1-re elveszített aSouthampton ellen. EzutánRussell Slade kapta meg az állást aszezon végéig. Bár kevés volt hátra az idényből, sikerült a 17. helyre vezetnie a klubot, mindössze egy ponttal elkerülve a kiesést.2010 nyarán a vezetőség két évvel meghosszabbította Slade szerződését. A2010/11-es idény nem indult jól az Orient számára, de akarácsonyi időszakban feljavultak az eredmények. Ekkor győzött a csapat 8-2-re azFA Kupa második körében, aDroylsden ellen.[6] Sokak szerint ez volt minden idők egyik legfurcsább meccse.[7] Az Orient hosszú ideig kétgólos hátrányban volt, majd kiegyenlített, kiharcolva a hosszabbítást, ahol hat gólt szerzett. A harmadik fordulóban amásodosztályúNorwich City volt az ellenfél, melyet idegenben sikerült 1-0-ra legyőzni. A negyedik körben a szintén aChampionshipben szereplőSwansea Cityt kapta ellenfélül az Orient és 2-1-re győzött aLiberty Stadionban. A következő forduló álommeccset hozott a csapat számára, hiszen vendégül láthatta azArsenalt aBrisbane Roadon. A mérkőzés hatalmas meglepetésre 1-1-gyel zárult,Jonathan Téhoué késői egyenlítő góljának köszönhetően. Az újrajátszott találkozón már érvényesült a papírforma és azArsenal nyert 5-0-ra azEmirates Stadionban. Ez volt az Orient leghosszabbFA Kupa-menetelése1982 óta. A csapatnak volt egy 14 meccses veretlenségi sorozata a szezon során, de végül egy ponttal lemaradt a rájátszást érő helyekről.
A csapat címerén két vivern (asárkányhoz hasonlómitológiai lény) látható egymással szemben, egy futball-labda fölött. Emellett olvasható rajta a csapat neve és alapítási éve. A vivern1976-ban vált a klub szimbólumává, miutánLeytonLondon részévé vált. A vivernek a legenda szerint aTemze védelmezői. Emellett az Orient Hajózási Társaságra és a tengerre való utalás is lehet. Az Orient kabalafigurája szintén egy vivern, Theo. Neve a The O's becenévből ered és a2000/01-es szezonban jelent meg először.
A korábbi logónLeyton címere és egyvörössárkány volt látható.
Az Orient legfőbb riválisának jelenleg aSouthend Unitedet tartják, mivel a két csapat földrajzilag közel található egymáshoz és1998 valamint2005 gyakran találkoztak a bajnokságban. Bajnokit a2009/10-es szezon óta nem játszottak egymással, mivel ekkor aSouthend kiesett aLeague One-ból.2011-ben összesorsolták őket aLigakupában, a meccset büntetőkkel az Orient nyerte. Legutóbb2013-ban találkozott a két csapat, aFootball League Trophydéli területi döntőjében, ahol összesítésben 3-2-re győzött aSouthend United.
A helyi riválisok közé tartozik még aBrentford, aDagenham & Redbridge és aWest Ham United, mellettük aBrighton & Hove Albionnal és aCambridge Uniteddel is rivalizál a csapat.
Történelmi rivális még aLeyton és az azóta már megszűntLeytonstone, valamintWalthamstow Avenue.
A Leyton Orient első pályája a Glyn Roadon volt található, melyet1884 és1896 között használt. Ezután a Whittle's Athletic Groundra költözött, ahol1900-ig maradt. Néhány felkészülési meccs erejéig a helyikrikettcsapat pályáját, a Leyton Crickett Groundot is igénybe vette a klub. Ezt követően áttette a helyét a Millfields Roadra, majd1930-ban a Lea Bridge Roadra. A pályát körülvevő kerítésre sok panasz érkezett, ezért ennek a problémának az orvoslásáig ideiglenesen más stadionokban kellett játszania a csapatnak. Többek között aWembleyben és aHighburyben is megfordult ebben az időszakban a klub.1937-ben költözött be jelenlegi stadionjába, aBrisbane Roadra.
ABrisbane Road sok változáson ment át az Orient érkezése óta. A pályát korábban Osborne Roadnak hívták és aLeyton FC használta. Mindössze egy lelátója volt, melyet "narancsos láda" néven emlegettek és 475 néző fért el rajta. A lelátó akeleti oldalon volt található, szemben, anyugati oldalon pedig egy salakos állóhelyi rész volt. Az East Standet (főlelátó)1956-ban, amitchamiGreyhound Stadionból hozatta a csapat. Ehhez az elhelyezés után még hozzáépítettek, hogy kitöltse a teljeskeleti oldalt. Az East Stand állóhelyes részeire az1990-es évek második felében ülőhelyek kerültek. A későbbi évtizedek során anyugati oldali lelátó egy fedett, kizárólag ülőhelyes részeket kínáló lelátó lett és azészaki valamint adéli oldalakra is került egy-egy fedetlen lelátó.
A biztonsági előírások miatt és a nagyobb nézőszám érdekében eszközölt változásokat sok esetben anyagi nehézségek hátráltatták, amit többek között úgy orvosolt a csapat, hogy építési vállalkozóknak eladta a földterület bizonyos részeit, ahová azóta bérházak épültek. Az átalakítások a2007/08-as szezon előtt fejeződtek be. A stadion jelenleg 9271 néző befogadására alkalmas.2008-ban a South Standet (déli lelátó) átkereszteltékTommy Johnston Standre, a csapat leggólerősebb játékosa előtt tisztelegve. A stadion neve jelenleg Matchroom Stadion a klubelnök cégével között szponzori szerződést értelmében.2011 októberében az Orient kérelmet nyújtott be, hogy a2012-es londoni olimpia után használhassa azOlimpiai Stadiont, de nem kapta meg az engedélyt, mivel ehhez legalább 25 ezres átlag nézőszámot kellett volna tudnia felmutatni a csapatnak, de a Brisbane Roadra átlagosan csak 5000 szurkoló látogat ki meccsenként.
A csapat mezszponzorai az évek során az Independent Transport, azAcclaim Entertainment, a Marchpole, a Matchroom Sport és a PokerMillion.com voltak.2008-ban hároméves szerződést kötött a klub a PartyGaming.commal. Ezen időszak alatt a PartyPoker.com, PartyBets.com és a PartyCasino.com feliratok szerepeltek a csapat mezein. A2012/13-as szezonban aSamsung és aFIFA 13 volt a két fő mezszponzor.[8]2020-banHarry Kane lett a csapat mezszponzora.Az eladott mezekből befolyt összeget jótékony célokra fordítja majd.[9]
2013. április 21. szerint
|
| Munkakör | Név |
|---|---|
| Menedzser | Russell Slade |
| Menedzser asszisztens | Kevin Nugent |
| Ifiedző | Andy Edwards |
| Kapusedző / Vezető játékosmegfigyelő | Kevin Dearden |
| Fizikoterapeuta | Dave Appanah |
| Utánpótlásprogram-vezető | Christian Wynne |
| Ifi fizikoterapeuta | Joe Sharp |
| Csapatorvos | Dr Christopher Hughes |
| Készenléti nézőtéri orvos | Dr Carl Waldmann |
| Szertáros | Adrian Martin |
| Erőnléti edző | Lee Southernwood |
A csapatnak olyan hírességek szurkolnak, mintBob Mills,[10]Daniel Mays,[11] valamintJulian[12] ésAndrew Lloyd Webber.[13]Andrew Lloyd WebberVariations című albumát egy fogadás eredményeként komponálta, miután testvérével,Juliannel fogadott egy Orient-meccs végeredményére és veszített. AVariations aranylemezét egyLeicester City elleni meccs szünetébenJulian Lloyd Webber a Leyton elnökének ajándékozta.
Labdarúgásportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
| | |
